2017. január 25., szerda

117. Első félév pipa

Sziasztok, bogyeszok!

Sikeresen letudtam az első félévemet, juhu! Ráadásul egész jó átlagom lett, szóval minden király! :D Ezzel kapcsolatban muszáj leírnom nektek az utolsó vizsgámat, mert rettentő fura volt.:D Pszichológia vizsga, január 24, eddigre már a többi mind megvolt, semmi más dolgom nem volt, csak tanulni... De sajnos utolsó pár napban jutottam csak el odáig, hogy elkezdjem kiírni a tételeim... Utolsó nap kiültem a koli konyhába és elkezdtem magolni. De tudjátok, úgy, hogy a rövidtávúval megjegyzitek,és két nap múlva mindent elfelejtetek. Na igen, csak én már másnap reggel nem emlékeztem semmire a nyolc tételből. Reggel hattól ülök a konyhában, agyalok, végül arra jutottam, nem megyek be vizsgázni, majd felveszem jövőhétre. Jön ki barátnőm, aki végül rábeszélt, hogy menjünk be, legalább látják, hogy megpróbáljuk... Azért azt hozzá teszem, hogy kerek legyen a sztori, illetve a félelem, ami bennem volt, értelmet nyerjen, hogy két tanár volt, és mindkettő vizsgáztatott, de senki sem tudta, mikor melyik, a pasi pedig mindenkit megbuktatott.
Mázli, mert a nő jött vizsgáztatni. Olyan 10-11. lehettem, de úgy mentem be, hogy biztosan megbukom. Tudjátok, amikor érzitek a véget, de már nem tudtok mit csinálni, csak túl akartok lenni rajta. Pont ez volt.
Bemegyek, kihúzom a kis tételem. 7-es. Oké, ezt tegnap tanultam. De mi is volt a tételben? Meg mintha az egyik srác ezt húzta volna...Aha, de mit mondott?
Mint a gép elkezdtem írni, de rizsát, ami éppen eszembe jutott. Megírtam egy oldalt...gondoltam, talán...ismétlem, talán meglesz a kettes.
Kiülök. Néz a nő, de végig mosolyog, poénokat lő el, én meg csak kényszeredetten mosolygom, kb. úgy izzadok, mint egy ló. Elkezdtem, mondom a kis szövegem, próbálom felépíteni. Még mindig mosolyog. De tudjátok, azzal a mosollyal, amiről képtelenség eldönteni, hogy jó vagy rossz. És egyszer csak megszólalt: eddig ötös.
MIIII VAAAN?! Ötös?! Kettesért jöttem, baszki, ötös?! Annyira ledöbbentem, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Minden érzés kiülhetett az arcomra, mert a nő meg is jegyezte, hogy látja, most nagyon összezavart. Hát öhm, ja. Annyira nem tudtam a világom, hogy utána egy kérdésre sem tudtam válaszolni, ezért kaptam egy négyest, és megesketett, hogy kövi félévben nem bizonytalanodom el, és ötöst kapok. Oké, rajtam ne múljék! :D

Szóval hatalmas volt, de tényleg.:D És ha nem engedek a nyomásnak és nem megyek be, most még szenvedhetnék a tanulással...:D Néha engedni kell a másiknak.:D

Csókok!

2017. január 14., szombat

116. Sorry, again

Sziasztok, Bogyókák!

Tudom, nagyon régen jelentkeztem. Úgyhogy először is mindenkinek nagyon Boldog Új Évet! Kívánom, hogy legyen sikeres számotokra a 2017, és valósítsátok meg az álmaitokat! Emellett persze olvassatok, írjatok sokat, vagy tegyetek bármit, ami örömet okoz nektek! :)

Hogy miért nem blogolok mostanában?
Nem nagyon tudok miről írni, nem tudom, mennyire érdekel titeket a könyvkritika jellegű írásom. SZóval, ha adnátok valamiféle visszajelzést, akkor nagyon tudnék örülni! :) Vagy leírhatnátok, hogy miről olvasnátok szívesen, és akkor ahhoz igazítanám a bejegyzéseket.

Mivel alapjáraton az írás miatt hoztam létre a blogot, ezért evidensnek tartom, hogy írjak néhány mondatot arról, mi is történik/ nem történik a történeteimmel. Kezdjük a CON-nal.Ugye említettem már, hogy lesz egy második része, illetve egy nagy csinosításon fog átesni - ez a terv még mindig áll, de egyelőre nem vágtam bele, még várat magára.
Borzongás: nincs befejezve, az alapsztori átírásán gondolkozom, illetve szeretném majd őt is megfarigcsálni. Tehát a CON mellett pihen.
Szerelem aláírásra: hát... ő is hosszú álmát alussza úgy nyár óta. Ötletem van, de a kedvem valamiért picit elment tőle. Valószínűleg az a baj, hogy én és a romantika nem vagyok túl jó kapcsolatban, így nehéz olyan jeleneteket írnom, ami romantikus. De természetesen szeretném majd készre megírni, csak hát a pontos dátumát nem tudom.
Na, és akkor elérkeztük oda, hogy akkor írok-e egyáltalán valamit. Határozottan IGEN. De címe még nincs, ahogy a kategóriát sem tudnám pontosan behatárolni, az alapsztori pedig rendkívül bonyolult. Őszintén: baromi nehezen írom, sokszor vissza kell olvasnom, különben belekeveredek. Múltidőben, E/3-ban írom, és elég bonyolult karaktereket alkottam, akikkel meggyűlik a bajom. Úgy érzem, ez az eddigi legnehezebben születő sztorim, mégis a legjobban kitalált. Már érzem, hogy ő A történetem. Tehát most ezen a kis irományon dolgozom, kisebb-nagyobb megszakításokkal.

Egyébként vizsgaidőszak van, szóval nyűglődöm ezerrel. Ezen kívül erre az évre két cél is kitűztem magam elé. Nem, nem újévi fogadalom volt, mert azok általában hamar felejtősek lesznek.:D Ezek olyan dolgok, amiket már egy ideje tervezgetek, de most végre eljutottam odáig, hogy ki is jelentettem: belevágok, megcsinálom! Hogy mik ezek, az egyelőre titok...:)

Próbálok majd több posztot hozni, de tényleg írjátok meg, hogy mit szeretnétek olvasni, mert akkor igazodom hozzátok! :) A könyvkritikákat pedig lassan meg fogom írni.

Csókok!