115. C. C Hunter - Born at Midnight

Sziasztok, megint! :)

C. C Hunter - Alkonytábor 1. - Született éjfélkor

"Miután ​​egy este Kylie Galen rossz partira, rossz emberek közé keveredik, örökre megváltozik az élete. Anyja Alkonyvölgybe küldi ‒ egy problémás tinédzserek számára szervezett nyári táborba ‒, ám megérkezése után alig néhány órán belül fájdalmasan világossá válik számára, hogy társai nem egyszerűen csak „problémásak”. Alkonyvölgyben vámpírok, vérfarkasok, alakváltók, boszorkányok és tündérek tanulják és gyakorolják, hogyan használhatják különleges képességeiket, hogyan tarthatják kordában bűverejüket, és hogyan élhetnek a normális világban. 
Kylie ugyan mindig másnak érezte magát kortársainál, de abban is biztos, hogy ezekhez a paranormális szörnyszülöttekhez sem tartozik. Vagy mégis? Ők váltig állítják, hogy Kylie közülük való, és nem véletlenül került a táborba. És mintha az élet nem lenne már így is épp eléggé bonyolult, belép a képbe Derek és Lucas is. Derek egy féltündér, aki eltökéli, hogy Kylie-t a barátnőjévé teszi, Lucas pedig egy oltárian szexi vérfarkas, akivel a lánynak titkos közös múltja van. A két fiú nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis mindketten rabul ejtik Kylie szívét. 
Bár Kylie-t mélyen összezavarja az egész helyzet, és semmiben sem biztos többé, egy dolog minden kétséget kizáróan kiderül számára: Alkonyvölgy pontosan az a hely, ahová tartozik."

***

A fülszöveg számomra figyelemfelkeltő volt. Bár csak pár információ-morzsát szórtak elém, mégis ráharaptam. Szeretem a fantasy történeteket, talán azért is. Meg azért, mert ez nem a szokványos, a vámpír öli az embereket ( vagy éppen gyémántként csillogva állatok vérét issza), a vérfarkasokkal meg készülnek kikaparni egymás szemeit. Szóval úgy döntöttem, belevágok.
A borítójára ránézve semmi extrát nem éreztem. Illik a címhez, de semmi több. Nem valami nagy szám szerintem. De persze, ne a külső alapján ítéljünk.

Az alapsztori nekem nagyon bejött. Jó ötletnek tartom, hogy van egy tábor, ahol mindenféle varázslatos lény megjelenik, és próbálnak nem csak jól kijönni egymással, hanem megbarátkoznak az erejükkel, illetve megtanulják azt is, hogyan éljenek ennek ellenére teljes és normális életet. Tehát az alap szerintem igen erős volt, baromi sok lehetőség rejlik egy ilyen alapkövű sztoriban. Hogy az író ki tudta-e ezt használni? Nos...

A történet E/3-ban íródott, ami szerintem baromi sok lehetőséget rejt magában. Nyilván az érzelmeket nem lehet olyan mértékben átadni, mint amikor valamelyik szereplő nézőpontjában láttatjuk a történetet, de így viszont a főszereplő körül történő dolgokat, embereket, környezetet csodálatosan lehet részletezni. Én imádom ezeket a leírásokat olvasni, sok információt tartalmaznak. Itt is olvastam volna, csak hát lehetőségem nem igen volt. ~ márpedig az ördög a részletekben rejlik~

A történet 400 oldal, aminek a cselekménye, nos legfőképpen a lány természetfeletti mivoltja körül forog, és mintha ez nem lett volna elég az írónak, hozzá vágott még egy kis "bűntényt" is. Ennek a következő könyvben biztosan szerepe lesz, de nem volt kifejtve. Az sokkal inkább jelen volt, hogy a lány próbálja meggyőzni magát arról, hogy ő aztán nem természetfeletti. Oké, aláírom, hogy ez is fontos mozzanat volt, de ha már behoz egy másik szálat is a történetben, amit tovább visz, akkor illet volna annak is éppen ekkora feneket keríteni. Úgy érzem, a végére össze lett csapva a sztori, olyan, mintha kötelező lett volna befejeznie, és már csak egy gyors lezárásra futotta.

A főszereplő csajszi, Kylie, a tipikus 16 éves, aki még keresi önmagát, illetve a helyét a világban. Néha kicsit elveszett, máskor talpraesett, de alapjáraton szerintem egy értékes ember Kylie. Bár amikor a két fiúval kapcsolatban - vagy inkább 3-mal?! - nem tudott dönteni, akkor kicsit elbeszélgettem volna vele. Olyan érzés volt ezeket a felváltott izgatottságokat olvasni, mintha a tudatalattija ezt mondogatná nekem: ha nincs ló, jó a szamár is. Tényleg ezt éreztem. A pasija kidobta, aztán megtetszett neki Derek, aki hasonlított a pasijára - nincs az eredeti, jó lesz a hasonmás-, aztán jött Lucas, aki mintha kitörölte volna a másik két hímneműt az agyából, majd amikor Lucas lelépett, már jó lett Derek - mert addigra rájött, hogy jobban néz ki, mint az exe, meg ugye normálisabb is.
Na ez nekem nem jött be, bár lehet, hogy én vagyok csak nagyon maradi.:'D Nyilván létezik olyan, hogy két "tűz" közé kerülünk, de ilyenkor nem megyünk közelebb mindkettőhöz, hogy jól összeégessük magunkat.:'D

Pasik. Derek a féltündér és Lucas a vérfarkas. A nevek... I-M-Á-D-O-M! Volt egy történet, ahol ugyanezek a nevek voltak, és azóta megörülök tőlük.:D No, de lapozzunk...
Derek a tipikus jó kisfiú, aki addig áll a sarokban, amíg azt mondják neki. Nem volt semmi baj a karakterével, de én nagyooon nem szeretem ezt a típust, úgyhogy nem igazán szurkoltam neki.
Lucas. Na őőőő... Bár nem sokat szerepelt, mégis ő volt A pasi. Rejtélyes, szexi, de amikor arra került sor, akkor gyengéd, humoros stb. Nyilván nem kell leírnom, melyik pasi mellett foglaltam állást.:D Míg Derek minden lépése kiszámítható volt, a farkasunkké nem. Folyton meglepetést okozott a tetteivel és a szavaival egyaránt.

A többi szereplőt, a táborlakókat mind kedveltem. A boszi, Miranda és a vámpír, Della, is nagy egyéniségek voltak, ahogy az alakváltó, Perry is. Őket nem részletezem, de teljesen jó szerepük volt.

Összességében mit gondolok a könyvről? Azt, hogy megéri elolvasni még a hiányosságok ellenére is. Jó az alapsztori, vannak benne érdekes gondolatok, valamint tanúi lehetünk annak, ahogy a 16 éves Kylie a tábor ideje alatt megismeri önmagát, illetve fejlődik is, kiheveri a traumákat, amivel érkezett. Az elején felmerülő kérdésekre is kapunk választ- persze arra, hogy milyen lény is ő, illetve, hol a búsban van Lucas, arra nem derül fény... mily' meglepő.
Igazság szerint, ha már lenne magyar fordításos második rész, biztosan nekikezdtem volna, mert egyszerűen érdekel, hogy mi lesz a végkifejlet, hogy fog végződni a lány sztorija.:)

Ha egy kicsit is meg tudtam hozni ezzel a kedveteket, mindenképp szánjatok rá egy délutánt, mert az összecsapott vég ellenére nem rossz kis sztori:)


~~~~ Elindítok egy szavazást, amiben arra nyomjatok majd, amiről legközelebb szeretnétek kritikát olvasni!:) 

114. Újítás

Sziasztok! :)

Úgy döntöttem, kicsit más irányba terelem a blogomat, mert nem igen tudok az írásaimmal kapcsolatban túl sok dologról informálni titeket. De megszüntetni nem szeretnem, ahogy túl személyessé sem akarom tenni. Ezért úgy döntöttem, hogy leginkább kritikákat fogtok tudni olvasni, főleg könyvekről, természetesen. De ha egy film, sorozat olyan nyomot hagy bennem, amit muszáj lesz leírnom, ám legyen!:)

Rögtön ez után jövök egy kritikával, lessétek meg azt is!

113. Koli, helyzet

Sziasztok, Bogyók! :)

Az első bejegyzésem a koliból. Hát már most sokkal jobb, mint az albérlet volt. Jó fejek a szobatársaim, a szembeszomszédom a csoporttársam, és még egy kis konditerem is van az alagsorban. Ma még csak szemügyre vettem, de jövőhéten már használni is fogom. És a program is nemsokára kezdődik majd, amiről egyelőre csak annyit, hogy vércsoport diéta lesz. A legrosszabb, hogy nem ehetek majd semmilyen tejterméket sem, pedig imádom mind a sajtot, túrót. Tehát ez a része nehéz lesz. De mindent beleadok majd, és szerintem simán végig fogom csinálni.:D

A héten egyébként korábban megyek haza, illetve még egy fincsi kis vérvételt is beiktatok majd. Ezen kívül nincs túl sok tervem a hétre. Bár biztosan alakul majd valami.
Oh, és nem akarom elkiabálni, de éppen egy új sztorin dolgozom. Igen, gondolom picit mókás, hogy ismét nekikezdtem valaminek, miközben az előzőket sem fejeztem be. Belegondolva tényleg vicces, de sajnos nem tudok ez ellen mit tenni. Ha valamelyiknél elfogy az ihlet, akkor pihentetem. Ha pedig egy másikhoz van ötletem, akkor azt megragadom és leírom. Nyilván, amiket eddig írtam, azokat sem dobom ki a kukába, csupán a "fiók" aljára süllyesztem, ahol békésen pihennek majd a következő alkalomig, amíg újra sorra nem kerülnek.
Az új sztoriról még nem írnék semmit, majd ha tényleg jól haladok vele, illetve ha rendesen kiforrja magát.

Afs-en nem mostanában lesz frissítés, ha egyáltalán lesz. Sajnálom, de mivel nem haladok a sztorival, illetve nem írok jelenleg olyant, amit szívesen feltöltenék oda, ezért nem leszek aktív. Bocsánat, ha valakit ezzel esetleg megbántok, ezt nem szándékosan teszem. Picit úgy is érzem, hogy kinőttem az Afs-ből, illetve az előolvasóim nagyobb segítséget tudnak nyújtani fejlődés terén. Ne értsétek félre, mindegyik olvasómat imádom, és baromi hálás vagyok a támogatásokért, kedvességekért, de szükségem van arra is, hogy megmondják azt, mi nem jó, mi nem logikus, min kéne javítanom. Már most is úgy érzem, a történetem jobb, mint a Szerelem aláírásra, és ezt az előolvasómnak is köszönhetem.

Nem tudom, legközelebb mikor lesz friss, igyekszem vele!
Pusszantás!

112. Szeptember végi összefoglaló akármi

Sziasztok, Bogyeszok! :)

Az elmúlt pár hónapban nem igazán voltam aktív. Olvashattátok, hogy nem ment az írás, voltak személyes problémáim is, amik rányomták a hangulatomra és a napjaimra a bélyeget. Mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében, szinte törvényszerű, hogy ezek legalább egyszer megtörténjenek. Én is szépen kivártam a végét ennek, ami úgy látszik, hogy lassan eljön.
Jelenleg Budapestre járok egyetemre, ami több problémát is okozott nekem. Az egyik a szállásom volt, ami a múlt héten rendeződött végre le. Szeptemberben egy albérletbe költöztem be, amit jövő hétfőn el is hagyok. Több dolog miatt is, de úgy érzem, már semmi jelentősége, ezért nem is szánnék rá több sort.:) A lényeg, hogy kolis leszek pontosan egy hét múlva, amit már nagyon várok. Remélem, minden okés lesz, jól érzem majd magam. De ez még a jövő zenéje.
A suliról még nem nagyon írok semmit, mert két hét telt el, ez idő alatt meg nem sok minden történt.

Azt viszont muszáj megemlítenem, hogy múlthéten találkoztam Zsebivel. *-* Zsebi az egyik olyan ember, aki AFS-en a CON-hoz végig kitartóan írta a véleményeit, javaslatait. Ezek után levelezni kezdtünk, tavaly pedig már Facebookon is beszélgettünk. Múlt héten pedig megmásztuk a Gellért-hegyet. :D Nagyon mókás volt, pletyiztünk közben, nevettünk. Zsebi igazi kis cukorborsó, aki nagyon kis mosolygós és kedves.
Ismét egy barátnőm, akit az írásaimnak köszönhetően ismertem meg. Ez egy nagyon jó érzés, bogyeszok. :)

Szombaton Évussal is összefutottunk, aki cuki kis meglepit adott a szülinapomra.:) Este pedig a többi barátommal is találkoztam, ami szintén nagyon jó volt. Az egyetlen baj a hétvégékkel, hogy baromi gyorsan eltelnek.:/ Mire kezdeném élvezni, már mehetek is vissza Budapestre. Mondjuk annyira jóság van a heteimben, hogy hétfőn nincsen órám, így vasárnap még a saját ágyamban tudok aludni.:)
Oh, képzeljétek, nemsokára saját magamnak fogom csinálni a körmeimet! Dalmustól kaptam lámpát, a többi cuccocskát pedig lassan összegyűjtöm.:) Nagyon várom már, hogy kiélhessem a művészi hajlamomat a körmeimen is.:D

Ha nem otthon vagy, nem tudsz mellé zabálni. Vagyis mellé tudsz, de az pénzbe kerül, úgyhogy inkább nem teszed. Na igen. EZ tényleg így van. Pénteken mire hazajöttem teljesen lement a hasam, a farmerem sem feszült úgy rám. Gyerekek, azt a boldogságot láttátok volna.:D Aki küzd a kilókkal, illetve szenved azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy azt a fejében elképzelte, az megérti ezt.
Egyébként október 15-től ismét belehúzok rendesen. LifeTilt narancsbőr program, ami megint fullos lesz, diétával, edzéstervvel, tehát minden adott lesz, csak oda kell tennünk magunkat. Ezt a programot most biztosan végigcsinálom. Már a csomagom is megrendeltem, tűkön ülve várom.:D
Aki esetleg BP-i, szeretne mozogni, az nyugodtan sikítson, mert szeretek közösen edzeni - mókás edzések szoktak ezek lenni.:D

Nem tudom, mikor frissítek, sorry. Egyelőre nincs tervben, több dolog miatt is. De erről majd a következő bejegyzésben!

Puszik!

111. Faith

Sziasztok, bogyók!

Nem terveztem bejegyzést írni, de most végeztem a Faith című doramával, és úgy érzem, ki kell írnom magamból az érzéseket. Bőgök. Nagyon.
Nem szokásom sírni egy filmen sem, maximum megkönnyezek néhány jelenetet, most viszont szabályosan bőgtem. Ezen nincs mit szépíteni.
Annyira csodálatos, megható és felszabadító résszel zárult... Mintha egy óriási kő esett volna le a szívemről.
Tudom, hogy le kellene írnom, miről szól, hogy mindenki képben legyen, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ahogy felelevenítem, újra folynak a könnyeim, de ennek ellenére mosolygom. Mosolygom, mert valahogy iszonyatosan boldoggá tett ez a dorama. Nem ez volt a legizgalmasabb sorozat, amit láttam, mégis megfogott. Talán a rendkívül mély érzelmek miatt. Amiatt, hogy két ember, akik szeretik egymást, mit fel nem áldoznak a másikért. A sok csalódás ellenére kitartanak... Aztán az ismételt találkozás... Szavakkal szinte leírhatatlan, mit okozott az én lelkemben ez a történet, legfőképpen az utolsó negyedóra.

Megpróbálok valami értelmes kis ismertetőt összehozni...:)
Na, szóval.
A dorama alapsztorija a történelmi Koreában játszódik, aminek akkor még nem ez volt a neve - a részletekbe nem mennék bele, mert tény, hogy ez a része is baromi fontos, de nálam ennél a doramánál mindenképpen az érzelmek vitték a prímet.
Az uralkodó feleségét megsebesítik, ezért a Mennyek Kapuján át egy doktornőt hurcibálnak be a történelembe. Természetesen az ő szaktudása szinte csodának számít ott és akkor, ezért nem engedik vissza a saját idejébe - a történet valahol itt kezdődik el igazából.

A tábornok, aki áthozta, megvédelmezi, megígéri neki, hogy segíti, amíg vissza nem jut a saját világába. És igen, tényleg folyton mellette van, megóvja. Lassan, de biztosan jön a szerelem, bár nekem valahogy a szerelem szó kevés arra a mély érzelemre, amit a színészek átadnak. Szerintem eszméletlen jól játszották a szerepüket. Lee Min Ho messze ebben a filmben tetszett a legjobban nekem. Persze a női főszereplő is nagyon jól alakított. Mindkét karaktert nagyon megszerettem. A csajszi az elején nem volt a szívem csücske, de szinte láthatatlanul lopta be magát a szívembe.:) Ő mindenképpen elég erősen fejlődő karakter volt, legalábbis számomra.

Spoiler!!!

Sokáig nem tudtam, mit gondoljak arról, a csaj vajon marad-e a múltban vagy visszamegy a saját jövőjébe. EZ ugye főleg a méreg miatt volt kérdés. Amikor megmenekült, kicsit fellélegeztem. Bár tudtam, jönni fog valami, de nem erre számítottan.
Visszatért a saját világába, majd a kórházat kifosztva visszament, hogy megmentse a szerelmét, de nem abba az időbe ment vissza. Hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy kb. megszakadt a szívem. Ahogy látod az összetört karaktert magad előtt, ahogy egy idegen világban van...
Aztán ismét ugrás az időben, avagy be és ki a kapun...
Katonák. Kék-szürke ruhák. Elkezdtem reménykedni, főleg, amikor megláttam a már ismerős emberkéket. De ez semmi ahhoz képest, amikor meglátták egymást. Ilyen szép pillanatot még nem láttam. Szinte látni lehetett, ahogy megszűnik körülöttük minden, és alig hisznek a szemüknek. Az öröm, a szerelem... minden benne volt azokban a pillantásokban. Hiába film, hiába nem igazak az érzelmek, a színészek mégis olyan jól játszották a szerepüket, hogy minden igaznak tűnt.
Engem levett a lábamról ez a dorama. Újabb kedvencem van.

Még pár infó, bár lehet, hogy az elejére kellett volna raknom...

Cím: Faith
Műfaj: történelmi, romantikus, fantasy
Részek száma: 24
Részek időtartama: 60+



Csókok!

110. Háromból kettő pipa

Sziasztok!

A címre később ki fogok térni, de előtte egy kis helyzetjelentés az írásról.
A helyzet, hogy nincs helyzet, még most sem. Bár nem is próbálkoztam, inkább olvastam csak. Nem tudom, mikor fogok ismét úgy leülni a laptopom elé, hogy abból valami érdemleges is szülessen.

Nem, nem a műsor miatt raktam ki ezt a dalt.:) Megfogadtam, ha sikerül felkerülnöm BP-re, akkor ezzel fogom mindenkinek a tudtára adni.:D És sikerült! Bár nem volt egyszerű, de mégis sikerült. Amikor megtudtam, örültem, aztán sírtam, majd megint örültem, most meg félek. Rohadtul be vagyok parázva! Mi lesz velem, hogyan tájékozódom, milyen lesz távol a családomtól stb.

A cím:
Nos, sok hónappal ezelőtt három dolgot tűztem ki magam elé célnak. Ebből kettő sikerült. A harmadig pedig nem, ám nem adom fel.
Az elsőt fentebb olvashatjátok, a második pedig a jogsi. Gondolom, már rájöttetek, hogy az is sikerült. Ráadásul elsőre! Baromi boldog voltam/vagyok! Igaz, hogy kellett néhány plusz órát vennem, de örülök, mert abban a pár órában nagyon sokat fejlődtem, és ha azok nincsenek, valószínűleg jelentkeznék a második vizsgára is. De minden jó, ha jó a vége.:D Szerencsésnek mondhatom magam, mert baromi jó oktatót fogtam ki, aki nagyon jó fej volt, sokat nevettem az óráim alatt. A vizsgán a vizsgabiztos is nagyon rendes volt, ettől függetlenül úgy remegtem, mint a kocsonya.:D

Új bejegyzés várhatóan jövő héten érkezik, próbálom majd több élettel megtölteni.:)

109. I'm back

Sziasztok, Drágaságok!

Több hónap után újra visszatértem, bár hogy mennyi időre, egyelőre az kérdéses. Mindenesetre azt szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon sajnálom, amiért eltűntem egy ideig, de nem tudtam miről írni, nem volt semmi kedvem sem bejegyzést körmölni, sem publikálni. Bár az utóbbihoz még mindig nem tudom, hogy álljak hozzá. Egyelőre az írás sem igazán megy, de erről majd kicsit lejjebb bővebben.

Pénteken megyek forgalmi vizsgára, ami ha sikerül, nagyon-nagyon boldog leszek. A célom, hogy egyből meglegyen, ugyanis tesómnak elsőre sikerült, és nem szeretném, ha legyőzne.:D Szóval szorítsatok!:)
SZombat hajnalban pedig indulok Olaszországba, hogy még a nyár végén egy picit nyaraljak, pihenjek. Bár visszamondták a szállásfoglalásunkat, ami hatalmas köcsögség volt, de szerencsére már találtam pár nagyon jó ajánlatot, amik közül még ma este le fogok foglalni egy apartmant. :) Már nagyon régóta szeretnék elmenni Olaszországba, most hogy esélyem lett rá, nagyon fel vagyok pörögve és izgulok is.:D Azt tervezem, hogy rengeteg képet készítek majd, lebarnulok, pancsolok a tengerben és felfedezem magamnak a környéket.:D

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nagyon hamar eltelt a nyár. Szinte semmit sem csináltam, alig találkoztam a barátaimmal - ami nyilván az én hibám is, de nem csak én tehetek erről. Egy barátnőmmel találkoztam napi szinten, akivel edzeni járok. Még mindig nagyon jókat tudok vele nevetni, tök jó, hogy ennyi év után is ilyen jóban vagyunk, és ugyanolyan nagyokat tudunk szórakozni, mint amikor gyerekek voltunk. Ilyen jókat csak vele tudok nevetni, a könnyeim mindig folynak.:D

Edzés. Hát... mit is mondhatnék?! Nem, még nem vagyok elégedett a formámmal, de elfogadtam, hogy most nyárra, ennyi idő után ezt tudtam kihozni belőle. Igazából mindenhonnan kapom a pozitív visszajelzéseket, de én mégsem látom azt, amit ők. Tudom, hogy ebből a szempontból velem van a baj, de nem adom fel, sem azt, hogy elérjem, amit akarom, sem hogy megváltozzon az, ahogy magamat látom.
Egyébként nagyon imádok edzeni járni, mindig jó kedvem lesz tőle, és valahogy mindent szebbnek látok. Ja, és az egészséges kajálásról ne is beszéljünk. Szebb lett a bőröm, feszesedett a bőröm - bár a folyamatos fogyás miatt még messze nem tökéletes -, és az emésztéseim is sokkal jobb lett. Tudni kell rólam, hogy nagyon sokat szokott fájni a hasam, fel szoktam puffadni... na ha normálisan kajálok, akkor semmi bajom sincs. Nem leszek álmos egy-egy kajálás után, nem érzem úgy, hogy órákig kell pihennem, ugyanolyan jó kedvem van, mint evés előtt. Csak ajánlani tudom, hogy kezdjetek el rendesen kajálni, nézzétek meg, hogy miket visztek be a szervezetetekbe, mert ebben a testben kell leélnetek az életeteket, és szerintem nem mindegy, hogy egészségesen vagy betegen élitek le. A jó forma már csak bónusz!

~Ajánlom figyelmetekbe ezt a filmet, nagyon sok ember tanulhat ebből. Nem az ő hibájuk, hogy nem tudják ezt a dolgot, hanem a társadalomé, amely körülvesz minket. Aki változtatni akar, de nem tudja, hogy kezdje el, annak megfelelő kiinduló pont lehet ez a videó!

Na, akkor írok egy kicsit az írásról is - oké, ez elég hülyén hangzik.:D
Nos, nem megy, nem haladok. Azt már most az elején leszögezném. HOgy miért? Fogalmam sincs. Nincs türelmem hozzá, nem tudom leírni azt, ami a fejemben van. Nem is erőlködöm.
Dorcsa is hasonló problémákkal küzd, ezért kitalálta, hogy írjunk novellákat. De úgy, hogy egymásnak megadjuk a kategóriákat, illetve szavakat is, amelyeket bele kell szőni a történetbe. Nagyon tetszett az ötlet, már neki is álltam írni.:) Lehet, hogy jót fog tenni, hogy nem ülök a regényeim felett, hanem más kategóriákat is kipróbálok, bármiféle kötöttség nélkül.
Két kihívást is "kaptam", igyekszem majd eleget tenni ennek is.

Jó volt írni pár sort, próbálok többet jelentkezni!

Csók!

108. Oh my Venus

Sziasztok, bogyókák!

Ma egy dorama ajánlót hoztam, aminek a címe nem más, mint: Oh my Venus!
Eddig azt hittem, hogy a She was pretty az eddigi leeegjobb dorama, de hát tévedni emberi dolog, nem?:D Nekem ez sokkal, de sokkal jobban tetszett. *-*

Cím: Oh my Venus
Részek száma: 16
Időtartam: 52-60 perc
Kategória: romantikus

Leírás:
Kang Joo Eun fiatalkorában mindenki kedvence volt, szépsége kb. mindenkit rabul ejtett. Tiniként jött össze a pasijával, akivel 15 évig volt együtt. A csajsziból ügyvéd lett, és a sok tanulás mellett nem volt ideje magára, elhízott. Történetünk ott kezdődik, hogy a pasija szakít vele.
Kim Young Ho egy nagy nevű cég örököse, aki gyerekkori betegségéből az USA-ban gyógyult ki, majd ott is élt. John Kim néven sikeres edző volt.
Kettejük találkozása szinte sorsszerű, főleg ha azt nézzük, hogy folyamatosan egymásba botlanak. Hosszas kalandok és színlelések után a pasi magára vállalja a csajszi lefogyasztását, amiből lassan szerelem lesz.
Ezek után történik egy baleset, de szerencsére minden jó, ha a vége jó.

Na szóóóval... Nekem nagyon bejött már az alaptörténet is. A főszereplő pasiról ne is beszéljünk, mert oda és vissza voltam tőle. Szóval ahw.:DD
A főszereplő csaj nagyon szimpatikus volt, ahogy a másik két srác is, akik az edzővel laktak. A kapcsolatuk szépen fejlődött, bontakozott ki, nem az a hülye tiniszerelem volt, aminek nagyon örültem. Továbbá a legnagyobb plusz pontot tőlem azért kapja a történet, mert nem igazán voltak benne a doramákra jellemző baromságok: érts gazdag-szegény kapcsolat, ami csupa küzdelem, előre elrendezett házasság, amihez mindenképp ragaszkodnak, durva szerelmi háromszög.
Igazából mindenkinek csak ajánlani tudom, mert humoros, könnyed kis sorozat, amin mégis lehet kicsit pityeregni.

107. Átírás, részlet

Sziasztok!

A későbbiekben hozok majd egy személyesebb bejegyzést, de most jöjjön az, ami a blog lényege, amivel általában foglalkozni szoktam: az írás.
Említettem már az előző bejegyzésben, hogy elkezdtem a CON-t átírni. Nos, ez még mindig folyamatban van, de van egy csepp problémám is. Még pedig a másik történetem, a Szerelem aláírásra. Ugyanis ehhez is vannak ötleteim, szívesen írnám ezt is. Gondban vagyok, mert nem tudom, mit kéne tennem, melyik lenne a helyes út: CON vagy Szerelem aláírásra? Tényleg nem tudok választani. Mindkettőt szeretem írni, mindkettőt más dolog miatt. Ha valaki tud valami okos ötletet, javaslatot adni, az ordítson!

Mindenesetre hoztam nektek egy kis részletet a CON első fejezetéből. Csak hogy lássátok, kb. milyen stílusban lesz átírva, illetve milyen változások, finomítások lesznek.

*-*

– Már bizonyítottál, ideje hazatérned. Próbálj meg visszaszokni az átlagos emberek átlagos életébe, de soha ne felejtsd el azt, amit tanultál. Amikor eljön az ideje, minden tudásodra és elszántságodra szükséged lesz. Te különleges vagy… nem csak, mint ember, hanem számomra is.
Még mindig a fülemben csengenek ezek a szavak, miközben kibámulok a repülőgép ablakán. A gép elejében ülök, így a szárnyak nem takarják el előlem a kilátást. Pár órával ezelöttig csak a hófehér, habszerű felhőket és a tiszta, világoskék eget láttam, most viszont az úticélom kezd kirajzolódni alattam. Vöröses-barna és zöld szín keveredik egymással, egyelőre csupán egy festővászonra felkent pacára hasonlítanak, amik olyan benyomást keltenek, mintha a művész elvesztette volna a kontrollt a mozdulatai felett, és az ujjai között tartott ecset önálló életre kellve megvalósította a saját akaratát. Ahogy a gép egyre lejjebb és lejjebb ereszkedik, a színek elválnak egymástól, formát öltenek, igazi arcukat tárják a szemem elé. A zöld színek erdőket, mezőgazdasági területeket foglalnak magukba, a barnás árnyalatok a sziklás részeket. Ilyent nem láttam az elmúlt években. Nagyon furcsa újra a szülőhazám felé tartani, arra a helyre, ahol életem első szakaszát leéltem, ahonnét úgy mentem el évekkel ezelőtt, hogy nem tudtam, valaha haza fogok-e térni. Most mégis itt vagyok. Az alattam lévő, egyre inkább formákat öltő városrész, a felhőkarcolók teteje, az utak kacskaringós vonulata mind- mind alátámasztják azt, amit tudok, de még mindig nehezen hiszek el: hazatértem.
A repülő landolása és megállása után az embertömeg már nyomul is a kijárat felé. A turisták izgatottan vágnak be egymás elé, hogy minél előbb magukba szívhassák New York szmogos levegőjét. Nem sietem el a leszállást, pedig egyre hevesebben ver a szívem, ahogy arra gondolok: ismét láthatom azokat a helyeket, épületeket, amiket gyermekkoromban imádtam. A gondolataim ide-oda cikáznak az emlékeim között, hirtelen olyan sok mindent tudok feleleveníteni, amiktől az agyam teljesen megtelik. Nem tudok gondolkozni, vidáman lubickolok az emlékeim tengerében, ahogy egy idős házaspár után haladok a gép hosszú folyosóján. Egy utolsó vigyort sikerül még elcsíptem az jobbomon álló utaskísérőtől, majd az erős napfény arra kényszerít, hogy becsukjam a szemeimet, ezáltal várat magára az érzés, amit az élem táruló látvány fog okozni. Amikor felpillantok, nagyot dobban a szívem. Jól éreztem magamat ott, ahol évekig éltem, de a mostani érzéssel az elmúlt hat évem egyetlen percét sem lehet összehasonlítani. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám a hazatérés.
A bőröndjeim körül nincs semmi fennakadás, sikerül hamar összeszednem mindent, ellenőrzik a papírjaim, majd kilépek a kellemesen légkondicionált épületből a forró, júliusi New York-i utcára. Előttem emberek és járművek hemzsegnek, a sárga taxik oldalának dőlve a sofőrök lesik, kinek van szüksége fuvarra, igyekeznek a konkurencia előtt lecsapni az emberekre. Nem sokat gondolkozom, hogy milyen fickóhoz üljek be, a hozzám legközelebb álló indiai férfi autóját választom. A csomagjaim egyik felét odaadom neki, hogy a csomagtartóba tehesse, a másikat viszont magam mellé helyezem a hátsó ülésre.
Nagy a forgalom, lassan haladunk, szinte araszolunk a forróságot árasztó aszfalton. Más talán bosszankodik a dugó miatt, de én élvezem. A szemeimmel falom a város minden apró részletét, az emberek színes tömegét. A tömeg, a forgalom, az égbe nyúló épületek mind olyanok, mint amilyenek az előző lakhelyemen, Japánban voltak, de közben mégis mások.
Az elmúlt hat évet Tokióban töltöttem. Ott jártam iskolába, ott éltem egy olyan ember felügyelet alatt, akit apám azért fogadott fel, hogy vigyázzon rám és faragjon belőlem hozzá méltó utódot. Sok dolgot megtanultam. Nem csak az iskolában a könyvekből, hanem a való életben történő esetekből. Láttam olyant, amit kevés ember lát csak élete során, éltem meg olyan pillanatokat, melyekről más beszélni sem mer. Más emberré váltam, mássá kellett válnom. Egy világban, ahol körülötted minden jéggé fagyott és megdermedt, te sem taszíthatod el magadtól a hideget, hanem a túlélés reményében igazodsz hozzá. Elfogadod, majd egyre inkább a magadénak érzed, míg végül már csak azt veszed észre, hogy a világ, mely nemrég még taszított magától, most úgy vonz, mint méhet a virág, már nem tűnik idegennek, hanem a te saját világodnak.
Az új világomból egyetlen személy hiányzott csak. A testvérem, David. Hat teljes éve nem láttam, hat hosszú éve nem beszéltem vele egyetlen szót sem. Minden kapcsolatomat a múltammal elvágtam, csak a jelenre és a jövőre koncentráltam. Három dologra volt csak szükségem: kalandra, adrenalinra, pörgésre az életemben. Ahogy a jeges, érzelemmentes világ egyre inkább a részemmé vált, úgy feledkeztem el a családomat jelentő ikertestvéremről. Csak akkor gondoltam rá, amikor egy-egy régi emléket felidéztem. Ezekben a pillanatokban szúró fájdalmat éreztem a szívem felől, legszívesebben elsírtam volna magamat minden egyes alkalommal. De nem tudtam sírni… sok éve nem sírtam már.
Boldog vagyok, amiért visszajöhettem, de félek is. Rettegek attól, David mit szól majd ahhoz, ha hat év után se szó, se beszéd beállítok hozzá. Nem merek belegondolni, miket fog a fejemhez vágni. Ha arra gondolok, hogy talán látni sem akar, és nem kér belőlem később sem, a jókedvem egy pillanat alatt elillan. Én csak akkor akarom ezt az életet, ha az egyetlen olyan emberrel lehetek, akit szeretek. Számomra nincs más, csak ő. Ez mindig is így volt. A szüleink sosem törődtek velünk igazán, nevelőnők és dadák gondoskodtak rólunk. David jelentette számomra mindig is a családot. Ő volt az, aki mellettem állt, akivel minden gondomat-bajomat megbeszéltem, aki feltétel nélkül szeretett. Nagyon bánt, hogy egy szó nélkül kellett itt hagynom, hogy azóta sem vettem fel vele a kapcsolatot.

*-*

Valószínűleg a neveknél kis változás lesz, illetve David valószínűleg nem David marad. Mindezt a két D-s nevű fiú miatt változtatom meg, a kavarodás végett. A címet biztosan lecserélem, de még nincs ötletem. 

Csók!

105. CON

Sziasztok!

Tudom, hogy elmaradt a múltheti friss, teljesen kiment a fejemből, és amikor eszembe jutott egy csomó dolgom lett. Sajnálom, igyekszem, hátha valakit érdekel a folytatás.
Nos, ma elkezdtem átírni a CON-t. Szar kedvem van, és ilyenkor az írás nagyon megy. Ezért sem akarok bepasizni - lehet, hogy ezt sokan hülyeségnek tartjátok, de számomra nagyon fontos, hogy ne legyen olyan tényező az életemben, ami az írástól eltántorít. És egy pasi ezt tenné, mert tudom, volt már rá példa. Ez nyilván egy ideig kivitelezhető, de azért nem szeretnék spánieles nő sem lenni, aki egy garzonlakásban rothad.
A folytatással kapcsolatban is rengeteg ötletem van, de először szeretném az első részt szebb köntösbe bújtatni, hogy utána a folytatás átírásával ne kelljen bajlódni.

Egyelőre ennyi, majd ha lesz picivel több energiám hozok egy hosszabb bejegyzést.

104. Úristen B+

Most szimplán felszívtam magamat, mert olyant láttam, amitől kicsit nagyon eldurrant az agyam. Mi a francért kell kétszínűnek lenni, vagy szimplán benyalni a másiknak? esetleg a kettőt egyszerre...
Nem értem, és sosem fogom megérteni. De szerintem ez esetben nem én vagyok a hülye.
Szívem szerint kifejteném az egészet, de olvassák olyanok is a blogot, akik ebben érintettek, úgyhogy nem teszem meg, éppen nincs kedvem senkiivel sem veszekedni. De attól még megvan a véleményem az ilyenekről. Mostanában nagyon átértékeltem magamban néhány embert, és rohadtul nem jó róluk már a véleményem. Az ilyen húzások még inkább kiakasztanak.
Persze, végül is a mai világban tök általános a benyalás, puncsolás, a kedves kis hamis mosoly. Aki ezt csinálja, annak csak gratulálni tudok. Ne is legyetek egyenesek, és fejezzétek ki a véleményeteket, hanem sunyi módon éljetek.

Oké, most kicsit jobb, úgyhogy megyek tanulni.

Péntek körül hozok egy friss fejezetet, bár hogy minek, azt még én sem tudom. Komolyan, úgy érzem, hogy Danielnek, az előolvasómnak írom a sztorimat. Felemelő érzés, hogy a barátaim helyett egy idegen olvassa az írásom.:DD

103. ASD

Sziasztok!

Először is a jó híreket mondom! Ma átestem az első vezetésemen. Gyerekek, én totál meg voltam győződve arról, hogy rettentő béna leszek, ahhoz képest minden tök simán ment! Még az oktató is megdicsért, szóval teljes a boldogság! :D Pedig tényleg nagyon be voltam szarva...:D

Ma ismét egy döntésem erősödött meg bennem, ami miatt baromi jó kedvem lett, és kaptam egy hatalmas löketet mindenhez. Ezt egyelőre nem tárom fel előttetek, még a barátaim sem tudják, kivéve persze Cincsó. Szóval belehúzok abba, amibe bele kell.:)

Nagy dilemma előtt állok.Menjek-e nyáron dolgozni, vagy sem. Az igen mellé csak annyi érvet tudnék felhozni, hogy lenne pénzem. A nemhez viszont sokkal többet, pl: nem lenne időm írni, nyelvet tanulni, meg igazából semmihez sem, amit szeretnék, és lehet, hogy ezt az uccsó nyaramat itt ki kellene használnom. Hjaj, nehéz döntés...

Ma megint rám jött az álmodozhatnék, na meg a gondolkozhatnék is. Az álmodozást fentebb már megemlítettem. Igazából csak azon agyaltam, hogy a megszokás mennyire át tud bennünk értékelni dolgokat. Gondolok itt pl. arra, hogy mennyire örülünk az új telefonunknak, ami napok után teljesen megszokottá válik. Ez persze teljesen normális, de nem minden esetben feltétlenül jó. Pl. ha egy nagyon különleges dolog válik megszokottá, akkor a varázs teljesen eltűnik, az az apró valami, ami megfogott bennünket semmivé foszlik. Lehet, hogy ez csak számomra ilyen kiábrándító...:'))

És most jöjjenek a rosszak, hiszen az érmének is két oldala van.

Úgy vettem észre, hogy sem a CON befejező része, sem a Szerelem aláírásra nem érdekel titeket. Nem tudom, ennek mi lehet az oka. Nem tetszik a sztori? Vagy mi? Tényleg jó lenne tudnom, de nyilván tisztában vagyok azzal, hogy tök értelmetlen ezen rágódnom, hiszen a kutya nem fog reagálni erre.:')
Nem kritikáért töröm a számat, mert azon már túlléptem, csupán furcsa számomra ez az egész. Legalább annyi visszajelzés jöhetne, hogy jó vagy rossz, amit csinálok.

Csóközön!

102. Szerelem aláírásra START!

Sziasztok! :)

Az imént lőttem fel AFS-re az első fejezet első szétcincált részét, ami még így, szétszedve is elég elég hosszú lett.
Remélem, nem lesz benne hiba, mert majd kifolytak a szemeim, mire 2x átnéztem azt a hosszú szöveget.

Most elég fáradt vagyok egy hosszú és értelmes bejegyzéshez, ezért nem is szaporítom tovább a szót.:)

Csók~

101. CON 45... END

Sziasztok, bogyeszok!

Ebben a pillanatban töltöttem fel a CON utolsó fejezetét, ami valószínűleg.... Na, inkább nem írom le, mert lelőném a végét a kijelentésemmel.:D Szóval mindenkinek meg kell várnia, hogy az adminok engedélyezzék, és aztán kialakíthatjátok a saját véleményeteket.:) Úgy gondolom, lesz bőven gondolat a fejetekben.:)

Most mással nem is jelentkeznék, csak gondoltam feldobom ezt a hírt.:)

Csók!

100. CON friss+ Dorcsa kihívása

Sziasztok, Drágák!

Körülbelül egy órája töltöttem fel a 44. fejezetet, remélem, pozitív elbírálásban részesül, és minél hamarabb olvasható lesz.:) Természetesen az fb profilon olvasható lesz, hogy fent van-e, vagy sem.

Dorcsulinó ismét kihívott, a játék neve pedig: 50 Kpop Questions Meme.
Mielőtt hozzálátnék, itt is szeretném Dorcsának megköszönni azt az édesmézes képet, amit feltöltöttem a blogjába nekem! <3 Imádlak, te nő! - ha sikerül megszereznem tőle, nektek is megmutatom!

1, Az öt kedvenc bandád:
Vixx, Bts, Big Bang, BEAST, Super Junior

2, Az öt legkevésbé kedvelt banda:
Asszem ilyet nem tudok

3, Kedvenc szóló zenész:
Ailee, HuhGak

4, Az utolsó Kpop dal, amit hallottál:
Vixx- Dynamit

5, Ki az ultimate biasod:
Leo - Vixx

6, Lista a 6 kedvenc biasodról:
Leo, Leeteuk, Siwon, Jin, Jimin, TOP

7, A fiú vagy lány bandákat szereted jobban?
Fiú

8, Melyik kpop idollal születtél egy napon?
Passz.:DD

9, Melyik kpop bandákat láttad már élőben?
Egyiket sem

10, Melyik kpop banda a legjobb élőben?
Olvass fentebb.

11, Melyiket szereted jobban: bandákat vagy szólóelőadókat?
Banda

12, Kedvenc rappered: 
TOP

13, Kedvenc táncosod:
Nincs kedvencem, bármelyikük tánctudását elfogadnám.

14, Melyiket preferálod: leader vagy maknae?
Tök mindegy.

15, Mióta vagy kpop fan? 
Öhm... mióta is? 2010-11, talán...

16, Mi volt az első kpop dal, amit hallottál?
Super Junior - It's you

17, Nézel koreai drámákat?
Természetesen.

18, Balladák vagy hip hop dalok?
Hangulatfüggő, mindkettőt szeretem.

19, Ha csatlakozhatnál egy bandához, melyik lenne az?
2ne1

20, Ha kpop idol lennél, melyik posztot választanád?
Valószínűleg az énekes és rapper pozíció között vacilálnék, mert hogy jó táncos nem lennék, az biztos.:DD

21, Kedvenc leeader?
Leeteuk

23, Több nyugati zenét hallgatsz, mint kpopot? 
Mostanában igen. Bár nálam ez igen változó. Van, amikor csak ázsiai zenéket hallgatom, máskor csak nyugatit.

24, Mit szeretsz a kpopban?
A mit nem kérdés jobb lenne.:)

25, Mit nem szeretsz a kpopban?
Majdnem leírtam, hogy ilyen nincs, de Dorcsa válaszát olvasva rájöttem, hogy igaza van. Tehát én is azt mondanám, hogy az eszement rajongókat.

26, Melyik az a kpop idol, akire különösen felnézel?
Nincs ilyen.

27, SZerinted melyik a legalulértékeltebb banda?
Nem tudom...

28, Szerintem melyik a legtúlértékeltebb banda?
EXO

29-32 ~ezeket kihagyom, mert ennyire nem ástam bele magam a témába, tehát nem tudnék válaszolni

33, Tanulod a koreai nyelvet?
Nem.

34, Ha randizhatnál egy idollal, ki lenne az?
Egyértelműen Leonard.:DD

35, Az ultimate biasod bejelenti, megházasodik. Mi lenne a reakciód?
De kurva szerencsés az a csaj.:DD

36, Követed a kpop híreket és botrányokat?
Nem kell követnem, a csodálatra méltó FB mindig feldobja őket.

37, Melyik botrányon akadtál ki a legjobban?
Passz.

38, Ha fel tudnál oszlatni egy bandát, melyik lenne az?
Nem csinálnék ilyet.

39, Melyik idollal vagy bandával dolgoznál együtt szívesen?
Vixx

40~hagyjuk

41, Szerinted ki a legszebb női idol?
Nem tudom, nagyon sok gyönyörű női idol van...

42, Ki a leghelyesebb férfi idol?
Leoo

43, Ki az az idol, aki mások szerint szép, de szerinted nem kifejezetten? 
ROhadt sok ilyen van.:DD

44, Ki az ideális típusod?
Leo, amikor nem szőke.:DD

45, Valamelyik biasod beleesik a típusodba?
Olvass fentebb.

46, Melyik a legjobb kpop dal?
Nincs kedvenc dalom, ahogy kedvenc filmem sincs.

47, Egyetértesz azzal, hogy az idoloknak is be kell vonulni a hadseregbe?
Természetesen, hiszen attól, hogy híresek, a szabályok rájuk is vonatkoznak.

48, SZoktál merchandise dolgokat vásárolni?
Nem

49, Ha találkoznál egy idollal, ki lenne?
Leooo

Na, drágáim! :D Mára ennyi voltam, csókok!

99. Szerelem aláírásra - átírás

Sziasztok, bogyeszok! :)

A tegnapi bejegyzésben leírtam, hogy az írás alatt lévő történetemet szeretném először befejezni. Ez pedig nem más, mint a Szerelem aláírásra. :)
Tudom, hogy eddig még nem nagyon osztottam meg infót erről a történetről, de igyekszem lassan összedobni egy kis ismertetőt, néhány képet, hogy lássátok, min is ügyködöm. :)
Egyébként, Tigi javaslatára csatlakoztam a Világ Bétái csoporthoz, ahol sikeresen találtam magamnak egy olyan előolvasót, aki minden észrevételét elmondja nekem, közli, mi tetszik neki, mit kéne kijavítanom, mivel tehetném szerethetőbbé a szereplőmet stb. Ez az előolvasó nem más, mint Daniel.:DDDDD Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én nagyon nevetek most. :D Kicsit vicces, hogy a CON egyik szereplője nevét viseli az előolvasóm is.:D A srác amúgy rettentő hülye, amikor az idióta szövegeit tolja, letudnám ütni, mint a taxiórát - de egyébként bírom.:D
Jó ötleteket ad, amik alapján elkezdtem újraírni az első fejezetemet. Bár nem hiszem, hogy a mai napon sokat tudnék vele haladni, mert még mindig nagyon szarul vagyok. Rohadt nátha ><

Igyekszem a CON új részével, az új sztori ismertetésével, mindennel!

Csóközön~

98. I'm here again.

Sziasztok, bogyók!

Sajnálom, hogy hosszú hetekig nem jelentkeztem, de semmi időm sem volt. Most ahogy lett, lebetegedtem.:DD De azért írok nektek pár sort, mert már nagyon szégyellem magamat, hogy kakiltam eddig mindenre.:/

Először is azt szeretném, hogy próbálok igyekezni a CON-nal. Talán jövőhéten fel tudom tölteni. Igazából nem tudom, hogy most 1 vagy 2 rész van vissza, de összeszedem magam, és kijavítom nektek.:) Nem tudom, hogy leírtam-e már nektek, hogy megvannak a tervek, azzal kapcsolatban, hogy fogom a CON-t átírni. A hibák és a karakterek javítása lesz az elsődleges szempont, de a történet is némiképp meg fog változni - úgy is mondhatnám, hogy sokkal jobb lesz. Ja, és a címet is meg fogom változtatni. Hogy a francba tudtam ilyen gagyiságot kitalálni?! :D No, mindegy, aki kicsit is ismer, az tudja, hogy nagyon béna vagyok a címválasztásban. :)
Az átírást valószínűleg nyáron fogom megcsinálni, mert először szeretném befejezni a Szerelem aláírásra című történetemet.

A héten megpróbálok még egy bejegyzéssel jelentkezni, de nem tudom, hogy összejön-e. Elég ramaty állapotban vagyok, ráadásul jövőhét csütörtökön megyek KRESZ vizsgára, és még semmit sem tudok.:DD

Csókok, drágáim!

97. Írás, tanulás, edzés

Sziasztok, bogyók!

Írás, tanulás, edzés... és valóban ezekből áll össze egy-egy napom. Meg persze hozzátehetném a házimunkát, főzést is, de ezekre inkább nem is akarok gondolni.:D
Szóval igen, eléggé zsúfoltak mostanában a napjaim, de nem zavar. Sőt! Élvezem minden percét! Mondjuk sokszor olyan vagyok estére, mint egy zombi, de legalább jót alszom - tényleg mindenben van valami jó.
Nos, a tanuláson kívül írok néhány szót a fentebb említett dolgokról.

Írás...
Mióta elkezdtem a Szerelem aláírásra című történetemet, még csak meg sem nyitottam más sztorit a gépemen. Csak erre fókuszálok, nem engedem, hogy bármi bezavarjon. Mióta ezt írom, még olvasni sem olvastam végig egy könyvet, vagy történetet sem. Egyébként 3 kész, 2 félig megírt és 1 elkezdett fejezetem van. Egyelőre annyit árulok el, hogy váltott szemszögek lesznek benne. Két okból döntöttem így: 1, mindkét szereplőm életébe, érzéseibe bele kell látni, hogy minden érthető legyen; 2, akiket megkérdeztem, mind ezt a variációt javasolták. A pasis szemszögek nem lesznek olyan hosszúak, mint amit a főhősnő nézőpontjából írok, legalábbis ez a terv. Persze lehet, ez meg fog változni útközben, ki tudja.:D

Edzés...
Életmódváltás, új célok, új álmok.
Mostanában nagyon megy nekem ez az álmodozás dolog, de igyekszem minél többet meg is valósítani!
Na, de térjünk vissza az edzésre.
Hmm... mit is írhatnék róla?! Igazából a másik blogomon sokkal inkább kifejtem ezt a témát, de megpróbálok ide is pár mondatot írni.
Nos, nem titok, azért kezdtem bele a diétába, edzésbe, mert nem vagyok megelégedve önmagammal. EZ van. Irigylem azokat, akik tökéletesen el tudják fogadni azt az embert, akit a tükörben látnak... hát én nem. Úgyhogy próbálok változtatni rajta.
Hét hete diétázom, 4 hete terembe járok edzeni. Előtte itthon is mozogtam, de egy idő után unalmassá vált, és abbahagytam. Hatalmas erőlöketet ad, hogy van mellettem egy edzőpartner!
Heti ötször edzem, súlyzós illetve kardiós edzéseken veszek részt. Eddig heti egy kardiónapot tartottam, de a héten ezt a számot háromra fogom felemelni, hogy még hatékonyabb legyen a dolog!
Oh, és ha ajánlhatok egy mozgásformát, akkor mindenki, akinek lehetősége van,vegyen részt egy Crossfit órán!

Csóközön!

96. Már megint egy díj, köszi Dorcsa :D

Sziasztok, bogyeszok!

Mielőtt rátérnék az újabb díjas/kihívásos dologra, egy kis helyzetjelentést hoztam.
A legfontosabb, amit muszáj leírnom, hogy két napja folyamatosan írok. Ennek az eredménye, hogy tegnap befejeztem az új történetem, a Szerelem aláírásra második olyan fejezetét, amit a csajszi szereplőm, Joe szemszögéből írok. A harmadik J. nézőpont felénél járok, úgy tervezem, ma azt is befejezem. Ha sikerül megírom a visszalévő pár oldalt, akkor bizony rekordot fogok dönteni, ami 17 megírt oldalt jelent. :)
Elkezdtem már a pasi főszereplőm, Nicholas szemszögét is, de vannak vele nehézségeim. Nehezen rázódom át egyik nézőpontból a másikba, pontosan ezért nem is tudtam egy teljes hétig írni. Ezért tegnap előtt úgy döntöttem, hagyom a fenébe N. szemszögét, és Joe-val törődöm. A kis füzetecskémben természetesen megvannak a pasis fejezetek körvonalai, de egyelőre azokkal nem törődöm. A történet két nézőpontja között nem lesznek olyan részek, ami esetleg megismétli a már elhangzott dolgokat- oké, nem tudom, hogy ez a mondat mennyire volt érthető.:DD
Ma anyukám ismét rákérdezett, mit írok. Szerette volna elolvasni. Nem mertem neki megmutatni. Félek, hogy rossz véleménnyel lenne a történetemről, vagy utána máshogy nézne rám, mert egy olyan oldalamat ismerné meg, amit nemigen szokott látni.

És most jöjjön az újabb díj, amit Dorcsától már másodszorra kaptam meg. :DD Remélem, nem unjátok még, ha mégis, akkor ne olvassatok tovább. :D

Feltételek:
- Nevezd meg, hogy kitől kaptad a díjat!
- Írj magadról 11 dolgot!
- Válaszolj a feltett kérdésekre!
- Jelöld meg a kihívottakat!
- Tegyél fel 11 kérdést!

Jelöltjeim: Évus, Tigi, Voreena, Selly ~ bocsi csajok, tudom, hogy már kaptatok ilyet, ha nem akarjátok megcsinálni, hagyjátok a fenébe :D

11 tény rólam:

1. 6 héttel ezelőtt teljes életmód váltásba kezdtem
2. Sokat gondolkozom a halálon
3. Édesszájú vagyok, a kedvenc sütim a puncsos minyon
4. Imádom az állatokat, különös a kutyákat, papagájokat, lovakat és a pandákat
5. Mostanában akkor érzem magam elégedettnek és boldognak, amikor írok
6. Nem szeretem sem a kávét, sem az energiaitalt
7. Az elmúlt hónapban ismét nagyon jóba lettem az általános iskolai legjobb barátnőmmel, akit óvoda óta ismerek
8. Kézilabdáztam, lovagoltam, versenytáncoltam ~ amit hamar abbahagytam, mert nem volt olyan magas fiú, mint én~ hobbi szinten futottam, aerobikoztam
9. Rettentően utálok hajat mosni és hajat szárítani
10. Évus javaslatára az új történetem szereplőit, fejezeteit egy füzetbe dolgozom ki ~ áldom ezért a tippért, nagyon nagy segítség
11. A legtöbb lánnyal ellentétben én szeretek néha bunyózni a tesómmal, és kedvelem a küzdősportokat

Dorcsa kérdései: 

1. Mi a legnagyobb álmod?
A legnagyobb álmom... Nem, azt nem írom le. Én hiszek abban, hogy nem mondhatod el az álmodat, mert akkor nem válik valóra. :)) Egyébként több nagy álmom is van, nem tudnám kiválasztani, melyikre vágyom a legjobban.

2. Hiszel a horoszkópban? 
Is-is. Van, amikor magamra ismerek a horoszkópból, de abban kételkedem, hogy mindenkire jellemző volna az, amit a csillagjegye leír.

3. Van testvéred, vagy egyke vagy? Mit gondolsz, melyik jobb?
Két testvérem is van, egy fiú és egy lány. Sokszor elgondolkoztam, milyen lett volna egykének lenni. Néha vannak pillanatok, amikor örülnék neki, ha egyedül volnék, máskor viszont annak örülök, hogy van két majom a családban. :)

4. Tea vagy kávé?
Tea, nem szeretem a kávét.

5. Melyik az a három magyar város, ahova ellátogatnál? Miért?
Budapest - itt akarok továbbtanulni, tehát nem csak látogatást tervezek. Egyébként nagyon szép városnak tartom, és rengeteg a lehetőség.
Gödöllő - nagy rajongója vagyok Sysynek, és nagyon szeretném megnézni a Gödöllőn lévő Sysy kastélyt.
Bábolna - mivel imádom a lovakat, főleg az arab és shagya-arab fajtát, nagyon szeretnék egyszer elmenni a Bábolnán található ménesbe.

6. Mi szerettél volna lenni kiskorodban?
Ügyvéd...

7. Hiszel benne, hogy létezik szerelem első látásra? Igen? Nem? Miért?
Nem. Szerintem attól, hogy valakit meglátsz, még nem szeretsz bele. Maximum a kinézetébe, hiszen nem ismered az illetőt. Én pedig nem tudnék valakinek csak a kinézetébe beleesni. Szerintem képtelenség.

8. Mi volt az a két dolog, ami megváltoztatta az életedet? 
Az egyik egyértelműen az írás. Írás közben sokkal jobban megismerheted saját magadat, elkalandozhatsz, élvezheted az álmok nyújtotta víziókat. Miután elkezdtem írni, sokkal többet elgondolkoztam dolgokon, még többet olvastam, utánanéztem dolgoknak. Az írás egy olyan dolog, ami kutatómunkát is igényel, ezáltal pedig még több tudást lehet magadba szippantani. :)
Más dolgot nem igazán tudnék mondani, aminek nagy jelentősége lett volna.

9. Gyűjtesz valamit?
Könyveket.

10. Szeretsz koncertekre járni? Milyenen voltál már?
Nem igazán vagyok koncertes ember, mert nem vagyok oda a tömegért. Van ez a fránya tisztaságmániám, ami sajnos ilyenkor nagyon durván előjön, és nem igazán viselem jól, amikor ismeretlen emberek testrészei hozzámérnek. Szóval nem vagyok nagy koncertes.

11. Hány évesen kezdtél el blogolni? Mi inspirált? 
14 évesen írtam az első blogomat. Azért kezdtem el, mert jó dolognak tűnt.

Az én kérdéseim: 

1. Ha kitennének egy lakatlan szigetre, mi lenne azaz 5 dolog, amit magaddal vinnél? Miért?
2. Mihez kezdenél, ha megnyernéd a lottót?
3. Mit tartasz a legrosszabb emberi tulajdonságnak?
4. Ha visszamehetnél az időben, melyik kort választanád? Miért?
5. Hol szeretnél a később élni? Hol tudod elképzelni a jövődet?
6. Milyen műfajban szeretsz olvasni, írni?
7. Melyik filmben szerepelnél szívesen? Miért?
8. Mi a véleményed a mostani tinikről?
9. Ha egyet kívánhatnál, mi volna az?
10. Melyik a kedvenc ünneped?
11. Mit szeretsz a legjobban az életedben?

Csóközön~

95. End

Sziasztok!

Azt hiszem, eljött az, hogy azokat az írásaimat, amelyek komolyabbnak készülnek - értsd: regénynek -, nem adom többet ki a kezeim közül. Nem fogok előolvasókat keresni, sem átküldeni másoknak egy-egy fejezetet, hogy olvasgassanak. Magamnak fogok írni, és megpróbálom minél kritikusabb szemmel átolvasni a saját írásomat.

Miért döntöttem így? Egyszerű. Én lelkesen küldöm át több emberkének is, akiktől számítok valamiféle visszajelzésre, de ezt nagyon ritkán kapom csak meg. Ennél még az is jobb lenne, ha simán beközölnék velem, hogy szar, amit írok. De sajnos még azt sem kapom meg.
Úgyhogy a készülő regényeim fejezetei nem fognak kiúszni a kezeim alól, nem fogom véleményekben reménykedve megosztani másokkal.
Ez még rosszabb érzés, mint amikor AFS-en nem kaptam kritikát, mert ott idegenek olvasták az írásomat, akiktől nem várhatom el, hogy mondják el a véleményüket, de azért a közeli ismerősök/barátok egy más kategória - legalábbis másnak kéne lennie.

Na, ennyi lenne a mai sírásom, szájtépésem, amit ne vegyen senki sem magára. Nem sértődtem meg, nem bántódtam meg, csupán egy döntést hoztam.
A részleteket továbbra is meg-megosztom majd, de nem tudom, hogy a közeli jövőben lesz-e más dolog, amiben aktivizálom magamat.

Chu~

94.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy kevés bejegyzést hozok, de nem igazán tudok miről írni. Arról meg nem fogok írni egy-egy bejegyzésben, hogy éppen mit csináltam az adott napon - nekem is kellemetlen lenne megosztani, titeket sem érdekelne.

Fb-on már feltüntettem, hogy 2 fejezet van vissza a CON-ból, és utána átírom majd az eddigi sztorit. Persze, nem rögtön az utolsó fejezet feltöltése után kezdek hozzá. Így is van pár történetem, amit szeretnék befejezni, és úgy érzem, már ideje lenne megvalósítanom ezeket a dolgokat.:)
A héten vettem egy Lakatos Levente könyvet, amiről majd hozok egy bejegyzést még a héten.
A múltkori könyvkritikám úgy érzem, kicsit keményre sikerült, de nem javítok bele, mert ez a véleményem - hiába húznék ki pár szót, és tűznék a helyükbe valami szebbet, nem változtatni azon, amit gondolok.

A napokban megejtem majd a hajvitaminos bejegyzést is, amit már egy teljes hónapja halasztok. Szívás a lustaság...

Puszi~

93. Kétesélyes szerelem

Sziasztok!

Most egy könyvről hozam nektek egy bejegyzést- ez kritika lesz a javából.

Molly McAdams - Kétesélyes szerelem

A 18 éves Harper egész életét tengerészgyalogos apja szigorú felügyelete alatt töltötte, most azonban elérkezett az idő, amikor végre a saját életét élheti, és olyan tapasztalatokra tehet szert, amelyekről korábban csak az apja egységében szolgáló újoncoktól hallott. Harper hatalmas reményekkel kezdi meg az első évet a San Diego-i Állami Egyetemen.
Új lakótársának köszönhetően Harper hamar belecsöppen a bulik, a helyes pasik, a családi élet és a mindent elsöprő érzelmi viharok világába. A szíve csaknem kettészakad, amikor egyszerre beleszeret új barátjába, Brandonba és a szobatársa bátyjába, Chese-be. Kemény külsejük és viharos múltjuk ellenére a fiúk imádják Harpert, és bármit megtennének érte - ha kell, félreállnak, csak hogy ő boldog lehessen. 

Gyerekek... Nem szokásom ilyent mondani, mert számomra minden könyv szent és sérthetetlen, de ez valami eszméletlen szar volt. Komolyan, szerintem papírlap pocsékolás volt kinyomtatni ilyen sok oldalt.  - Bocs, ha valakinek nem ez a véleménye, nem kell velem egyetérteni, csak fogadjátok el, hogy nekem nem tetszett. 

Nos, kezdjük az elején.
Az első 1-2 fejezet tetszett. Tényleg izgalmasnak ígérkezett, hogy a csajszi, aki eddig fiúk közt volt, de nem nézhetett rájuk pasiként, most egy olyan világba kerül, ahol lehullnak róla a béklyók, és kitombolhatja magát. Én azt vártam a történettől, hogy a kis Harper komoly lázadóba megy át, aki mindent kipróbál, amire előtte nem volt lehetősége. Hát, nem pont ez történt... :D

Nálam már akkor elkezdődött az unszimpátia, amikor a csajszinak tetszett Chase, de közben mással ment randizni, és a randijuk napján már smároltak is!! Ez nekem baromi gyors volt, főleg hogy egy olyan csajról beszélünk, akinek előtte még pasija sem volt! Totál ellentmondás.

Aztán jött a következő, ami felcseszett: Chase-szel szerintem végig szórakozott. Persze előadta közben a hattyú halálát, hogy szereti mindkettőt, de nem tud kibaszni Brandonnal, és elhagyni őt. Mert végül is C-vel nem baszott ki... áh, dehogy. A pasi biztos élvezte, hogy másik sráccal látja.

Aztán jött a még nagyobb döbbenet. A csajszi hónapok óta járt B-vel, de nem feküdt le vele, mert várt valamire. Na, és mire? Naa? Nem találtátok ki? Hát C-re! Mert amikor smárolni kezdtek, rögtön belé csapott a felismerés, hogy ő nem a pasijával, hanem a barátnője bátyjával akarja elveszíteni. De ugye, ő a pasijába szerelmes. Hjaaaj...
Azt már csak mellékesen említem meg, hogy Harperke nem csak az iskolából maradt ki, hanem a szexuális felvilágosításból is, mert ugyan miért kéne védekezni? Áh, értelme nincs.
Szóval a csaj terhes lett. Ezután történt egy kis szerepcsere és nem B, hanem C lett a pasija. Persze H. végig köcsög volt vele, mert nem bízott benne, mert végül is Chase senkivel sem volt azóta, hogy őt szerette, de a csaj simán megcsalta vele a pasiját - szóval igen, tök igazságos volt Harper. 

Ezután ledöbbentem, pislogtam párat, és újraolvastam. Igen, nem a szememmel volt a baj. Az írónő simán kinyírta Chase-t. Számomra úgy jött le, hogy már nem tudott mihez kezdeni ezzel az ostoba női karakterrel, ezért a könnyebbik utat választotta: kinyiffantotta a szöszi csávót. Ennél a pontnál nem sok kellett, hogy abbahagyjam az olvasást. Lehet, jobban is jártam volna. 

H. ismét összejött B-vel, aki természetesen örömmel vállalta el az apuka szerepet. Összeköltözés, eljegyzés, papás-mamás, stb. Aztán később jött a következő terhesség, Harper ismét találkozott az apjával, blablabla, csupa érdektelenség. 

Végül az írónő odatolt elénk néhány mondatot, amiben kifejtette, hogy Harpernek végig Brandon volt az igazi! 

A sztori végig lapos volt, nem volt benne semmi fordulat, vagy olyan rész, aminél kicsit elmúlt volna az érdektelenségem. Harper szomorú, Harper vidám, Harper szerelmes, Harper sír... - és akkor kezdődött elölről a körforgás. 

A szereplőkről:

Harper: a legidiótább, elfuseráltabb női karakter, akivel valaha találkoztam. Szende, ártatlan kis csajként akarja ábrázolni az írónő, ehhez képest miatta többen is szenvednek. Ja, és hozzátenném, hogy természetesen minden pasinak ő kell! 

Brandon: nyálas, nyálas, nyálas. Számomra ő pont azt a fajta pasit testesíti meg, akiket ki nem állhatok. A papucsokat, pontosabban. Szóval, őt sem bírtam.
Chase: az egyetlen karakter, aki érdekes volt. Megváltozott Harper miatt, nála látványos volt a jellemfejlődés. Csak hát szegénynek pont peche volt, mert az írónő bal lábbal kelt fel aznap.

A többi szereplőt nem írom le, hiszen hárman voltak igazán a fókuszban.

Ezt a könyvet nem ajánlom senkinek. Persze ízlések és pofonok, mindenkinek más jön be, de ez olyan ritka szar volt, hogy szavakat nehezen találok a kifejezésére. Annyi tehetséges író nem kap figyelmet, erre pont az olyanoknak sikerül könyvet kiadnia, akinek nagyon durván B kategóriás az alkotása. Azért, ez elég siralmas...

*~*

Ui: Remélem, tetszik az új dizi a blogon. :) Bátorkodtam kis Borzongás hangulatot hozni ide is - a fejlécen a Glamis kastély és a főszereplő, Ailsa karaktere látható; igen, kb. ilyennek képzeltem el a csajszit.

Csóközön~

92. CON, juhu

Sziasztok, bogyók!

Látjátok a címet, na látjátok? :DD
Igen, nem hallucináltok, valóban a Change... or not? rövidítése van fentebb. Hogy miért? Ugyan, biztosan kitaláltátok már! :)
A sztori a következő:
Nekiálltam levest főzni, de korábbi alkalmakból okulva úgy döntöttem, hogy nem hagyom magára szegény levest, mert a végén megint a tűzhelyen köt ki... Szóval levittem magammal a laptopomat azzal a gondolattal, hogy most nekiállok folytatni a Borzongást. Hát, meg sem nyitottam, mert hirtelen támadt az ötletem, hogy talán gyorsan kijavíthatnám a 43. fejezetet, hiszen így is régóta vártok már erre stb, stb.
Bevallom, nem volt túl sok kedvem javítgatni. Főleg nem 8 oldalt. De nem volt olyan borzalmas, mint amire számítottam. Viszonylag hamar végeztem is a dupla javítással - baromira reménykedem, hogy sikerült megfelelően javítanom, illetve, hogy felkerül az oldalra a fejezet.
Amint lesz valami infóm, FB-on rögtön meg fogom veletek osztani. :)

Szerintem Dant bírni fogjátok az új fejezetben. :DD

Láthattátok - ha nem, ide kattintva megleshetitek -, hogy egész jól haladok a Borzongással. Az elmúlt három napban kb. 25 oldalt írtam, és még mindig vannak ötleteim. A cselekmények most kezdenek igazán kibontakozni, így nem csoda, hogy annyira élvezem az írást.:D
Bár volt néhány rész, amit ki kellett kozmetikáznom, sőt majdnem 8 oldalt töröltem is, de nem zavar. A munka nagyja így is vissza van még, hiszen jó pár részt át akarok írni, a harmadik fejezettől kezdve pedig múltból jelen időbe kell hoznom mindent. De mindezt akkor fogom megtenni, ha befejeztem a sztorit - egen, most már tutira biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog a végére érni. A kérdés már csak az, hogy mikor. :DD Ahogy megvan az ötlet, hogy miről akarok írni, útközben mindig újabb és újabb gondolatokat írok le, aminek a vége mindig az lesz, hogy totális szófosás bontakozik ki előttem a képernyőn; a megálmodott 5-6 oldal jóval a duplájára nő.
Szurkoljatok, hogy tudjam továbbra is folytatni!

Noah karaktere már egy ideje a szívem csücskét képezi, és rá kellett jönnöm, hogy ő az a karakterem, akit eddig a legjobban bírok! Ha szabad ilyet mondani... :D

Csóközön!

91. Borzongás

Sziasztok, bogyeszoook!

Csodás hírem van!

Teljes gőzzel írok! De tényleg, szó szerint! Ugyanis sikerült totális rekordot döntenem, mind azzal, hogy mennyi időt töltök írással, mind azzal, hogy mennyit sikerült begépelnem.
Nos, körülbelül este hétkor kezdtem el írni, és kisebb megszakításokkal 1-ig írtam. (most van 1:08, szóval nemrég hagytam abba) Ez idő alatt pedig nem kevesebb, mint 12 és fél oldal született meg!
Még sosem írtam egyhuzamban ennyit, sosem foglalkoztam ilyen sok időn keresztül az írással, ráadásul ennyire könnyen sem jöttek a szavak és a gondolatok. Nagyon furcsa volt, hogy csak írok és írok és írok, és még mindig tele van a fejem a folytatással. Nagyszerű érzés! Igazából még szívesen írnám a további oldalak és történéseket, de az ujjaim már eléggé merevek, és sok szót elírok. Úgyhogy a további írás délutánra, illetve estére marad.
Jesus, nagyon fel vagyok pörögve! Látjátok, erről beszéltem! Sosem tudnék lemondani erről a felemelő érzésről! Olyan, mint egy drog, csak teljesen legális!

Lehet, hogy ez a bejegyzés elég össze-vissza lesz, de most tényleg pörgök ezerrel, és csak vigyorgom, mint egy nem normális.

Talán azért élvezem annyira most az írást, mert az események most indulnak be igazán. Imádom a kis tudatlan karakterem gondolatait leírni, illetve azokat a részeket, amikben forognak a kerekei, és próbál magyarázatot találni a különös dolgokra.

Ma is köszönettel tartozom Dorcsának, aki pénteken egy ötletemről elmondta, hogy nem jó, így újragondolva sikerült nekiállnom a folytatásnak, amit sikerült az eredeti ötlettől teljesen elvonatkoztatva megírni.

Tudom, hogy mostanában feltöltés terén nem vagyok aktív, és biztosan nem nagyon érdekel titeket a Borzongásról szóló bejegyzés sem, hiszen leszedtem az oldalról azt a két fejezetet is, ami fent volt, de nekem sokat jelent ez a történet. Tudom, ez nem vigasz.
Nem ígérem, hogy jövő héten, vagy az után frissítem a CON-t, mert nem tudom, megteszem-e. A sztorit be fogom fejezni, de egyelőre nincs erőm megnyitni a javításhoz. Talán, ha befejeztem a Borzongást... talán.


~Addig is egy kép Ailsáról és Noah-ról :)~

Csóközön!

90.

SZiasztok!

A héten még nem hoztam bejegyzést, ezt gyorsan megejtem, mert már rosszul érzem magam amiatt, hogy hanyagoltam a blogomat.
A hetem eddigi napjai nem voltak túlzottan izgalmasak, főként tanulással teltek. Írni nem volt sem időm, sem erőm - talán majd holnap.
Egy teljesen új sztori alapjai is megszülettek a fejemben, amit szépen le is írtam, és idővel biztosan elő fogok szedni a fiókomból.:) De addig nem nyitok meg más dokumentumot, ameddig a Borzongás végére nem érek. Ami ki tudja, mikor lesz. Na, jó, nem leszek negatív, tudom, hogy be fogom fejezni, mert be akarom fejezni! Lassan elkezdem majd az elejétől javítani is, ami nem kis meló lesz, de úgy hiszem, megéri.

Egyébként hozok majd egy bejegyzést egy hajvitaminról, amit 3 hete szedek. Hátha, valakit érdekel.
Jaa, és az edzéssel, diétával, életmódváltással kapcsolatos blogom újra fog indulni.:) Azért a hetemben annyi jó volt, hogy minden nap edzettem, betartottam a diétám, sőt, még be is biztosítottam, hogy az elkövetkezendő időszakban bebiztosítva maradjon mindez. De ezt majd abba a blogba fogom leírni.:)

Az elmúlt pár napban néhány dolog megint jól összejött, és ismét megmutatkozott, hogy kik a barátaim. Külön köszönöm Dorcsusznak az elmúlt hetet, aki nélkül valószínűleg idegi roncs lennék még mindig. Szóval köszi, Dorcsa! <3

Hogy szemléltessem, melyik sorozat új részét néztem ma.:'D 

Legközelebb igyekszem érdekesebb bejegyzéssel jönni!

Csóközön!

89. I'm here

Sziasztok cukorborsók!

Sikerült néhány dolgot hamarabb lezárnom magamban, mint gondoltam, és több dolgot is elrendeztem magammal. Nem akarok senkit untatni azzal, hogy a saját belső harcomról írok, úgyhogy ezt hanyagolnám is. :)
Az elmúlt napokban sok-sok olyan inger ért, ami pozitívan hatott rám - főként az írás terén. Nem tudom, hogy meddig fog kitartani ez az egész, de próbálom minél jobban elnyújtani, mert tényleg fontos nekem az írás. Arra is rájöttem, hogy bármilyen szar kedvem is legyen, ez az egy kapaszkodó mindig ott van nekem, ami képes depiföldről visszarántani, és arra sarkallni, hogy előre pillantsak, és próbáljam mindenből a jó dolgokat kiszűrni. Asszem a mentsváram az írás.:) Eddig is tudtam, hogy imádom gyártani a történeteket, de nem gondoltam volna, hogy ennyire meghatározó része az életemnek. Mégis a tudat, hogy van valami, amit nem tudok megunni, elég megnyugtató és boldog vagyok tőle.

Nos, a mai bejegyzés egyik okát fentebb letudtam, most jöjjön a másik ok.

Évus nagyon cuki módon egy kihívásnál engem is megemlített kihívottnak, amit persze megtisztelve elfogadok tőle, és kész vagyok válaszolni arra a baromi sok kérdésre. :D

El is kezdem...

Mi a keresztneved? 
Rebeka

Vannak beceneveid?
Yep. Rebi, Rebus, Bekka

Milyen most a hajad?
Szöszi

Milyen magas vagy?
Hogy milyen alacsony?! 167 cm.

Telefon vagy fényképező? 
Telefon

Narancs vagy alma?
Alma

Van most valaki, aki tetszik?
Niincs

Fiúbarátok vagy barátnők?
Mindkettő, bár nálam még mindig a barátnők a nyerők.

Van piercinged vagy tetoválásod?
Van egy piercingem.

Pepsi vagy Coke?
Kátrány vagy kátrány? Éljen a víz!

Voltál már repülőn?
Többször is, és imádom!

Jelenleg párkapcsolatban vagy?
Neem

Volt már autóbaleseted?
Sajnos volt.

Ha valakit magadhoz teleportálnál most, ki lenne az?
Asszem David Gandy.:'D Órákon át elbámulnám.:D

Tudod, kik az igazi barátok?
Persze. Sok csalódás kellett, de megtanultam, hogy kik azok, akikre mindig számíthatok.

Van olyan ember az életedben, aki rossz irányba változott?
Természetesen... van olyan, akinek az életében nincs?!

Vannak titkaid, esetleg őrzöd mások titkait?
Yep-yep

Van valaki, akit nem kedvelsz?
Ez egy igen vicces kérdés. :D Persze, hogy van. Bár sok esetben elég jól tudom leplezni az unszimpátiám, de ha egy olyan ember van a közelemben, akit tényleg nagyon rühellek, azt nem tudom leplezni.

Akarsz gyereket?
Maaajd egyszer a távoli jövőben, igen. A közeljövőben pedig bőven beérem a kiskutyámmal.:D

Meg akarsz házasodni?
Mindenképp!

Szeretnél utazni?
Yep

Melyik a jobb: tartós kapcsolat, vagy egy éjszakás kaland?
Aki ismer, annál fel sem merül ez a kérdés, aki pedig nem tudja, annak rögtön megírom: tartós kapcsolat.

Legjobb barát:
Cincsó, Évus

Első szerelem: 
Márk, és nagyoon nem akarok rá emlékezni.:D - ahogy a többi exemre sem.

Első szó:
Nem. Azt hiszem, már akkor kialakult nálam az örökös tiltakozás, az önfejűség és a harci kedv. Azóta is buzgón hangoztatom ezt a szót.:D

Különleges tehetséged?
Akármennyit is agyalok rajta, nem tudok rájönni.

Akivel legutóbb beszéltél:
Húgom

Akivel legutóbb chateltél:
Évus

Akivel legutóbb filmet néztél?
Unokaöcsém

Amit legutóbb ettél:
Csirkemell, főtt brokkolival, főt répával.

Film vagy sorozat, amit legutóbb néztél:
Elizabeth című 1999-es film.

Zene, amit legutóbb hallgattál:
Jessie's girl - Cory Monteith 

Valami, amit legutóbb vásároltál: 
Pink színű Sony fülhallgató.

Akit legutóbb megöleltél:
Nem emlékszem. - asszem, ebből is látszik, hogy milyen gyakran ölelkezem.:'))

Kedvenc:
- Ital: vííz, vííz, vííz
- Étel: ananászos csirke, hamburger
- Virág: liliom, rózsa
- Állat: panda
- Film: nincs kedvencem
- Tantárgy: irodalom, történelem

Jelenleg:
- Eszel valamit? neeem
- Iszol valamit? yep, teát, mert fáj a torkom
- Hallgatsz valamit? aha, a papagájom utánzó hangjait
- Ülsz vagy fekszel? ülök
- Terveid a napra: végigolvasni a Borzongást, majd folytatni, hogy végre kibillenjek a bénázásból, és újra gőzerővel tudjak írni
- Vársz valamire? akár minden nap, ma is várok egy csodára

Az ideálod
- Magas vagy alacsony? magas
- Idősebb vagy fiatalabb nálad? idősebb
- Romantikus vagy spontán? inkább spontán
- Bajkeverő vagy visszahúzódó? bajkeverő

Volt már olyan, hogy...
- Elvesztetted a szemüveged? hál' Isten, nem.
- Elszöktél otthonról? a-a
- Összetörted valaki szívét? yep
- Eltört valamid? soha semmim nem tört el
- Veszekedtél egy barátoddal? persze
- A barátaiddal elmentetek a strandra? yep
- Több kilométert futottál? természetesen, főleg, amikor kézilabdáztam
- Szerelembe estél? nem tudom, ma már nem tudom megmondani, hogy az szerelem volt-e, vagy csak annak véltem magam
- Összetörték a szíved? nem emlékszem
- Nagyon leittad magad? yep
- Tetszettél valakinek, de ő nem volt az eseted? yep
- Úgy tettél, mintha boldog lennél? heti hét napból négyen ezt játszom
- Találkoztál valakivel, aki megváltoztatott? yep
- Betegnek tettetted magad? nem is egyszer volt ilyen
- Egy apró dolgon nagyon kiakadtál? nő vagyok, naná, hogy volt ilyen
- Átlépted az országhatárt? yep
- Összeverekedtél valakivel? yep
- Kipróbáltál valamit, amiről azt hitted, hogy nem fog tetszeni, de tévedtél? bizony, volt ilyen
- Megbántad egy döntésedet? nem is egyet, de nem lehet rajtuk már változtatni, szóval elfogadom őket


Hiszel
- Önmagadban? is-is
- A csodákban? yep, és nagyon várom a saját csodámat, ami eléggé várat magára :D
- A szerelemben első látásra? nem
- A Mennyországban? igen
- A Mikulásban? naná, hiszen tök hihető, hogy egy éjszaka alatt a repülő rénszarvasok vontatta szánon körbeutazza a Földet, és mindenkinek ajándékot ad! Ki az a baromi, aki ebben kételkedik?:D
- A földönkívüliekben? igen, de nem szeretnék egyel sem találkozni, hacsak nem olyanok, mint Damon a Luxen sorozatból :D
- Az angyalokban? igen
- A szellemekben? igen

Az én jelöltem, ezáltal kihívottam, Dorcsa. Ismét téged ért a megtiszteltetés! :DD


Csóközön!

88. Pause

Sziasztok!

Kicsit elegem van mindenből, mindenkiből, ezért pár napra, talán pár hétre elvonulok. Így itt jelzem, hogy sem friss, se semmi nem lesz mostanában.
Úgy érzem, szükségem van erre. Sok dolgot helyre kell raknom magamban, meg egyszerűen szükségem van a nyugalomra.
Ami a legjobban dühít, hogy nem tudok írni. Úgyhogy most teljesen a tanulásnak szentelem magam, ha már az írással nem tudom lekötni a felesleges energiáimat.

Köszönöm a megértést, vagy a nem megértést. Sajnálom, hogy azt a pár részt, ami a CON-ból vissza van, nem töltöttem fel, majd talán a jövőben.

Sziasztok!

87. Könyvek

Halihó!

Ma két bejegyzés lesz, mert szeretnék egyrészt egy kis könyvértékelést írni, másrészt azért beszámolnék az uralkodó helyzetekről. Kezdjük az utóbbival.

Kedden megkaptam a könyveimet. Persze, előtte elkellet intéznem egy telefont, de a lényeg, hogy megkaptam.
Totál be voltam zsongva, amikor kinyitottam a dobozt. Vártam a megrendelt könyveket és kíváncsi voltam az ajándékra is. Igazából a meglepitől kicsit tartottam, mert féltem, hogy az Alkonyat egyik része lesz.:DD De szerencsére nem kaptam egy gyémánként csillogó vámpírokról szóló könyvet sem, halleluja.

Úgy terveztem, hogy nem most fogom kiolvasni a könyveket, hiszen tanulnom kell + féltem, hogy bezavarnának a Borzongás írása közben. Tudtam tartani magamat. Körülbelül 2-3 órán keresztül, aztán győzedelmeskedett a kíváncsiságom és az olvasásszeretetem; szó szerint rávetettem magam az új szerzeményeimre. Már mindhármat kivégeztem... 

Szeretnék majd mindegyikről egy rövid kis véleményt írni - a Luxen sorozatnál tervezem, hogy az első 2 részről is írok majd. 

Ezen kívül nem történt túl sok említésre méltó dolog. Tanultam, olvastam, próbáltam írni - ami a héten annyira nem ment, nem azért, mert nem volt ötletem, csupán nem bírtam megülni a gépem előtt és nyomkodni a billentyűket.
Az alvás problémák ebben a pár napban mintha kicsit elhagytak volna - kb. 2 napja tudok normálisan pihenni, ami baromi boldoggá tesz.
Borzongás... Kicseszett sok ötletem van, de valamiért nem tudom rávenni magam, hogy leírjam... Nem tudom, hogy ez szimpla lustaság vagy valami más. Azt viszont tudom, hogy zavaró - nem kicsit. 

Asszem, ezzel a "nyerjünk betekintést Becca világába" című bejegyzés végére értünk. A következő bejegyzésben az egyik könyv értékelése lesz - már alig várom! :D

86. GLS

Sziasztok, bogyók!

Még két ünnep között írtam egy bejegyzést Fb-ra, hogy a Könyvmolyképzőnél vannak akciók, ajándékok, stb. Nos, én rendeltem is könyveket, december 28-án. Ma január 11-e van, és még sehol sincsenek a könyveim. Csütörtökön a csodálatos futárszolgálat állítólag kihozta, de nem volt itthon senki - tesóm egész nap itthon volt, és állítása szerint senki sem csengetett. Háát, oké... Pénteken, miután utánanéztem a csomagnak, felhívtam a futárt, aki állította, hogy kihozta a csomagot, majd ezek után megkérdezte, hogy jó lesz, ha hétfőn kihozza? Természetesen tökéletes lett volna. De baszd meg, itt van hétfő este, és még mindig nincsenek meg a könyveim. Ez azért már rohadtul idegesítő. Holnap lesz 6 napja, hogy a GLS-nél van a csomagom, és nem voltak képesek kihozni. ~ Amikor sminket rendeltem, és nem GLS volt a közvetítő, a rendelés utáni napon már itt volt a csomagom - csak az összehasonlítás végett.
Úgyhogy nagyon tele van a nemlétezőm. Ha a holnapi nap folyamán sem kapom meg, akkor megint telefonálni fogok, mert ez azért már vicc. 6 napja a szaros raktárban van a könyvem, és azóta sem értek ide.

Na, de ne csak a rossz híreket mondjam: újra teljes gőzzel írom a Borzongást. Teljesen feldob, hogy ilyen könnyen haladok vele, hogy szinte megállás nélkül tudom írni a történetet. Tényleg boldog vagyok, amikor gépelem a különféle hülye gondolataimat, kikapcsol, de közben fel is tölt energiával. Ilyenkor úgy érzem, hogy van értelme mindennek, hogy az írás okozza a legnagyobb örömet - lehet, hogy bután hangzik, de így van. Ez az a történet, amihez mindig öröm visszatérni. Talán maga a sztori, talán a szereplőim gondolatai, a viselkedésük, a dolgok, amik történnek velük, mind magával ragadják a képzeletem, és rengeteg ötletem támad, ahogy beleélem magam. Szóval imádom írni! Nem tudom, hogy hasonló érzése lesz-e annak, aki majd olvassa, de azért reménykedem.:)
Mint már kiírtam, AFS-ről le fogom törölni. Több oka is van, egyelőre egyik sem publikus; kicsit úgy érzem magam ezzel a történettel kapcsolatban, mintha a gyermekem volna, és azt az ártatlan kisbabát kéne a világ szemei elé tárnom.

Jók legyetek!
Csóközön~

85. Novella

YO!

Tegnap írtam egy novellát, amit már megtalálhattok AFS-en. Holnap valószínűleg frissítem a CON-t is.

CON...

Nos, elég sokat gondolkozom mostanában ezen a történeten. Nem kezdtem még el a folytatását, és nem is tudom, mikor fogom, ha egyáltalán elkezdem.
Baromi egyszerű az oka: nem élvezem írni. Márpedig nem fogok olyant csinálni, ami nem tölt el boldogsággal, amit csak nyűgnek érzek. Azért kezdtem el írni, mert kikapcsol, boldog vagyok közben; nem fogom ezt feladni, és kényszerből megírni valamit, csak mert igény van rá. Legutóbb is több órán keresztül ültem a gép előtt, és kb. 3 sort tudtam hozzáírni, majd utána még ahhoz sem volt kedvem, hogy a többi történetem folytassam...
Kiábrándultam ebből a történetből, mert rengeteg hiba van benne. Persze közben, azért közel is áll a szívemhez, hiszen régebben szerettem írni, és ez volt az első saját szereplős történetem, amit publikáltam, s ha nem így teszek, akkor most nem tartanék ott, ahol, nem kaptam volna hideget-meleget, nem fejlődtem volna. 

A Borzongás írása folyamatban van, de az írás mellett lassan elkezdem javítani, és néhány dolgot átírok benne. Szeretem ezt a történetem, ez a sztori áll a legközelebb a szívemhez. 

Tegnap-ma néztem két filmet, amiről később talán hozok majd beszámolót. / Rubinvörös, Zafírkék /

Chu~

84. Kylie Scott - Lick

Sziasztok, Bogyók!

Tegnap este - ma éjjel olvastam egy regényt, amiről szeretnék beszámolni nektek.

Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte.

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellett egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Totálisan vegyes érzések vannak bennem a könyvvel kapcsolatban. Bármennyit is gondolkozom, nem tudok zöld ágra vergődni, és egyértelműen kijelenteni, hogy tetszett vagy nem tetszett. Leginkább úgy tudnám megindokolni ezt a két út között való gondolatokkal teli sétát, hogy felsorolom azokat a dolgokat, amik bejöttek, és azokat, melyek nagyon nem tetszettek, vagy totálisan abszurdnak tartottam őket. 

Pozitív dolgok: 

Tetszett a csaj talpraesettsége, szókimondósága. Nem az elveszett csajok táborát erősítette, hanem inkább azokét, akik még akkor is találnak megoldást, vagy van egy b tervük, amikor más már a sarokban ülve bömböl.
Imádtam a humort, ami az egész regényben jelen volt - azt hiszem, ez volt az első olyan könyv, ami olvasása közben ilyen sokat nevettem és kuncogtam. Imádtam a vicces, szarkasztikus részeket, bőven tudtam csemegézni a humorból.
Az alapsztori izgalmas, szerintem egy olyan témába kezdett bele az írónő, amiből baromi sok mindent ki lehet hozni, és nem feltétlenül tudja az olvasó, hogy a vége pozitív vagy negatív lesz, hiszen egy rocksztárral nem éppen könnyű a szerelem. Továbbá ezt az alapot több irányba is el lehet mozdítani: az érzelmekkel, kétségekkel, szívfájdalommal, boldogsággal teli világ felé, és természetesen a kicsit kalandosabban, fordulatokkal teli irányba is. 

Az érzelmi hullámzásban nem volt hiány - bár ebben néhány dolog nagyon böki a csőröm, amit lejjebb kifejtek -, számomra életszerűek voltak a veszekedések, a szakítás, a fájdalom, amit a lány átélt.
Örültem, hogy végre az én korosztályom van a középpontban, nem a 16-17 évesek. Szóval, azt hiszem, kaptam egy kis reményt, hogy nekem is legyen majd tündérmesém, és szőke hercegem fehér lovon. xP

Negatívumok: 

A legnagyobb fekete pontot nálam a történet egyértelműen azért kapta, mert baromira részlet gazdag volt az erotikus részek leírása. Nem túlzok, minden zaftos részlet bele volt szőve a sorokba. Ez pedig engem baromira zavart. Nem úgy ültem neki a könyvnek, hogy majd betekintést nyerhetek abba, hogy pár nap alatt hány fajta pózban csinálja meg a csajt, vagy éppen, hogy részletgazdagon olvashatom, ahogy orálisan kielégítik egymást. Amikor az első mondatot elolvastam, majd láttam, hogy folytatás is van, egy hatalmas BASZD MEG csúszott ki a számon. Ha nem lett volna benne más szembeötlő hiba, akkor is számomra elvesztette volna  a varázsát a regény. Ez volt a legnagyobb csalódásom a regénnyel kapcsolatban; de menjünk tovább.
Teljesen valószerűtlennek és kizártnak tartom, hogy valaki 5 nap alatt totál szerelmes legyen. Ki van csukva - max. majd akkor hiszem el, ha átélem ezt az érzést... - no comment.
Abszolúte hihetetlen volt, ahogy órák alatt szinte beleszerettek egymásba, majd a válási papírok kitöltésének meghiúsulása utáni napon már nem is akartak elválni. Jó, oké, ezt még betudhatjuk annak, hogy végül is erről szólt a történet, tehát ebbe annyira nem is kötök bele. 

Nos, mint már fentebb említettem, nem tudom, hova soroljam a könyvet. A történet egyébként szerintem tökéletesen megállja a helyét a romantikus dolgok között: a csaj, aki gyorsan beleszeret a pasiba, ám neki nem megy olyan könnyen a szerelem a múltbéli csalódása miatt - mert csak a pasik csalódhatnak, és igen, csak ők játszhatják el ilyenkor a hattyú halálát, mert nyilván minden nő ugyanolyan gonosz... -, és természetesen megjelenik a kísértő nőszemély is, aki a csodás idillt megtöri. Ezután a szokványos szenvedés, majd a kibékülés kezdeményezése, végül a csodálatos boldogság jön el. Szóval, a tipikus romantikus sablon, ennek ellenére élvezhető.
Ha a túlzottan részletesen szexuális leírások nem kapnak helyet a regényben, egyértelműen azt mondtam volna, hogy tetszett, annak ellenére, hogy nem volt túl sok történés; az érzelmeken volt a hangsúly. 

Ezzel nem akarom elvenni senki kedvét, mert attól, hogy nekem nem tetszett a túlzott részletesség, másnak még bejöhet. Ha szeretitek a humorosabb történeteket, akkor egy próbát mindenképp megér. A fiatalabb korosztálynak viszont nem ajánlom, mert NAGYON részletes. 

Csóközön~