86. GLS

Sziasztok, bogyók!

Még két ünnep között írtam egy bejegyzést Fb-ra, hogy a Könyvmolyképzőnél vannak akciók, ajándékok, stb. Nos, én rendeltem is könyveket, december 28-án. Ma január 11-e van, és még sehol sincsenek a könyveim. Csütörtökön a csodálatos futárszolgálat állítólag kihozta, de nem volt itthon senki - tesóm egész nap itthon volt, és állítása szerint senki sem csengetett. Háát, oké... Pénteken, miután utánanéztem a csomagnak, felhívtam a futárt, aki állította, hogy kihozta a csomagot, majd ezek után megkérdezte, hogy jó lesz, ha hétfőn kihozza? Természetesen tökéletes lett volna. De baszd meg, itt van hétfő este, és még mindig nincsenek meg a könyveim. Ez azért már rohadtul idegesítő. Holnap lesz 6 napja, hogy a GLS-nél van a csomagom, és nem voltak képesek kihozni. ~ Amikor sminket rendeltem, és nem GLS volt a közvetítő, a rendelés utáni napon már itt volt a csomagom - csak az összehasonlítás végett.
Úgyhogy nagyon tele van a nemlétezőm. Ha a holnapi nap folyamán sem kapom meg, akkor megint telefonálni fogok, mert ez azért már vicc. 6 napja a szaros raktárban van a könyvem, és azóta sem értek ide.

Na, de ne csak a rossz híreket mondjam: újra teljes gőzzel írom a Borzongást. Teljesen feldob, hogy ilyen könnyen haladok vele, hogy szinte megállás nélkül tudom írni a történetet. Tényleg boldog vagyok, amikor gépelem a különféle hülye gondolataimat, kikapcsol, de közben fel is tölt energiával. Ilyenkor úgy érzem, hogy van értelme mindennek, hogy az írás okozza a legnagyobb örömet - lehet, hogy bután hangzik, de így van. Ez az a történet, amihez mindig öröm visszatérni. Talán maga a sztori, talán a szereplőim gondolatai, a viselkedésük, a dolgok, amik történnek velük, mind magával ragadják a képzeletem, és rengeteg ötletem támad, ahogy beleélem magam. Szóval imádom írni! Nem tudom, hogy hasonló érzése lesz-e annak, aki majd olvassa, de azért reménykedem.:)
Mint már kiírtam, AFS-ről le fogom törölni. Több oka is van, egyelőre egyik sem publikus; kicsit úgy érzem magam ezzel a történettel kapcsolatban, mintha a gyermekem volna, és azt az ártatlan kisbabát kéne a világ szemei elé tárnom.

Jók legyetek!
Csóközön~