74. Sorry

Sziasztok!

Sajnálom, hogy mostanában nagyon ritkán blogolok, de elég gyors ütemben telnek el a napjaim, sokszor arra sincs időm, amire nagyon kéne, hogy legyen. Most csak az írás az, ami megnyugtat, ami ki tud billenteni a hétköznapokból, ami kikapcsol. Mostanában A vér szavára koncentrálok, azt hiszem, elég jól is állok vele, a napokban fogom befejezni az ötödik fejezetet, közel negyven oldal van meg. Ezen kívül egy új történet alapja is megszületett a fejemben, amit leírtam és elraktároztam későbbre.:)
Sajnálom, hogy a CON 41. fejezetét is hét héttel az ígért időpont után frissítettem, de nem volt túl sok időm javítani, meg kedvem sem - azért azt is hozzáteszem. Azért, remélem, tetszeni fog a folytatás!
Elkezdtem egy bejegyzést írni a She Was Pretty című doramáról, de egyszerűen nem volt erőm befejezni, így még csak vázlatként van jelen - igyekszem pótolni a hiányosságot.
Nagyon úgy érzem, hogy kicsúszik a kezemből az irányítás, hogy a fontos dolgokat, nem tudom elintézni. Ez pedig egyre inkább megrémiszt. És itt most konkrétan a tanulásra célzom. Van nap, hogy egy betűt sem tudok megtanulni, mert annyi mindent kell elintéznem, vagy mert spontán hülyeségek rontják el a napomat. Félek, hogy nem fogok tudni megfelelően felkészülni májusra, és megint szívás lesz a vége.
Próbálok mindent a helyére tenni, időt szakítani minden dologra, de sajnos nem tudok sok felé szakadni.:')

Csókok~

73. Péntek 13

Bogyók!

Először is azzal kezdeném, hogy ezt a blogot, nem azért hoztam létre, hogy politikával, és a világ dolgaival foglalkozzam, kifejtsem a véleményem, de úgy érzem, már nem tudom magamban tartani az érzéseimet.
Amikor szombat délelőtt értesültem arról, hogy mi történt Franciaországban, teljesen ledöbbentem, lesokkolt a hír. Ahogy egyre több oldalon ütköztem abba a hírbe, hogy mennyi halott van, hogy micsoda undorító dolgot követtek el a terroristák, mennyi ártatlan embert öltek meg, mennyi családot tettek tönkre, mennyi jövőt romboltak porig, a sírás kerülgetett. Elképzelni sem lehet, hogy azok az emberek mit éltek ott át, milyen érzések kavarogtak bennük, amikor látták meghalni a szeretteiket, vagy a körülöttük lévő ismeretleneket. Rettenetes, elszomorító, s egyben felháborító is. Hogy tehet ilyet valaki? Hogy gondolhatja egy ember, hogy van joga ahhoz, hogy embertársának elvegye az életét?! Nyilván tudom, miért történt a dolog, mi áll a háttérben, ezt nem is részletezném, hisz valamennyien tudjátok. Csupán azt tudom mondani, hogy mennyire megrázott a dolog, s azóta csak ezen kattogok. Azon, ami történt, s ami ezek után történhet... A többi dolgot megtartom magamnak, de ennyit muszáj volt leírnom.

Ígértem, hogy hétvégén lesz friss, de ez nem történt meg, pontosan a fentebb leírtakból kifolyólag. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni, nem ott jártam agyilag, ahol kellett volna, így nem is vesződtem vele. Egyelőre nem ígérek semmit, de a héten próbálom pótolni az elmaradást.

Chu~

72. Hétfő-péntek

Hali, bogyók!

Nem készültem valami eget rengető bejegyzéssel, néhány mondatban leírom a hetem, meg ami történt velem.
Először is, igazán belehúztam a tanulásba. Múlthétvége óta jó néhány drámát/színműt sikerült átnyálaznom, ami az emelt magyarhoz kell, tegnap is elkezdtem egy újabbat, amit valószínűleg ma ki is fogok végezni. Nagyon pozitív élményeim vannak, mert olyan művekkel ismerkedtem meg, amiket alap esetben nem olvasnék el, s így hatalmas élmények maradtak volna ki az életemből. Shakespeare eddig is egy zseni volt a szememben, de most még hatalmasabbra nőtt, és Moliére-ről ne is beszéljünk! Tényleg örülök, hogy muszájból nekiálltam elolvasni a műveiket, mert hatalmas élményekkel gazdagodtam, gondolkoztam az olvasottakon, és tátva maradt a szám a bölcsességek, szemléletek, kifejezésmódok elolvasása/megértése után.

A napokban sokat gondolkoztam az íráson. A Selly által feltett kérdés miatt, ami arról szólt, hogy hobbinak szánom-e, vagy tervezek-e később komolyabban foglalkozni vele. Gondolkoztam... Többek között az fordult meg a fejemben, hogy képes lesz-e befejezni azokat a történeteimet, melyeknek még nem értem a végére, hogy lesz-e annyi ötletem, amely garantálja azt, hogy izgalmas legyen a sztori, hogy lesz-e kitartásom ahhoz, hogy bepötyögjem a gondolataim. Sajnos ezekre még most sem tudom a választ, nem merném azt mondani, hogy igen, mert ez sok mindentől függ... Talán.
A másik, hogy mennyi időm fog jutni az írásra. Ez addig oké, amíg nem járok egyetemre. De mi lesz jövőre? Ha felvesznek a kiválasztott szakra? Valószínűleg örülök majd annak is, ha pihenni tudok,nemhogy még írni.
Úgyhogy ezek a hatalmas kérdőjelek vannak a fejemben, amikre nem tudok válaszolni.

A legújabb történetemmel, A vér szavával a napokban elkezdtem haladni. Bár rettentő nagy fejtörést okozott megírni a pasi részt - nem vagyok vele túl elégedett -, de úgy ahogy sikerült begépelni a csávóka gondolatait/szövegét. Nemrég fejeztem be a 3. fejezetet. Szeretem írni ezt a történetet is, mert könnyen beletudom élni magam a főszereplőm bőrébe, azonosulni tudok vele. Aminek nagyon örülök, hogy egyre inkább letudom írni a szereplőm gondolatait, érzését, a leíró részeken finomítottam, részletgazdaggá tettem. Ez régóta kitűzött célom volt, s bár még nem vagyok elégedett a munkámmal, úgy érzem, jó úton haladok a cél felé.:) Dorcsusz egyébként elolvasta E. szemszögét, és annyit írt rá, hogy nem tudja, hoogy gondolkozik egy pasi, de tetszik neki. Végül kiderült, hogy azon volt a hangsúly, hogy gondolkozik, mert, nemhiszi, hogy csinálnak olyat. :'DD Hát én meghaltam. :D

Holnap nekiállok fejezetet javítani, bár lehet, hogy vasárnapra fog csúszni, meglátjuk.

Csóközön~

71. Liebster Blog Awards 2

Sziasztok, megint!

Elég rosszul érzem magam, mert sok idő eltelt mióta megkaptam ezt a díjat, s még nem válaszoltam rá. :/ De most pótlom az elmaradásom!

Először is nagyon szépen köszönöm Selly, hogy én is a kihívottjaid közé kerültem! :) ~ a Selly névre kattintva tudtok eljutni a blogjára~

Már kaptam egy ilyen díjat, de mivel még egyszer megkaptam, azért ismét eleget teszek a kérdéseknek, s kitöltöm.:) Múltkor elmaradt a leírása a díjnak, így most ezzel kezdeném.

A kezdeményezés Németországból indult, a díjat bloggerek adják egymásnak. Leginkább azt szeretnék vele elérni, hogy az olvasók jobban megismerjék a bloggert, illetve megtudják azt is, hogy ő kiket olvas, és kiket ajánl olvasásra. Éppen ezért van egy marketing háttere is, hiszen a blogger tovább is adja a díjat, nem csak megkapja.

A liebster szó jelentése egyébként kellemes, értékes, legkedvesebb, amely utal arra, hogy az odatévedő szívesen jár vissza az adott blogra, éppen ezért ajánlja. Fontos megemlíteni, hogy a lánclevelekhez hasonló módon terjed, és a jelölés során nincsen semmilyen tartalmi megkötés. Nem csak könyves, filmes blogok kaphatják meg, hanem oda lehet ítélni egy kismama-blognak vagy egy gasztroblognak is. A jelölésekkel elárulja a blogger magáról, hogy melyek azok a területek, amelyekről szívesen olvas. A Liebster Blog Awardot egyébként nem kötelező továbbadni, de felesleges megszakítani a láncot, hiszen ez mindenkinek elismerést jelent, és ha valami tetszik, akkor dicsérjük meg nyugodtan. Díjat adni pedig szép gesztus.

A díj kötelezettséggel jár, melynek itt vannak a szabályai. Fontos, hogy a szabályok változhatnak, maga a blogger változtathat rajtuk.
~ Írd meg, hogy kitől kaptad a díjat, linkeld be a posztba a blogját
~ Írj 10 olyan dolgot magadról, amely nem köztudott
~ Válaszolj a jelölő által feltett kérdésekre
~ Nevezd meg az új jelölteket, tegyél fel nekik 10 kérdést
~ Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled

Újabb 10 érdekesség:

1. Ha túl sok időt töltök egyedül, hajlamos vagyok arra, hogy bedepizzek. Ilyenkor szinte egész nap alszom, nem eszem, csak bámulom a falakat.

2. Rózsaszín mániás vagyok.

3. Régebben nagyon nehezen barátkoztam. Ma már könnyebben megy, de még mindig nehezen nyílok meg az embereknek.

4. Amióta megismertem Pelargonie-t, azóta úgy érzem, sokkal komolyabb lettem. Sok dologban felnyitotta a szememet, meghallgatott, segített, igazi barátom volt. E rövid idő alatt, mióta ismerem, sokkal többet tett értem, mint jó néhány barátom, akiket évek óta ismerek. E mellett nagyon tisztelem, és rajongok érte ~ hogy lehet valaki ilyen tehetséges?!:DD

5. Dorcsuszt lassan 7 éve ismerem, bár volt egy időszak, amikor megszakadt a kapcsolatunk  ~ az én hibámból.

6. Rettenetesen félek a fogdokitól. Ennek az oka, hogy általános iskolában a suliorvos egy szadista volt, aki érzéstelenítés nélkül fúrta-tömte a fogam, majd következő évben az EGÉSZSÉGES fogammal ugyanezt akarta megcsinálni. ~hasonló jó élményeket kívánok a kedves doktornak.

7. Az öcsémet mindig a bátyámnak nézik. Ő idősebbnek néz ki a koránál, én pedig fiatalabbnak. ~ no persze vakolat nélkül.

8. Én vagyok a legalacsonyabb a családban, amit nagyon utálok. A tíz évvel fiatalabb unokaöcsém már csak fél fejjel alacsonyabb nálam... ~ De még él bennem a remény, hogy nőni fogok!:D

9. Utálom a lazacot. ~ Amikor először ettem, finomnak tartottam, ám mikor másodszorra láttam hozzá, majdnem kidobtam a taccsot. Ma már az illatát sem bírom. Komolyan felfordul tőle a gyomrom. Sok ételt nem szeretek, de ilyen erős undort semmi más nem kelt bennem.

10. Imádok pizsamában lenni! Ha lehetne, folyton csak azt viselnék. *o*

A 10 feltett kérdés, s a válaszaim:

1. Hány éves voltál, amikor elkezdtél írni, és minek a hatására döntöttél úgy, hogy "pennát ragadsz"?
14 éves voltam, amikor az első történetem papírra vetettem. Tunéziában voltunk nyaralni, és úgy gondoltam, hogy néhány élményt muszáj leírnom, különben az emlékek az évek múltán megkopnak, és már nem lesznek olyan kedvesek. - Talán másfél hónap telt el, mióta megtaláltam ezt a bizonyos irományt, és rettentő jót vidultam rajta.:D

2. Milyen gyakran olvasol könyvet, fanfictiont, egyéb más történetet? Könyv esetében átlagosan mennyi idő alatt olvasod el az adott művet?
Hm... mostanában muszáj gazdálkodnom az időmmel, így azt mondanám, hogy nem sűrűn. Alapjáraton szinte naponta elolvasom a számomra érdekes írásokat.
Ha egy nagyon izgalmas könyvet tartok a kezembe, akkor egy nap alatt kivégzem - függetlenül attól, hogy milyen hosszú. Ilyen volt legutóbb a Da Vinci kód, amit egy pillanatra sem tudtam letenni. Ha a könyv átlagos, max. 2 nap.

3. Melyik országban élnél szívesen? Miért az adott országban szeretnél élni, és mit dolgoznál ott?
3-4 hely is van, ahol szívesen élnék, ezekből az egyik Japán. Maga az ország, az emberek viselkedése tetszik, az, ahogy a múlt a jelennel együtt veszi ki részét a mindennapokból. Hogy mit dolgoznék ott? Legfrissebb gondolatom az, hogy tolmács legyek, így ezt mondanám.:)
Emellett Amerikában is szívesen élnék, vagy akár Hawaii-n.

4. Tegyük fel, hogy találkozhatsz egy általad választott hírességgel, és feltehetsz neki egy kérdést. Ki lenne az, és mit kérdeznél tőle? 
Ez fogós kérdés, nem is igazán tudok rá válaszolni.:D Szívem szerint Ben Barnest mondanám, akit a világ legjobb pasijának tartok, de valószínűleg megnyikkanni sem tudnék.:D

5. Az írást egyszerű hobbiként tartod számon, vagy a jövőre nézve komolyabb terveid is vannak vele?
Nagyon boldog lennék, ha egyszer egy könyvesbolt polcain láthatnám a műveimet.:) Persze még sokat kell tanulnom, fejlődnöm, de örülnék, ha egyszer kiadnák a műveimet.:)

6. Ha kifognád a mesebeli aranyhalat, mi lenne a 3 kívánságod?
1. Egészséget és örök fiatalságot kérnék a barátaimnak, családomnak, magamnak.
2. Legyen béke a földön, az emberek ne öldössék egymást.
3. Újabb 3 kívánságot.

7. Melyik tulajdonságodra vagy a legbüszkébb? Miért?
Nagyon segítőkész vagyok, ám sok esetben ez csak egyirányú. Ennek ellenére ilyenkor mindig úgy érzem, hogy én mindent megtettem, s elégedett vagyok magammal, hiszen emberségesen, önzetlenül, kedvesen viselkedtem.

8. Melyik filmben szerepelnél/szerepeltél volna? Miért?
Trónok harca (bár ez sorozat, nem film) - mert rohadt izgalmas, és egy olyan korban játszódik, amelyért oda és vissza vagyok. *.*

9. Mi a kedvenc ételed? 
Ananászos csirke, és a hamburger. Nyamm~

10. Hiszel a természetfelettiben?
Igen! Sok-sok olyan dolog történt, ami miatt hiszek benne.

A jelöltem: Dorcsa 

A kérdéseim:
1, Mi az álmod? Mi terelt ebbe az irányba?
2. Ha egy napig valaki más bőrébe bújhatnál, kit választanál?
3. Milyen hiperszuper képességet szeretnél?
4. Mit gondolsz az örök életről? Bevállalnád?
5. Ha egy nap beállítana hozzád egy bizonyos rapper, akinek R-rel kezdődik a neve, mi lenne a reakciód?
6. Szerinted mitől lenne jobb a világ?
7. Ha rajtad múlna, hogy visszahozzák-e a régi ruhákat a divatba - főzők, szoknyák stb. - mit válaszolnál?
8. Szeretnél híres lenne? Ha igen, mivel válnál azzá? Ha nem, miért nem?
9. Az ember milyen idősen éli fénykorát? Miért?
10. Ki az, aki inspirálón hat rád?

Csóközöm~

70. Már megint témánál vagyunk

Hali!

Gondolom, már unjátok, hogy mindig ez a téma kerül terítékre - én is unom -, de egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne mondjam el a véleményemet.

Megint feltöltöttem egy fejezetet, és TI megint basztok a fejemre. Már nem kérek bocsánatot a vulgáris kifejezéseim miatt, mert rettentő mód dühös vagyok, és itt az egyetlen, aki kikérhet magának bármit is, az ÉN vagyok.

Tudjátok, mennyi ideig tart megírni egy közel 8 oldalas fejezetet? Mennyiszer kell átolvasni, átjavítgatni? Majd a helyesírási hibákat is száműzni belőle? Hm? Van fogalmatok arról, mennyi munka van egy 3000 karakteres írásban? Gondolom, nem. Mert aki tudja, az ír legalább pár sort, hiszen tisztában van azzal, milyen érzés, amikor szívből jövő örömmel tölt fel egy fejezetet, de nem kap egy jó - sőt rossz - szót sem.

Szeretek írni, imádok! De javítani már kevésbé. Mégis minden héten rászánom magam, mert kedveskedni akarok nektek, mert jelzitek, hogy van igény a folytatásra.
Azonban megint nem írtok nekem. Itt nem arra gondolok, hogy írjatok egy oldalt, néhány szótól is a mennyben érezném magam. De nem, TI még ennyit sem tesztek meg. Ez miért van? Már nem tetszik, amit írok? Akkor nosza, írjátok le, mivel nem vagytok elégedettek. Lusták vagytok? Nem tart tovább két percnél pár soros kritikát odaírni. Szégyenlősek, hátha nem lesz elég jó? Ne féljetek, én minden szót örömmel veszek.
De sajnos, ez az állapot, ami van, nagyon elszomorít. Ha így megy tovább, a CON utolsó fejezetét feltöltöm, és véget ér az AFS-re való publikálásom.

Azért írok, mert szeretek írni. Az írás számomra olyan, mintha egy jobb világba lépnék, ahol mindent én irányítok, ahol a gondolatok cselekedetekké válnak, ahol az álmok kiteljesednek. Az írásról soha nem mondanék le, mert az olyan volna, mintha a valóm egy részét engedném el. Nem. Az írás és én elszakíthatatlanok vagyunk, de a publikálás már más tészta. Fájna a szívem, ha abba kellene hagynom a feltöltést, de egyre valószínűbb, hogy meg fogom tenni. Időm amúgy sincs sok, múltkor is éppen csak betudtam sűríteni a programomba a javítást, ahelyett, hogy írtam volna.

Kérlek, gondolkozzatok el ezen, s ne csak az legyen, hogy elsiklotok felette. "Más úgy is ír kritikát, stb" Talán azért nem kapok semmit, nem? Mert mindenki így gondolkozik. Én is megtisztelem az írókat azzal, hogy írok nekik, miután elolvastam a történetüket - nem tart sokáig, s tudom, mekkora örömet szerez a szerzőnek, ha látja, írtunk neki.

Csakhogy értsétek, pontosan min akadtam ki, számokkal fejezem ki magam. Néhány hónapja a megtekintésem 17 ezer körül mozgott, 200 kritikával. Mára lassan elérem a 20 ezret, 219 kritikával. 3 ezer megtekintés, 19 kritika. Ez a szám minden, csak nem arányos.

Ma még jelentkezem, végre válaszolok a kérdésekre, melyeket Selly tett fel.

Szép napot!