Most szimplán felszívtam magamat, mert olyant láttam, amitől kicsit nagyon eldurrant az agyam. Mi a francért kell kétszínűnek lenni, vagy szimplán benyalni a másiknak? esetleg a kettőt egyszerre...
Nem értem, és sosem fogom megérteni. De szerintem ez esetben nem én vagyok a hülye.
Szívem szerint kifejteném az egészet, de olvassák olyanok is a blogot, akik ebben érintettek, úgyhogy nem teszem meg, éppen nincs kedvem senkiivel sem veszekedni. De attól még megvan a véleményem az ilyenekről. Mostanában nagyon átértékeltem magamban néhány embert, és rohadtul nem jó róluk már a véleményem. Az ilyen húzások még inkább kiakasztanak.
Persze, végül is a mai világban tök általános a benyalás, puncsolás, a kedves kis hamis mosoly. Aki ezt csinálja, annak csak gratulálni tudok. Ne is legyetek egyenesek, és fejezzétek ki a véleményeteket, hanem sunyi módon éljetek.
Oké, most kicsit jobb, úgyhogy megyek tanulni.
Péntek körül hozok egy friss fejezetet, bár hogy minek, azt még én sem tudom. Komolyan, úgy érzem, hogy Danielnek, az előolvasómnak írom a sztorimat. Felemelő érzés, hogy a barátaim helyett egy idegen olvassa az írásom.:DD
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése