2018. május 10., csütörtök

123. Jók-e az előolvasók, vagy sem?

Sziasztok!

Nem, nem az a kérdés, hogy használható tanácsokat adnak-e, hanem, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Nyilván alapesetben azt mondjuk, hogy naná, persze, hogy kellenek! Viszont amikor kurvára felbuzdulva elküldted neki/nekik a TELJES regényed, és hetek/hónapok múlva semmi, akkor már megkérdőjelezed magadban a dolgokat.
Ez a dolog elég rosszul érintETT. Igazi érzelmi hullámvasutat jártam meg a lelkemben, az elején dühös voltam, majd csalódott, végül eljutottam oda, hogy egyáltalán nem érdekel a dolog. Nem olvasták el? Teszek rá. Nem tudtam meg a véleményt, hogy mik a hibák? Hát így jártam. Majd újra és újra elolvasom, megpróbálom magamnak megtalálni azokat, amik javításra szorulnak. És a legfurább az egészben, hogy most már tényleg nem érdekelnek ezek az emberek. Semennyire sem. Míg korábban rossz érzés volt, azt hittem, annyira rosszat írok, és unalmasat, hogy azért nem olvassák el, most úgy gondolom, így jártak. Ha nem tetszik, ne olvassák. Nyilván ez is benne lehet. De már nem számolom magamban azokat a lehetőségeket, amik felmerülhetnek. Ne olvassanak, teszek rá. A legfurcsább, hogy azóta egy olyan emberke kezdte elolvasni a fejezeteimet, aki néhány hónappal ezelőtt még utált olvasni. Aztán pár kölcsönkönyv után rákapott a dologra, és hétről hétre kéri a fejezeteket. Ha nem is ad túl hosszú és kifejtett kritikákat, már az, hogy ő, aki eddig nem olvasott, élvezettel falja a fejezeteimet, nagyon pozitív visszajelzés. Szóval köszi csajszim!
Nincs harag emberek!:D


ui: Nyugi Zsebi, kedvenc kritikusom, rólad továbbra sem mondok le! :D

Pusszantás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése