Gondolom, már unjátok, hogy mindig ez a téma kerül terítékre - én is unom -, de egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne mondjam el a véleményemet.
Megint feltöltöttem egy fejezetet, és TI megint basztok a fejemre. Már nem kérek bocsánatot a vulgáris kifejezéseim miatt, mert rettentő mód dühös vagyok, és itt az egyetlen, aki kikérhet magának bármit is, az ÉN vagyok.
Tudjátok, mennyi ideig tart megírni egy közel 8 oldalas fejezetet? Mennyiszer kell átolvasni, átjavítgatni? Majd a helyesírási hibákat is száműzni belőle? Hm? Van fogalmatok arról, mennyi munka van egy 3000 karakteres írásban? Gondolom, nem. Mert aki tudja, az ír legalább pár sort, hiszen tisztában van azzal, milyen érzés, amikor szívből jövő örömmel tölt fel egy fejezetet, de nem kap egy jó - sőt rossz - szót sem.
Szeretek írni, imádok! De javítani már kevésbé. Mégis minden héten rászánom magam, mert kedveskedni akarok nektek, mert jelzitek, hogy van igény a folytatásra.
Azonban megint nem írtok nekem. Itt nem arra gondolok, hogy írjatok egy oldalt, néhány szótól is a mennyben érezném magam. De nem, TI még ennyit sem tesztek meg. Ez miért van? Már nem tetszik, amit írok? Akkor nosza, írjátok le, mivel nem vagytok elégedettek. Lusták vagytok? Nem tart tovább két percnél pár soros kritikát odaírni. Szégyenlősek, hátha nem lesz elég jó? Ne féljetek, én minden szót örömmel veszek.
De sajnos, ez az állapot, ami van, nagyon elszomorít. Ha így megy tovább, a CON utolsó fejezetét feltöltöm, és véget ér az AFS-re való publikálásom.
Azért írok, mert szeretek írni. Az írás számomra olyan, mintha egy jobb világba lépnék, ahol mindent én irányítok, ahol a gondolatok cselekedetekké válnak, ahol az álmok kiteljesednek. Az írásról soha nem mondanék le, mert az olyan volna, mintha a valóm egy részét engedném el. Nem. Az írás és én elszakíthatatlanok vagyunk, de a publikálás már más tészta. Fájna a szívem, ha abba kellene hagynom a feltöltést, de egyre valószínűbb, hogy meg fogom tenni. Időm amúgy sincs sok, múltkor is éppen csak betudtam sűríteni a programomba a javítást, ahelyett, hogy írtam volna.
Kérlek, gondolkozzatok el ezen, s ne csak az legyen, hogy elsiklotok felette. "Más úgy is ír kritikát, stb" Talán azért nem kapok semmit, nem? Mert mindenki így gondolkozik. Én is megtisztelem az írókat azzal, hogy írok nekik, miután elolvastam a történetüket - nem tart sokáig, s tudom, mekkora örömet szerez a szerzőnek, ha látja, írtunk neki.
Csakhogy értsétek, pontosan min akadtam ki, számokkal fejezem ki magam. Néhány hónapja a megtekintésem 17 ezer körül mozgott, 200 kritikával. Mára lassan elérem a 20 ezret, 219 kritikával. 3 ezer megtekintés, 19 kritika. Ez a szám minden, csak nem arányos.
Ma még jelentkezem, végre válaszolok a kérdésekre, melyeket Selly tett fel.
Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése