69. Bíborhegy

Haliho, drágák!
Csütörtökön Évussal csajos napot tartottunk: moziztunk, trécseltünk, boltról boltra jártunk.
A pár napja kilinkelt előzetes a Bíborhegy volt, nos, ezt a filmet néztük meg. Rövid - vagy kevésbé rövid-, beszámolót hoztam nektek.:)

Izgulva ültem be a filmre, mert az előzetes alapján sokat vártam, és picit féltem, hogy csalódni fogok. DE! Szerencsére nem így lett.:)

A film alaptörténete jó volt, a díszletek, a kúria csodálatosak voltak. Igaz, hogy a ház omladozott, a szél átsüvített rajta, de ennek ellenére engem teljesen lenyűgözött. Mindig is imádtam a kosztümös, régebbi időben játszódó filmeket, amik vagy kastélyban, vagy valami régi épületben játszódnak - gyengéim a régi épületek, várak, kastélyok. Úgyhogy teljesen magamba ittam a kúria látványát. :)

A főszereplő a szőke csajszi lett volna, bár - pont ezt beszéltük Évussal - nem igazán derült ki, hogy kinek is a szemszögéből látjuk a filmet, ugyanis sok olyan jelenet volt, amit nem a főhősnő szemszögéből láthattunk. Ez igazából elég sok részletet elárult, ami lehetővé tette, hogy a film közepe felé szinte az egész történet kirajzolódjon a szemünk előtt - legalábbis az én szemem előtt minden világossá vált.

Sajnáltam, hogy a csaj nagyon hamar, erőfeszítések nélkül jött rá a titokra, hogy az események túl hamar törtek a tetőpontjukra, nem volt olyan előkészítés, ami még izgalmasabbá, hátborzongatóbbá tette volna az események kibontakozását.
Edith ráadásul olyan semmilyen volt - lehet bennem van a hiba, de nekem annyira nem jöttek át tőle az érzések, gondolatok. Ezzel szemben a két pasi - Hiddleston, Hunnam- , és a gonosz csajszi, jól játszották a szerepüket. A gonosz nő érzései egyébként nagyon hamar átjöttek, elég hamar levágtam, hogy mi is az oka annak, hogy ennyire ellenszenves, gonosz Edith-tel.

SPOILER!

A történetben megjelenő szellemek szerintem rémesen voltak elkészítve/megformálva. A szellemeket miért bomló hullákkal helyettesítették? Ezzel akarták ijesztővé tenni? Nekem pont az ellenkezője jött le. Rendkívül vicces látványt nyújtottak ezek a "szellemek". Ez a része a filmnek, nagyon nem jött be. Én sokkal jobban megborzongtam volna - talán meg is rémülök -, ha jó horrorhoz méltóan normális kísértetek jelennek meg a csaj előtt, s próbálják ráterelni a helyes ösvényre.

Ahogy fentebb említettem, az is fura volt, hogy a csaj mennyire könnyen rájött a dolgokra. Kicsit érdekesebbé, izgalmasabbá lehetett volna tenni. Néhány jelenet szerintem tök abszurd volt, tekintve, hogy éjjel a csendben simán meghallgatott néhány hangfelvételt, amit természetesen senki sem hallott meg. És ez még csak egyetlen példa volt.

A csávó, Thomas már az elején furcsa volt, tekintve azt a sunyiságot, ami megbújt a tekintetében. Bár szerintem azt nyomon lehetett követni, hogy beleszeretett Edithbe - végül szegény ezért is halt meg.

Amikor fény derült arra, hogy a drága testvérek szerelmesek egymásba, egyáltalán nem lepődtem meg. Már, amikor beszéltek egymással, lehetett látni, hogy ez bizony nem testvéri szeretet, a nőnek folyamatosan féltékenység égett a szemeiben. Mikor pedig Edith és Thomas nem tértek este haza, így a nő nem tudta figyelni őket, teljesen kiakadt. Edith ahogy rájuk nyitott, nem lepődtem meg. Egyébként, fúúúúj!

A sztori azon szála, miben kiderül, hogy Thomas három másik felesége is csak azért kellett neki, hogy pénzhez jusson, ez által elkészíthesse a csodamasináját, amellyel kibányászhatják az agyagot, elég érdekes volt, nem a megszokott sablonsztori. Persze, nem maradhatott volna ki, hogy mindegyiket megölik, ahogy az sem, hogy az anyjuk vére is a gyerekek kezéhez tapad - jobban mondva mindegyikük vére a szerelmes nővérhez.

A helyes doktorbácsi felbukkanása nagyon jól jött, bár, hogy ő hogyan marad életben...:D a fene se tudja, ugyanis baromi sok vért vesztett. Biztosan szuperhős volt, vagy ilyesmi. :D Szegény Hiddleston meg simán kipurcant, a csodadokival ellentétben.


Lényeg a lényeg: jó film volt. Bár voltak hiányosságai, furcsa mozzanatai, de ennek ellenére nekem tetszett, biztosan meg fogom többször is nézni. A karakterek hellyel-közzel átadták azt, amit a szerepük megkívánt, jól játszották az adott embert. A történetet is könnyen nyomon lehetett követni, nem voltak benne bonyolult szálak, elég hamar fel lehetett göngyölíteni, s leszűrni a lényeget.


Ha valaki nem nézte meg, de tervezi, annak ajánlom! :)

Csók~

68. Yesterday, today, tomorrow

Sziasztok,cukorbogyókák!

Tegnapi nap akartam elkezdeni a CON javítását, de sajnos nem jött össze. A baráti kör összegyűlt, így nekem is ott volt a helyem, utána pedig barátnőmnél aludtam. Csak dél körül tévedtem haza, de itthon is bolondokháza volt, szóval durván másfél-2 oldalig jutottam el. Holnap valószínűleg kb. ugyanennyi időm lesz javítani, ugyanis Évussal moziba megyünk. A Bíborhegyet fogjuk megnézni, amitől az előzetes alapján baromi sokat várok, és ha nem fogom megkapni, akkor nagyon csalódott leszek. Szóval, reménykedem.:)
Visszatérve a javításhoz... valószínű, hogy holnap sem fogok végezni az egész fejezettel, főleg, mert van némi átalakítanivaló is benne. Úgyhogy, kérlek, legyetek türelemmel!:)

A filmről természetesen hozom majd a beszámolót, nagyon remélem, csupa jót írhatok majd. 

Csóközön! 

67.Leo fejléc

Yo, minna!

Mint láthatjátok, új fejlécet csináltam, kicsit sötétebb, elvontabb lett a téma. Nekem nagyon bejön, remélem, ti sem irtóztok tőle.:)

A mai nap folyamán állok neki fejezetet javítani, ám nem biztos, hogy fel is tudom tölteni, elég sűrű lesz a programom. Majd meglátjuk.

Az írás még mindig nem megy... már lassan másfél hete, de nem erőltetem. Előbb-utóbb talán sikerül visszarázódnom...

Oh, egyébként megnéztem a She Was Prettynek a 11. részét. Összesen 16 részes, amint felkerül majd az utolsó rész is, hozom róla a beszámolót. Egyébként nagyon-nagyon jó kis dorama! Siwon nem pusztán baromi jól néz ki benne, hanem jól játssza a szerepét is. *o*

Csóközön!

66. Boys Over Flower

Sziasztok, bogyeszek!

Ma egy dorama ajánlót, kritikát hoztam nektek! Először is belinkelem az előzetest, majd utána írom le a véleményemet. :)

Cím: Boys Over Flower
Részek száma: 25
Hosszúsága a részeknek: bő 1 óra

Történet: Ismét a gazdagok-közemberek környezetét jeleníti meg a dorama. A mosodás lány bekerül egy elit gimnáziumba, ahol találkozik a híres/hírhedt F4-gyel. A banda legutálatosabb tagjánál a lány a második találkozás alkalmával kihúzza a gyufát, így közellenséggé válik. Aztán, ahogy lenni szokott, a kezdeti utálat szerelemmé válik.

Nos... ha már a szerelmet említettem fentebb, úgy illik, hogy megjegyezzek egy dolgot. Ez pedig a doramákban előforduló ~ kivétel nincs ~ szerelmi háromszög. Természetesen itt is volt, nem is egy. Ez pedig nekem kicsit sok volt... Nem kimondottan ebben a sorozatban, hanem úgy összességében a doramákban. Oké, hogy ez egy könnyen feldolgozható, izgalmakkal megfűszerezhető dolog, de hogy mindegyikben ez előforduljon?! Nekem ez nem gyere be... Nagyon nem. Itt is, sok helyen nagyon rosszul éreztem magam ~én, a néző. Sajnáltam azt az embert, aki annak ellenére, hogy mennyire kedves, aranyos, csodás lelke van, le lett koppintva. Szóval ez nagyon nem tetszett benne...

Az alaptörténet szerintem izgalmas volt, amíg a két főszereplőnk érzései változtak, hadakoztak egymással. Azonban megint előjött a gazdag-szegény téma, amiről konkrétan már Min Ho ugrik be, mert a The Heirsben is hasonló dolog történt meg. Ez sem volt a kedvencem, főleg, hogy a szülői érzések/szerepek annyira elmosódtak, mintha sosem lettek volna. Oké, hogy egy olyan ember, akinek hatalmas vagyona van, azt akarja, hogy a gyereke folytassa azt, amit ő csinál, de az, hogy érdekházasságba kényszerítik, azért, hogy még több vagyonuk legyen, az nekem sok. Egy szülőnek a gyereke boldogságát kéne szem előtt tartani... persze azt sem hagyhatja, hogy éhen haljon, mert nincs pénze, de ez már túlzás volt. Itt megjegyezném a csaj szüleit, akik ugyancsak rettenetesek voltak. Jobban mondva a csaj anyja ugyanolyan unszimpatikus volt, mint a csávóé. A lány anyja folyton azzal volt elfoglalva, hogy az egyetlen női nemű gyereke szedjen fel egy gazdag csávót, aki minden jóval elhalmozza a családot, és nem lesz gondja semmire. Amikor a csajszi ajándékba kapott egy baromi értékes úszószemüveget, ami egy olimpikoné volt, az első gondolata az volt, hogy adják el... Szóval, az anyja olyan mértékben pénzmániás volt... Ugyanolyan taszító volt a viselkedése, mint Jun Pyo anyjáé. Ebben a doramában sem voltak a szülők olyanok, amilyennel a szülőknek lenniük kell.

Volt egy pont, azt hiszem a 11. résznél, amikor annyira felbosszantottak a történések, hogy pár napra abba is hagytam. A csaj nem tudta értékelni a fiút, aki folyton folyvást vigyázott rá, elhalmozta mindennel, törődött vele. Számomra nagyon rossz érzést keltő volt azt nézni, hogy mennyire teper a fiú, de a lány nem értékeli az erőfeszítéseit.
De szerencsére folytattam, így megnyugodhattam, mert a későbbi részekben megoldódott a helyzet. Sőt, fordult a kocka...
Az utolsó két részben, amikor a srác elvesztette az emlékeit ~persze véletlenül csak azokat, amikben a lány is szerepelt... pontosabban rá nem emlékezett~, na, akkor nagyon sajnáltam a csajszit... Baromira bele tudtam élni magam abba, hogy mit érezhet...

Összegezve: tetszett, de voltak benne olyan részek, amik nagyon felbosszantottak, vagy szimplán ellenszenvesek voltak. A szereplők szinte kivétel nélkül szerethetőek ~ természetesen a két anyát nem értem bele, mert tőlük a hideg futkosott a hátamon. Min Ho alakítása még mindig lenyűgöző, voltak olyan beszólásai, vagy csak arcai, ami miatt többször is visszapörgettem a videót, hogy újranézhessem és nevethessek rajta. Imádom még mindig a csávót!*o*

Csóközön~

65. Azért... mindennek van határa.

Hali!

Mindennek van határa, de úgy látom, nektek meg útleveletek, és simán átlépitek azt a láthatatlan vonalat. Ideges volnék? Picit. Csalódott? Baromira.

Kezdjük ott, hogy kb. másfél hónappal ezelőtt bejelentettem, hogy pihentetem a történetek feltöltését. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el friss nélkül, de az tuti, hogy 3 hétnél kevesebb, és nemrég még azt is mondtam, hogy a CON feltöltését nem hagyom abba. Miért változtattam meg a döntést?! Azért, mert annyian írtátok nekem, hogy folytassam, mert nagyon szeretitek. Volt olyan is, aki vádaskodó (!) hangnemben írt nekem, mert abbahagytam a publikálást. És itt meg is állnék egy pár mondatra. Már akkor is felbosszantott, megdöbbentett, hogy ilyen stílusban közeledtek felém. Annak a dolognak a híve vagyok, hogy amíg én nem beszélek veletek tiszteletlenül és bunkón, addig elvárom azt, hogy ti se tegyetek így. Ezzel szemben volt vádaskodás, kb. egy köcsög voltam, hogy merem élni az életem, amibe egyel kevesebb dolgot akartam, ami elvesz az amúgy is szűkös időmből. Rosszul esett, és fel is bosszantott. Van egy pont, ameddig el lehet menni, és van hozzá egy stílus, amiben lehet érvényesülni - és az előbb említett dolog abszolúte túltett mindenen.

Mindezek ellenére úgy döntöttem, folytatom. Azonban megint annál a pontnál tartunk, hogy csesztek nekem kritikát írni. És tudjátok, hogy miért esik ez baromi rosszul?! Mert TI elvártátok tőlem, hogy folytassam - annak ellenére, hogy baromi sok dolgom van, és kb. szartatok erre a tényre -, s én meg is tettem minden tőlem telhetőt, de ti mintha ezt észre sem vennétek. Azért ébredjünk már fel emberek! Ez oda-vissza működik. Ha már bezsúfolom a hetembe a fejezet javítást, töltögetést, akkor szerintem nektek sem azon az 5 percen fog elúszni a napotok, ami a kritika megírásához szükséges.

Totálisan úgy érzem, hiábavaló volt az én "áldozatom". Sajnálom, hogy ezt írom, de baromira csalódtam bennetek... Úgy gondolom, én adok és adok nektek, de nem kapok vissza semmit, ez pedig baromi szarul esik.
Hozzá tenném, hogy 120 megtekintésnél tartunk, és 0 kritikánál... arányosak a számok, nem?! :))

64. Mai frissítés

Sziasztok, bogyeszok!

Tegnap este elkezdtem javítani a CON 38. fejezetét. Duplán átnéztem, de a biztonság kedvéért most elmegyek aludni, és délelőtt, frissen és kipihentem újra átnézem, hogy mindenképp fel tudjam tölteni az oldalra, és ne dobják vissza.

Sajnos a héten még nem írtam egy betűt sem, ennek mindössze annyi oka volt, hogy mire oda jutottam, hogy írhatnék, addigra kb. bealudtam a laptopom előtt. Ez az első nap a héten, hogy élfélnél tovább maradtam fent, bár most is csukódnak le a szemeim.
Holnap, ha sikeres lesz a feltöltés, kiírom FB-ra.

Jó éjt!

63. Tóparti kísértetek ~ könyv vs. film

Sziasztok!

Nemrég álltam neki a Tóparti kísértetek című könyv alapján készült filmnek. Ez a nemrég azt jelenti, hogy 15 perccel ezelőtt, de már van néhány észrevételem, amelyek felett nem szeretnék elsiklani, így leírom.

Kezdem azzal, hogy azt aláírom, hogy egy film nem készülhet teljesen a könyv alapján, hanem néhány változást be kell iktatni. De véleményem szerint, nem olyat, ami teljesen eltér az előre megírtaknál.
Már a történet elején történt baleset totál más volt, a filmben egy BUSZ ütötte el a nőt. Egy busz, emberek! Mekkora klisé! Komolyan, ennél jobbat nem tudtak volna kitalálni?! Busz... OMG.

A kezdeti sokk után folytattam. Na, itt jött egy újabb szálka, ami jó erősen befúródott az ujjamba. A könyvben Mike, Joe tetsvérével beszélget, aki a könyvben többször is feltűnik, és néha elég jelentős szerepe van. A filmnél viszont a rendező, forgatókönyvíró valószínűleg rosszat reggelizett és a hasfájás elvonta a figyelmét ettől a ténytől, mert itt Mike testvére jelenik meg. A testvére, akivel mindössze EGYSZER dumált TELEFONON. Ez nem volt túl jó ötlet, de egye fene, feldolgozható.
Azonban azok az információk, amik elhagyják Mike száját, totálisan kiverték a biztosítékot. Olyan tényeket, kérdéseket feszeget már az első 15 percben, ami a könyv háromnegyedénél derült ki, és igazából elég fontos kérdések voltak, pl: Joe kikkel találkozott a nyaralónál, miért járt le annyit oda egyedül? - és itt álljunk is meg, mert az, hogy a nő többször is lement egyedül a tóhoz, az is sokkal később derül ki, Mike-nak fogalma sem volt róla. Eddig nagyon nem jön be a film, és nem a különbségek miatt, hanem mert olyan, mintha össze-vissza rakták volna össze a filmet, akár egy foltokból összerakott takarót.
Ennek ellenére folytatom, és amint van újabb észrevételem, azt le fogom írni.

Újabb észrevétel. Kyra legalább 3-4 évvel idősebb, mint a könyvben volt, az első jelenet, amiben felbukkan, elég fontos, de itt nem adták meg a módját. Az anyja sem úgy reagált arra, hogy elszökött, ahogy a könyvben, nem sírta el magát a megkönnyebbüléstől, hogy nem lett semmi baja az úton lődörgő gyereknek, elintézte annyival a szitut: hogy gondoltad, hogy kiszöksz? Nem vagyok ám rossz anya! Ezt nevezem... Ez aztán egy elcseszett rész lett.

Sajnos folytatnom kell a sort, bár ezt eredetileg úgy gondoltam, hogy nem írom le, mert egye fene, ne legyünk olyan finnyásak, érjük be azzal, ami van, de sajnos mégis úgy hozta a film, hogy kénytelen legyek ezt is kipréselni magamból. Na, mármost, van nekünk a ház karbantartója, akit Mike ismer, tegezik egymást, amolyan baráti beszélgetéseket folytatnak. A filmben ez nincs így - ez nem is lenne akkora nagy baj, de tekintve a tényt, hogy Bill hívja fel Mike figyelmét arra, hogy kerülje el Mattie-t, és nem a burgeres csávó, muszáj volt leírnom. Ugyanis Bill még jó néhányszor beszélget Noonannel, és nem egyszer hívja fel erre a figyelmét, no meg, más dolog miatt is fontos lesz az öreg.

Most lesokkoltam! Eddig 50 perc telt el, de ez a mozzanat totálisan kiverte a biztosítékot. Elértünk arra a pontra, hogy kiderül, az öreg Devore akar a kislány gyámja lenni. Az is kiderül, hogy Kyra apja, mibe halt bele. Kapaszkodjatok meg: Mattie nyírta ki, miközben a kislányt védte, akit a férfi fojtogatott - a dadogós, kissé szerencsétlen férfi; legalábbis a könyv szerint. Na, szívem szerint felordítottam volna, hogy NEEE! Ez még mi? De tényleg! Hogy lehet ekkora szamárságot beleírni?! Bár belegondolva tényleg sokkal jobban hangzik ez a változat, mint az, hogy leesett a lakókocsiról és meghalt - eeeh... Ami sok, az sok. Várom, hogy hasonló idiótaságok hangzanak el a filmben, és letudjam írni. ~ Végignézve a filmet érthető már ez a mozzanat, és az átok miatt nem is róható fel.

Brenda, a takarítónő - nos igaz, hogy néhány dologra rávezette Mike-ot, de itt, a filmben, szó szerint ő az, aki elmondja, hogy mi az a Dark score őrület - ami a könyvben nem is szerepel, ha jól emlékszem. Mike maga jön rá, hogy kiknek a gyerekei azok, akiket vízbe fojtottak.

Eddig az a véleményem a filmről, hogy valóban az egész könyvből csipegetett információkat össze-vissza közlik a nézőkkel - szerintem ez baromi nagy hiba, ugyanis a könyvben pont úgy van felépítve, hogy az olvasó gondolkozzék, próbálja kitalálni, hogy mi lesz az az infómorzsa, amit nemsokára meg fog kapni, hogy a kíváncsisága csillapodjék, szépen, sorjában adagolja be King a dolgokat, az aljától építi fel a piramist, nem össze-vissza csúsztat egy-egy követ a helyére, hátha az építmény ugyanolyan masszív és szép lesz. Ha nem olvastam volna a könyvet, már akkor is össze tudnám rakni a képet a fejemben, tökéletesen tudnám, hogy mi történik a ház és a tópart környékén - bár a film felénél tartok, már tudom, mi lesz a végkifejlet - és ismét megemlítem, hogy ehhez nem kell a könyvben tapasztalt dolgokat elővennem, mert a történet annyira adja magát, annyira sok dolgot oszt meg már most, pont azokat, amiknek még nem szabadna kiderülni, fokozni kéne a nézők izgalmát a rejtélyekkel.

Mike rohamai, amiknél mindig tóvizet köp... na, röhejesre sikerült. Jesszus... Hozzáér egy fához, és mintegy varázsütésre nyögni és hányni kezd. Ez igazán szép húzás, gratula a megvalósításért, tényleg! Úgy mínusz 1000 pontra tudnám értékelni a kivitelezést.:')

Nagyon vártam a részt, amiben az öreg Devore és a testvére Mike-ot terrorizálni kezdik. Reméltem, a filmben is hasonló élvezetes jelenet lesz, de ahogy eddig párszor, most is csalódnom kellett. Nagyon rövid, semmilyen kis rész volt. Olyan, mint amikor egy gyerek próbálja egy felnőtt bonyolult mozdulatait leutánozni - King volt a felnőtt, aki utánozhatatlan mozdulatokat tett, amit a film nem volt képes leutánozni, de még csak az utánzás közelébe sem ért. Nem volt benne az a terrorizálás, amit egy egész délutánon keresztül vitt véghez a két öreg, nem látszott Mike-on,hogy mennyire fáradt, meggyötört, milyen fájdalmai vannak. Ez számomra nagyon hiányzott.

A temetés és az utána következő rész számomra kicsit fellendítette a történetet, még, ha semmi köze sem volt a könyvhöz. Azzal, hogy Mike beszélt egy öreggel, aki barátja volt Devornak, kicsit érdekesebbé tette az amúgy egész lapos filmet. Igaz, hogy másként tudta meg Mike, hogy mi történt Sarával, de ez a szál érdekesre sikerült, sikerült belevinni egy kis libabőrt, borzongást, izgalmat.

Mattie halála... hát, öhm... érdekes volt. Mondjuk nekem már ott elkezdett szemet szúrni az egész, hogy az emberek által említett lakókocsi helyett a csajszi egy kis, rendezett, szép házban lakott. Legalább akkor ne lakókocsit említettek volna... Na, mindegy, lépjünk tovább. Matti halálát egy hirtelen, az ablakon átlőtt golyó okozta. Hirtelen jött, olyan semmilyen jelenet volt. Mike sírása és szenvedése is annyira erőltetettnek tűnt, hogy ezt a részt sem lehetett "élvezni".

A vége, ahol a nagy durranásnak, a borzongás tetőfokának kellett volna lennie, ott konkrétan nem volt semmi izgalom. Néhány lemez röpült Mike felé, megcsapkodta egy fűzfa-wtf?!- és itt kifújt a megnehezítés dolog.

Összegezve annyit tudnék írni, hogy egyetlen egy rész tetszett az egész filmben: az, amikor az átokról volt szó, amikor Sara meghalt. Ezt a részt tényleg jól megcsinálták, eltalálták, izgalmassá tették, annak ellenére, hogy jó néhány résznek semmi köze sem volt a filmhez.
A film többi része nem tetszett. Egyrészt, mert logikátlannak tartom, hogy össze-vissza derültek ki a dolgok, másrészt a durva eltérések sem tetszettek, amik nemhogy izgalmassá, inkább az ellenkezőjévé: unalmassá, kliséssé tették a történetet.
Szóval csalódtam a filmben.
Nyilván úgy indultam neki, hogy a könyv tuti jobb lesz, de nem gondoltam volna, hogy ekkora szakadék lesz a két munka között - mintha egy 5 csillagos hotelt hasonlítanánk össze egy kempinggel.
Ha pontoznom kellene, hát maradjunk annyiban, hogy nem adnék túl sokat a történetnek.

62. Díj- köszönöm Dorcsusz!

Sziasztok!

Mint láthatjátok a bejegyzés címében is, egy díjról van szó.
Azt a meghívást nem másnak, mint Dorcsusznak köszönhetem, szóval köszönöm, Drága!  

Mik a teendők, ha téged is megjelölnek?
- Nevezd meg az oldalt, akitől kaptad - pipa
- Írj 11 dolgot magadról - pipa
- Válaszolj a feltett kérdésekre - pipa
- Jelöld meg az oldalt/oldalakat, akiknek továbbítod - pipa
- Tegyél fel a meghívottaknak 11 kérdést - pipa

Kihívottam: Rékuci

 

11 dolog, érdekesség rólam

1, Héber nevem van
2, Van egy piercingem
3, Undorodom a bogaraktól és a rágcsálóktól
4, Tériszonyom van
5, Gyorsan és könnyen kiismerem az embereket, nehezen tud valaki meglepetést okozni
6, Ahogy idősödöm, úgy szeretem meg egyre jobban a szépirodalmat
7, Volt már fekete, piros, vörös, rózsaszín hajam
8, Imádok nevetni
9, 13 évesen írtam az első történetemet, amit hetekkel ezelőtt találtam meg, és pukkadoztam a nevetéstől, amikor elolvastam
10, Imádom a misztikus, thriller jellegű filmeket, sorozatokat, könyveket
11, Rajongok a fekete szemekért


Válaszaim a feltett kérdésekre: 

1, Mi a kedvenc filmed, sorozatod, könyved? 

Nos, kedvenc filmem, az nincs. Kedvelt kategóriák a thriller, vígjáték, romantikus, fantasy.
Kedvenc sorozatom: Teen Wolf, de nagyon szeretem a Trónok harcát és a Vámpírnaplókat is. Ha már Teen Wolf, akkor Tyler Hoechlin! ♥

Kedvenc könyvem Oscar Wildtól a Dorian Gray arcképe. Számomra ez a könyv rettentő sokszínű, sok dolgot mond el, az emberi lélekben végbemenő cselekedeteket mutatja be, annak torzulását, az agyban lejátszódó kérdéseket, válaszokat, gondolatokat. Mindemellett gyönyörűen van megfogalmazva, szerintem hihetetlen alkotás. 

2, Mit gondolsz, a gyerekkori énednek tetszene a mostani éned?

Hm, ez fogós kérdés. Egy részről igen, másrészről nem tudom. A mostani stílusom öltözködésem tetszene annak a kislánynak, aki voltam, de azóta sok minden változott, a célok, amiket kitűztem magam elé, a körülmények.

3, Mi szerettél volna lenni kiskorodban? 

Ügyvéd vagy orvos. ~ Köszönöm, Istenem, hogy kinőttem! :'D

4, Szereted az elvont dolgokat?

Igen.

5, Ki a példaképed? 

Nincs példaképem. Eddig nem találkoztam olyan személlyel, akinek az életútja, gondolatai úgy hatottak volna rám, hogy őt tekintsem egy követendő példának. 

6, Milyen koncertre mennél el szívesen? 

One Ok Rock, Stereo Pony, Akanishi Jin, Girugamesh, Vixx, BTS, Big Bang, F.T Island, 2NE1, Avril Lavigne, Lady Gaga, Alexandra Burke, Bruno Mars, Evanescence, Nightwish, Bon Jovi

7, Milyen az álompasid? 

Élek-halok a magas pasikért - tessék itt a 185-190 körüli magasságra gondolni, imádom a fekete szemeket, mert rejtélyesek, számomra olyan, mintha egy titkokkal teli könyvbe pillantanék, ahonnan próbálnám kisilabizálni a hét pecsét alatt őrzött dolgokat. Hajszínben a sötétet szeretem, kissé szögletes arccal, borostával, sunyi, megfejthetetlen mosollyal. Testalkatra pedig a sportosat, szálkásat mondanám, nem a szteroiddal felpuffasztott valamiket. :D
Emellett legyen határozott, de ne irányításmániás. Legyen humora, de tudja, hol a határ. Kedveskedjen, de azt is bizonyos kereteken belül, ne legyen "papucs".
Asszem' túl nagyok az elvárásaim. :'DD

8, Kávé vagy tea? 

A kávét egyáltalán nem szeretem, úgyhogy tea. Bár hozzátenném, hogy nem vagyok túl nagy teás, téli időszakban, ha beteg vagyok, legurítok néhány pohárral. Nálam a víz a nyerő, sosem cserélném le a teára.

9, Mi az, amivel könnyen ki lehet hozni a sodrodból?

Ha valaki értetlen, és a másodszori elmagyarázás ellenére sem képes felfogni a dolgokat. És itt nem a nehéz matematikai feladatokra gondolok, hanem egyszerű, hétköznapi dolgokra. Utálom, ha valakinek a szájába kell rágni minden szót, hogy felfogja a dolgokat.

10, Mit gondolsz, az a jó, ha valakinek sok barátja van, vagy az, ha kevesebb?

A kevesebb néha több - tartja a mondás. Személy szerint a kevesebbet részesítem előnyben, ahol tényleg erős a barátság, és nem csak akkor keressük a másikat, ha mondjuk buliba kell a társaság. Ha az embernek rohadt sok barátja van, akkor nem tud kellőképpen odafigyelni mindegyikre - legalábbis én így gondolom.

11, Mi a hobbid?

Írás, írás, írás! 

Az általam feltett kérdések:

1, Mit bántál meg a legjobban az életedben?

2, Ha választanod kéne, mit választanál? Örök élet vagy halálig az igazi mellett?

3, Ki a kedvenc előadód/színészed, miért tartod őt jónak?

4, Milyen állat bőrébe bújnál szívesen? Miért?

5, Mivel szereted elütni az idődet?

6, Ha lenne három kívánságod, mi lenne az?

7, Mi az álmod?

8, Hol/hogy képzeled el a jövődet?

9, Írd le, hogy képzeled el az álompasidat!

10, Ki a kedvenc íród, mi a kedvenc műved? Miért?

11, Mit szeretsz a legjobban csinálni?

Csók, drágák!

61. Írás, Con, közeledek a végéhez

Sziasztok, megint!

Mielőtt írnék néhány dolgot a CON-ról, leírnám, hogy Dorcsusz egy díj-féle dologgal jutalmazott, aminek igazából az a lényege, hogy válaszolnom kell néhány kérdésre, és írni magamról párat. Ezt szerintem elnapolom, és csak holnap fogom megcsinálni, mert ma este még szeretnék írni néhány oldalt.:)
Na, és CON...

Ahogy már FB-on is írtam, újult erővel estem neki Ash és Dan kalandjainak. Bár nincs túl sok dolog vissza az első rész lezárásáig, de már van néhány ötletem a következő regényhez is. A történet körvonala, lényege már megszületett a fejemben, már csak a részleteket kell kidolgoznom.:)
Nos, annyit árulnék el azokról az oldalakról, amiket most írok, hogy az események igencsak fel fognak gyorsulni, Ash hibát hibára fog halmozni, és a gyilkos neve is ki fog derülni. És egy titkot megsúgok: ezzel a szállal fogom továbbvinni a történetet.:)

Puszi!

60. Szempillaspirál

Sziasztok, bogyeszok!

Most egy olyan bejegyzéssel jöttem, ami egy szempillaspirál "teszt" akar lenni. Később hozok majd egy másik bejegyzést, ami az írással lesz kapcsolatos, de gondoltam, előtte megejtem ezt.
Nos, csapjunk bele.
Először is, leszögezném, hogy lassan egy éve találtam rá a számomra eddig legjobban bevált szempillaspirálra. Ez a termék nem más, mint a L'oreal Miss Manga Rock szempillaspirálja. Előtte használtam a Miss Manga Mascarát, de a Rock nekem sokkal de sokkal jobban bejön. Nagyon szépen íveli a pillákat, gyönyörű fekete színe van - szóval tökéletes SZÁMOMRA.

A minap ajándékba kaptam egy Rimmel csomagot. Leszögezném, hogy eddig nem nagyon jöttek be nekem a Rimmelnek a termékei. A csomag tartalma egy piros körömlakk és egy Scandal Eyes Rockin' Curves névre hallgató szempillaspirál volt.

Kinézetre tetszett, mind a táska, mind a tartalma. Amikor kipróbáltam a spirált, csalódnom kellett. Már ott bajban voltam, hogy hatalmas a keféje, nem lehet vele kényelmesen dolgozni, mert valahol mindig hozzá fog érni a bőrömhöz. DE! Ha szép lett volna a végeredmény, talán elnéztem volna ezt a hibát. Azonban, nem tetszett a munka, amit a spirál csinált. Igaz, hogy szépen ívelt, hosszú pillákat varázsolt, de a színe nem lett szép fekete, kb. olyan volt, mintha nem lenne semmi a szememen. A másik szememet a Miss Manga szempillaspirállal csináltam meg, hogy jobban lehessen látni a különbséget, s azt, hogy miről beszéltem.

Szóval nem pozitív a véleményem, de mivel ajándékba kaptam+ a másik kifogyóban van, nyilván el fogom használni - bár az biztos, hogy nem a hozzá tartozó kefével fogom felvinni a festéket.

Ahogy Dorcsusz említette, valóban keveset blogolok mostanában. Ezen megpróbálok változtatni, úgyhogy a délután folyamán hozom is a kövi bejegyzést! :)

Chu~

59. Folytatódik Dan és Ash élete

Sziasztok, drágáim! :)

Elindítottam az új blogomat, ahol főként az edzésemmel és diétámmal kapcsolatban lesznek bejegyzések, képek. Akit érdekel, KATT.

A mostani bejegyzésemnek viszont NEM ez a valódi oka. Nemrég azt írtam, hogy mindkét történetemnél pihenő időszakot tartok, ám eltelt néhány hét, és meggondoltam magam. A Borzongást továbbra sem fogom frissíteni, de a CON-t be fogom fejezni. Nem azt mondom, hogy minden héten fogok frissíteni, de igyekezni fogok, ahogy az időm engedi.
Szóval, CON rajongók figyelem! Ash és Dan kalandjait továbbra is olvashatjátok, DE! Amint ígértem nyitott befejezés lesz, és még nem kezdtem el a következő részt, sőt, még ennek is át fogom írni a végét. Egyszóval: amint a történet végéhez fogunk érni, nem tudom megígérni, hogy rögtön olvashatjátok majd a folytatást. Egyébként valóban közeledünk a végéhez - körülbelül 10 hosszabb fejezet van vissza.

Remélem, van olyan köztetek, akinek ezzel a bejegyzéssel fel tudtam dobni a napját.:)

58. CON 37.

Sziasztok, bogyeszok!

Sikeresen javítottam a tegnap visszautasított fejezetet, már meg is találjátok AFS-en.
Jó olvasást!
Egyébként gondolkozom egy új blogban, ahova az éppen aktuális edzéstervem, kajáimat tenném ki, leírnám a tapasztalataim, mellékelnék képeket is- hátha ez valakit érdekelne, netalántán még az illetőnek is megjönne a kedve az életmód váltáshoz.:) De ez egyelőre egy gondolat, holnap fogom eldönteni, lesz-e belőle valami.:)

csak azért,hogy CON hű legyen a gif :3

Csóóók~

57. OFF

Haliho!

Gondolom, láttátok, hogy új dizije lett a blognak, remélem tetszik nektek!- én nem vagyok vele megelégedve, de nem volt erőm tovább szöszmötölni vele.

Afs-re kiírtam, hogy feltöltöm a fejezetet - hát sajnos teli volt hibával, így visszadobták. Örülök, hogy megint Tigi javított, mert minden alkalommal mellékel nekem egy levelet, amiben felhívja a hibákra a figyelmem - ezt most is megtette. Javítottam a fejezetet, de úgy döntöttem, holnap, tiszta fejjel még egyszer átnézem. Ez a dolog egyébként nagyon elszomorított. Már komolyan az jár a fejemben, hogy sosem fogok tudni helyesen írni, pedig tényleg próbálkozom! ~azt viszont hozzátenném, hogy a mostani fejezetet nem néztem rendesen át, siettem, nem igazán volt hozzá kedvem, ahogy az egész CON-hoz sem. Nem tehetek róla, belefáradtam, rettentő rossznak érzem a mostani történeteimhez képest - pedig ezeknél is bőven van még hova fejlődnöm. Már egyáltalán nem okoz örömet a feltöltése, a javítása, semmi. Mert nem vagyok megelégedve magammal. Picit, na jó, nem picit rossz most a kedvem, azon gondolkozom, hogy ez az egész nem nekem való. Oké, hogy imádok írni, de ha egyszer nem megy a helyesírás? Utálom ezt az érzést, amit most is érzek - rettegek, hogy megint vissza fogják dobni a fejezetet. Nem, ez nem hiszti, sajnos éppen a sírás küszöbén állok. Nem csupán a fejezet miatt, az elmúlt jó néhány hónap váltja ki belőlem ezeket az érzéseket. Még mindig fáj, hogy nem vettek fel az egyetemre, félek az érettségiktől, amiket újra meg kell írni, félek attól, hogy mit hoz a holnap, mi fog velem történni, fogok-e tudni írni, s egyszer valami maradandót alkotni?! Persze, minden írással próbálkozónak megfordul ilyesmi a fejében - gondolom. Na, mindegy, elég volt a siránkozásból! Eddig sem tudtam sírni, bármivel próbálkoztam, most sem tudok. Pedig igazán jó lenne, mert megnyugtatná a lelkem - de nem megy.

Fáradt vagyok, inkább elteszem magam holnapra, hogy újult erővel vághassak neki a tanulásnak!
Chu~

56. Tóparti kísértetek

Sziasztok!

Ahogy ígértem pár hete, meghoztam az élménybeszámolót a Tóparti kísértetek című könyvről, mely az első volt, amit Stephen Kingtől olvastam, ám biztos, hogy nem az utolsó.
Azzal kezdeném, hogy egy cikket olvastam az íróról, ami felkeltette annyira az érdeklődésem, hogy megszülethessem bennem a döntés: olvasnom kell tőle. Úgy emlékeztem van itthon tőle néhány könyv, és ahogy felmásztam a könyvespolchoz - ugyanis az emeletre vezető lépcső mentén végig könyvespolc húzódik-, találtam is egy sort, amin jó néhány könyv van az ő nevével ellátva. Nem sokat teketóriáztam, rögtön a legvastagabbat kaptam ki a többi, kevésbé vonzó című könyv közül. Íme a fülszöveg:
Michael Noonan sikeres író. Boldogan él szép feleségével, Jo-val. Minden évben megjelentet egy újabb regényt, művei előkelő helyen állnak a bestsellerlistákon, anyagilag is szépen gyarapodik. Egy fullasztó nyári napon Jo agyvérzésben meghal. Mike összeomlik, képtelen írni, még szerencse, hogy van talonban néhány kézirata. Lidérces álmok gyötrik, amelyek mind a Nevető Sarában, Noonan-nék tóparti nyaralójában játszódnak. A ház a századfordulón egy híres fekete bluesénekesnőé volt, aki annak idején családjával együtt egyik napról a másikra eltűnt. Mike négy év után átköltözik a nyaralóba, ahol az álmok folytatódnak, sőt kísértetek látogatják, s lassacskán körvonalazódik egy szörnyű rejtély. Vajon mit titkol a tóparti zárt közösség, élén a hatalmaskodó, öreg és beteg milliárdos helyi kiskirállyal? Mit rejt a múlt, s hogyan függ össze a jelennel, Mike-kal és Jo halálával? Stephen King ismét remekművet alkotott; könyve nemcsak izgalmakban bővelkedő, letehetetlen olvasmány, de hiteles képet ad az alkotó ember lelki gyötrelmeiről s egy kis település bonyolult viszonyairól is.

Nos, kezdjük ott, hogy már 13-14 éves korom óta inkább a komolyabb könyvekért rajongom, nem a romantikus sztorikat szerettem olvasni, amik sorait szinte falni lehet, és pár óra alatt végezni azzal a 2-300 oldallal, amit az író megírt. Örök szerelmese vagyok a hosszú, 6-700 oldalas könyveknek, ahol jelen van a kaland, a rejtély és baromi sok csavarral teszi az író még élvezetesebbé a könyveket. Az első ilyen könyveket, Wilbur Smith-től olvastam, 3 sorozatot is, amiket már 3x újraolvastam. 

Na, térjünk vissza a jelenbe.
Ez volt az első olyan olvasmányom - legalábbis könyv formájában - , ami természetfeletti dolgokkal volt feldobva. Tudni kell rólam, hogy nem rajongok a horrorfilmekért, ugyanis túl jó a képzelőerőm, és a tévében látottakat sajnos sokszor tovább gondolom, ez pedig jó párszor álmatlan éjszakát eredményezett. Mégis úgy gondoltam, belevágok. Nem bántam meg, bár hozzátenném, hogy nemigen olvastam este, mert hát valljuk be, hogy jobb a békesség. Így is néhányszor nem tudtam aludni a könyv hatására, vagy mert olyan résznél hagytam abba, ami kérdőjelet alkotott a fejemben vagy a szellemes dolgok miatt. 

A történet alapsztorija szerintem baromi jó. Rohadt érdekes az egész könyv, nem volt olyan lapja, ahol azt mondtam volna, hogy unom olvasni. Olvastatta magát a könyv, pörögtek az események, néhányszor akkora csavar volt benne, hogy hihetetlenkedve olvastam újra az aktuális oldalt, hogy meggyőződjek arról, tényleg azt olvastam, amit. Az utolsó két-három csavar óriásira sikeredett. Az elsőnél az író teljesen elhitette velem, hogy minden idilli, minden rendbe jött, erre egy olyan kis csalafintaságot csempészett bele a folytatásba, amitől a szám tátva maradt, lesokkoltam, elkezdtem gondolkozni a ,,mi lett volna, ha..." dolgon. És itt kiemelném, hogy ez nagyon tetszett a könyvben. Sokszor, King, olyan helyen hagyott félbe egy-egy gondolatmenetet, vagy kérdést, melyre még nem született válasz, hogy az olvasót belevonta a történetbe, rákényszerítve, hogy a saját fejében ő is felépítse Mike napjait, és azon agyaljon, hogy mégis mi a fene folyik körülötte, és a dolgoknak mi lesz a végkimenetele. 
Mindezek a pozitívumok mellett nagyon tetszik a stílus, amiben ír. Gördülékeny, könnyen olvasható, ám szépen megírt sorokat ad nekünk, olvasóknak. A szereplői részletesek, jól felépítettek, a cselekmény egymásra épül, nem hagy elvarratlan szálat, esetleges kérdéseket sem, amikbe bele lehetne kötni. A paranormális dolgokat is finoman adagolja, nem esik át a ló túloldalára, de a sorokat olvasva az ember bőre libabőrözik, a hangulatot nagyon jól megteremti. 
A könyv végére érve tudatosult bennem, hogy micsoda tehetség ez a férfi! Ütős sztorit talált ki, jól megírta, elgondolkodtatott a történetével, belevont az eseményekbe, és letaglózott a végére, jó sokáig az olvasottak hatása alatt voltam. 

Nagyon örülök, hogy kézbe vettem ezt a könyvet, megérte elolvasni! Csak ajánlani tudom mindenkinek!

Oyasumi nasai!