Hali, megint! :)
Újra itt vagyok, ám nem olyan hosszú bejegyzést hoztam, mint délután. Arra gondoltam, hogy ezentúl nem csak az írással kapcsolatos dolgokat fogom ide feltölteni, hanem különféle sminkeket, sminktermékeket, tapasztalatokat is fel fogok tölteni - szeretek sminkeket elkészíteni, és úgy döntöttem, hogy ezentúl egy ilyen dologgal is meg fogom színesíteni a blogomat.:) Már volt egy-két bejegyzés, amiben termékeket teszteltem, ezt szeretném folytatni, és kicsit többször is elmerülni ezekben a témákban. :)
Remélem, hogy érdekesnek találjátok az ötletet. :)
Chu~~
2015. december 27., vasárnap
81. Friend... or not?!
Sziasztok, bogyók!
Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek, és erre a pár napra lenyugodtak a kedélyek, s csak a boldogság mámoros érzése járta át minden porcikátokat. :)
Tudom, hogy nem most, a szeretet ünnepe után kellene ezt a témát a boncasztalra fektetnem, de már nagyon régóta érlelődik bennem ez a dolog, és a hetekben, elmúlt napokban teljesen megérett arra, hogy végre kiírjam magamból a gondolataimat. Ha valakinek ez derogál így rögtön karácsony után, annak ajánlom, hogy ne olvasson tovább. :)
Nos, el is kezdem... Ahogy a cím is mutatja, Barátok vagy nem?!
Szerintem ez egy olyan kérdés, ami minden emberben élete során nem egyszer és nem kétszer fogalmazódik meg. Mitől barát a barát, és ha már barát, akkor igaz barát?
Mielőtt belecsapnék a lecsóba, szeretném megemlíteni, hogy engem ez a kérdés, nem először talált meg. Mondhatnám, hogy gyerekkorom óta része az életemnek, ugyanis rengeteget csalódtam már az ún. barátokban - persze bennem is csalódtak már, vagyis egy ember, amit azóta is nagyon-nagyon bánok, és ha lehetne, mindennap bocsánatot kérnék érte.
Na, de vissza a csalódáshoz. Nem tudom, mennyire tűnt fel, de eléggé visszahúzódó vagyok, sokszor csendes, nehezen barátkozom. EZ persze nem mindig volt így, de pont az miatt lettem ilyen, hogy baromi sok barátom nem is volt a barátom. Egyet emelnék csak ki, ami hasonló a mostani helyzethez is. Nem akarok belemenni a részletekbe, így csak a lényeget írom le: volt egy barátnőm, akivel ahogy elkezdtem barátkozni, teljesen kifordultam magamból - a teljesen itt tessék szó szerint érteni -, és semmi sem érdekelt. Bunkó voltam, felelőtlen, és persze azt hittem, hogy ő a legjobb barátnőm, aki megért, és aki mindig mellettem fog állni. Csakhogy nem így lett, és koppantam egy nagyot. Én tartottam a hátam neki mindig, ő meg kaksizott a fejemre. Persze, baromira csalódott voltam, de túltettem magam rajta.
Most hasonló a helyzet. Az ún. barátnőm szarik a fejemre, ha én nem keresem, akkor ő sem. Ez ideig-óráig betudható annak, hogy sok dolga van stb. De hogy mindig? Aha, persze.:) Nekem is sok dolgom van, mégis van arra időm, amire akarom, hogy legyen - köszönöm Évus ezt a bölcsességet, örökké hálás leszek érte. Nem keres, nem érdeklődik, semmi. Még arra sem volt képes, hogy egy Boldog Karácsonyt hozzám vágjon, én meg nem tettem meg, mert baromi kíváncsi voltam, hogy ő felkeres-e. Hát nem keresett. És ezek után nekem édes mindegy már, mit csinál, stb. Ha ő nem törődik velem, én minek tegyem? Tudjátok ez a tipikus, én mindig segítek neki, de neki azok kellenek, akiknek csak akkor volt jó, amikor nincs más.:) Hát legyen csak pótlék, egy rongy, amit akkor használnak, ha nincs más a közelben.
Nos, ezzel a végére is értünk az én beszámolómnak, most nézzük a mitől barát a barát kérdést.:)
Szerény véleményem szerint a barátság ott kezdődik, amikor kíváncsi vagy arra, hogy mi van a másikkal, próbálsz neki segíteni, odatartod a vállad, ha sírni akar, vagy vele nevetsz, ha ő is nevet. Az összetartásról, az egymás iránti feltétlen bizalomról szól az egész. Nem csak akkor van egy barátod, ha éppen szar kedved van vagy boldog vagy, és valakivel meg kell osztanod. Nem, a barátok még akkor is beszélgetnek, ha éppen mindkettejük élete unalmas. Nem csak akkor jut az eszükbe, hogy ott van az a szerencsétlen, ha éppen nem tudna mással beszélgetni. Ha az egész életünk is totális zsákutcába kerül, akkor is ott lesz a barátunk, aki próbál nekünk segíteni - már azzal is, hogy mellettünk áll.
Nemrég Évus világított rá, hogy az olyan emberekkel, akiknek csak néha jut eszükbe, hogy vagy, nem is kell törődni. Persze, tudtam én ezt magamtól, de valamiért szükségem volt talán a tudatra, hogy igenis sok barátom van. Hát nem, nem kell sok barát, elég az a pár, mert ők tényleg mellettem állnak. Ha baj van, ha nincs, jókat beszélgetünk, nevetünk, megértjük egymást.
Ha valaki hasonló helyzetben van, vagy fog kerülni, akkor neki is ezt tanácsolom: engedje el azt az embert, aki nem is igazán kíváncsi rá, aki csak olykor-olykor felbukkan az életében, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is lép. Nem éri meg, hogy miattuk rossz kedvünk legyen, vagy akár sírjunk is. Ők lesznek kevesebbek, hogy nem kapják meg a bizalmatokat, a szereteteteket. :)
Már én is eljutottam arra a pontra, amikor nem érdekel, hogy mit csinál, hogy keres-e.
Remélem, hogy lesz alkalma ezt a bejegyzést olvasni, és magára ismerni.:) Nem sértésnek szántam a fentebbi sorokat, csupán a gondolataimat, érzéseimet írtam le, amik szerintem mind jogosak.
Ha valakinek elrontottam volna a kedvét, attól bocsánatot kérek.
Estefelé érkezem még egy bejegyzéssel, ami más jellegű lesz.:)
Chu~
Remélem, mindenkinek jól teltek az ünnepek, és erre a pár napra lenyugodtak a kedélyek, s csak a boldogság mámoros érzése járta át minden porcikátokat. :)
Tudom, hogy nem most, a szeretet ünnepe után kellene ezt a témát a boncasztalra fektetnem, de már nagyon régóta érlelődik bennem ez a dolog, és a hetekben, elmúlt napokban teljesen megérett arra, hogy végre kiírjam magamból a gondolataimat. Ha valakinek ez derogál így rögtön karácsony után, annak ajánlom, hogy ne olvasson tovább. :)
Nos, el is kezdem... Ahogy a cím is mutatja, Barátok vagy nem?!
Szerintem ez egy olyan kérdés, ami minden emberben élete során nem egyszer és nem kétszer fogalmazódik meg. Mitől barát a barát, és ha már barát, akkor igaz barát?
Mielőtt belecsapnék a lecsóba, szeretném megemlíteni, hogy engem ez a kérdés, nem először talált meg. Mondhatnám, hogy gyerekkorom óta része az életemnek, ugyanis rengeteget csalódtam már az ún. barátokban - persze bennem is csalódtak már, vagyis egy ember, amit azóta is nagyon-nagyon bánok, és ha lehetne, mindennap bocsánatot kérnék érte.
Na, de vissza a csalódáshoz. Nem tudom, mennyire tűnt fel, de eléggé visszahúzódó vagyok, sokszor csendes, nehezen barátkozom. EZ persze nem mindig volt így, de pont az miatt lettem ilyen, hogy baromi sok barátom nem is volt a barátom. Egyet emelnék csak ki, ami hasonló a mostani helyzethez is. Nem akarok belemenni a részletekbe, így csak a lényeget írom le: volt egy barátnőm, akivel ahogy elkezdtem barátkozni, teljesen kifordultam magamból - a teljesen itt tessék szó szerint érteni -, és semmi sem érdekelt. Bunkó voltam, felelőtlen, és persze azt hittem, hogy ő a legjobb barátnőm, aki megért, és aki mindig mellettem fog állni. Csakhogy nem így lett, és koppantam egy nagyot. Én tartottam a hátam neki mindig, ő meg kaksizott a fejemre. Persze, baromira csalódott voltam, de túltettem magam rajta.
Most hasonló a helyzet. Az ún. barátnőm szarik a fejemre, ha én nem keresem, akkor ő sem. Ez ideig-óráig betudható annak, hogy sok dolga van stb. De hogy mindig? Aha, persze.:) Nekem is sok dolgom van, mégis van arra időm, amire akarom, hogy legyen - köszönöm Évus ezt a bölcsességet, örökké hálás leszek érte. Nem keres, nem érdeklődik, semmi. Még arra sem volt képes, hogy egy Boldog Karácsonyt hozzám vágjon, én meg nem tettem meg, mert baromi kíváncsi voltam, hogy ő felkeres-e. Hát nem keresett. És ezek után nekem édes mindegy már, mit csinál, stb. Ha ő nem törődik velem, én minek tegyem? Tudjátok ez a tipikus, én mindig segítek neki, de neki azok kellenek, akiknek csak akkor volt jó, amikor nincs más.:) Hát legyen csak pótlék, egy rongy, amit akkor használnak, ha nincs más a közelben.
Nos, ezzel a végére is értünk az én beszámolómnak, most nézzük a mitől barát a barát kérdést.:)
Szerény véleményem szerint a barátság ott kezdődik, amikor kíváncsi vagy arra, hogy mi van a másikkal, próbálsz neki segíteni, odatartod a vállad, ha sírni akar, vagy vele nevetsz, ha ő is nevet. Az összetartásról, az egymás iránti feltétlen bizalomról szól az egész. Nem csak akkor van egy barátod, ha éppen szar kedved van vagy boldog vagy, és valakivel meg kell osztanod. Nem, a barátok még akkor is beszélgetnek, ha éppen mindkettejük élete unalmas. Nem csak akkor jut az eszükbe, hogy ott van az a szerencsétlen, ha éppen nem tudna mással beszélgetni. Ha az egész életünk is totális zsákutcába kerül, akkor is ott lesz a barátunk, aki próbál nekünk segíteni - már azzal is, hogy mellettünk áll.
Nemrég Évus világított rá, hogy az olyan emberekkel, akiknek csak néha jut eszükbe, hogy vagy, nem is kell törődni. Persze, tudtam én ezt magamtól, de valamiért szükségem volt talán a tudatra, hogy igenis sok barátom van. Hát nem, nem kell sok barát, elég az a pár, mert ők tényleg mellettem állnak. Ha baj van, ha nincs, jókat beszélgetünk, nevetünk, megértjük egymást.
Ha valaki hasonló helyzetben van, vagy fog kerülni, akkor neki is ezt tanácsolom: engedje el azt az embert, aki nem is igazán kíváncsi rá, aki csak olykor-olykor felbukkan az életében, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is lép. Nem éri meg, hogy miattuk rossz kedvünk legyen, vagy akár sírjunk is. Ők lesznek kevesebbek, hogy nem kapják meg a bizalmatokat, a szereteteteket. :)
Már én is eljutottam arra a pontra, amikor nem érdekel, hogy mit csinál, hogy keres-e.
Remélem, hogy lesz alkalma ezt a bejegyzést olvasni, és magára ismerni.:) Nem sértésnek szántam a fentebbi sorokat, csupán a gondolataimat, érzéseimet írtam le, amik szerintem mind jogosak.
Ha valakinek elrontottam volna a kedvét, attól bocsánatot kérek.
Estefelé érkezem még egy bejegyzéssel, ami más jellegű lesz.:)
Chu~
2015. december 24., csütörtök
80. Merry Christmas!
Halihó, bogyók! :)
Boldog Karácsonyt mindenkinek! Remélem, hogy jól fogjátok érezni magatokat az ünnep alatt, pihentek, feltöltődtök a családotok/szeretteitek körében!
Én is engedélyezek magamnak most pár nap pihenőt, amit már tegnap este megkezdtem azzal, hogy egy olyan könyvet olvastam el, ami nem a kötelezők közül való. Ma nekiugrottam a második részének is, és szinte falom a sorokat - kár, hogy rohadt álmos vagyok, és hogy a szemeim totál fájnak és véresek már.
Azért remélem, nektek jól telik a karácsony - nem mintha nem élvezném az olvasást, vagy a nyugodt légkört, ami most körbevesz. :)
Chu~
Boldog Karácsonyt mindenkinek! Remélem, hogy jól fogjátok érezni magatokat az ünnep alatt, pihentek, feltöltődtök a családotok/szeretteitek körében!
Én is engedélyezek magamnak most pár nap pihenőt, amit már tegnap este megkezdtem azzal, hogy egy olyan könyvet olvastam el, ami nem a kötelezők közül való. Ma nekiugrottam a második részének is, és szinte falom a sorokat - kár, hogy rohadt álmos vagyok, és hogy a szemeim totál fájnak és véresek már.
Azért remélem, nektek jól telik a karácsony - nem mintha nem élvezném az olvasást, vagy a nyugodt légkört, ami most körbevesz. :)
Chu~
2015. december 23., szerda
79. Nem lesz friss karácsonyra, sorry
Halihó, mindenki!
Egen, a cím magáért beszél, valószínűleg nem lesz karácsonyi friss meglepi. Sajnos ennek az oka, hogy túl sok dolgom van, az a karácsonyi cécó minden időmet elveszi. Próbálok a héten egyet majd frissíteni, de nem ígérek semmit.
A Borzongással haladok, szerintem egész jól. Bár már 4 napja akarok megírni egy bizonyos jelenetet, de még csak most jutottam el az első pár sorához - ahogy írok folyton rám jön a szófosás, és mindig eszembe jut valami új gondolat, amit bebökök a sorok közé.
Ma totál katasztrófa volt a napom, estére sikeresen ki is buktam. Minden volt, amit el lehet képzelni: hiszti, könnyek, hiszti, kiabálás, hiszti, veszekedés, hiszti és hiszti. Fürdés után úgy jöttem fel a szobámba, hogy totál szar kedvem volt. Fb-n láttam egy idézetet, ami meghozta a kedvem egy kis könnyű olvasmányra, úgyhogy bele is vágtam. AHogy faltam a sorokat, újra rádöbbentem, hogy az olvasás a legrosszabb hangulatból is ki tud rántani, és elfeledteti velem az egész napos szarságokat. A szar valóságból egy sokkal szebb világba léptem át, ahogy olvastam a sorokat, s csak az tűnt fel, hogy hangosan kacagok a szereplők párbeszédeit fürkészve.
Holnap vagy holnap után megpróbálok jelentkezni, addig is jó szünetet mindenkinek!
Ch~
Egen, a cím magáért beszél, valószínűleg nem lesz karácsonyi friss meglepi. Sajnos ennek az oka, hogy túl sok dolgom van, az a karácsonyi cécó minden időmet elveszi. Próbálok a héten egyet majd frissíteni, de nem ígérek semmit.
A Borzongással haladok, szerintem egész jól. Bár már 4 napja akarok megírni egy bizonyos jelenetet, de még csak most jutottam el az első pár sorához - ahogy írok folyton rám jön a szófosás, és mindig eszembe jut valami új gondolat, amit bebökök a sorok közé.
Ma totál katasztrófa volt a napom, estére sikeresen ki is buktam. Minden volt, amit el lehet képzelni: hiszti, könnyek, hiszti, kiabálás, hiszti, veszekedés, hiszti és hiszti. Fürdés után úgy jöttem fel a szobámba, hogy totál szar kedvem volt. Fb-n láttam egy idézetet, ami meghozta a kedvem egy kis könnyű olvasmányra, úgyhogy bele is vágtam. AHogy faltam a sorokat, újra rádöbbentem, hogy az olvasás a legrosszabb hangulatból is ki tud rántani, és elfeledteti velem az egész napos szarságokat. A szar valóságból egy sokkal szebb világba léptem át, ahogy olvastam a sorokat, s csak az tűnt fel, hogy hangosan kacagok a szereplők párbeszédeit fürkészve.
Holnap vagy holnap után megpróbálok jelentkezni, addig is jó szünetet mindenkinek!
Ch~
2015. december 16., szerda
78. Élek még, jelentem
Halihó!
Sajnos nincs túl sok időm, de gondoltam, megejtek egy gyors bejegyzést. Nem lesz benne semmi eget-rengető dolog, ahogy mostanában egyik bejegyzésemben sem volt, de most csak ennyi telik tőlem.
Jelenleg egy történetemet sem írom, bár a Borzongást a napokban biztosan előveszem, mert van hozzá néhány ötletem. A CON frissítése majd valamikor jön.
Múlt hét óta náthás vagyok, fáj a torkom, de a közérzetem nem rossz. Tegnap előtt találkoztam Évussal, ami még dobot is egyet a hangulatomon, hiszen imádom a drágát. Jó volt végre sokat beszélgetni, nevetni - említettem már, hogy imádom?! :D Ahogy nemrég leírtam, nem ismerem régóta, mégis ő az egyik legjobb barátnőm.
A barátok szóról egy csomó gondolat ötlött most a fejembe, de jelenleg nincs annyi lelkierőm, hogy most kifejtsem, úgyhogy ez marad későbbre.
A tanulással haladok, olvasok is. Ma a Pillangót olvastam el, ami nagyon tetszett, bár néhány helyen a régies, paraszti szavaktól nevethetnékem támadt. - A Gulliver utazásai után felüdülés volt olvasni, amivel mindössze annyi bajom volt, hogy a harmadik utazása során azok a lények gusztustalan kísérleteket csináltak, és sajnos túl jó a képzelőerőm.:')
Ma még tervezek egy kis tanulást, valószínűleg törizni fogok, de még bármi történhet.:)
A She Was Pretty ajánlóját megpróbálom a napokban befejezni és feldobni - utálom, hogy mindennel el vagyok csúszva. ._."
Remélem, nektek jól telnek a napjaitok, és várjátok a karácsonyt!:)
Chu~
Sajnos nincs túl sok időm, de gondoltam, megejtek egy gyors bejegyzést. Nem lesz benne semmi eget-rengető dolog, ahogy mostanában egyik bejegyzésemben sem volt, de most csak ennyi telik tőlem.
Jelenleg egy történetemet sem írom, bár a Borzongást a napokban biztosan előveszem, mert van hozzá néhány ötletem. A CON frissítése majd valamikor jön.
Múlt hét óta náthás vagyok, fáj a torkom, de a közérzetem nem rossz. Tegnap előtt találkoztam Évussal, ami még dobot is egyet a hangulatomon, hiszen imádom a drágát. Jó volt végre sokat beszélgetni, nevetni - említettem már, hogy imádom?! :D Ahogy nemrég leírtam, nem ismerem régóta, mégis ő az egyik legjobb barátnőm.
A barátok szóról egy csomó gondolat ötlött most a fejembe, de jelenleg nincs annyi lelkierőm, hogy most kifejtsem, úgyhogy ez marad későbbre.
A tanulással haladok, olvasok is. Ma a Pillangót olvastam el, ami nagyon tetszett, bár néhány helyen a régies, paraszti szavaktól nevethetnékem támadt. - A Gulliver utazásai után felüdülés volt olvasni, amivel mindössze annyi bajom volt, hogy a harmadik utazása során azok a lények gusztustalan kísérleteket csináltak, és sajnos túl jó a képzelőerőm.:')
Ma még tervezek egy kis tanulást, valószínűleg törizni fogok, de még bármi történhet.:)
A She Was Pretty ajánlóját megpróbálom a napokban befejezni és feldobni - utálom, hogy mindennel el vagyok csúszva. ._."
Remélem, nektek jól telnek a napjaitok, és várjátok a karácsonyt!:)
Chu~
2015. december 7., hétfő
77. Rap Monster- Ugly. WTF?!
Sziasztok!
Eredetileg nem terveztem a mai napra blogposzt írást, de a helyzet mégis úgy hozta, hogy nekiállok kifejteni a véleményem.
A címben benne van az, ami a kiinduló pontot adta a gondolataimhoz.
Nemrég olvastam egy posztot az F betűs oldalon, ahol arról írtak, hogy több k-pop fan is olyanokat kezdett el posztolni, hogy a BTS rappere, Rap Monster mennyire csúnya.
Nos, leszögezném, hogy nem azért írom ezt a posztot, mert mélységesen felháborít az, amit róla írnak, ugyanis nem vagyok valami elvetemült fan, aki kijön a sodrából - sőt egyáltalán nem vagyok fan. Csupán felszínre törtek bennem az emberi érzések, az együttérzés. Ugyanis ez a dolog nem csupán a fentebb említett személyt érinti, hanem világszerte több ezer embert.
Igazából nem is értem, hogy valaki milyen jogon mond ilyent másról, sőt még az interneten is közzéteszi. Lehet, hogy az illető nem szép, de miért nem tudjuk megtartani magunknak a véleményünket? Vagy csupán a barátainkkal osztjuk meg? Miért kell ország-világ előtt valakit lecsúnyázni?
1, Az a szerencsétlen egyed nem tehet arról, hogy csúnya. 2, mindenki mást tart szépnek, tehát a csúnya is mindenkinél mást jelent. 3, neked hogy esne, ha azt olvasnád valahol, hogy mennyire ronda vagy, de közben úgy teszel, mintha jól néznél ki? - honnan tudod egyáltalán, hogy ő úgy érzi, hogy helyes? Attól, hogy valaki magabiztos - például az elért dolgai miatt - még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő éppen nagyképű a kinézetét illetően.
Imádom az emberi butaságot, felszínességet és rosszindulatot, ami határtalan. Mindenki szórja az oltásait, a bunkó beszólásait, de ha például ő kerül a kereszttűzbe, akkor mélységesen fel van háborodva, és úgy érezné, igazságtalanok vele.
Nos, kedveseim, akkor hogy érezheti magát az, akit az interneten többen is csúnyának neveznek?
Valljuk be csajok/fiúk, többen is vagyunk, akiket valamikor már lecsúnyáztak. És ez rohadtul padlóra tudja küldeni az embert. Ezek után csodálkozunk, hogy annyi depressziós és önmagával elégedetlen vagy éppen önmagát mélységesen gyűlölő ember van?! Ha egyszer elhitetik vele, hogy ő csúnya, akkor bizony el is fogja azt hinni, és gyűlölni fogja a ronda testét/arcát.
Miért kell ilyen gonosznak lenni? Vagy talán azok, akik lerondáznak másokat, álomszépek? Kétlem. Ugyanakkor mindenkiben van valami szép, és ezt még kellene tanulni észrevenni/értékelni.
Ezzel a jó pár mondattal csak azt akartam kifejezni, hogy mennyire undorító dolog ez az egész. És hogy az embereknek előbb gondolkodni kéne, mint megszólalni, mert bizony annak, akihez intézik a gonoszságukat marhára szarul fog esni.
Chu~
Eredetileg nem terveztem a mai napra blogposzt írást, de a helyzet mégis úgy hozta, hogy nekiállok kifejteni a véleményem.
A címben benne van az, ami a kiinduló pontot adta a gondolataimhoz.
Nemrég olvastam egy posztot az F betűs oldalon, ahol arról írtak, hogy több k-pop fan is olyanokat kezdett el posztolni, hogy a BTS rappere, Rap Monster mennyire csúnya.
Nos, leszögezném, hogy nem azért írom ezt a posztot, mert mélységesen felháborít az, amit róla írnak, ugyanis nem vagyok valami elvetemült fan, aki kijön a sodrából - sőt egyáltalán nem vagyok fan. Csupán felszínre törtek bennem az emberi érzések, az együttérzés. Ugyanis ez a dolog nem csupán a fentebb említett személyt érinti, hanem világszerte több ezer embert.
Igazából nem is értem, hogy valaki milyen jogon mond ilyent másról, sőt még az interneten is közzéteszi. Lehet, hogy az illető nem szép, de miért nem tudjuk megtartani magunknak a véleményünket? Vagy csupán a barátainkkal osztjuk meg? Miért kell ország-világ előtt valakit lecsúnyázni?
1, Az a szerencsétlen egyed nem tehet arról, hogy csúnya. 2, mindenki mást tart szépnek, tehát a csúnya is mindenkinél mást jelent. 3, neked hogy esne, ha azt olvasnád valahol, hogy mennyire ronda vagy, de közben úgy teszel, mintha jól néznél ki? - honnan tudod egyáltalán, hogy ő úgy érzi, hogy helyes? Attól, hogy valaki magabiztos - például az elért dolgai miatt - még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ő éppen nagyképű a kinézetét illetően.
Imádom az emberi butaságot, felszínességet és rosszindulatot, ami határtalan. Mindenki szórja az oltásait, a bunkó beszólásait, de ha például ő kerül a kereszttűzbe, akkor mélységesen fel van háborodva, és úgy érezné, igazságtalanok vele.
Nos, kedveseim, akkor hogy érezheti magát az, akit az interneten többen is csúnyának neveznek?
Valljuk be csajok/fiúk, többen is vagyunk, akiket valamikor már lecsúnyáztak. És ez rohadtul padlóra tudja küldeni az embert. Ezek után csodálkozunk, hogy annyi depressziós és önmagával elégedetlen vagy éppen önmagát mélységesen gyűlölő ember van?! Ha egyszer elhitetik vele, hogy ő csúnya, akkor bizony el is fogja azt hinni, és gyűlölni fogja a ronda testét/arcát.
Miért kell ilyen gonosznak lenni? Vagy talán azok, akik lerondáznak másokat, álomszépek? Kétlem. Ugyanakkor mindenkiben van valami szép, és ezt még kellene tanulni észrevenni/értékelni.
Ezzel a jó pár mondattal csak azt akartam kifejezni, hogy mennyire undorító dolog ez az egész. És hogy az embereknek előbb gondolkodni kéne, mint megszólalni, mert bizony annak, akihez intézik a gonoszságukat marhára szarul fog esni.
Chu~
2015. december 6., vasárnap
76. Új sztori, Dorcsával
Bogyeszok!
Igen, jól olvastátok, ismét egy új történetbe kezdek bele, de nem egyedül, hanem Dorcsa barátnőmmel karöltve. Régebben írtunk együtt, gondoltuk, ismét megpróbáljuk.:)
A történetről egyelőre csak annyit árulok el, hogy Koreára fogunk fókuszálni, és fanfiction lesz, ugyanis nem csak az általunk kitalált karakterek fognak benne szerepet kapni.
Igazság szerint baromira fel vagyok pörögve, már alig várom, hogy nekiugorhasssak az első fejezetnek, mert szerintem elég jó alapsztorit találtunk ki, és viszonylag sok kényes témát fogunk érinteni - persze közben próbálunk humort és romantikát is csempészni a sorokba.:) Na, de egyelőre ennyit erről.:D
Ami pedig a legfontosabb: BOLDOGSÁGOS MIKULÁST, sok csokit, cukrot, ajándékot mindenkinek! Remélem, kellemesen telik ez a nap, mindenki a szerettei körében ünnepli meg a december hatodikát - nekem sajnos anyukám dolgozik, így nem olyan jó ez a nap, de sajnos ez van.:')
Az én ajándékom nektek nem túl sok, csupán egy újabb fejezet a CON-ból.:) Remélem, élveztétek/élvezitek olvasni, és meg vagytok elégedve az eseményekkel, és a főszereplők mostani helyzetével.:) Már tényleg nincs vissza túl sok rész, két hónapon belül biztosan befejezem a történet feltöltését.:)
Csóközön ~
Igen, jól olvastátok, ismét egy új történetbe kezdek bele, de nem egyedül, hanem Dorcsa barátnőmmel karöltve. Régebben írtunk együtt, gondoltuk, ismét megpróbáljuk.:)
A történetről egyelőre csak annyit árulok el, hogy Koreára fogunk fókuszálni, és fanfiction lesz, ugyanis nem csak az általunk kitalált karakterek fognak benne szerepet kapni.
Igazság szerint baromira fel vagyok pörögve, már alig várom, hogy nekiugorhasssak az első fejezetnek, mert szerintem elég jó alapsztorit találtunk ki, és viszonylag sok kényes témát fogunk érinteni - persze közben próbálunk humort és romantikát is csempészni a sorokba.:) Na, de egyelőre ennyit erről.:D
Ami pedig a legfontosabb: BOLDOGSÁGOS MIKULÁST, sok csokit, cukrot, ajándékot mindenkinek! Remélem, kellemesen telik ez a nap, mindenki a szerettei körében ünnepli meg a december hatodikát - nekem sajnos anyukám dolgozik, így nem olyan jó ez a nap, de sajnos ez van.:')
Az én ajándékom nektek nem túl sok, csupán egy újabb fejezet a CON-ból.:) Remélem, élveztétek/élvezitek olvasni, és meg vagytok elégedve az eseményekkel, és a főszereplők mostani helyzetével.:) Már tényleg nincs vissza túl sok rész, két hónapon belül biztosan befejezem a történet feltöltését.:)
Csóközön ~
2015. december 1., kedd
75. Aktuális helyzet
Sziasztok!
Ma elég jó napom volt, sikerült sokat tanulnom, elég jól haladok, azt hiszem. Holnap újabb kötelezőnek veselkedem neki, bár még mindig az Anna Karenina hatása alatt vagyok. Nagyon sok kusza gondolat van a fejemben a regénnyel kapcsolatban, az olvasottak rendkívüli módon beindították a tekervényeimet, és szüntelen gondolkozom. Anna személyisége rengeteg kérdést fogalmazott meg bennem, leginkább úgy tudnám kifejezni magamat, hogy egy mellette és egy ellene érvekkel címszavazott táblázatot rajzolnék. Sok dolog, tényleg rengeteg, nem hagy átsiklani az olvasottakon, szinte minden negatívumra feltudnék hozni egy pozitívumot, ami miatt a negatívnak nyilvánított dolog is más világításba kerülne - és fordítva is ugyanígy van. Szóval hűha. Ennyit még egy regényen sem agyaltam, s próbáltam megérteni a főhős dolgait. Persze, nyilván azt értem, hogy mi miért történt, de ez a dolog úgy érzem, annál több, minthogy kijelenthetjük: Anna a helyzete miatt öngyilkos lett. No, abbahagyom, mert azt hiszem, több oldalas eszmekifejtést tudnék írni ezzel a témával kapcsolatban.:')
Ma semmi felesleges dologra nem volt időm, ám írni sem írtam. Ennek annyi az oka, hogy kissé megakadtam, nem igazán tudom, mit írjak, úgyhogy egyelőre áll a történet.
A CON 42. fejezetének az első javítása megtörtént, úgyhogy talán a hét végén, jövőhéten feltöltöm majd ezt.
Azon gondolkozom, hogy az írás alatt lévő történetemnek lehet, keresek előolvasókat. Itt nyilván olyan személyekre gondolok, akik nem csak elolvassák, hanem részletesen véleményeznek is, a kritikában pedig kitérnek a negatívumokra, azokra a pontokra, amelyeken finomítani kellene. Évuci már mondta, hogy elolvassa a meglévő 4 fejezetet, de szegényemnek annyi gondolja van nélkülem is, hogy nem akarom zargatni ezzel:')
Próbálok minél többször írni, ahogy a FB oldalamra is.
Csók~
Ma elég jó napom volt, sikerült sokat tanulnom, elég jól haladok, azt hiszem. Holnap újabb kötelezőnek veselkedem neki, bár még mindig az Anna Karenina hatása alatt vagyok. Nagyon sok kusza gondolat van a fejemben a regénnyel kapcsolatban, az olvasottak rendkívüli módon beindították a tekervényeimet, és szüntelen gondolkozom. Anna személyisége rengeteg kérdést fogalmazott meg bennem, leginkább úgy tudnám kifejezni magamat, hogy egy mellette és egy ellene érvekkel címszavazott táblázatot rajzolnék. Sok dolog, tényleg rengeteg, nem hagy átsiklani az olvasottakon, szinte minden negatívumra feltudnék hozni egy pozitívumot, ami miatt a negatívnak nyilvánított dolog is más világításba kerülne - és fordítva is ugyanígy van. Szóval hűha. Ennyit még egy regényen sem agyaltam, s próbáltam megérteni a főhős dolgait. Persze, nyilván azt értem, hogy mi miért történt, de ez a dolog úgy érzem, annál több, minthogy kijelenthetjük: Anna a helyzete miatt öngyilkos lett. No, abbahagyom, mert azt hiszem, több oldalas eszmekifejtést tudnék írni ezzel a témával kapcsolatban.:')
Ma semmi felesleges dologra nem volt időm, ám írni sem írtam. Ennek annyi az oka, hogy kissé megakadtam, nem igazán tudom, mit írjak, úgyhogy egyelőre áll a történet.
A CON 42. fejezetének az első javítása megtörtént, úgyhogy talán a hét végén, jövőhéten feltöltöm majd ezt.
Azon gondolkozom, hogy az írás alatt lévő történetemnek lehet, keresek előolvasókat. Itt nyilván olyan személyekre gondolok, akik nem csak elolvassák, hanem részletesen véleményeznek is, a kritikában pedig kitérnek a negatívumokra, azokra a pontokra, amelyeken finomítani kellene. Évuci már mondta, hogy elolvassa a meglévő 4 fejezetet, de szegényemnek annyi gondolja van nélkülem is, hogy nem akarom zargatni ezzel:')
Próbálok minél többször írni, ahogy a FB oldalamra is.
2015. november 29., vasárnap
74. Sorry
Sziasztok!
Sajnálom, hogy mostanában nagyon ritkán blogolok, de elég gyors ütemben telnek el a napjaim, sokszor arra sincs időm, amire nagyon kéne, hogy legyen. Most csak az írás az, ami megnyugtat, ami ki tud billenteni a hétköznapokból, ami kikapcsol. Mostanában A vér szavára koncentrálok, azt hiszem, elég jól is állok vele, a napokban fogom befejezni az ötödik fejezetet, közel negyven oldal van meg. Ezen kívül egy új történet alapja is megszületett a fejemben, amit leírtam és elraktároztam későbbre.:)
Sajnálom, hogy a CON 41. fejezetét is hét héttel az ígért időpont után frissítettem, de nem volt túl sok időm javítani, meg kedvem sem - azért azt is hozzáteszem. Azért, remélem, tetszeni fog a folytatás!
Elkezdtem egy bejegyzést írni a She Was Pretty című doramáról, de egyszerűen nem volt erőm befejezni, így még csak vázlatként van jelen - igyekszem pótolni a hiányosságot.
Nagyon úgy érzem, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás, hogy a fontos dolgokat, nem tudom elintézni. Ez pedig egyre inkább megrémiszt. És itt most konkrétan a tanulásra célzom. Van nap, hogy egy betűt sem tudok megtanulni, mert annyi mindent kell elintéznem, vagy mert spontán hülyeségek rontják el a napomat. Félek, hogy nem fogok tudni megfelelően felkészülni májusra, és megint szívás lesz a vége.
Próbálok mindent a helyére tenni, időt szakítani minden dologra, de sajnos nem tudok sok felé szakadni.:')
Csókok~
Sajnálom, hogy mostanában nagyon ritkán blogolok, de elég gyors ütemben telnek el a napjaim, sokszor arra sincs időm, amire nagyon kéne, hogy legyen. Most csak az írás az, ami megnyugtat, ami ki tud billenteni a hétköznapokból, ami kikapcsol. Mostanában A vér szavára koncentrálok, azt hiszem, elég jól is állok vele, a napokban fogom befejezni az ötödik fejezetet, közel negyven oldal van meg. Ezen kívül egy új történet alapja is megszületett a fejemben, amit leírtam és elraktároztam későbbre.:)
Sajnálom, hogy a CON 41. fejezetét is hét héttel az ígért időpont után frissítettem, de nem volt túl sok időm javítani, meg kedvem sem - azért azt is hozzáteszem. Azért, remélem, tetszeni fog a folytatás!
Elkezdtem egy bejegyzést írni a She Was Pretty című doramáról, de egyszerűen nem volt erőm befejezni, így még csak vázlatként van jelen - igyekszem pótolni a hiányosságot.
Nagyon úgy érzem, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás, hogy a fontos dolgokat, nem tudom elintézni. Ez pedig egyre inkább megrémiszt. És itt most konkrétan a tanulásra célzom. Van nap, hogy egy betűt sem tudok megtanulni, mert annyi mindent kell elintéznem, vagy mert spontán hülyeségek rontják el a napomat. Félek, hogy nem fogok tudni megfelelően felkészülni májusra, és megint szívás lesz a vége.
Próbálok mindent a helyére tenni, időt szakítani minden dologra, de sajnos nem tudok sok felé szakadni.:')
Csókok~
2015. november 17., kedd
73. Péntek 13
Bogyók!
Először is azzal kezdeném, hogy ezt a blogot, nem azért hoztam létre, hogy politikával, és a világ dolgaival foglalkozzam, kifejtsem a véleményem, de úgy érzem, már nem tudom magamban tartani az érzéseimet.
Amikor szombat délelőtt értesültem arról, hogy mi történt Franciaországban, teljesen ledöbbentem, lesokkolt a hír. Ahogy egyre több oldalon ütköztem abba a hírbe, hogy mennyi halott van, hogy micsoda undorító dolgot követtek el a terroristák, mennyi ártatlan embert öltek meg, mennyi családot tettek tönkre, mennyi jövőt romboltak porig, a sírás kerülgetett. Elképzelni sem lehet, hogy azok az emberek mit éltek ott át, milyen érzések kavarogtak bennük, amikor látták meghalni a szeretteiket, vagy a körülöttük lévő ismeretleneket. Rettenetes, elszomorító, s egyben felháborító is. Hogy tehet ilyet valaki? Hogy gondolhatja egy ember, hogy van joga ahhoz, hogy embertársának elvegye az életét?! Nyilván tudom, miért történt a dolog, mi áll a háttérben, ezt nem is részletezném, hisz valamennyien tudjátok. Csupán azt tudom mondani, hogy mennyire megrázott a dolog, s azóta csak ezen kattogok. Azon, ami történt, s ami ezek után történhet... A többi dolgot megtartom magamnak, de ennyit muszáj volt leírnom.
Ígértem, hogy hétvégén lesz friss, de ez nem történt meg, pontosan a fentebb leírtakból kifolyólag. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni, nem ott jártam agyilag, ahol kellett volna, így nem is vesződtem vele. Egyelőre nem ígérek semmit, de a héten próbálom pótolni az elmaradást.
Chu~
Először is azzal kezdeném, hogy ezt a blogot, nem azért hoztam létre, hogy politikával, és a világ dolgaival foglalkozzam, kifejtsem a véleményem, de úgy érzem, már nem tudom magamban tartani az érzéseimet.
Amikor szombat délelőtt értesültem arról, hogy mi történt Franciaországban, teljesen ledöbbentem, lesokkolt a hír. Ahogy egyre több oldalon ütköztem abba a hírbe, hogy mennyi halott van, hogy micsoda undorító dolgot követtek el a terroristák, mennyi ártatlan embert öltek meg, mennyi családot tettek tönkre, mennyi jövőt romboltak porig, a sírás kerülgetett. Elképzelni sem lehet, hogy azok az emberek mit éltek ott át, milyen érzések kavarogtak bennük, amikor látták meghalni a szeretteiket, vagy a körülöttük lévő ismeretleneket. Rettenetes, elszomorító, s egyben felháborító is. Hogy tehet ilyet valaki? Hogy gondolhatja egy ember, hogy van joga ahhoz, hogy embertársának elvegye az életét?! Nyilván tudom, miért történt a dolog, mi áll a háttérben, ezt nem is részletezném, hisz valamennyien tudjátok. Csupán azt tudom mondani, hogy mennyire megrázott a dolog, s azóta csak ezen kattogok. Azon, ami történt, s ami ezek után történhet... A többi dolgot megtartom magamnak, de ennyit muszáj volt leírnom.
Ígértem, hogy hétvégén lesz friss, de ez nem történt meg, pontosan a fentebb leírtakból kifolyólag. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni, nem ott jártam agyilag, ahol kellett volna, így nem is vesződtem vele. Egyelőre nem ígérek semmit, de a héten próbálom pótolni az elmaradást.
Chu~
2015. november 13., péntek
72. Hétfő-péntek
Hali, bogyók!
Nem készültem valami eget rengető bejegyzéssel, néhány mondatban leírom a hetem, meg ami történt velem.
Először is, igazán belehúztam a tanulásba. Múlthétvége óta jó néhány drámát/színműt sikerült átnyálaznom, ami az emelt magyarhoz kell, tegnap is elkezdtem egy újabbat, amit valószínűleg ma ki is fogok végezni. Nagyon pozitív élményeim vannak, mert olyan művekkel ismerkedtem meg, amiket alap esetben nem olvasnék el, s így hatalmas élmények maradtak volna ki az életemből. Shakespeare eddig is egy zseni volt a szememben, de most még hatalmasabbra nőtt, és Moliére-ről ne is beszéljünk! Tényleg örülök, hogy muszájból nekiálltam elolvasni a műveiket, mert hatalmas élményekkel gazdagodtam, gondolkoztam az olvasottakon, és tátva maradt a szám a bölcsességek, szemléletek, kifejezésmódok elolvasása/megértése után.
A napokban sokat gondolkoztam az íráson. A Selly által feltett kérdés miatt, ami arról szólt, hogy hobbinak szánom-e, vagy tervezek-e később komolyabban foglalkozni vele. Gondolkoztam... Többek között az fordult meg a fejemben, hogy képes lesz-e befejezni azokat a történeteimet, melyeknek még nem értem a végére, hogy lesz-e annyi ötletem, amely garantálja azt, hogy izgalmas legyen a sztori, hogy lesz-e kitartásom ahhoz, hogy bepötyögjem a gondolataim. Sajnos ezekre még most sem tudom a választ, nem merném azt mondani, hogy igen, mert ez sok mindentől függ... Talán.
A másik, hogy mennyi időm fog jutni az írásra. Ez addig oké, amíg nem járok egyetemre. De mi lesz jövőre? Ha felvesznek a kiválasztott szakra? Valószínűleg örülök majd annak is, ha pihenni tudok,nemhogy még írni.
Úgyhogy ezek a hatalmas kérdőjelek vannak a fejemben, amikre nem tudok válaszolni.
A legújabb történetemmel, A vér szavával a napokban elkezdtem haladni. Bár rettentő nagy fejtörést okozott megírni a pasi részt - nem vagyok vele túl elégedett -, de úgy ahogy sikerült begépelni a csávóka gondolatait/szövegét. Nemrég fejeztem be a 3. fejezetet. Szeretem írni ezt a történetet is, mert könnyen beletudom élni magam a főszereplőm bőrébe, azonosulni tudok vele. Aminek nagyon örülök, hogy egyre inkább letudom írni a szereplőm gondolatait, érzését, a leíró részeken finomítottam, részletgazdaggá tettem. Ez régóta kitűzött célom volt, s bár még nem vagyok elégedett a munkámmal, úgy érzem, jó úton haladok a cél felé.:) Dorcsusz egyébként elolvasta E. szemszögét, és annyit írt rá, hogy nem tudja, hoogy gondolkozik egy pasi, de tetszik neki. Végül kiderült, hogy azon volt a hangsúly, hogy gondolkozik, mert, nemhiszi, hogy csinálnak olyat. :'DD Hát én meghaltam. :D
Holnap nekiállok fejezetet javítani, bár lehet, hogy vasárnapra fog csúszni, meglátjuk.
Csóközön~
Nem készültem valami eget rengető bejegyzéssel, néhány mondatban leírom a hetem, meg ami történt velem.
Először is, igazán belehúztam a tanulásba. Múlthétvége óta jó néhány drámát/színműt sikerült átnyálaznom, ami az emelt magyarhoz kell, tegnap is elkezdtem egy újabbat, amit valószínűleg ma ki is fogok végezni. Nagyon pozitív élményeim vannak, mert olyan művekkel ismerkedtem meg, amiket alap esetben nem olvasnék el, s így hatalmas élmények maradtak volna ki az életemből. Shakespeare eddig is egy zseni volt a szememben, de most még hatalmasabbra nőtt, és Moliére-ről ne is beszéljünk! Tényleg örülök, hogy muszájból nekiálltam elolvasni a műveiket, mert hatalmas élményekkel gazdagodtam, gondolkoztam az olvasottakon, és tátva maradt a szám a bölcsességek, szemléletek, kifejezésmódok elolvasása/megértése után.
A napokban sokat gondolkoztam az íráson. A Selly által feltett kérdés miatt, ami arról szólt, hogy hobbinak szánom-e, vagy tervezek-e később komolyabban foglalkozni vele. Gondolkoztam... Többek között az fordult meg a fejemben, hogy képes lesz-e befejezni azokat a történeteimet, melyeknek még nem értem a végére, hogy lesz-e annyi ötletem, amely garantálja azt, hogy izgalmas legyen a sztori, hogy lesz-e kitartásom ahhoz, hogy bepötyögjem a gondolataim. Sajnos ezekre még most sem tudom a választ, nem merném azt mondani, hogy igen, mert ez sok mindentől függ... Talán.
A másik, hogy mennyi időm fog jutni az írásra. Ez addig oké, amíg nem járok egyetemre. De mi lesz jövőre? Ha felvesznek a kiválasztott szakra? Valószínűleg örülök majd annak is, ha pihenni tudok,nemhogy még írni.
Úgyhogy ezek a hatalmas kérdőjelek vannak a fejemben, amikre nem tudok válaszolni.
A legújabb történetemmel, A vér szavával a napokban elkezdtem haladni. Bár rettentő nagy fejtörést okozott megírni a pasi részt - nem vagyok vele túl elégedett -, de úgy ahogy sikerült begépelni a csávóka gondolatait/szövegét. Nemrég fejeztem be a 3. fejezetet. Szeretem írni ezt a történetet is, mert könnyen beletudom élni magam a főszereplőm bőrébe, azonosulni tudok vele. Aminek nagyon örülök, hogy egyre inkább letudom írni a szereplőm gondolatait, érzését, a leíró részeken finomítottam, részletgazdaggá tettem. Ez régóta kitűzött célom volt, s bár még nem vagyok elégedett a munkámmal, úgy érzem, jó úton haladok a cél felé.:) Dorcsusz egyébként elolvasta E. szemszögét, és annyit írt rá, hogy nem tudja, hoogy gondolkozik egy pasi, de tetszik neki. Végül kiderült, hogy azon volt a hangsúly, hogy gondolkozik, mert, nemhiszi, hogy csinálnak olyat. :'DD Hát én meghaltam. :D
Holnap nekiállok fejezetet javítani, bár lehet, hogy vasárnapra fog csúszni, meglátjuk.
Csóközön~
2015. november 11., szerda
71. Liebster Blog Awards 2
Sziasztok, megint!
Elég rosszul érzem magam, mert sok idő eltelt mióta megkaptam ezt a díjat, s még nem válaszoltam rá. :/ De most pótlom az elmaradásom!
Először is nagyon szépen köszönöm Selly, hogy én is a kihívottjaid közé kerültem! :) ~ a Selly névre kattintva tudtok eljutni a blogjára~
Már kaptam egy ilyen díjat, de mivel még egyszer megkaptam, azért ismét eleget teszek a kérdéseknek, s kitöltöm.:) Múltkor elmaradt a leírása a díjnak, így most ezzel kezdeném.
A kezdeményezés Németországból indult, a díjat bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nem csak megkapja.
A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odatévedő szívesen jár vissza az adott blogra, éppen ezért ajánlja. Fontos megemlíteni, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nem csak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem oda lehet ítélni egy kismama-blognak vagy egy gasztroblognak is. A jelölésekkel elárulja a blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Awardot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.
A díj kötelezettséggel jár, melynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, maga a blogger változtathat rajtuk.
~ Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztba a blogját
~ Írj 10 olyan dolgot magadról, amely nem köztudott
~ Válaszolj a jelölő által feltett kérdésekre
~ Nevezd meg az új jelölteket, tegyél fel nekik 10 kérdést
~ Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled
Újabb 10 érdekesség:
1. Ha túl sok időt töltök egyedül, hajlamos vagyok arra, hogy bedepizzek. Ilyenkor szinte egész nap alszom, nem eszem, csak bámulom a falakat.
2. Rózsaszín mániás vagyok.
3. Régebben nagyon nehezen barátkoztam. Ma már könnyebben megy, de még mindig nehezen nyílok meg az embereknek.
4. Amióta megismertem Pelargonie-t, azóta úgy érzem, sokkal komolyabb lettem. Sok dologban felnyitotta a szememet, meghallgatott, segített, igazi barátom volt. E rövid idő alatt, mióta ismerem, sokkal többet tett értem, mint jó néhány barátom, akiket évek óta ismerek. E mellett nagyon tisztelem, és rajongok érte ~ hogy lehet valaki ilyen tehetséges?!:DD
5. Dorcsuszt lassan 7 éve ismerem, bár volt egy időszak, amikor megszakadt a kapcsolatunk ~ az én hibámból.
6. Rettenetesen félek a fogdokitól. Ennek az oka, hogy általános iskolában a suliorvos egy szadista volt, aki érzéstelenítés nélkül fúrta-tömte a fogam, majd következő évben az EGÉSZSÉGES fogammal ugyanezt akarta megcsinálni. ~hasonló jó élményeket kívánok a kedves doktornak.
7. Az öcsémet mindig a bátyámnak nézik. Ő idősebbnek néz ki a koránál, én pedig fiatalabbnak. ~ no persze vakolat nélkül.
8. Én vagyok a legalacsonyabb a családban, amit nagyon utálok. A tíz évvel fiatalabb unokaöcsém már csak fél fejjel alacsonyabb nálam... ~ De még él bennem a remény, hogy nőni fogok!:D
9. Utálom a lazacot. ~ Amikor először ettem, finomnak tartottam, ám mikor másodszorra láttam hozzá, majdnem kidobtam a taccsot. Ma már az illatát sem bírom. Komolyan felfordul tőle a gyomrom. Sok ételt nem szeretek, de ilyen erős undort semmi más nem kelt bennem.
10. Imádok pizsamában lenni! Ha lehetne, folyton csak azt viselnék. *o*
A 10 feltett kérdés, s a válaszaim:
1. Hány éves voltál, amikor elkezdtél írni, és minek a hatására döntöttél úgy, hogy "pennát ragadsz"?
14 éves voltam, amikor az első történetem papírra vetettem. Tunéziában voltunk nyaralni, és úgy gondoltam, hogy néhány élményt muszáj leírnom, különben az emlékek az évek múltán megkopnak, és már nem lesznek olyan kedvesek. - Talán másfél hónap telt el, mióta megtaláltam ezt a bizonyos irományt, és rettentő jót vidultam rajta.:D
2. Milyen gyakran olvasol könyvet, fanfictiont, egyéb más történetet? Könyv esetében átlagosan mennyi idő alatt olvasod el az adott művet?
Hm... mostanában muszáj gazdálkodnom az időmmel, így azt mondanám, hogy nem sűrűn. Alapjáraton szinte naponta elolvasom a számomra érdekes írásokat.
Ha egy nagyon izgalmas könyvet tartok a kezembe, akkor egy nap alatt kivégzem - függetlenül attól, hogy milyen hosszú. Ilyen volt legutóbb a Da Vinci kód, amit egy pillanatra sem tudtam letenni. Ha a könyv átlagos, max. 2 nap.
3. Melyik országban élnél szívesen? Miért az adott országban szeretnél élni, és mit dolgoznál ott?
3-4 hely is van, ahol szívesen élnék, ezekből az egyik Japán. Maga az ország, az emberek viselkedése tetszik, az, ahogy a múlt a jelennel együtt veszi ki részét a mindennapokból. Hogy mit dolgoznék ott? Legfrissebb gondolatom az, hogy tolmács legyek, így ezt mondanám.:)
Emellett Amerikában is szívesen élnék, vagy akár Hawaii-n.
4. Tegyük fel, hogy találkozhatsz egy általad választott hírességgel, és feltehetsz neki egy kérdést. Ki lenne az, és mit kérdeznél tőle?
Ez fogós kérdés, nem is igazán tudok rá válaszolni.:D Szívem szerint Ben Barnest mondanám, akit a világ legjobb pasijának tartok, de valószínűleg megnyikkanni sem tudnék.:D
5. Az írást egyszerű hobbiként tartod számon, vagy a jövőre nézve komolyabb terveid is vannak vele?
Nagyon boldog lennék, ha egyszer egy könyvesbolt polcain láthatnám a műveimet.:) Persze még sokat kell tanulnom, fejlődnöm, de örülnék, ha egyszer kiadnák a műveimet.:)
6. Ha kifognád a mesebeli aranyhalat, mi lenne a 3 kívánságod?
1. Egészséget és örök fiatalságot kérnék a barátaimnak, családomnak, magamnak.
2. Legyen béke a földön, az emberek ne öldössék egymást.
3. Újabb 3 kívánságot.
7. Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb? Miért?
Nagyon segítőkész vagyok, ám sok esetben ez csak egyirányú. Ennek ellenére ilyenkor mindig úgy érzem, hogy én mindent megtettem, s elégedett vagyok magammal, hiszen emberségesen, önzetlenül, kedvesen viselkedtem.
8. Melyik filmben szerepelnél/szerepeltél volna? Miért?
Trónok harca (bár ez sorozat, nem film) - mert rohadt izgalmas, és egy olyan korban játszódik, amelyért oda és vissza vagyok. *.*
9. Mi a kedvenc ételed?
Ananászos csirke, és a hamburger. Nyamm~
10. Hiszel a természetfelettiben?
Igen! Sok-sok olyan dolog történt, ami miatt hiszek benne.
A jelöltem: Dorcsa
A kérdéseim:
1, Mi az álmod? Mi terelt ebbe az irányba?
2. Ha egy napig valaki más bőrébe bújhatnál, kit választanál?
3. Milyen hiperszuper képességet szeretnél?
4. Mit gondolsz az örök életről? Bevállalnád?
5. Ha egy nap beállítana hozzád egy bizonyos rapper, akinek R-rel kezdődik a neve, mi lenne a reakciód?
6. Szerinted mitől lenne jobb a világ?
7. Ha rajtad múlna, hogy visszahozzák-e a régi ruhákat a divatba - főzők, szoknyák stb. - mit válaszolnál?
8. Szeretnél híres lenne? Ha igen, mivel válnál azzá? Ha nem, miért nem?
9. Az ember milyen idősen éli fénykorát? Miért?
10. Ki az, aki inspirálón hat rád?
Csóközöm~
Elég rosszul érzem magam, mert sok idő eltelt mióta megkaptam ezt a díjat, s még nem válaszoltam rá. :/ De most pótlom az elmaradásom!
Először is nagyon szépen köszönöm Selly, hogy én is a kihívottjaid közé kerültem! :) ~ a Selly névre kattintva tudtok eljutni a blogjára~
Már kaptam egy ilyen díjat, de mivel még egyszer megkaptam, azért ismét eleget teszek a kérdéseknek, s kitöltöm.:) Múltkor elmaradt a leírása a díjnak, így most ezzel kezdeném.
A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odatévedő szívesen jár vissza az adott blogra, éppen ezért ajánlja. Fontos megemlíteni, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nem csak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem oda lehet ítélni egy kismama-blognak vagy egy gasztroblognak is. A jelölésekkel elárulja a blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Awardot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.
A díj kötelezettséggel jár, melynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, maga a blogger változtathat rajtuk.
~ Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztba a blogját
~ Írj 10 olyan dolgot magadról, amely nem köztudott
~ Válaszolj a jelölő által feltett kérdésekre
~ Nevezd meg az új jelölteket, tegyél fel nekik 10 kérdést
~ Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled
1. Ha túl sok időt töltök egyedül, hajlamos vagyok arra, hogy bedepizzek. Ilyenkor szinte egész nap alszom, nem eszem, csak bámulom a falakat.
2. Rózsaszín mániás vagyok.
3. Régebben nagyon nehezen barátkoztam. Ma már könnyebben megy, de még mindig nehezen nyílok meg az embereknek.
4. Amióta megismertem Pelargonie-t, azóta úgy érzem, sokkal komolyabb lettem. Sok dologban felnyitotta a szememet, meghallgatott, segített, igazi barátom volt. E rövid idő alatt, mióta ismerem, sokkal többet tett értem, mint jó néhány barátom, akiket évek óta ismerek. E mellett nagyon tisztelem, és rajongok érte ~ hogy lehet valaki ilyen tehetséges?!:DD
5. Dorcsuszt lassan 7 éve ismerem, bár volt egy időszak, amikor megszakadt a kapcsolatunk ~ az én hibámból.
6. Rettenetesen félek a fogdokitól. Ennek az oka, hogy általános iskolában a suliorvos egy szadista volt, aki érzéstelenítés nélkül fúrta-tömte a fogam, majd következő évben az EGÉSZSÉGES fogammal ugyanezt akarta megcsinálni. ~hasonló jó élményeket kívánok a kedves doktornak.
7. Az öcsémet mindig a bátyámnak nézik. Ő idősebbnek néz ki a koránál, én pedig fiatalabbnak. ~ no persze vakolat nélkül.
8. Én vagyok a legalacsonyabb a családban, amit nagyon utálok. A tíz évvel fiatalabb unokaöcsém már csak fél fejjel alacsonyabb nálam... ~ De még él bennem a remény, hogy nőni fogok!:D
9. Utálom a lazacot. ~ Amikor először ettem, finomnak tartottam, ám mikor másodszorra láttam hozzá, majdnem kidobtam a taccsot. Ma már az illatát sem bírom. Komolyan felfordul tőle a gyomrom. Sok ételt nem szeretek, de ilyen erős undort semmi más nem kelt bennem.
10. Imádok pizsamában lenni! Ha lehetne, folyton csak azt viselnék. *o*
A 10 feltett kérdés, s a válaszaim:
1. Hány éves voltál, amikor elkezdtél írni, és minek a hatására döntöttél úgy, hogy "pennát ragadsz"?
14 éves voltam, amikor az első történetem papírra vetettem. Tunéziában voltunk nyaralni, és úgy gondoltam, hogy néhány élményt muszáj leírnom, különben az emlékek az évek múltán megkopnak, és már nem lesznek olyan kedvesek. - Talán másfél hónap telt el, mióta megtaláltam ezt a bizonyos irományt, és rettentő jót vidultam rajta.:D
2. Milyen gyakran olvasol könyvet, fanfictiont, egyéb más történetet? Könyv esetében átlagosan mennyi idő alatt olvasod el az adott művet?
Hm... mostanában muszáj gazdálkodnom az időmmel, így azt mondanám, hogy nem sűrűn. Alapjáraton szinte naponta elolvasom a számomra érdekes írásokat.
Ha egy nagyon izgalmas könyvet tartok a kezembe, akkor egy nap alatt kivégzem - függetlenül attól, hogy milyen hosszú. Ilyen volt legutóbb a Da Vinci kód, amit egy pillanatra sem tudtam letenni. Ha a könyv átlagos, max. 2 nap.
3. Melyik országban élnél szívesen? Miért az adott országban szeretnél élni, és mit dolgoznál ott?
3-4 hely is van, ahol szívesen élnék, ezekből az egyik Japán. Maga az ország, az emberek viselkedése tetszik, az, ahogy a múlt a jelennel együtt veszi ki részét a mindennapokból. Hogy mit dolgoznék ott? Legfrissebb gondolatom az, hogy tolmács legyek, így ezt mondanám.:)
Emellett Amerikában is szívesen élnék, vagy akár Hawaii-n.
4. Tegyük fel, hogy találkozhatsz egy általad választott hírességgel, és feltehetsz neki egy kérdést. Ki lenne az, és mit kérdeznél tőle?
Ez fogós kérdés, nem is igazán tudok rá válaszolni.:D Szívem szerint Ben Barnest mondanám, akit a világ legjobb pasijának tartok, de valószínűleg megnyikkanni sem tudnék.:D
5. Az írást egyszerű hobbiként tartod számon, vagy a jövőre nézve komolyabb terveid is vannak vele?
Nagyon boldog lennék, ha egyszer egy könyvesbolt polcain láthatnám a műveimet.:) Persze még sokat kell tanulnom, fejlődnöm, de örülnék, ha egyszer kiadnák a műveimet.:)
6. Ha kifognád a mesebeli aranyhalat, mi lenne a 3 kívánságod?
1. Egészséget és örök fiatalságot kérnék a barátaimnak, családomnak, magamnak.
2. Legyen béke a földön, az emberek ne öldössék egymást.
3. Újabb 3 kívánságot.
7. Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb? Miért?
Nagyon segítőkész vagyok, ám sok esetben ez csak egyirányú. Ennek ellenére ilyenkor mindig úgy érzem, hogy én mindent megtettem, s elégedett vagyok magammal, hiszen emberségesen, önzetlenül, kedvesen viselkedtem.
8. Melyik filmben szerepelnél/szerepeltél volna? Miért?
Trónok harca (bár ez sorozat, nem film) - mert rohadt izgalmas, és egy olyan korban játszódik, amelyért oda és vissza vagyok. *.*
9. Mi a kedvenc ételed?
Ananászos csirke, és a hamburger. Nyamm~
10. Hiszel a természetfelettiben?
Igen! Sok-sok olyan dolog történt, ami miatt hiszek benne.
A jelöltem: Dorcsa
A kérdéseim:
1, Mi az álmod? Mi terelt ebbe az irányba?
2. Ha egy napig valaki más bőrébe bújhatnál, kit választanál?
3. Milyen hiperszuper képességet szeretnél?
4. Mit gondolsz az örök életről? Bevállalnád?
5. Ha egy nap beállítana hozzád egy bizonyos rapper, akinek R-rel kezdődik a neve, mi lenne a reakciód?
6. Szerinted mitől lenne jobb a világ?
7. Ha rajtad múlna, hogy visszahozzák-e a régi ruhákat a divatba - főzők, szoknyák stb. - mit válaszolnál?
8. Szeretnél híres lenne? Ha igen, mivel válnál azzá? Ha nem, miért nem?
9. Az ember milyen idősen éli fénykorát? Miért?
10. Ki az, aki inspirálón hat rád?
Csóközöm~
70. Már megint témánál vagyunk
Hali!
Gondolom, már unjátok, hogy mindig ez a téma kerül terítékre - én is unom -, de egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne mondjam el a véleményemet.
Megint feltöltöttem egy fejezetet, és TI megint basztok a fejemre. Már nem kérek bocsánatot a vulgáris kifejezéseim miatt, mert rettentő mód dühös vagyok, és itt az egyetlen, aki kikérhet magának bármit is, az ÉN vagyok.
Tudjátok, mennyi ideig tart megírni egy közel 8 oldalas fejezetet? Mennyiszer kell átolvasni, átjavítgatni? Majd a helyesírási hibákat is száműzni belőle? Hm? Van fogalmatok arról, mennyi munka van egy 3000 karakteres írásban? Gondolom, nem. Mert aki tudja, az ír legalább pár sort, hiszen tisztában van azzal, milyen érzés, amikor szívből jövő örömmel tölt fel egy fejezetet, de nem kap egy jó - sőt rossz - szót sem.
Szeretek írni, imádok! De javítani már kevésbé. Mégis minden héten rászánom magam, mert kedveskedni akarok nektek, mert jelzitek, hogy van igény a folytatásra.
Azonban megint nem írtok nekem. Itt nem arra gondolok, hogy írjatok egy oldalt, néhány szótól is a mennyben érezném magam. De nem, TI még ennyit sem tesztek meg. Ez miért van? Már nem tetszik, amit írok? Akkor nosza, írjátok le, mivel nem vagytok elégedettek. Lusták vagytok? Nem tart tovább két percnél pár soros kritikát odaírni. Szégyenlősek, hátha nem lesz elég jó? Ne féljetek, én minden szót örömmel veszek.
De sajnos, ez az állapot, ami van, nagyon elszomorít. Ha így megy tovább, a CON utolsó fejezetét feltöltöm, és véget ér az AFS-re való publikálásom.
Azért írok, mert szeretek írni. Az írás számomra olyan, mintha egy jobb világba lépnék, ahol mindent én irányítok, ahol a gondolatok cselekedetekké válnak, ahol az álmok kiteljesednek. Az írásról soha nem mondanék le, mert az olyan volna, mintha a valóm egy részét engedném el. Nem. Az írás és én elszakíthatatlanok vagyunk, de a publikálás már más tészta. Fájna a szívem, ha abba kellene hagynom a feltöltést, de egyre valószínűbb, hogy meg fogom tenni. Időm amúgy sincs sok, múltkor is éppen csak betudtam sűríteni a programomba a javítást, ahelyett, hogy írtam volna.
Kérlek, gondolkozzatok el ezen, s ne csak az legyen, hogy elsiklotok felette. "Más úgy is ír kritikát, stb" Talán azért nem kapok semmit, nem? Mert mindenki így gondolkozik. Én is megtisztelem az írókat azzal, hogy írok nekik, miután elolvastam a történetüket - nem tart sokáig, s tudom, mekkora örömet szerez a szerzőnek, ha látja, írtunk neki.
Csakhogy értsétek, pontosan min akadtam ki, számokkal fejezem ki magam. Néhány hónapja a megtekintésem 17 ezer körül mozgott, 200 kritikával. Mára lassan elérem a 20 ezret, 219 kritikával. 3 ezer megtekintés, 19 kritika. Ez a szám minden, csak nem arányos.
Ma még jelentkezem, végre válaszolok a kérdésekre, melyeket Selly tett fel.
Szép napot!
Gondolom, már unjátok, hogy mindig ez a téma kerül terítékre - én is unom -, de egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne mondjam el a véleményemet.
Megint feltöltöttem egy fejezetet, és TI megint basztok a fejemre. Már nem kérek bocsánatot a vulgáris kifejezéseim miatt, mert rettentő mód dühös vagyok, és itt az egyetlen, aki kikérhet magának bármit is, az ÉN vagyok.
Tudjátok, mennyi ideig tart megírni egy közel 8 oldalas fejezetet? Mennyiszer kell átolvasni, átjavítgatni? Majd a helyesírási hibákat is száműzni belőle? Hm? Van fogalmatok arról, mennyi munka van egy 3000 karakteres írásban? Gondolom, nem. Mert aki tudja, az ír legalább pár sort, hiszen tisztában van azzal, milyen érzés, amikor szívből jövő örömmel tölt fel egy fejezetet, de nem kap egy jó - sőt rossz - szót sem.
Szeretek írni, imádok! De javítani már kevésbé. Mégis minden héten rászánom magam, mert kedveskedni akarok nektek, mert jelzitek, hogy van igény a folytatásra.
Azonban megint nem írtok nekem. Itt nem arra gondolok, hogy írjatok egy oldalt, néhány szótól is a mennyben érezném magam. De nem, TI még ennyit sem tesztek meg. Ez miért van? Már nem tetszik, amit írok? Akkor nosza, írjátok le, mivel nem vagytok elégedettek. Lusták vagytok? Nem tart tovább két percnél pár soros kritikát odaírni. Szégyenlősek, hátha nem lesz elég jó? Ne féljetek, én minden szót örömmel veszek.
De sajnos, ez az állapot, ami van, nagyon elszomorít. Ha így megy tovább, a CON utolsó fejezetét feltöltöm, és véget ér az AFS-re való publikálásom.
Azért írok, mert szeretek írni. Az írás számomra olyan, mintha egy jobb világba lépnék, ahol mindent én irányítok, ahol a gondolatok cselekedetekké válnak, ahol az álmok kiteljesednek. Az írásról soha nem mondanék le, mert az olyan volna, mintha a valóm egy részét engedném el. Nem. Az írás és én elszakíthatatlanok vagyunk, de a publikálás már más tészta. Fájna a szívem, ha abba kellene hagynom a feltöltést, de egyre valószínűbb, hogy meg fogom tenni. Időm amúgy sincs sok, múltkor is éppen csak betudtam sűríteni a programomba a javítást, ahelyett, hogy írtam volna.
Kérlek, gondolkozzatok el ezen, s ne csak az legyen, hogy elsiklotok felette. "Más úgy is ír kritikát, stb" Talán azért nem kapok semmit, nem? Mert mindenki így gondolkozik. Én is megtisztelem az írókat azzal, hogy írok nekik, miután elolvastam a történetüket - nem tart sokáig, s tudom, mekkora örömet szerez a szerzőnek, ha látja, írtunk neki.
Csakhogy értsétek, pontosan min akadtam ki, számokkal fejezem ki magam. Néhány hónapja a megtekintésem 17 ezer körül mozgott, 200 kritikával. Mára lassan elérem a 20 ezret, 219 kritikával. 3 ezer megtekintés, 19 kritika. Ez a szám minden, csak nem arányos.
Ma még jelentkezem, végre válaszolok a kérdésekre, melyeket Selly tett fel.
Szép napot!
2015. október 31., szombat
69. Bíborhegy
Haliho, drágák!
Csütörtökön Évussal csajos napot tartottunk: moziztunk, trécseltünk, boltról boltra jártunk.
A pár napja kilinkelt előzetes a Bíborhegy volt, nos, ezt a filmet néztük meg. Rövid - vagy kevésbé rövid-, beszámolót hoztam nektek.:)
Izgulva ültem be a filmre, mert az előzetes alapján sokat vártam, és picit féltem, hogy csalódni fogok. DE! Szerencsére nem így lett.:)
A film alaptörténete jó volt, a díszletek, a kúria csodálatosak voltak. Igaz, hogy a ház omladozott, a szél átsüvített rajta, de ennek ellenére engem teljesen lenyűgözött. Mindig is imádtam a kosztümös, régebbi időben játszódó filmeket, amik vagy kastélyban, vagy valami régi épületben játszódnak - gyengéim a régi épületek, várak, kastélyok. Úgyhogy teljesen magamba ittam a kúria látványát. :)
A főszereplő a szőke csajszi lett volna, bár - pont ezt beszéltük Évussal - nem igazán derült ki, hogy kinek is a szemszögéből látjuk a filmet, ugyanis sok olyan jelenet volt, amit nem a főhősnő szemszögéből láthattunk. Ez igazából elég sok részletet elárult, ami lehetővé tette, hogy a film közepe felé szinte az egész történet kirajzolódjon a szemünk előtt - legalábbis az én szemem előtt minden világossá vált.
Sajnáltam, hogy a csaj nagyon hamar, erőfeszítések nélkül jött rá a titokra, hogy az események túl hamar törtek a tetőpontjukra, nem volt olyan előkészítés, ami még izgalmasabbá, hátborzongatóbbá tette volna az események kibontakozását.
Edith ráadásul olyan semmilyen volt - lehet bennem van a hiba, de nekem annyira nem jöttek át tőle az érzések, gondolatok. Ezzel szemben a két pasi - Hiddleston, Hunnam- , és a gonosz csajszi, jól játszották a szerepüket. A gonosz nő érzései egyébként nagyon hamar átjöttek, elég hamar levágtam, hogy mi is az oka annak, hogy ennyire ellenszenves, gonosz Edith-tel.
SPOILER!
A történetben megjelenő szellemek szerintem rémesen voltak elkészítve/megformálva. A szellemeket miért bomló hullákkal helyettesítették? Ezzel akarták ijesztővé tenni? Nekem pont az ellenkezője jött le. Rendkívül vicces látványt nyújtottak ezek a "szellemek". Ez a része a filmnek, nagyon nem jött be. Én sokkal jobban megborzongtam volna - talán meg is rémülök -, ha jó horrorhoz méltóan normális kísértetek jelennek meg a csaj előtt, s próbálják ráterelni a helyes ösvényre.
Ahogy fentebb említettem, az is fura volt, hogy a csaj mennyire könnyen rájött a dolgokra. Kicsit érdekesebbé, izgalmasabbá lehetett volna tenni. Néhány jelenet szerintem tök abszurd volt, tekintve, hogy éjjel a csendben simán meghallgatott néhány hangfelvételt, amit természetesen senki sem hallott meg. És ez még csak egyetlen példa volt.
A csávó, Thomas már az elején furcsa volt, tekintve azt a sunyiságot, ami megbújt a tekintetében. Bár szerintem azt nyomon lehetett követni, hogy beleszeretett Edithbe - végül szegény ezért is halt meg.
Amikor fény derült arra, hogy a drága testvérek szerelmesek egymásba, egyáltalán nem lepődtem meg. Már, amikor beszéltek egymással, lehetett látni, hogy ez bizony nem testvéri szeretet, a nőnek folyamatosan féltékenység égett a szemeiben. Mikor pedig Edith és Thomas nem tértek este haza, így a nő nem tudta figyelni őket, teljesen kiakadt. Edith ahogy rájuk nyitott, nem lepődtem meg. Egyébként, fúúúúj!
A sztori azon szála, miben kiderül, hogy Thomas három másik felesége is csak azért kellett neki, hogy pénzhez jusson, ez által elkészíthesse a csodamasináját, amellyel kibányászhatják az agyagot, elég érdekes volt, nem a megszokott sablonsztori. Persze, nem maradhatott volna ki, hogy mindegyiket megölik, ahogy az sem, hogy az anyjuk vére is a gyerekek kezéhez tapad - jobban mondva mindegyikük vére a szerelmes nővérhez.
A helyes doktorbácsi felbukkanása nagyon jól jött, bár, hogy ő hogyan marad életben...:D a fene se tudja, ugyanis baromi sok vért vesztett. Biztosan szuperhős volt, vagy ilyesmi. :D Szegény Hiddleston meg simán kipurcant, a csodadokival ellentétben.
Lényeg a lényeg: jó film volt. Bár voltak hiányosságai, furcsa mozzanatai, de ennek ellenére nekem tetszett, biztosan meg fogom többször is nézni. A karakterek hellyel-közzel átadták azt, amit a szerepük megkívánt, jól játszották az adott embert. A történetet is könnyen nyomon lehetett követni, nem voltak benne bonyolult szálak, elég hamar fel lehetett göngyölíteni, s leszűrni a lényeget.
Ha valaki nem nézte meg, de tervezi, annak ajánlom! :)
Csók~
Csütörtökön Évussal csajos napot tartottunk: moziztunk, trécseltünk, boltról boltra jártunk.
A pár napja kilinkelt előzetes a Bíborhegy volt, nos, ezt a filmet néztük meg. Rövid - vagy kevésbé rövid-, beszámolót hoztam nektek.:)
Izgulva ültem be a filmre, mert az előzetes alapján sokat vártam, és picit féltem, hogy csalódni fogok. DE! Szerencsére nem így lett.:)
A film alaptörténete jó volt, a díszletek, a kúria csodálatosak voltak. Igaz, hogy a ház omladozott, a szél átsüvített rajta, de ennek ellenére engem teljesen lenyűgözött. Mindig is imádtam a kosztümös, régebbi időben játszódó filmeket, amik vagy kastélyban, vagy valami régi épületben játszódnak - gyengéim a régi épületek, várak, kastélyok. Úgyhogy teljesen magamba ittam a kúria látványát. :)
A főszereplő a szőke csajszi lett volna, bár - pont ezt beszéltük Évussal - nem igazán derült ki, hogy kinek is a szemszögéből látjuk a filmet, ugyanis sok olyan jelenet volt, amit nem a főhősnő szemszögéből láthattunk. Ez igazából elég sok részletet elárult, ami lehetővé tette, hogy a film közepe felé szinte az egész történet kirajzolódjon a szemünk előtt - legalábbis az én szemem előtt minden világossá vált.
Sajnáltam, hogy a csaj nagyon hamar, erőfeszítések nélkül jött rá a titokra, hogy az események túl hamar törtek a tetőpontjukra, nem volt olyan előkészítés, ami még izgalmasabbá, hátborzongatóbbá tette volna az események kibontakozását.
Edith ráadásul olyan semmilyen volt - lehet bennem van a hiba, de nekem annyira nem jöttek át tőle az érzések, gondolatok. Ezzel szemben a két pasi - Hiddleston, Hunnam- , és a gonosz csajszi, jól játszották a szerepüket. A gonosz nő érzései egyébként nagyon hamar átjöttek, elég hamar levágtam, hogy mi is az oka annak, hogy ennyire ellenszenves, gonosz Edith-tel.
SPOILER!
A történetben megjelenő szellemek szerintem rémesen voltak elkészítve/megformálva. A szellemeket miért bomló hullákkal helyettesítették? Ezzel akarták ijesztővé tenni? Nekem pont az ellenkezője jött le. Rendkívül vicces látványt nyújtottak ezek a "szellemek". Ez a része a filmnek, nagyon nem jött be. Én sokkal jobban megborzongtam volna - talán meg is rémülök -, ha jó horrorhoz méltóan normális kísértetek jelennek meg a csaj előtt, s próbálják ráterelni a helyes ösvényre.
Ahogy fentebb említettem, az is fura volt, hogy a csaj mennyire könnyen rájött a dolgokra. Kicsit érdekesebbé, izgalmasabbá lehetett volna tenni. Néhány jelenet szerintem tök abszurd volt, tekintve, hogy éjjel a csendben simán meghallgatott néhány hangfelvételt, amit természetesen senki sem hallott meg. És ez még csak egyetlen példa volt.
A csávó, Thomas már az elején furcsa volt, tekintve azt a sunyiságot, ami megbújt a tekintetében. Bár szerintem azt nyomon lehetett követni, hogy beleszeretett Edithbe - végül szegény ezért is halt meg.
Amikor fény derült arra, hogy a drága testvérek szerelmesek egymásba, egyáltalán nem lepődtem meg. Már, amikor beszéltek egymással, lehetett látni, hogy ez bizony nem testvéri szeretet, a nőnek folyamatosan féltékenység égett a szemeiben. Mikor pedig Edith és Thomas nem tértek este haza, így a nő nem tudta figyelni őket, teljesen kiakadt. Edith ahogy rájuk nyitott, nem lepődtem meg. Egyébként, fúúúúj!
A sztori azon szála, miben kiderül, hogy Thomas három másik felesége is csak azért kellett neki, hogy pénzhez jusson, ez által elkészíthesse a csodamasináját, amellyel kibányászhatják az agyagot, elég érdekes volt, nem a megszokott sablonsztori. Persze, nem maradhatott volna ki, hogy mindegyiket megölik, ahogy az sem, hogy az anyjuk vére is a gyerekek kezéhez tapad - jobban mondva mindegyikük vére a szerelmes nővérhez.
A helyes doktorbácsi felbukkanása nagyon jól jött, bár, hogy ő hogyan marad életben...:D a fene se tudja, ugyanis baromi sok vért vesztett. Biztosan szuperhős volt, vagy ilyesmi. :D Szegény Hiddleston meg simán kipurcant, a csodadokival ellentétben.
Lényeg a lényeg: jó film volt. Bár voltak hiányosságai, furcsa mozzanatai, de ennek ellenére nekem tetszett, biztosan meg fogom többször is nézni. A karakterek hellyel-közzel átadták azt, amit a szerepük megkívánt, jól játszották az adott embert. A történetet is könnyen nyomon lehetett követni, nem voltak benne bonyolult szálak, elég hamar fel lehetett göngyölíteni, s leszűrni a lényeget.
Ha valaki nem nézte meg, de tervezi, annak ajánlom! :)
Csók~
2015. október 28., szerda
68. Yesterday, today, tomorrow
Sziasztok,cukorbogyókák!
Tegnapi nap akartam elkezdeni a CON javítását, de sajnos nem jött össze. A baráti kör összegyűlt, így nekem is ott volt a helyem, utána pedig barátnőmnél aludtam. Csak dél körül tévedtem haza, de itthon is bolondokháza volt, szóval durván másfél-2 oldalig jutottam el. Holnap valószínűleg kb. ugyanennyi időm lesz javítani, ugyanis Évussal moziba megyünk. A Bíborhegyet fogjuk megnézni, amitől az előzetes alapján baromi sokat várok, és ha nem fogom megkapni, akkor nagyon csalódott leszek. Szóval, reménykedem.:)
Visszatérve a javításhoz... valószínű, hogy holnap sem fogok végezni az egész fejezettel, főleg, mert van némi átalakítanivaló is benne. Úgyhogy, kérlek, legyetek türelemmel!:)
Tegnapi nap akartam elkezdeni a CON javítását, de sajnos nem jött össze. A baráti kör összegyűlt, így nekem is ott volt a helyem, utána pedig barátnőmnél aludtam. Csak dél körül tévedtem haza, de itthon is bolondokháza volt, szóval durván másfél-2 oldalig jutottam el. Holnap valószínűleg kb. ugyanennyi időm lesz javítani, ugyanis Évussal moziba megyünk. A Bíborhegyet fogjuk megnézni, amitől az előzetes alapján baromi sokat várok, és ha nem fogom megkapni, akkor nagyon csalódott leszek. Szóval, reménykedem.:)
Visszatérve a javításhoz... valószínű, hogy holnap sem fogok végezni az egész fejezettel, főleg, mert van némi átalakítanivaló is benne. Úgyhogy, kérlek, legyetek türelemmel!:)
A filmről természetesen hozom majd a beszámolót, nagyon remélem, csupa jót írhatok majd.
Csóközön!
2015. október 26., hétfő
67.Leo fejléc
Yo, minna!
Mint láthatjátok, új fejlécet csináltam, kicsit sötétebb, elvontabb lett a téma. Nekem nagyon bejön, remélem, ti sem irtóztok tőle.:)
A mai nap folyamán állok neki fejezetet javítani, ám nem biztos, hogy fel is tudom tölteni, elég sűrű lesz a programom. Majd meglátjuk.
Az írás még mindig nem megy... már lassan másfél hete, de nem erőltetem. Előbb-utóbb talán sikerül visszarázódnom...
Oh, egyébként megnéztem a She Was Prettynek a 11. részét. Összesen 16 részes, amint felkerül majd az utolsó rész is, hozom róla a beszámolót. Egyébként nagyon-nagyon jó kis dorama! Siwon nem pusztán baromi jól néz ki benne, hanem jól játssza a szerepét is. *o*
Csóközön!
Mint láthatjátok, új fejlécet csináltam, kicsit sötétebb, elvontabb lett a téma. Nekem nagyon bejön, remélem, ti sem irtóztok tőle.:)
A mai nap folyamán állok neki fejezetet javítani, ám nem biztos, hogy fel is tudom tölteni, elég sűrű lesz a programom. Majd meglátjuk.
Az írás még mindig nem megy... már lassan másfél hete, de nem erőltetem. Előbb-utóbb talán sikerül visszarázódnom...
Oh, egyébként megnéztem a She Was Prettynek a 11. részét. Összesen 16 részes, amint felkerül majd az utolsó rész is, hozom róla a beszámolót. Egyébként nagyon-nagyon jó kis dorama! Siwon nem pusztán baromi jól néz ki benne, hanem jól játssza a szerepét is. *o*
Csóközön!
2015. október 25., vasárnap
66. Boys Over Flower
Sziasztok, bogyeszek!
Ma egy dorama ajánlót, kritikát hoztam nektek! Először is belinkelem az előzetest, majd utána írom le a véleményemet. :)
Cím: Boys Over Flower
Részek száma: 25
Hosszúsága a részeknek: bő 1 óra
Történet: Ismét a gazdagok-közemberek környezetét jeleníti meg a dorama. A mosodás lány bekerül egy elit gimnáziumba, ahol találkozik a híres/hírhedt F4-gyel. A banda legutálatosabb tagjánál a lány a második találkozás alkalmával kihúzza a gyufát, így közellenséggé válik. Aztán, ahogy lenni szokott, a kezdeti utálat szerelemmé válik.
Nos... ha már a szerelmet említettem fentebb, úgy illik, hogy megjegyezzek egy dolgot. Ez pedig a doramákban előforduló ~ kivétel nincs ~ szerelmi háromszög. Természetesen itt is volt, nem is egy. Ez pedig nekem kicsit sok volt... Nem kimondottan ebben a sorozatban, hanem úgy összességében a doramákban. Oké, hogy ez egy könnyen feldolgozható, izgalmakkal megfűszerezhető dolog, de hogy mindegyikben ez előforduljon?! Nekem ez nem gyere be... Nagyon nem. Itt is, sok helyen nagyon rosszul éreztem magam ~én, a néző. Sajnáltam azt az embert, aki annak ellenére, hogy mennyire kedves, aranyos, csodás lelke van, le lett koppintva. Szóval ez nagyon nem tetszett benne...
Az alaptörténet szerintem izgalmas volt, amíg a két főszereplőnk érzései változtak, hadakoztak egymással. Azonban megint előjött a gazdag-szegény téma, amiről konkrétan már Min Ho ugrik be, mert a The Heirsben is hasonló dolog történt meg. Ez sem volt a kedvencem, főleg, hogy a szülői érzések/szerepek annyira elmosódtak, mintha sosem lettek volna. Oké, hogy egy olyan ember, akinek hatalmas vagyona van, azt akarja, hogy a gyereke folytassa azt, amit ő csinál, de az, hogy érdekházasságba kényszerítik, azért, hogy még több vagyonuk legyen, az nekem sok. Egy szülőnek a gyereke boldogságát kéne szem előtt tartani... persze azt sem hagyhatja, hogy éhen haljon, mert nincs pénze, de ez már túlzás volt. Itt megjegyezném a csaj szüleit, akik ugyancsak rettenetesek voltak. Jobban mondva a csaj anyja ugyanolyan unszimpatikus volt, mint a csávóé. A lány anyja folyton azzal volt elfoglalva, hogy az egyetlen női nemű gyereke szedjen fel egy gazdag csávót, aki minden jóval elhalmozza a családot, és nem lesz gondja semmire. Amikor a csajszi ajándékba kapott egy baromi értékes úszószemüveget, ami egy olimpikoné volt, az első gondolata az volt, hogy adják el... Szóval, az anyja olyan mértékben pénzmániás volt... Ugyanolyan taszító volt a viselkedése, mint Jun Pyo anyjáé. Ebben a doramában sem voltak a szülők olyanok, amilyennel a szülőknek lenniük kell.
Volt egy pont, azt hiszem a 11. résznél, amikor annyira felbosszantottak a történések, hogy pár napra abba is hagytam. A csaj nem tudta értékelni a fiút, aki folyton folyvást vigyázott rá, elhalmozta mindennel, törődött vele. Számomra nagyon rossz érzést keltő volt azt nézni, hogy mennyire teper a fiú, de a lány nem értékeli az erőfeszítéseit.
De szerencsére folytattam, így megnyugodhattam, mert a későbbi részekben megoldódott a helyzet. Sőt, fordult a kocka...
Az utolsó két részben, amikor a srác elvesztette az emlékeit ~persze véletlenül csak azokat, amikben a lány is szerepelt... pontosabban rá nem emlékezett~, na, akkor nagyon sajnáltam a csajszit... Baromira bele tudtam élni magam abba, hogy mit érezhet...
Összegezve: tetszett, de voltak benne olyan részek, amik nagyon felbosszantottak, vagy szimplán ellenszenvesek voltak. A szereplők szinte kivétel nélkül szerethetőek ~ természetesen a két anyát nem értem bele, mert tőlük a hideg futkosott a hátamon. Min Ho alakítása még mindig lenyűgöző, voltak olyan beszólásai, vagy csak arcai, ami miatt többször is visszapörgettem a videót, hogy újranézhessem és nevethessek rajta. Imádom még mindig a csávót!*o*
Csóközön~
Ma egy dorama ajánlót, kritikát hoztam nektek! Először is belinkelem az előzetest, majd utána írom le a véleményemet. :)
Cím: Boys Over Flower
Részek száma: 25
Hosszúsága a részeknek: bő 1 óra
Történet: Ismét a gazdagok-közemberek környezetét jeleníti meg a dorama. A mosodás lány bekerül egy elit gimnáziumba, ahol találkozik a híres/hírhedt F4-gyel. A banda legutálatosabb tagjánál a lány a második találkozás alkalmával kihúzza a gyufát, így közellenséggé válik. Aztán, ahogy lenni szokott, a kezdeti utálat szerelemmé válik.
Nos... ha már a szerelmet említettem fentebb, úgy illik, hogy megjegyezzek egy dolgot. Ez pedig a doramákban előforduló ~ kivétel nincs ~ szerelmi háromszög. Természetesen itt is volt, nem is egy. Ez pedig nekem kicsit sok volt... Nem kimondottan ebben a sorozatban, hanem úgy összességében a doramákban. Oké, hogy ez egy könnyen feldolgozható, izgalmakkal megfűszerezhető dolog, de hogy mindegyikben ez előforduljon?! Nekem ez nem gyere be... Nagyon nem. Itt is, sok helyen nagyon rosszul éreztem magam ~én, a néző. Sajnáltam azt az embert, aki annak ellenére, hogy mennyire kedves, aranyos, csodás lelke van, le lett koppintva. Szóval ez nagyon nem tetszett benne...
Az alaptörténet szerintem izgalmas volt, amíg a két főszereplőnk érzései változtak, hadakoztak egymással. Azonban megint előjött a gazdag-szegény téma, amiről konkrétan már Min Ho ugrik be, mert a The Heirsben is hasonló dolog történt meg. Ez sem volt a kedvencem, főleg, hogy a szülői érzések/szerepek annyira elmosódtak, mintha sosem lettek volna. Oké, hogy egy olyan ember, akinek hatalmas vagyona van, azt akarja, hogy a gyereke folytassa azt, amit ő csinál, de az, hogy érdekházasságba kényszerítik, azért, hogy még több vagyonuk legyen, az nekem sok. Egy szülőnek a gyereke boldogságát kéne szem előtt tartani... persze azt sem hagyhatja, hogy éhen haljon, mert nincs pénze, de ez már túlzás volt. Itt megjegyezném a csaj szüleit, akik ugyancsak rettenetesek voltak. Jobban mondva a csaj anyja ugyanolyan unszimpatikus volt, mint a csávóé. A lány anyja folyton azzal volt elfoglalva, hogy az egyetlen női nemű gyereke szedjen fel egy gazdag csávót, aki minden jóval elhalmozza a családot, és nem lesz gondja semmire. Amikor a csajszi ajándékba kapott egy baromi értékes úszószemüveget, ami egy olimpikoné volt, az első gondolata az volt, hogy adják el... Szóval, az anyja olyan mértékben pénzmániás volt... Ugyanolyan taszító volt a viselkedése, mint Jun Pyo anyjáé. Ebben a doramában sem voltak a szülők olyanok, amilyennel a szülőknek lenniük kell.
Volt egy pont, azt hiszem a 11. résznél, amikor annyira felbosszantottak a történések, hogy pár napra abba is hagytam. A csaj nem tudta értékelni a fiút, aki folyton folyvást vigyázott rá, elhalmozta mindennel, törődött vele. Számomra nagyon rossz érzést keltő volt azt nézni, hogy mennyire teper a fiú, de a lány nem értékeli az erőfeszítéseit.
De szerencsére folytattam, így megnyugodhattam, mert a későbbi részekben megoldódott a helyzet. Sőt, fordult a kocka...
Az utolsó két részben, amikor a srác elvesztette az emlékeit ~persze véletlenül csak azokat, amikben a lány is szerepelt... pontosabban rá nem emlékezett~, na, akkor nagyon sajnáltam a csajszit... Baromira bele tudtam élni magam abba, hogy mit érezhet...
Összegezve: tetszett, de voltak benne olyan részek, amik nagyon felbosszantottak, vagy szimplán ellenszenvesek voltak. A szereplők szinte kivétel nélkül szerethetőek ~ természetesen a két anyát nem értem bele, mert tőlük a hideg futkosott a hátamon. Min Ho alakítása még mindig lenyűgöző, voltak olyan beszólásai, vagy csak arcai, ami miatt többször is visszapörgettem a videót, hogy újranézhessem és nevethessek rajta. Imádom még mindig a csávót!*o*
Csóközön~
2015. október 19., hétfő
65. Azért... mindennek van határa.
Hali!
Mindennek van határa, de úgy látom, nektek meg útleveletek, és simán átlépitek azt a láthatatlan vonalat. Ideges volnék? Picit. Csalódott? Baromira.
Kezdjük ott, hogy kb. másfél hónappal ezelőtt bejelentettem, hogy pihentetem a történetek feltöltését. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el friss nélkül, de az tuti, hogy 3 hétnél kevesebb, és nemrég még azt is mondtam, hogy a CON feltöltését nem hagyom abba. Miért változtattam meg a döntést?! Azért, mert annyian írtátok nekem, hogy folytassam, mert nagyon szeretitek. Volt olyan is, aki vádaskodó (!) hangnemben írt nekem, mert abbahagytam a publikálást. És itt meg is állnék egy pár mondatra. Már akkor is felbosszantott, megdöbbentett, hogy ilyen stílusban közeledtek felém. Annak a dolognak a híve vagyok, hogy amíg én nem beszélek veletek tiszteletlenül és bunkón, addig elvárom azt, hogy ti se tegyetek így. Ezzel szemben volt vádaskodás, kb. egy köcsög voltam, hogy merem élni az életem, amibe egyel kevesebb dolgot akartam, ami elvesz az amúgy is szűkös időmből. Rosszul esett, és fel is bosszantott. Van egy pont, ameddig el lehet menni, és van hozzá egy stílus, amiben lehet érvényesülni - és az előbb említett dolog abszolúte túltett mindenen.
Mindezek ellenére úgy döntöttem, folytatom. Azonban megint annál a pontnál tartunk, hogy csesztek nekem kritikát írni. És tudjátok, hogy miért esik ez baromi rosszul?! Mert TI elvártátok tőlem, hogy folytassam - annak ellenére, hogy baromi sok dolgom van, és kb. szartatok erre a tényre -, s én meg is tettem minden tőlem telhetőt, de ti mintha ezt észre sem vennétek. Azért ébredjünk már fel emberek! Ez oda-vissza működik. Ha már bezsúfolom a hetembe a fejezet javítást, töltögetést, akkor szerintem nektek sem azon az 5 percen fog elúszni a napotok, ami a kritika megírásához szükséges.
Totálisan úgy érzem, hiábavaló volt az én "áldozatom". Sajnálom, hogy ezt írom, de baromira csalódtam bennetek... Úgy gondolom, én adok és adok nektek, de nem kapok vissza semmit, ez pedig baromi szarul esik.
Hozzá tenném, hogy 120 megtekintésnél tartunk, és 0 kritikánál... arányosak a számok, nem?! :))
Mindennek van határa, de úgy látom, nektek meg útleveletek, és simán átlépitek azt a láthatatlan vonalat. Ideges volnék? Picit. Csalódott? Baromira.
Kezdjük ott, hogy kb. másfél hónappal ezelőtt bejelentettem, hogy pihentetem a történetek feltöltését. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el friss nélkül, de az tuti, hogy 3 hétnél kevesebb, és nemrég még azt is mondtam, hogy a CON feltöltését nem hagyom abba. Miért változtattam meg a döntést?! Azért, mert annyian írtátok nekem, hogy folytassam, mert nagyon szeretitek. Volt olyan is, aki vádaskodó (!) hangnemben írt nekem, mert abbahagytam a publikálást. És itt meg is állnék egy pár mondatra. Már akkor is felbosszantott, megdöbbentett, hogy ilyen stílusban közeledtek felém. Annak a dolognak a híve vagyok, hogy amíg én nem beszélek veletek tiszteletlenül és bunkón, addig elvárom azt, hogy ti se tegyetek így. Ezzel szemben volt vádaskodás, kb. egy köcsög voltam, hogy merem élni az életem, amibe egyel kevesebb dolgot akartam, ami elvesz az amúgy is szűkös időmből. Rosszul esett, és fel is bosszantott. Van egy pont, ameddig el lehet menni, és van hozzá egy stílus, amiben lehet érvényesülni - és az előbb említett dolog abszolúte túltett mindenen.
Mindezek ellenére úgy döntöttem, folytatom. Azonban megint annál a pontnál tartunk, hogy csesztek nekem kritikát írni. És tudjátok, hogy miért esik ez baromi rosszul?! Mert TI elvártátok tőlem, hogy folytassam - annak ellenére, hogy baromi sok dolgom van, és kb. szartatok erre a tényre -, s én meg is tettem minden tőlem telhetőt, de ti mintha ezt észre sem vennétek. Azért ébredjünk már fel emberek! Ez oda-vissza működik. Ha már bezsúfolom a hetembe a fejezet javítást, töltögetést, akkor szerintem nektek sem azon az 5 percen fog elúszni a napotok, ami a kritika megírásához szükséges.
Totálisan úgy érzem, hiábavaló volt az én "áldozatom". Sajnálom, hogy ezt írom, de baromira csalódtam bennetek... Úgy gondolom, én adok és adok nektek, de nem kapok vissza semmit, ez pedig baromi szarul esik.
Hozzá tenném, hogy 120 megtekintésnél tartunk, és 0 kritikánál... arányosak a számok, nem?! :))
2015. október 16., péntek
64. Mai frissítés
Sziasztok, bogyeszok!
Tegnap este elkezdtem javítani a CON 38. fejezetét. Duplán átnéztem, de a biztonság kedvéért most elmegyek aludni, és délelőtt, frissen és kipihentem újra átnézem, hogy mindenképp fel tudjam tölteni az oldalra, és ne dobják vissza.
Sajnos a héten még nem írtam egy betűt sem, ennek mindössze annyi oka volt, hogy mire oda jutottam, hogy írhatnék, addigra kb. bealudtam a laptopom előtt. Ez az első nap a héten, hogy élfélnél tovább maradtam fent, bár most is csukódnak le a szemeim.
Holnap, ha sikeres lesz a feltöltés, kiírom FB-ra.
Jó éjt!
Tegnap este elkezdtem javítani a CON 38. fejezetét. Duplán átnéztem, de a biztonság kedvéért most elmegyek aludni, és délelőtt, frissen és kipihentem újra átnézem, hogy mindenképp fel tudjam tölteni az oldalra, és ne dobják vissza.
Sajnos a héten még nem írtam egy betűt sem, ennek mindössze annyi oka volt, hogy mire oda jutottam, hogy írhatnék, addigra kb. bealudtam a laptopom előtt. Ez az első nap a héten, hogy élfélnél tovább maradtam fent, bár most is csukódnak le a szemeim.
Holnap, ha sikeres lesz a feltöltés, kiírom FB-ra.
Jó éjt!
2015. október 15., csütörtök
63. Tóparti kísértetek ~ könyv vs. film
Sziasztok!
Nemrég álltam neki a Tóparti kísértetek című könyv alapján készült filmnek. Ez a nemrég azt jelenti, hogy 15 perccel ezelőtt, de már van néhány észrevételem, amelyek felett nem szeretnék elsiklani, így leírom.
Kezdem azzal, hogy azt aláírom, hogy egy film nem készülhet teljesen a könyv alapján, hanem néhány változást be kell iktatni. De véleményem szerint, nem olyat, ami teljesen eltér az előre megírtaknál.
Már a történet elején történt baleset totál más volt, a filmben egy BUSZ ütötte el a nőt. Egy busz, emberek! Mekkora klisé! Komolyan, ennél jobbat nem tudtak volna kitalálni?! Busz... OMG.
A kezdeti sokk után folytattam. Na, itt jött egy újabb szálka, ami jó erősen befúródott az ujjamba. A könyvben Mike, Joe tetsvérével beszélget, aki a könyvben többször is feltűnik, és néha elég jelentős szerepe van. A filmnél viszont a rendező, forgatókönyvíró valószínűleg rosszat reggelizett és a hasfájás elvonta a figyelmét ettől a ténytől, mert itt Mike testvére jelenik meg. A testvére, akivel mindössze EGYSZER dumált TELEFONON. Ez nem volt túl jó ötlet, de egye fene, feldolgozható.
Azonban azok az információk, amik elhagyják Mike száját, totálisan kiverték a biztosítékot. Olyan tényeket, kérdéseket feszeget már az első 15 percben, ami a könyv háromnegyedénél derült ki, és igazából elég fontos kérdések voltak, pl: Joe kikkel találkozott a nyaralónál, miért járt le annyit oda egyedül? - és itt álljunk is meg, mert az, hogy a nő többször is lement egyedül a tóhoz, az is sokkal később derül ki, Mike-nak fogalma sem volt róla. Eddig nagyon nem jön be a film, és nem a különbségek miatt, hanem mert olyan, mintha össze-vissza rakták volna össze a filmet, akár egy foltokból összerakott takarót.
Ennek ellenére folytatom, és amint van újabb észrevételem, azt le fogom írni.
Újabb észrevétel. Kyra legalább 3-4 évvel idősebb, mint a könyvben volt, az első jelenet, amiben felbukkan, elég fontos, de itt nem adták meg a módját. Az anyja sem úgy reagált arra, hogy elszökött, ahogy a könyvben, nem sírta el magát a megkönnyebbüléstől, hogy nem lett semmi baja az úton lődörgő gyereknek, elintézte annyival a szitut: hogy gondoltad, hogy kiszöksz? Nem vagyok ám rossz anya! Ezt nevezem... Ez aztán egy elcseszett rész lett.
Sajnos folytatnom kell a sort, bár ezt eredetileg úgy gondoltam, hogy nem írom le, mert egye fene, ne legyünk olyan finnyásak, érjük be azzal, ami van, de sajnos mégis úgy hozta a film, hogy kénytelen legyek ezt is kipréselni magamból. Na, mármost, van nekünk a ház karbantartója, akit Mike ismer, tegezik egymást, amolyan baráti beszélgetéseket folytatnak. A filmben ez nincs így - ez nem is lenne akkora nagy baj, de tekintve a tényt, hogy Bill hívja fel Mike figyelmét arra, hogy kerülje el Mattie-t, és nem a burgeres csávó, muszáj volt leírnom. Ugyanis Bill még jó néhányszor beszélget Noonannel, és nem egyszer hívja fel erre a figyelmét, no meg, más dolog miatt is fontos lesz az öreg.
Most lesokkoltam! Eddig 50 perc telt el, de ez a mozzanat totálisan kiverte a biztosítékot. Elértünk arra a pontra, hogy kiderül, az öreg Devore akar a kislány gyámja lenni. Az is kiderül, hogy Kyra apja, mibe halt bele. Kapaszkodjatok meg: Mattie nyírta ki, miközben a kislányt védte, akit a férfi fojtogatott - a dadogós, kissé szerencsétlen férfi; legalábbis a könyv szerint. Na, szívem szerint felordítottam volna, hogy NEEE! Ez még mi? De tényleg! Hogy lehet ekkora szamárságot beleírni?! Bár belegondolva tényleg sokkal jobban hangzik ez a változat, mint az, hogy leesett a lakókocsiról és meghalt - eeeh... Ami sok, az sok. Várom, hogy hasonló idiótaságok hangzanak el a filmben, és letudjam írni. ~ Végignézve a filmet érthető már ez a mozzanat, és az átok miatt nem is róható fel.
Brenda, a takarítónő - nos igaz, hogy néhány dologra rávezette Mike-ot, de itt, a filmben, szó szerint ő az, aki elmondja, hogy mi az a Dark score őrület - ami a könyvben nem is szerepel, ha jól emlékszem. Mike maga jön rá, hogy kiknek a gyerekei azok, akiket vízbe fojtottak.
Eddig az a véleményem a filmről, hogy valóban az egész könyvből csipegetett információkat össze-vissza közlik a nézőkkel - szerintem ez baromi nagy hiba, ugyanis a könyvben pont úgy van felépítve, hogy az olvasó gondolkozzék, próbálja kitalálni, hogy mi lesz az az infómorzsa, amit nemsokára meg fog kapni, hogy a kíváncsisága csillapodjék, szépen, sorjában adagolja be King a dolgokat, az aljától építi fel a piramist, nem össze-vissza csúsztat egy-egy követ a helyére, hátha az építmény ugyanolyan masszív és szép lesz. Ha nem olvastam volna a könyvet, már akkor is össze tudnám rakni a képet a fejemben, tökéletesen tudnám, hogy mi történik a ház és a tópart környékén - bár a film felénél tartok, már tudom, mi lesz a végkifejlet - és ismét megemlítem, hogy ehhez nem kell a könyvben tapasztalt dolgokat elővennem, mert a történet annyira adja magát, annyira sok dolgot oszt meg már most, pont azokat, amiknek még nem szabadna kiderülni, fokozni kéne a nézők izgalmát a rejtélyekkel.
Mike rohamai, amiknél mindig tóvizet köp... na, röhejesre sikerült. Jesszus... Hozzáér egy fához, és mintegy varázsütésre nyögni és hányni kezd. Ez igazán szép húzás, gratula a megvalósításért, tényleg! Úgy mínusz 1000 pontra tudnám értékelni a kivitelezést.:')
Nagyon vártam a részt, amiben az öreg Devore és a testvére Mike-ot terrorizálni kezdik. Reméltem, a filmben is hasonló élvezetes jelenet lesz, de ahogy eddig párszor, most is csalódnom kellett. Nagyon rövid, semmilyen kis rész volt. Olyan, mint amikor egy gyerek próbálja egy felnőtt bonyolult mozdulatait leutánozni - King volt a felnőtt, aki utánozhatatlan mozdulatokat tett, amit a film nem volt képes leutánozni, de még csak az utánzás közelébe sem ért. Nem volt benne az a terrorizálás, amit egy egész délutánon keresztül vitt véghez a két öreg, nem látszott Mike-on,hogy mennyire fáradt, meggyötört, milyen fájdalmai vannak. Ez számomra nagyon hiányzott.
A temetés és az utána következő rész számomra kicsit fellendítette a történetet, még, ha semmi köze sem volt a könyvhöz. Azzal, hogy Mike beszélt egy öreggel, aki barátja volt Devornak, kicsit érdekesebbé tette az amúgy egész lapos filmet. Igaz, hogy másként tudta meg Mike, hogy mi történt Sarával, de ez a szál érdekesre sikerült, sikerült belevinni egy kis libabőrt, borzongást, izgalmat.
Mattie halála... hát, öhm... érdekes volt. Mondjuk nekem már ott elkezdett szemet szúrni az egész, hogy az emberek által említett lakókocsi helyett a csajszi egy kis, rendezett, szép házban lakott. Legalább akkor ne lakókocsit említettek volna... Na, mindegy, lépjünk tovább. Matti halálát egy hirtelen, az ablakon átlőtt golyó okozta. Hirtelen jött, olyan semmilyen jelenet volt. Mike sírása és szenvedése is annyira erőltetettnek tűnt, hogy ezt a részt sem lehetett "élvezni".
A vége, ahol a nagy durranásnak, a borzongás tetőfokának kellett volna lennie, ott konkrétan nem volt semmi izgalom. Néhány lemez röpült Mike felé, megcsapkodta egy fűzfa-wtf?!- és itt kifújt a megnehezítés dolog.
Összegezve annyit tudnék írni, hogy egyetlen egy rész tetszett az egész filmben: az, amikor az átokról volt szó, amikor Sara meghalt. Ezt a részt tényleg jól megcsinálták, eltalálták, izgalmassá tették, annak ellenére, hogy jó néhány résznek semmi köze sem volt a filmhez.
A film többi része nem tetszett. Egyrészt, mert logikátlannak tartom, hogy össze-vissza derültek ki a dolgok, másrészt a durva eltérések sem tetszettek, amik nemhogy izgalmassá, inkább az ellenkezőjévé: unalmassá, kliséssé tették a történetet.
Szóval csalódtam a filmben.
Nyilván úgy indultam neki, hogy a könyv tuti jobb lesz, de nem gondoltam volna, hogy ekkora szakadék lesz a két munka között - mintha egy 5 csillagos hotelt hasonlítanánk össze egy kempinggel.
Ha pontoznom kellene, hát maradjunk annyiban, hogy nem adnék túl sokat a történetnek.
Nemrég álltam neki a Tóparti kísértetek című könyv alapján készült filmnek. Ez a nemrég azt jelenti, hogy 15 perccel ezelőtt, de már van néhány észrevételem, amelyek felett nem szeretnék elsiklani, így leírom.
Kezdem azzal, hogy azt aláírom, hogy egy film nem készülhet teljesen a könyv alapján, hanem néhány változást be kell iktatni. De véleményem szerint, nem olyat, ami teljesen eltér az előre megírtaknál.
Már a történet elején történt baleset totál más volt, a filmben egy BUSZ ütötte el a nőt. Egy busz, emberek! Mekkora klisé! Komolyan, ennél jobbat nem tudtak volna kitalálni?! Busz... OMG.
A kezdeti sokk után folytattam. Na, itt jött egy újabb szálka, ami jó erősen befúródott az ujjamba. A könyvben Mike, Joe tetsvérével beszélget, aki a könyvben többször is feltűnik, és néha elég jelentős szerepe van. A filmnél viszont a rendező, forgatókönyvíró valószínűleg rosszat reggelizett és a hasfájás elvonta a figyelmét ettől a ténytől, mert itt Mike testvére jelenik meg. A testvére, akivel mindössze EGYSZER dumált TELEFONON. Ez nem volt túl jó ötlet, de egye fene, feldolgozható.
Azonban azok az információk, amik elhagyják Mike száját, totálisan kiverték a biztosítékot. Olyan tényeket, kérdéseket feszeget már az első 15 percben, ami a könyv háromnegyedénél derült ki, és igazából elég fontos kérdések voltak, pl: Joe kikkel találkozott a nyaralónál, miért járt le annyit oda egyedül? - és itt álljunk is meg, mert az, hogy a nő többször is lement egyedül a tóhoz, az is sokkal később derül ki, Mike-nak fogalma sem volt róla. Eddig nagyon nem jön be a film, és nem a különbségek miatt, hanem mert olyan, mintha össze-vissza rakták volna össze a filmet, akár egy foltokból összerakott takarót.
Ennek ellenére folytatom, és amint van újabb észrevételem, azt le fogom írni.
Újabb észrevétel. Kyra legalább 3-4 évvel idősebb, mint a könyvben volt, az első jelenet, amiben felbukkan, elég fontos, de itt nem adták meg a módját. Az anyja sem úgy reagált arra, hogy elszökött, ahogy a könyvben, nem sírta el magát a megkönnyebbüléstől, hogy nem lett semmi baja az úton lődörgő gyereknek, elintézte annyival a szitut: hogy gondoltad, hogy kiszöksz? Nem vagyok ám rossz anya! Ezt nevezem... Ez aztán egy elcseszett rész lett.
Sajnos folytatnom kell a sort, bár ezt eredetileg úgy gondoltam, hogy nem írom le, mert egye fene, ne legyünk olyan finnyásak, érjük be azzal, ami van, de sajnos mégis úgy hozta a film, hogy kénytelen legyek ezt is kipréselni magamból. Na, mármost, van nekünk a ház karbantartója, akit Mike ismer, tegezik egymást, amolyan baráti beszélgetéseket folytatnak. A filmben ez nincs így - ez nem is lenne akkora nagy baj, de tekintve a tényt, hogy Bill hívja fel Mike figyelmét arra, hogy kerülje el Mattie-t, és nem a burgeres csávó, muszáj volt leírnom. Ugyanis Bill még jó néhányszor beszélget Noonannel, és nem egyszer hívja fel erre a figyelmét, no meg, más dolog miatt is fontos lesz az öreg.
Brenda, a takarítónő - nos igaz, hogy néhány dologra rávezette Mike-ot, de itt, a filmben, szó szerint ő az, aki elmondja, hogy mi az a Dark score őrület - ami a könyvben nem is szerepel, ha jól emlékszem. Mike maga jön rá, hogy kiknek a gyerekei azok, akiket vízbe fojtottak.
Eddig az a véleményem a filmről, hogy valóban az egész könyvből csipegetett információkat össze-vissza közlik a nézőkkel - szerintem ez baromi nagy hiba, ugyanis a könyvben pont úgy van felépítve, hogy az olvasó gondolkozzék, próbálja kitalálni, hogy mi lesz az az infómorzsa, amit nemsokára meg fog kapni, hogy a kíváncsisága csillapodjék, szépen, sorjában adagolja be King a dolgokat, az aljától építi fel a piramist, nem össze-vissza csúsztat egy-egy követ a helyére, hátha az építmény ugyanolyan masszív és szép lesz. Ha nem olvastam volna a könyvet, már akkor is össze tudnám rakni a képet a fejemben, tökéletesen tudnám, hogy mi történik a ház és a tópart környékén - bár a film felénél tartok, már tudom, mi lesz a végkifejlet - és ismét megemlítem, hogy ehhez nem kell a könyvben tapasztalt dolgokat elővennem, mert a történet annyira adja magát, annyira sok dolgot oszt meg már most, pont azokat, amiknek még nem szabadna kiderülni, fokozni kéne a nézők izgalmát a rejtélyekkel.
Mike rohamai, amiknél mindig tóvizet köp... na, röhejesre sikerült. Jesszus... Hozzáér egy fához, és mintegy varázsütésre nyögni és hányni kezd. Ez igazán szép húzás, gratula a megvalósításért, tényleg! Úgy mínusz 1000 pontra tudnám értékelni a kivitelezést.:')
Nagyon vártam a részt, amiben az öreg Devore és a testvére Mike-ot terrorizálni kezdik. Reméltem, a filmben is hasonló élvezetes jelenet lesz, de ahogy eddig párszor, most is csalódnom kellett. Nagyon rövid, semmilyen kis rész volt. Olyan, mint amikor egy gyerek próbálja egy felnőtt bonyolult mozdulatait leutánozni - King volt a felnőtt, aki utánozhatatlan mozdulatokat tett, amit a film nem volt képes leutánozni, de még csak az utánzás közelébe sem ért. Nem volt benne az a terrorizálás, amit egy egész délutánon keresztül vitt véghez a két öreg, nem látszott Mike-on,hogy mennyire fáradt, meggyötört, milyen fájdalmai vannak. Ez számomra nagyon hiányzott.
A temetés és az utána következő rész számomra kicsit fellendítette a történetet, még, ha semmi köze sem volt a könyvhöz. Azzal, hogy Mike beszélt egy öreggel, aki barátja volt Devornak, kicsit érdekesebbé tette az amúgy egész lapos filmet. Igaz, hogy másként tudta meg Mike, hogy mi történt Sarával, de ez a szál érdekesre sikerült, sikerült belevinni egy kis libabőrt, borzongást, izgalmat.
Mattie halála... hát, öhm... érdekes volt. Mondjuk nekem már ott elkezdett szemet szúrni az egész, hogy az emberek által említett lakókocsi helyett a csajszi egy kis, rendezett, szép házban lakott. Legalább akkor ne lakókocsit említettek volna... Na, mindegy, lépjünk tovább. Matti halálát egy hirtelen, az ablakon átlőtt golyó okozta. Hirtelen jött, olyan semmilyen jelenet volt. Mike sírása és szenvedése is annyira erőltetettnek tűnt, hogy ezt a részt sem lehetett "élvezni".
A vége, ahol a nagy durranásnak, a borzongás tetőfokának kellett volna lennie, ott konkrétan nem volt semmi izgalom. Néhány lemez röpült Mike felé, megcsapkodta egy fűzfa-wtf?!- és itt kifújt a megnehezítés dolog.
Összegezve annyit tudnék írni, hogy egyetlen egy rész tetszett az egész filmben: az, amikor az átokról volt szó, amikor Sara meghalt. Ezt a részt tényleg jól megcsinálták, eltalálták, izgalmassá tették, annak ellenére, hogy jó néhány résznek semmi köze sem volt a filmhez.
A film többi része nem tetszett. Egyrészt, mert logikátlannak tartom, hogy össze-vissza derültek ki a dolgok, másrészt a durva eltérések sem tetszettek, amik nemhogy izgalmassá, inkább az ellenkezőjévé: unalmassá, kliséssé tették a történetet.
Szóval csalódtam a filmben.
Nyilván úgy indultam neki, hogy a könyv tuti jobb lesz, de nem gondoltam volna, hogy ekkora szakadék lesz a két munka között - mintha egy 5 csillagos hotelt hasonlítanánk össze egy kempinggel.
Ha pontoznom kellene, hát maradjunk annyiban, hogy nem adnék túl sokat a történetnek.
2015. október 12., hétfő
62. Díj- köszönöm Dorcsusz!
Sziasztok!
Mint láthatjátok a bejegyzés címében is, egy díjról van szó.
Azt a meghívást nem másnak, mint Dorcsusznak köszönhetem, szóval köszönöm, Drága!
Mik a teendők, ha téged is megjelölnek?
- Nevezd meg az oldalt, akitől kaptad - pipa
- Írj 11 dolgot magadról - pipa
- Válaszolj a feltett kérdésekre - pipa
- Jelöld meg az oldalt/oldalakat, akiknek továbbítod - pipa
- Tegyél fel a meghívottaknak 11 kérdést - pipa
Kihívottam: Rékuci
11 dolog, érdekesség rólam
1, Héber nevem van
2, Van egy piercingem
3, Undorodom a bogaraktól és a rágcsálóktól
4, Tériszonyom van
5, Gyorsan és könnyen kiismerem az embereket, nehezen tud valaki meglepetést okozni
6, Ahogy idősödöm, úgy szeretem meg egyre jobban a szépirodalmat
7, Volt már fekete, piros, vörös, rózsaszín hajam
8, Imádok nevetni
9, 13 évesen írtam az első történetemet, amit hetekkel ezelőtt találtam meg, és pukkadoztam a nevetéstől, amikor elolvastam
10, Imádom a misztikus, thriller jellegű filmeket, sorozatokat, könyveket
11, Rajongok a fekete szemekért
Válaszaim a feltett kérdésekre:
1, Mi a kedvenc filmed, sorozatod, könyved?
Nos, kedvenc filmem, az nincs. Kedvelt kategóriák a thriller, vígjáték, romantikus, fantasy.
Kedvenc sorozatom: Teen Wolf, de nagyon szeretem a Trónok harcát és a Vámpírnaplókat is. Ha már Teen Wolf, akkor Tyler Hoechlin! ♥
Mint láthatjátok a bejegyzés címében is, egy díjról van szó.
Azt a meghívást nem másnak, mint Dorcsusznak köszönhetem, szóval köszönöm, Drága!
Mik a teendők, ha téged is megjelölnek?
- Nevezd meg az oldalt, akitől kaptad - pipa
- Írj 11 dolgot magadról - pipa
- Válaszolj a feltett kérdésekre - pipa
- Jelöld meg az oldalt/oldalakat, akiknek továbbítod - pipa
- Tegyél fel a meghívottaknak 11 kérdést - pipa
Kihívottam: Rékuci
1, Héber nevem van
2, Van egy piercingem
3, Undorodom a bogaraktól és a rágcsálóktól
4, Tériszonyom van
5, Gyorsan és könnyen kiismerem az embereket, nehezen tud valaki meglepetést okozni
6, Ahogy idősödöm, úgy szeretem meg egyre jobban a szépirodalmat
7, Volt már fekete, piros, vörös, rózsaszín hajam
8, Imádok nevetni
9, 13 évesen írtam az első történetemet, amit hetekkel ezelőtt találtam meg, és pukkadoztam a nevetéstől, amikor elolvastam
10, Imádom a misztikus, thriller jellegű filmeket, sorozatokat, könyveket
11, Rajongok a fekete szemekért
Válaszaim a feltett kérdésekre:
1, Mi a kedvenc filmed, sorozatod, könyved?
Nos, kedvenc filmem, az nincs. Kedvelt kategóriák a thriller, vígjáték, romantikus, fantasy.
Kedvenc sorozatom: Teen Wolf, de nagyon szeretem a Trónok harcát és a Vámpírnaplókat is. Ha már Teen Wolf, akkor Tyler Hoechlin! ♥
Kedvenc könyvem Oscar Wildtól a Dorian Gray arcképe. Számomra ez a könyv rettentő sokszínű, sok dolgot mond el, az emberi lélekben végbemenő cselekedeteket mutatja be, annak torzulását, az agyban lejátszódó kérdéseket, válaszokat, gondolatokat. Mindemellett gyönyörűen van megfogalmazva, szerintem hihetetlen alkotás.
2, Mit gondolsz, a gyerekkori énednek tetszene a mostani éned?
Hm, ez fogós kérdés. Egy részről igen, másrészről nem tudom. A mostani stílusom öltözködésem tetszene annak a kislánynak, aki voltam, de azóta sok minden változott, a célok, amiket kitűztem magam elé, a körülmények.
3, Mi szerettél volna lenni kiskorodban?
Ügyvéd vagy orvos. ~ Köszönöm, Istenem, hogy kinőttem! :'D
4, Szereted az elvont dolgokat?
Igen.
5, Ki a példaképed?
Nincs példaképem. Eddig nem találkoztam olyan személlyel, akinek az életútja, gondolatai úgy hatottak volna rám, hogy őt tekintsem egy követendő példának.
6, Milyen koncertre mennél el szívesen?
One Ok Rock, Stereo Pony, Akanishi Jin, Girugamesh, Vixx, BTS, Big Bang, F.T Island, 2NE1, Avril Lavigne, Lady Gaga, Alexandra Burke, Bruno Mars, Evanescence, Nightwish, Bon Jovi
7, Milyen az álompasid?
Élek-halok a magas pasikért - tessék itt a 185-190 körüli magasságra gondolni, imádom a fekete szemeket, mert rejtélyesek, számomra olyan, mintha egy titkokkal teli könyvbe pillantanék, ahonnan próbálnám kisilabizálni a hét pecsét alatt őrzött dolgokat. Hajszínben a sötétet szeretem, kissé szögletes arccal, borostával, sunyi, megfejthetetlen mosollyal. Testalkatra pedig a sportosat, szálkásat mondanám, nem a szteroiddal felpuffasztott valamiket. :D
Emellett legyen határozott, de ne irányításmániás. Legyen humora, de tudja, hol a határ. Kedveskedjen, de azt is bizonyos kereteken belül, ne legyen "papucs".
Asszem' túl nagyok az elvárásaim. :'DD
Emellett legyen határozott, de ne irányításmániás. Legyen humora, de tudja, hol a határ. Kedveskedjen, de azt is bizonyos kereteken belül, ne legyen "papucs".
Asszem' túl nagyok az elvárásaim. :'DD
8, Kávé vagy tea?
A kávét egyáltalán nem szeretem, úgyhogy tea. Bár hozzátenném, hogy nem vagyok túl nagy teás, téli időszakban, ha beteg vagyok, legurítok néhány pohárral. Nálam a víz a nyerő, sosem cserélném le a teára.
9, Mi az, amivel könnyen ki lehet hozni a sodrodból?
Ha valaki értetlen, és a másodszori elmagyarázás ellenére sem képes felfogni a dolgokat. És itt nem a nehéz matematikai feladatokra gondolok, hanem egyszerű, hétköznapi dolgokra. Utálom, ha valakinek a szájába kell rágni minden szót, hogy felfogja a dolgokat.
10, Mit gondolsz, az a jó, ha valakinek sok barátja van, vagy az, ha kevesebb?
A kevesebb néha több - tartja a mondás. Személy szerint a kevesebbet részesítem előnyben, ahol tényleg erős a barátság, és nem csak akkor keressük a másikat, ha mondjuk buliba kell a társaság. Ha az embernek rohadt sok barátja van, akkor nem tud kellőképpen odafigyelni mindegyikre - legalábbis én így gondolom.
11, Mi a hobbid?
Írás, írás, írás!
Az általam feltett kérdések:
1, Mit bántál meg a legjobban az életedben?
2, Ha választanod kéne, mit választanál? Örök élet vagy halálig az igazi mellett?
3, Ki a kedvenc előadód/színészed, miért tartod őt jónak?
4, Milyen állat bőrébe bújnál szívesen? Miért?
5, Mivel szereted elütni az idődet?
6, Ha lenne három kívánságod, mi lenne az?
7, Mi az álmod?
8, Hol/hogy képzeled el a jövődet?
9, Írd le, hogy képzeled el az álompasidat!
10, Ki a kedvenc íród, mi a kedvenc műved? Miért?
11, Mit szeretsz a legjobban csinálni?
Csók, drágák!
2015. október 11., vasárnap
61. Írás, Con, közeledek a végéhez
Sziasztok, megint!
Mielőtt írnék néhány dolgot a CON-ról, leírnám, hogy Dorcsusz egy díj-féle dologgal jutalmazott, aminek igazából az a lényege, hogy válaszolnom kell néhány kérdésre, és írni magamról párat. Ezt szerintem elnapolom, és csak holnap fogom megcsinálni, mert ma este még szeretnék írni néhány oldalt.:)
Na, és CON...
Ahogy már FB-on is írtam, újult erővel estem neki Ash és Dan kalandjainak. Bár nincs túl sok dolog vissza az első rész lezárásáig, de már van néhány ötletem a következő regényhez is. A történet körvonala, lényege már megszületett a fejemben, már csak a részleteket kell kidolgoznom.:)
Nos, annyit árulnék el azokról az oldalakról, amiket most írok, hogy az események igencsak fel fognak gyorsulni, Ash hibát hibára fog halmozni, és a gyilkos neve is ki fog derülni. És egy titkot megsúgok: ezzel a szállal fogom továbbvinni a történetet.:)
Puszi!
Mielőtt írnék néhány dolgot a CON-ról, leírnám, hogy Dorcsusz egy díj-féle dologgal jutalmazott, aminek igazából az a lényege, hogy válaszolnom kell néhány kérdésre, és írni magamról párat. Ezt szerintem elnapolom, és csak holnap fogom megcsinálni, mert ma este még szeretnék írni néhány oldalt.:)
Na, és CON...
Ahogy már FB-on is írtam, újult erővel estem neki Ash és Dan kalandjainak. Bár nincs túl sok dolog vissza az első rész lezárásáig, de már van néhány ötletem a következő regényhez is. A történet körvonala, lényege már megszületett a fejemben, már csak a részleteket kell kidolgoznom.:)
Nos, annyit árulnék el azokról az oldalakról, amiket most írok, hogy az események igencsak fel fognak gyorsulni, Ash hibát hibára fog halmozni, és a gyilkos neve is ki fog derülni. És egy titkot megsúgok: ezzel a szállal fogom továbbvinni a történetet.:)
Puszi!
60. Szempillaspirál
Sziasztok, bogyeszok!
Most egy olyan bejegyzéssel jöttem, ami egy szempillaspirál "teszt" akar lenni. Később hozok majd egy másik bejegyzést, ami az írással lesz kapcsolatos, de gondoltam, előtte megejtem ezt.
Nos, csapjunk bele.
Először is, leszögezném, hogy lassan egy éve találtam rá a számomra eddig legjobban bevált szempillaspirálra. Ez a termék nem más, mint a L'oreal Miss Manga Rock szempillaspirálja. Előtte használtam a Miss Manga Mascarát, de a Rock nekem sokkal de sokkal jobban bejön. Nagyon szépen íveli a pillákat, gyönyörű fekete színe van - szóval tökéletes SZÁMOMRA.
A minap ajándékba kaptam egy Rimmel csomagot. Leszögezném, hogy eddig nem nagyon jöttek be nekem a Rimmelnek a termékei. A csomag tartalma egy piros körömlakk és egy Scandal Eyes Rockin' Curves névre hallgató szempillaspirál volt.
Kinézetre tetszett, mind a táska, mind a tartalma. Amikor kipróbáltam a spirált, csalódnom kellett. Már ott bajban voltam, hogy hatalmas a keféje, nem lehet vele kényelmesen dolgozni, mert valahol mindig hozzá fog érni a bőrömhöz. DE! Ha szép lett volna a végeredmény, talán elnéztem volna ezt a hibát. Azonban, nem tetszett a munka, amit a spirál csinált. Igaz, hogy szépen ívelt, hosszú pillákat varázsolt, de a színe nem lett szép fekete, kb. olyan volt, mintha nem lenne semmi a szememen. A másik szememet a Miss Manga szempillaspirállal csináltam meg, hogy jobban lehessen látni a különbséget, s azt, hogy miről beszéltem.
Szóval nem pozitív a véleményem, de mivel ajándékba kaptam+ a másik kifogyóban van, nyilván el fogom használni - bár az biztos, hogy nem a hozzá tartozó kefével fogom felvinni a festéket.
Ahogy Dorcsusz említette, valóban keveset blogolok mostanában. Ezen megpróbálok változtatni, úgyhogy a délután folyamán hozom is a kövi bejegyzést! :)
Chu~
Most egy olyan bejegyzéssel jöttem, ami egy szempillaspirál "teszt" akar lenni. Később hozok majd egy másik bejegyzést, ami az írással lesz kapcsolatos, de gondoltam, előtte megejtem ezt.
Nos, csapjunk bele.
Először is, leszögezném, hogy lassan egy éve találtam rá a számomra eddig legjobban bevált szempillaspirálra. Ez a termék nem más, mint a L'oreal Miss Manga Rock szempillaspirálja. Előtte használtam a Miss Manga Mascarát, de a Rock nekem sokkal de sokkal jobban bejön. Nagyon szépen íveli a pillákat, gyönyörű fekete színe van - szóval tökéletes SZÁMOMRA.
Szóval nem pozitív a véleményem, de mivel ajándékba kaptam+ a másik kifogyóban van, nyilván el fogom használni - bár az biztos, hogy nem a hozzá tartozó kefével fogom felvinni a festéket.
Ahogy Dorcsusz említette, valóban keveset blogolok mostanában. Ezen megpróbálok változtatni, úgyhogy a délután folyamán hozom is a kövi bejegyzést! :)
Chu~
2015. október 6., kedd
59. Folytatódik Dan és Ash élete
Sziasztok, drágáim! :)
Elindítottam az új blogomat, ahol főként az edzésemmel és diétámmal kapcsolatban lesznek bejegyzések, képek. Akit érdekel, KATT.
A mostani bejegyzésemnek viszont NEM ez a valódi oka. Nemrég azt írtam, hogy mindkét történetemnél pihenő időszakot tartok, ám eltelt néhány hét, és meggondoltam magam. A Borzongást továbbra sem fogom frissíteni, de a CON-t be fogom fejezni. Nem azt mondom, hogy minden héten fogok frissíteni, de igyekezni fogok, ahogy az időm engedi.
Szóval, CON rajongók figyelem! Ash és Dan kalandjait továbbra is olvashatjátok, DE! Amint ígértem nyitott befejezés lesz, és még nem kezdtem el a következő részt, sőt, még ennek is át fogom írni a végét. Egyszóval: amint a történet végéhez fogunk érni, nem tudom megígérni, hogy rögtön olvashatjátok majd a folytatást. Egyébként valóban közeledünk a végéhez - körülbelül 10 hosszabb fejezet van vissza.
Remélem, van olyan köztetek, akinek ezzel a bejegyzéssel fel tudtam dobni a napját.:)
Elindítottam az új blogomat, ahol főként az edzésemmel és diétámmal kapcsolatban lesznek bejegyzések, képek. Akit érdekel, KATT.
A mostani bejegyzésemnek viszont NEM ez a valódi oka. Nemrég azt írtam, hogy mindkét történetemnél pihenő időszakot tartok, ám eltelt néhány hét, és meggondoltam magam. A Borzongást továbbra sem fogom frissíteni, de a CON-t be fogom fejezni. Nem azt mondom, hogy minden héten fogok frissíteni, de igyekezni fogok, ahogy az időm engedi.
Szóval, CON rajongók figyelem! Ash és Dan kalandjait továbbra is olvashatjátok, DE! Amint ígértem nyitott befejezés lesz, és még nem kezdtem el a következő részt, sőt, még ennek is át fogom írni a végét. Egyszóval: amint a történet végéhez fogunk érni, nem tudom megígérni, hogy rögtön olvashatjátok majd a folytatást. Egyébként valóban közeledünk a végéhez - körülbelül 10 hosszabb fejezet van vissza.
Remélem, van olyan köztetek, akinek ezzel a bejegyzéssel fel tudtam dobni a napját.:)
2015. október 5., hétfő
58. CON 37.
Sziasztok, bogyeszok!
Sikeresen javítottam a tegnap visszautasított fejezetet, már meg is találjátok AFS-en.
Jó olvasást!
Egyébként gondolkozom egy új blogban, ahova az éppen aktuális edzéstervem, kajáimat tenném ki, leírnám a tapasztalataim, mellékelnék képeket is- hátha ez valakit érdekelne, netalántán még az illetőnek is megjönne a kedve az életmód váltáshoz.:) De ez egyelőre egy gondolat, holnap fogom eldönteni, lesz-e belőle valami.:)
Csóóók~
Sikeresen javítottam a tegnap visszautasított fejezetet, már meg is találjátok AFS-en.
Jó olvasást!
Egyébként gondolkozom egy új blogban, ahova az éppen aktuális edzéstervem, kajáimat tenném ki, leírnám a tapasztalataim, mellékelnék képeket is- hátha ez valakit érdekelne, netalántán még az illetőnek is megjönne a kedve az életmód váltáshoz.:) De ez egyelőre egy gondolat, holnap fogom eldönteni, lesz-e belőle valami.:)
 |
| csak azért,hogy CON hű legyen a gif :3 |
Csóóók~
2015. október 4., vasárnap
57. OFF
Haliho!
Gondolom, láttátok, hogy új dizije lett a blognak, remélem tetszik nektek!- én nem vagyok vele megelégedve, de nem volt erőm tovább szöszmötölni vele.
Afs-re kiírtam, hogy feltöltöm a fejezetet - hát sajnos teli volt hibával, így visszadobták. Örülök, hogy megint Tigi javított, mert minden alkalommal mellékel nekem egy levelet, amiben felhívja a hibákra a figyelmem - ezt most is megtette. Javítottam a fejezetet, de úgy döntöttem, holnap, tiszta fejjel még egyszer átnézem. Ez a dolog egyébként nagyon elszomorított. Már komolyan az jár a fejemben, hogy sosem fogok tudni helyesen írni, pedig tényleg próbálkozom! ~azt viszont hozzátenném, hogy a mostani fejezetet nem néztem rendesen át, siettem, nem igazán volt hozzá kedvem, ahogy az egész CON-hoz sem. Nem tehetek róla, belefáradtam, rettentő rossznak érzem a mostani történeteimhez képest - pedig ezeknél is bőven van még hova fejlődnöm. Már egyáltalán nem okoz örömet a feltöltése, a javítása, semmi. Mert nem vagyok megelégedve magammal. Picit, na jó, nem picit rossz most a kedvem, azon gondolkozom, hogy ez az egész nem nekem való. Oké, hogy imádok írni, de ha egyszer nem megy a helyesírás? Utálom ezt az érzést, amit most is érzek - rettegek, hogy megint vissza fogják dobni a fejezetet. Nem, ez nem hiszti, sajnos éppen a sírás küszöbén állok. Nem csupán a fejezet miatt, az elmúlt jó néhány hónap váltja ki belőlem ezeket az érzéseket. Még mindig fáj, hogy nem vettek fel az egyetemre, félek az érettségiktől, amiket újra meg kell írni, félek attól, hogy mit hoz a holnap, mi fog velem történni, fogok-e tudni írni, s egyszer valami maradandót alkotni?! Persze, minden írással próbálkozónak megfordul ilyesmi a fejében - gondolom. Na, mindegy, elég volt a siránkozásból! Eddig sem tudtam sírni, bármivel próbálkoztam, most sem tudok. Pedig igazán jó lenne, mert megnyugtatná a lelkem - de nem megy.
Fáradt vagyok, inkább elteszem magam holnapra, hogy újult erővel vághassak neki a tanulásnak!
Chu~
Gondolom, láttátok, hogy új dizije lett a blognak, remélem tetszik nektek!- én nem vagyok vele megelégedve, de nem volt erőm tovább szöszmötölni vele.
Afs-re kiírtam, hogy feltöltöm a fejezetet - hát sajnos teli volt hibával, így visszadobták. Örülök, hogy megint Tigi javított, mert minden alkalommal mellékel nekem egy levelet, amiben felhívja a hibákra a figyelmem - ezt most is megtette. Javítottam a fejezetet, de úgy döntöttem, holnap, tiszta fejjel még egyszer átnézem. Ez a dolog egyébként nagyon elszomorított. Már komolyan az jár a fejemben, hogy sosem fogok tudni helyesen írni, pedig tényleg próbálkozom! ~azt viszont hozzátenném, hogy a mostani fejezetet nem néztem rendesen át, siettem, nem igazán volt hozzá kedvem, ahogy az egész CON-hoz sem. Nem tehetek róla, belefáradtam, rettentő rossznak érzem a mostani történeteimhez képest - pedig ezeknél is bőven van még hova fejlődnöm. Már egyáltalán nem okoz örömet a feltöltése, a javítása, semmi. Mert nem vagyok megelégedve magammal. Picit, na jó, nem picit rossz most a kedvem, azon gondolkozom, hogy ez az egész nem nekem való. Oké, hogy imádok írni, de ha egyszer nem megy a helyesírás? Utálom ezt az érzést, amit most is érzek - rettegek, hogy megint vissza fogják dobni a fejezetet. Nem, ez nem hiszti, sajnos éppen a sírás küszöbén állok. Nem csupán a fejezet miatt, az elmúlt jó néhány hónap váltja ki belőlem ezeket az érzéseket. Még mindig fáj, hogy nem vettek fel az egyetemre, félek az érettségiktől, amiket újra meg kell írni, félek attól, hogy mit hoz a holnap, mi fog velem történni, fogok-e tudni írni, s egyszer valami maradandót alkotni?! Persze, minden írással próbálkozónak megfordul ilyesmi a fejében - gondolom. Na, mindegy, elég volt a siránkozásból! Eddig sem tudtam sírni, bármivel próbálkoztam, most sem tudok. Pedig igazán jó lenne, mert megnyugtatná a lelkem - de nem megy.
Fáradt vagyok, inkább elteszem magam holnapra, hogy újult erővel vághassak neki a tanulásnak!
Chu~
56. Tóparti kísértetek
Sziasztok!
Ahogy ígértem pár hete, meghoztam az élménybeszámolót a Tóparti kísértetek című könyvről, mely az első volt, amit Stephen Kingtől olvastam, ám biztos, hogy nem az utolsó.
Azzal kezdeném, hogy egy cikket olvastam az íróról, ami felkeltette annyira az érdeklődésem, hogy megszülethessem bennem a döntés: olvasnom kell tőle. Úgy emlékeztem van itthon tőle néhány könyv, és ahogy felmásztam a könyvespolchoz - ugyanis az emeletre vezető lépcső mentén végig könyvespolc húzódik-, találtam is egy sort, amin jó néhány könyv van az ő nevével ellátva. Nem sokat teketóriáztam, rögtön a legvastagabbat kaptam ki a többi, kevésbé vonzó című könyv közül. Íme a fülszöveg:
Michael Noonan sikeres író. Boldogan él szép feleségével, Jo-val. Minden évben megjelentet egy újabb regényt, művei előkelő helyen állnak a bestsellerlistákon, anyagilag is szépen gyarapodik. Egy fullasztó nyári napon Jo agyvérzésben meghal. Mike összeomlik, képtelen írni, még szerencse, hogy van talonban néhány kézirata. Lidérces álmok gyötrik, amelyek mind a Nevető Sarában, Noonan-nék tóparti nyaralójában játszódnak. A ház a századfordulón egy híres fekete bluesénekesnőé volt, aki annak idején családjával együtt egyik napról a másikra eltűnt. Mike négy év után átköltözik a nyaralóba, ahol az álmok folytatódnak, sőt kísértetek látogatják, s lassacskán körvonalazódik egy szörnyű rejtély. Vajon mit titkol a tóparti zárt közösség, élén a hatalmaskodó, öreg és beteg milliárdos helyi kiskirállyal? Mit rejt a múlt, s hogyan függ össze a jelennel, Mike-kal és Jo halálával? Stephen King ismét remekművet alkotott; könyve nemcsak izgalmakban bővelkedő, letehetetlen olvasmány, de hiteles képet ad az alkotó ember lelki gyötrelmeiről s egy kis település bonyolult viszonyairól is.
Nos, kezdjük ott, hogy már 13-14 éves korom óta inkább a komolyabb könyvekért rajongom, nem a romantikus sztorikat szerettem olvasni, amik sorait szinte falni lehet, és pár óra alatt végezni azzal a 2-300 oldallal, amit az író megírt. Örök szerelmese vagyok a hosszú, 6-700 oldalas könyveknek, ahol jelen van a kaland, a rejtély és baromi sok csavarral teszi az író még élvezetesebbé a könyveket. Az első ilyen könyveket, Wilbur Smith-től olvastam, 3 sorozatot is, amiket már 3x újraolvastam.
Na, térjünk vissza a jelenbe.
Ez volt az első olyan olvasmányom - legalábbis könyv formájában - , ami természetfeletti dolgokkal volt feldobva. Tudni kell rólam, hogy nem rajongok a horrorfilmekért, ugyanis túl jó a képzelőerőm, és a tévében látottakat sajnos sokszor tovább gondolom, ez pedig jó párszor álmatlan éjszakát eredményezett. Mégis úgy gondoltam, belevágok. Nem bántam meg, bár hozzátenném, hogy nemigen olvastam este, mert hát valljuk be, hogy jobb a békesség. Így is néhányszor nem tudtam aludni a könyv hatására, vagy mert olyan résznél hagytam abba, ami kérdőjelet alkotott a fejemben vagy a szellemes dolgok miatt.
A történet alapsztorija szerintem baromi jó. Rohadt érdekes az egész könyv, nem volt olyan lapja, ahol azt mondtam volna, hogy unom olvasni. Olvastatta magát a könyv, pörögtek az események, néhányszor akkora csavar volt benne, hogy hihetetlenkedve olvastam újra az aktuális oldalt, hogy meggyőződjek arról, tényleg azt olvastam, amit. Az utolsó két-három csavar óriásira sikeredett. Az elsőnél az író teljesen elhitette velem, hogy minden idilli, minden rendbe jött, erre egy olyan kis csalafintaságot csempészett bele a folytatásba, amitől a szám tátva maradt, lesokkoltam, elkezdtem gondolkozni a ,,mi lett volna, ha..." dolgon. És itt kiemelném, hogy ez nagyon tetszett a könyvben. Sokszor, King, olyan helyen hagyott félbe egy-egy gondolatmenetet, vagy kérdést, melyre még nem született válasz, hogy az olvasót belevonta a történetbe, rákényszerítve, hogy a saját fejében ő is felépítse Mike napjait, és azon agyaljon, hogy mégis mi a fene folyik körülötte, és a dolgoknak mi lesz a végkimenetele.
Mindezek a pozitívumok mellett nagyon tetszik a stílus, amiben ír. Gördülékeny, könnyen olvasható, ám szépen megírt sorokat ad nekünk, olvasóknak. A szereplői részletesek, jól felépítettek, a cselekmény egymásra épül, nem hagy elvarratlan szálat, esetleges kérdéseket sem, amikbe bele lehetne kötni. A paranormális dolgokat is finoman adagolja, nem esik át a ló túloldalára, de a sorokat olvasva az ember bőre libabőrözik, a hangulatot nagyon jól megteremti.
A könyv végére érve tudatosult bennem, hogy micsoda tehetség ez a férfi! Ütős sztorit talált ki, jól megírta, elgondolkodtatott a történetével, belevont az eseményekbe, és letaglózott a végére, jó sokáig az olvasottak hatása alatt voltam.
Nagyon örülök, hogy kézbe vettem ezt a könyvet, megérte elolvasni! Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Oyasumi nasai!
Ahogy ígértem pár hete, meghoztam az élménybeszámolót a Tóparti kísértetek című könyvről, mely az első volt, amit Stephen Kingtől olvastam, ám biztos, hogy nem az utolsó.
Azzal kezdeném, hogy egy cikket olvastam az íróról, ami felkeltette annyira az érdeklődésem, hogy megszülethessem bennem a döntés: olvasnom kell tőle. Úgy emlékeztem van itthon tőle néhány könyv, és ahogy felmásztam a könyvespolchoz - ugyanis az emeletre vezető lépcső mentén végig könyvespolc húzódik-, találtam is egy sort, amin jó néhány könyv van az ő nevével ellátva. Nem sokat teketóriáztam, rögtön a legvastagabbat kaptam ki a többi, kevésbé vonzó című könyv közül. Íme a fülszöveg:
Michael Noonan sikeres író. Boldogan él szép feleségével, Jo-val. Minden évben megjelentet egy újabb regényt, művei előkelő helyen állnak a bestsellerlistákon, anyagilag is szépen gyarapodik. Egy fullasztó nyári napon Jo agyvérzésben meghal. Mike összeomlik, képtelen írni, még szerencse, hogy van talonban néhány kézirata. Lidérces álmok gyötrik, amelyek mind a Nevető Sarában, Noonan-nék tóparti nyaralójában játszódnak. A ház a századfordulón egy híres fekete bluesénekesnőé volt, aki annak idején családjával együtt egyik napról a másikra eltűnt. Mike négy év után átköltözik a nyaralóba, ahol az álmok folytatódnak, sőt kísértetek látogatják, s lassacskán körvonalazódik egy szörnyű rejtély. Vajon mit titkol a tóparti zárt közösség, élén a hatalmaskodó, öreg és beteg milliárdos helyi kiskirállyal? Mit rejt a múlt, s hogyan függ össze a jelennel, Mike-kal és Jo halálával? Stephen King ismét remekművet alkotott; könyve nemcsak izgalmakban bővelkedő, letehetetlen olvasmány, de hiteles képet ad az alkotó ember lelki gyötrelmeiről s egy kis település bonyolult viszonyairól is.
Nos, kezdjük ott, hogy már 13-14 éves korom óta inkább a komolyabb könyvekért rajongom, nem a romantikus sztorikat szerettem olvasni, amik sorait szinte falni lehet, és pár óra alatt végezni azzal a 2-300 oldallal, amit az író megírt. Örök szerelmese vagyok a hosszú, 6-700 oldalas könyveknek, ahol jelen van a kaland, a rejtély és baromi sok csavarral teszi az író még élvezetesebbé a könyveket. Az első ilyen könyveket, Wilbur Smith-től olvastam, 3 sorozatot is, amiket már 3x újraolvastam.
Na, térjünk vissza a jelenbe.
Ez volt az első olyan olvasmányom - legalábbis könyv formájában - , ami természetfeletti dolgokkal volt feldobva. Tudni kell rólam, hogy nem rajongok a horrorfilmekért, ugyanis túl jó a képzelőerőm, és a tévében látottakat sajnos sokszor tovább gondolom, ez pedig jó párszor álmatlan éjszakát eredményezett. Mégis úgy gondoltam, belevágok. Nem bántam meg, bár hozzátenném, hogy nemigen olvastam este, mert hát valljuk be, hogy jobb a békesség. Így is néhányszor nem tudtam aludni a könyv hatására, vagy mert olyan résznél hagytam abba, ami kérdőjelet alkotott a fejemben vagy a szellemes dolgok miatt.
A történet alapsztorija szerintem baromi jó. Rohadt érdekes az egész könyv, nem volt olyan lapja, ahol azt mondtam volna, hogy unom olvasni. Olvastatta magát a könyv, pörögtek az események, néhányszor akkora csavar volt benne, hogy hihetetlenkedve olvastam újra az aktuális oldalt, hogy meggyőződjek arról, tényleg azt olvastam, amit. Az utolsó két-három csavar óriásira sikeredett. Az elsőnél az író teljesen elhitette velem, hogy minden idilli, minden rendbe jött, erre egy olyan kis csalafintaságot csempészett bele a folytatásba, amitől a szám tátva maradt, lesokkoltam, elkezdtem gondolkozni a ,,mi lett volna, ha..." dolgon. És itt kiemelném, hogy ez nagyon tetszett a könyvben. Sokszor, King, olyan helyen hagyott félbe egy-egy gondolatmenetet, vagy kérdést, melyre még nem született válasz, hogy az olvasót belevonta a történetbe, rákényszerítve, hogy a saját fejében ő is felépítse Mike napjait, és azon agyaljon, hogy mégis mi a fene folyik körülötte, és a dolgoknak mi lesz a végkimenetele.
Mindezek a pozitívumok mellett nagyon tetszik a stílus, amiben ír. Gördülékeny, könnyen olvasható, ám szépen megírt sorokat ad nekünk, olvasóknak. A szereplői részletesek, jól felépítettek, a cselekmény egymásra épül, nem hagy elvarratlan szálat, esetleges kérdéseket sem, amikbe bele lehetne kötni. A paranormális dolgokat is finoman adagolja, nem esik át a ló túloldalára, de a sorokat olvasva az ember bőre libabőrözik, a hangulatot nagyon jól megteremti.
A könyv végére érve tudatosult bennem, hogy micsoda tehetség ez a férfi! Ütős sztorit talált ki, jól megírta, elgondolkodtatott a történetével, belevont az eseményekbe, és letaglózott a végére, jó sokáig az olvasottak hatása alatt voltam.
Nagyon örülök, hogy kézbe vettem ezt a könyvet, megérte elolvasni! Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Oyasumi nasai!
2015. szeptember 20., vasárnap
55. Ez és az
Sziasztok, bogyók!
Sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de nem volt miről írnom. Így viszont, jó pár nap elteltével van néhány dolog, amit letudok gépelni.:)
Ez egyik, és talán legfontosabb, hogy fent van a következő Borzongás fejezet. Ahogy kiírtam FB-ra is, ide is leírom, hogy nem lesz többször heti két friss, az adagot egyre csökkentem - egyik héten Borzongás, következő héten CON fog terítékre kerülni. Azonban előfordulhat az is, hogy elmarad a heti friss, és csak egy hét múlva hozom - nincs túl nagy érdeklődés, kommentelés, ám nem ez az oka a döntésemnek. Bele kell húznom a tanulásba, emellett szeretnék elmenni dolgozni, és közben folytatni az írást. Márpedig a javítás még nem megy olyan jól, ráadásul több órát vesz igénybe. Másrészről meg egy olyan érzés is kavarog bennem, hogy abbahagyom a publikálást. A CON-nál azért fontolgatom, mert szeretném átírni, nem vagyok megelégedve vele. A másik történetemnél pedig azért, mert erősen gondolkozom egy pályázatban. Persze, ezek még csak tervek, nem tudom, hogy mi lesz belőlük. De az tény, hogy nem érzek magamban túl sok affinitást, hogy töltögessem fel a fejezeteket. Talán a borús hangulatomnak az oka a mostanában felhalmozódott sok-sok rossz dolog, amik nem éppen rózsás hangulatba ringatnak.
A tanulást is nagyon komolyan kell vennem, ugyanis ha nem sikerül jövőre sem a kiszemelt egyetem, akkor valószínűleg gutaütést kapok. Azt eddig még nem írtam le, mert eléggé megviselt, de valóban NEM vettek fel a kiszemelt helyre - másra pedig nem akartam menni. Úgyhogy maradt az az opció, hogy javítok néhány érettségit, tanulom közben az aktuális nyelvet/nyelveket, és jövőre újrajelentkezem.
A hetem viszonylag nyugisan telt. Úgy volt, hogy csütörtökön talizom Pellával, de én balga rosszul emlékeztem az időpontra, és egy órával később mentem - gratu magamnak! Szerencsére másnap pótoltuk az elmaradt talit! Megint nagyon jót beszélgettünk, nevettünk, jól elvoltunk. Nagyon örültem, hogy végre kiönthettem neki a szívem, mert annyi minden nyomott, hogy napok óta szinte semmit sem aludtam.
Miután hazajöttem a taliról, lezuhanyoztam, kajáltam és mentem tovább. Sikerült végre a banda nagy részét összehívni, és megbeszéltük, hogy elmegyünk egy koncertre, ami a városban lesz. Hát, az este nem éppen úgy alakult, ahogy terveztük. Kezdve, hogy a fiúk olyan idióták voltak, hogy arra szavak nincsenek - rettentő gyerekesen viselkedtek már megint, és olyannyira tele van velük a hócipőm, hogy a szülinapomra még meghívom őket, de utána biztosan nem fogok velük összejárni. Nem, nem esek túlzásba, ugyanis annyira leszarták, hogy mi is ott vagyunk barátnőmmel, hogy félúton elhagytak minket. Csodás, mi?! Nem veszekedem én velük, egyszerűen nem fogok már kisgyerekekkel vegyülni, akiknek semmi felelősségérzete nincs. Azt hiszem kinőttem már ebből, és nem tudom elviselni, hogy a körülöttem lévők ilyenek legyenek. Egy pasi viselkedjen már pasiként, könyörgöm!
Az este végül is elég jól sikerült, mert néhány volt osztálytársam is felbukkant, akiknek nagyon örültem. Akkor jöttem csak rá, hogy mennyire hiányoztak, amikor odajöttek és megöleltek. Nagyon sokat beszélgettünk, megdumáztuk, hogy a szülinapomon újra találkozunk.
Szombaton családi-nap volt. Elmentünk az Amerikai Étterem nevezetű helyre, ahol extra nagy hambit ettem, krumplival. Persze még a felét sem tudtam elpusztítani a hambucinak.:D
Este keresztapám áthozott nekem egy tévét - erről annyit kell tudni, hogy az enyém kb. 4 hónapja beszart, de amennyit tévézek nem is hiányzott. Annak örömére, hogy ismét van egy működőképes televízióm, néztem este egy filmet. Igen ám, de ma, amikor beakartam kapcsolni, hogy zenét hallgassak takarítás közben, nem volt jó - nem, nem a tévé, hanem az a rohadt DIGI szart be. Peches vagyok, azt hiszem... Több hónap után kapok tévét, amit egy rohadt film erejéig tudok élvezni.:'D
Csütörtök óta nem írtam, holnap mindenképp szeretnék. Az új írásomhoz is rengeteg ötletem van, a CON-hoz semmi. Egy ideje hanyagolom már a történetet, nem is igazán tudom, hogy mit írjak hozzá, hogy írjam... Azt hiszem, fáradt vagyok Ashley és Daniel közötti valamihez...
Csóközön!
Sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de nem volt miről írnom. Így viszont, jó pár nap elteltével van néhány dolog, amit letudok gépelni.:)
Ez egyik, és talán legfontosabb, hogy fent van a következő Borzongás fejezet. Ahogy kiírtam FB-ra is, ide is leírom, hogy nem lesz többször heti két friss, az adagot egyre csökkentem - egyik héten Borzongás, következő héten CON fog terítékre kerülni. Azonban előfordulhat az is, hogy elmarad a heti friss, és csak egy hét múlva hozom - nincs túl nagy érdeklődés, kommentelés, ám nem ez az oka a döntésemnek. Bele kell húznom a tanulásba, emellett szeretnék elmenni dolgozni, és közben folytatni az írást. Márpedig a javítás még nem megy olyan jól, ráadásul több órát vesz igénybe. Másrészről meg egy olyan érzés is kavarog bennem, hogy abbahagyom a publikálást. A CON-nál azért fontolgatom, mert szeretném átírni, nem vagyok megelégedve vele. A másik történetemnél pedig azért, mert erősen gondolkozom egy pályázatban. Persze, ezek még csak tervek, nem tudom, hogy mi lesz belőlük. De az tény, hogy nem érzek magamban túl sok affinitást, hogy töltögessem fel a fejezeteket. Talán a borús hangulatomnak az oka a mostanában felhalmozódott sok-sok rossz dolog, amik nem éppen rózsás hangulatba ringatnak.
A tanulást is nagyon komolyan kell vennem, ugyanis ha nem sikerül jövőre sem a kiszemelt egyetem, akkor valószínűleg gutaütést kapok. Azt eddig még nem írtam le, mert eléggé megviselt, de valóban NEM vettek fel a kiszemelt helyre - másra pedig nem akartam menni. Úgyhogy maradt az az opció, hogy javítok néhány érettségit, tanulom közben az aktuális nyelvet/nyelveket, és jövőre újrajelentkezem.
A hetem viszonylag nyugisan telt. Úgy volt, hogy csütörtökön talizom Pellával, de én balga rosszul emlékeztem az időpontra, és egy órával később mentem - gratu magamnak! Szerencsére másnap pótoltuk az elmaradt talit! Megint nagyon jót beszélgettünk, nevettünk, jól elvoltunk. Nagyon örültem, hogy végre kiönthettem neki a szívem, mert annyi minden nyomott, hogy napok óta szinte semmit sem aludtam.
Miután hazajöttem a taliról, lezuhanyoztam, kajáltam és mentem tovább. Sikerült végre a banda nagy részét összehívni, és megbeszéltük, hogy elmegyünk egy koncertre, ami a városban lesz. Hát, az este nem éppen úgy alakult, ahogy terveztük. Kezdve, hogy a fiúk olyan idióták voltak, hogy arra szavak nincsenek - rettentő gyerekesen viselkedtek már megint, és olyannyira tele van velük a hócipőm, hogy a szülinapomra még meghívom őket, de utána biztosan nem fogok velük összejárni. Nem, nem esek túlzásba, ugyanis annyira leszarták, hogy mi is ott vagyunk barátnőmmel, hogy félúton elhagytak minket. Csodás, mi?! Nem veszekedem én velük, egyszerűen nem fogok már kisgyerekekkel vegyülni, akiknek semmi felelősségérzete nincs. Azt hiszem kinőttem már ebből, és nem tudom elviselni, hogy a körülöttem lévők ilyenek legyenek. Egy pasi viselkedjen már pasiként, könyörgöm!
Az este végül is elég jól sikerült, mert néhány volt osztálytársam is felbukkant, akiknek nagyon örültem. Akkor jöttem csak rá, hogy mennyire hiányoztak, amikor odajöttek és megöleltek. Nagyon sokat beszélgettünk, megdumáztuk, hogy a szülinapomon újra találkozunk.
Szombaton családi-nap volt. Elmentünk az Amerikai Étterem nevezetű helyre, ahol extra nagy hambit ettem, krumplival. Persze még a felét sem tudtam elpusztítani a hambucinak.:D
Este keresztapám áthozott nekem egy tévét - erről annyit kell tudni, hogy az enyém kb. 4 hónapja beszart, de amennyit tévézek nem is hiányzott. Annak örömére, hogy ismét van egy működőképes televízióm, néztem este egy filmet. Igen ám, de ma, amikor beakartam kapcsolni, hogy zenét hallgassak takarítás közben, nem volt jó - nem, nem a tévé, hanem az a rohadt DIGI szart be. Peches vagyok, azt hiszem... Több hónap után kapok tévét, amit egy rohadt film erejéig tudok élvezni.:'D
Csütörtök óta nem írtam, holnap mindenképp szeretnék. Az új írásomhoz is rengeteg ötletem van, a CON-hoz semmi. Egy ideje hanyagolom már a történetet, nem is igazán tudom, hogy mit írjak hozzá, hogy írjam... Azt hiszem, fáradt vagyok Ashley és Daniel közötti valamihez...
Csóközön!
2015. szeptember 13., vasárnap
54. Egy kicsi ez, egy kicsi az
Sziasztok!
Mint látjátok, megváltoztattam a blog sablonját és fejlécét is. Egyrészt már untam az előzőt, a sötét színeket, másrészt imádom az őszt, azokat a finom színeket, amiket magával hoz, úgyhogy gondoltam, a mostani téma színes, őszies lesz.:) Remélem tetszik Nektek.
Nos, egy észrevétel. Eddig úgy vettem észre, nem nagyon érdekel titeket az új történetem, amit feltöltöttem. Ez elszomorít, mert szerintem sokkal jobb, mint a CON, választékosabban fogalmaztam, és a sztori is erősebb talapzaton állt.
Persze ezzel nem tudok mit kezdeni, hiszen visszajelzéseket nem nagyon kapok - bár attól a huszonpár olvasótól nem is várom igazán el. Azért írom ezt le, mert tényleg nem értem.
Mindenesetre puszi mindenkinek!
Mint látjátok, megváltoztattam a blog sablonját és fejlécét is. Egyrészt már untam az előzőt, a sötét színeket, másrészt imádom az őszt, azokat a finom színeket, amiket magával hoz, úgyhogy gondoltam, a mostani téma színes, őszies lesz.:) Remélem tetszik Nektek.
Nos, egy észrevétel. Eddig úgy vettem észre, nem nagyon érdekel titeket az új történetem, amit feltöltöttem. Ez elszomorít, mert szerintem sokkal jobb, mint a CON, választékosabban fogalmaztam, és a sztori is erősebb talapzaton állt.
Persze ezzel nem tudok mit kezdeni, hiszen visszajelzéseket nem nagyon kapok - bár attól a huszonpár olvasótól nem is várom igazán el. Azért írom ezt le, mert tényleg nem értem.
Mindenesetre puszi mindenkinek!
2015. szeptember 12., szombat
53. CON 36.
Sziasztok!
Nemsokára feltöltöm a CON legújabb fejezetét, ha okés lesz, akkor talán már ma fent lesz az oldalon! Évus segített a javításban, hálás vagyok neki!
Nemsokára feltöltöm a CON legújabb fejezetét, ha okés lesz, akkor talán már ma fent lesz az oldalon! Évus segített a javításban, hálás vagyok neki!
2015. szeptember 10., csütörtök
52. Borzongás
Sziasztok, bogyeszok! :3
Örömmel és büszkeséggel jelenthetem ki, hogy a Borzongás első fejezete felkerült az oldalra! :) Most is magamnak javítottam, volt pár hibám, amire Tigi kedvesen rávilágított, és segítséget is kaptam tőle - igazán hálás vagyok neki, hogy ennyire kedves!
Nos, remélem, ezzel is meg lesztek elégedve! :) Az eleje szerintem nem túl izgalmas, de mindent el kell valahol kezdeni, és itt elég fontosak lesznek az első dolgok, mozzanatok!:)
CON fejezetet holnap fogok javítani, talán késő este, vagy szombaton felkerül az oldalra.:)
Puszkó!
Örömmel és büszkeséggel jelenthetem ki, hogy a Borzongás első fejezete felkerült az oldalra! :) Most is magamnak javítottam, volt pár hibám, amire Tigi kedvesen rávilágított, és segítséget is kaptam tőle - igazán hálás vagyok neki, hogy ennyire kedves!
Nos, remélem, ezzel is meg lesztek elégedve! :) Az eleje szerintem nem túl izgalmas, de mindent el kell valahol kezdeni, és itt elég fontosak lesznek az első dolgok, mozzanatok!:)
CON fejezetet holnap fogok javítani, talán késő este, vagy szombaton felkerül az oldalra.:)
Puszkó!
2015. szeptember 9., szerda
51.Write
Sziasztok, cukorborsók! :3
Ma- oh, már ennyi az idő? Akarom mondani, tegnap - csodálatos napom volt. Nem volt semmi extra tevékenységem, csupán újra rátaláltam az írás gyönyörűségére. Délelőtt egy picit olvastam, aztán ledőltem egy pöppet, de nem tudtam aludni, folyton mondatok kavarogtam a fejemben, amik az írással kapcsolatban merültek fel. Úgyhogy nem aludtam, de picit pihentem és ez bőven elég volt! Három óra után átköltöztem az asztalomhoz - aki ismer, az tudja, hogy nem igazán szoktam asztalnál ülve gépezni, de most úgy éreztem erre van szükségem. Tehát, odaültem az asztalhoz, és írni kezdtem. Igen, írni, de olyan felszabadultan, mint már nagyon régen. Újra azt a könnyed érzést éreztem, amiért imádok írni. Az ujjaim szinte maguktól szaladtak végig a betűkön, fostam magamból a szót. Miközben írtam, olyan volt, mintha valami hatalmas súlytól sikerült volna megszabadulnom, ami eddig lekötözött. Sokszor szenvedtem, hogy alig tudok írni - egen, szóismétlés, bocsi -, csak ülök a monitor előtt, nem tudok egy árva mondatot sem legépelni. Na, ez most nem volt! Sőt, megállni nem tudtam!
Este pedig, vagyis 11 körül folytattam - nemrég, úgy tíz perce hagytam csak abba. Amit a mai napra terveztem, azt mind sikerült leírnom, közel 8 oldal született meg a mai napon.:) Szóval büszke vagyok magamra, és boldog is! Rettenetesen boldog! Újra töménytelen örömet jelent az írás, felszabadulást, gondolat kiürítést, érzés átadást - mindent, ami jó! Bocsánat, ha nagyon be vagyok zsongva, de tényleg rettentő jó kedvem van! :D
Egyébként ma még tesóm is műsorozott. Ugyanis a drága anyám volt olyan ügyes, hogy feldobta a tetőre, Szuzyka játékát, de természetesen olyan magasra, hogy nem lehetett sehogy sem levarázsolni. Na, ekkor jött az okos tesóm - mert fiú, naná, hogy ilyen okos... -, hogy ő kimászik az ablakon, és lemászik a tetőn addig, ahol a játék van. És tényleg kiment... sőt, még élvezte is, alig akart bejönni. Kiült a tetőre, és arról áradozott, hogy milyen melegek a cserepek és milyen jó ott ülni. Aztán másodszorra is felment, csak mert milyen jó. Vajon miért érzem, hogy őrültekkel vagyok körülvéve?! :D
Csóközön~
Ma- oh, már ennyi az idő? Akarom mondani, tegnap - csodálatos napom volt. Nem volt semmi extra tevékenységem, csupán újra rátaláltam az írás gyönyörűségére. Délelőtt egy picit olvastam, aztán ledőltem egy pöppet, de nem tudtam aludni, folyton mondatok kavarogtam a fejemben, amik az írással kapcsolatban merültek fel. Úgyhogy nem aludtam, de picit pihentem és ez bőven elég volt! Három óra után átköltöztem az asztalomhoz - aki ismer, az tudja, hogy nem igazán szoktam asztalnál ülve gépezni, de most úgy éreztem erre van szükségem. Tehát, odaültem az asztalhoz, és írni kezdtem. Igen, írni, de olyan felszabadultan, mint már nagyon régen. Újra azt a könnyed érzést éreztem, amiért imádok írni. Az ujjaim szinte maguktól szaladtak végig a betűkön, fostam magamból a szót. Miközben írtam, olyan volt, mintha valami hatalmas súlytól sikerült volna megszabadulnom, ami eddig lekötözött. Sokszor szenvedtem, hogy alig tudok írni - egen, szóismétlés, bocsi -, csak ülök a monitor előtt, nem tudok egy árva mondatot sem legépelni. Na, ez most nem volt! Sőt, megállni nem tudtam!
Este pedig, vagyis 11 körül folytattam - nemrég, úgy tíz perce hagytam csak abba. Amit a mai napra terveztem, azt mind sikerült leírnom, közel 8 oldal született meg a mai napon.:) Szóval büszke vagyok magamra, és boldog is! Rettenetesen boldog! Újra töménytelen örömet jelent az írás, felszabadulást, gondolat kiürítést, érzés átadást - mindent, ami jó! Bocsánat, ha nagyon be vagyok zsongva, de tényleg rettentő jó kedvem van! :D
Egyébként ma még tesóm is műsorozott. Ugyanis a drága anyám volt olyan ügyes, hogy feldobta a tetőre, Szuzyka játékát, de természetesen olyan magasra, hogy nem lehetett sehogy sem levarázsolni. Na, ekkor jött az okos tesóm - mert fiú, naná, hogy ilyen okos... -, hogy ő kimászik az ablakon, és lemászik a tetőn addig, ahol a játék van. És tényleg kiment... sőt, még élvezte is, alig akart bejönni. Kiült a tetőre, és arról áradozott, hogy milyen melegek a cserepek és milyen jó ott ülni. Aztán másodszorra is felment, csak mert milyen jó. Vajon miért érzem, hogy őrültekkel vagyok körülvéve?! :D
Csóközön~
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)