Nem készültem valami eget rengető bejegyzéssel, néhány mondatban leírom a hetem, meg ami történt velem.
Először is, igazán belehúztam a tanulásba. Múlthétvége óta jó néhány drámát/színműt sikerült átnyálaznom, ami az emelt magyarhoz kell, tegnap is elkezdtem egy újabbat, amit valószínűleg ma ki is fogok végezni. Nagyon pozitív élményeim vannak, mert olyan művekkel ismerkedtem meg, amiket alap esetben nem olvasnék el, s így hatalmas élmények maradtak volna ki az életemből. Shakespeare eddig is egy zseni volt a szememben, de most még hatalmasabbra nőtt, és Moliére-ről ne is beszéljünk! Tényleg örülök, hogy muszájból nekiálltam elolvasni a műveiket, mert hatalmas élményekkel gazdagodtam, gondolkoztam az olvasottakon, és tátva maradt a szám a bölcsességek, szemléletek, kifejezésmódok elolvasása/megértése után.
A napokban sokat gondolkoztam az íráson. A Selly által feltett kérdés miatt, ami arról szólt, hogy hobbinak szánom-e, vagy tervezek-e később komolyabban foglalkozni vele. Gondolkoztam... Többek között az fordult meg a fejemben, hogy képes lesz-e befejezni azokat a történeteimet, melyeknek még nem értem a végére, hogy lesz-e annyi ötletem, amely garantálja azt, hogy izgalmas legyen a sztori, hogy lesz-e kitartásom ahhoz, hogy bepötyögjem a gondolataim. Sajnos ezekre még most sem tudom a választ, nem merném azt mondani, hogy igen, mert ez sok mindentől függ... Talán.
A másik, hogy mennyi időm fog jutni az írásra. Ez addig oké, amíg nem járok egyetemre. De mi lesz jövőre? Ha felvesznek a kiválasztott szakra? Valószínűleg örülök majd annak is, ha pihenni tudok,nemhogy még írni.
Úgyhogy ezek a hatalmas kérdőjelek vannak a fejemben, amikre nem tudok válaszolni.
A legújabb történetemmel, A vér szavával a napokban elkezdtem haladni. Bár rettentő nagy fejtörést okozott megírni a pasi részt - nem vagyok vele túl elégedett -, de úgy ahogy sikerült begépelni a csávóka gondolatait/szövegét. Nemrég fejeztem be a 3. fejezetet. Szeretem írni ezt a történetet is, mert könnyen beletudom élni magam a főszereplőm bőrébe, azonosulni tudok vele. Aminek nagyon örülök, hogy egyre inkább letudom írni a szereplőm gondolatait, érzését, a leíró részeken finomítottam, részletgazdaggá tettem. Ez régóta kitűzött célom volt, s bár még nem vagyok elégedett a munkámmal, úgy érzem, jó úton haladok a cél felé.:) Dorcsusz egyébként elolvasta E. szemszögét, és annyit írt rá, hogy nem tudja, hoogy gondolkozik egy pasi, de tetszik neki. Végül kiderült, hogy azon volt a hangsúly, hogy gondolkozik, mert, nemhiszi, hogy csinálnak olyat. :'DD Hát én meghaltam. :D
Holnap nekiállok fejezetet javítani, bár lehet, hogy vasárnapra fog csúszni, meglátjuk.
Csóközön~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése