Sziasztok!
Igen, elhanyagolom a blogot, nem írok soha semmiről, se kritikát, se ajánlót, de még a napjaimról sem. Nem akarok hazudni: nincs sem időm, sem kedvem a blogoláshoz. Lehet, hogy ez egy idő után változni fog, de ehhez nem fűznék nagy reményeket.
Helyzetjelentés:
Vizsgáim, beadandóim vannak, jövő csütörtökön lesz az utolsó beadandóm, addig valahogy túl kell élnem. Bár még csak kedd van, de már vagy három kisebb agyvérzést kaptam. Ma zh-t írok, amiből konkrétan semmit nem tudok. Dupla ciki, mert próbáltam tanulni, de annyira száraz, értelmetlen, sz*r az anyag, hogy alig maradt meg valami. Hát nem kívánom senkinek ezt a pompás élményt.
Na de öröm az ürömben: vasárnap ( igen, amikor tanulnom kellett volna) befejeztem egy újabb regényt. *-* Ami azt jelenti, hogy ebben az évben sikerült 3 történetet végigírnom. Büszke vagyok magamra, különösen azért, mert eddig nem volt a hátam mögött egy befejezett sztori sem. Nem tudom, mitől táltosodtam így meg. Talán végre megértem a feladathoz? (hehe) A lényeg, hogy elkészültem a regénnyel, ami szerintem messze a legjobb írásom lett. De komolyan, mindenféle fényezés nélkül. Kicsit úgy érzem, felülmúltam önmagamat. Különösen, ha az első sztorikhoz hasonlítom, célzom itt a CON-ra. :D
Íme, egy kis ízelítő:
Lori megesküdött, hogy bosszút áll. A nő, aki
utálja az erőszakot, hajlandó belevágni egy bosszúhadjáratba, hogy megfizessen
a szerelme gyilkosainak.
De minden remény veszni látszik…
Az utolsó esélye Hyland, a veszélyes és sötét férfi, aki hajlandó lenne segíteni
neki. De feltételei vannak. Olyanok, amikbe Lori, ha beleegyezik, talán
belerokkan.
Szorít az idő, és ő az utolsó, aki segíthet neki.
Olyan döntést hoz, ami az egész további életére hatással lesz. Felégeti,
elpusztítja azt a világot, amiben addig élt. Az elveit lerombolja,
egy olyan életben találja magát, ahonnét legszívesebben elmenekülne. De nem tud
elfutni. Nem teheti meg. Ígéretet tett.
