Sziasztok, utoljára! :)
Szomorú mosollyal az arcomon írom az utolsó bejegyzést. Igen, az utolsót. Négy éve indult útjára a blog, ez idő alatt, több mint 9000 ember tévedt ide, aminek nagyon örülök. :) 2015-ben, amikor létrehoztam ezt a személyes dolgokkal- írással kapcsolatos felületet, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok mindent kapok tőle.:) Ekkor kezdtem el feltölteni AFS-re, a CON fejezeteit, a frissítéseket sok esetben jeleztem, és Ti, drága olvasóim, Ti elolvastátok, kommenteltetek, feltöltöttetek! Ha Ti nem vagytok, én sem tartanék ott, ahol most. Nem lenne négy befejezett regényem, nem gondolkoznék azon, hogy kezdjek velük valamit, mert a kedves szavaitok, ésszerű hozzászólásaitok és az, hogy felhívtátok a figyelmem a hibákra, mind hozzájárult a fejlődésemhez. Nemrég el akartam kezdeni a CON-t, hogy elolvassam, mit írtam több, mint négy évvel ezelőtt, de az első pár sor után úgy éreztem, képtelen vagyok rá. Ezt tényleg én írtam? Jaj, de ciki! Aztán kapcsoltam: hülye vagyok? Hiszen innét indultam! Persze írtam már előtte is sztorikat, de ez volt az első, ami tényleg lekötött, szerettem írni, és ha Ti nem fogadjátok akkora szeretettel, amekkorával tettétek, biztos nem vált volna ennyire a részemmé az írás. Nekem a CON a kezdet, amire büszkén fogok mindig visszagondolni. Nem azért, mert tökéletes mű - messze áll attól -, Miattatok. Olvasókat, barátokat kaptam a történet által. Még ha nem is volt egy mestermű, beszippantott titeket, szerettétek olvasni. Ennél többet senki sem akarhat, aki ír.
Aztán a következő években sem maradt abba az írás, bár ti a CON-on kívül nem igen láttatok tőlem regényt. Sajnálom, hogy ez így alakult. Az AFS megszűnése sem javított a helyzeten, bár ebben az időszakban már úgy éreztem, kinőttem az oldalból, már nem volt olyan hatással rám, mint régen, másképp ítéltem meg, mint anno.
Az elmúlt két évben, négy regényt írtam meg. Perzselő érintés, Égető kapocs, ez egy két részes regény, ami romantikával és humorral van megtöltve. Aztán jött még egy romantikus, ahol a maffia is bekapcsolódik - nem a CON-hoz hasonló, sokkal komolyabb, mélyebb és felnőttebb regény. Néhány hete az első fantasy-mat fejeztem be, Azázel a pokol angyala címmel. Egyik sem sikerült volna, az AFS múlt és a kedves olvasóim/kritikusaim nélkül.
Hálás vagyok, örökké hálás leszek!
Most búcsúzom, de érzem, fogok még írni nektek! Lehet, hogy fél év vagy öt év elteltével, de fogok.
Sose adjátok fel az álmaitokat! Soha! Ezt senki sem veheti el tőletek, csak rajtatok áll, hogy megvalósítjátok-e őket. Tennünk kell értük! Én teszek/tenni fogok, mindig is!
Sziasztok!
Becca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése