Ma megint egy pörgős napot tudhatok a hátam mögött, nem volt túl jó, annyi szent. Kezdjük ott, hogy rettenetes éjszakám volt - nem részletezném. Éjjel a papagáj csinálta a fesztivált, délelőtt pedig a két kutyánk verekedett össze; és sajnos most nem csak morgás volt, hanem rendesen összeverekedtek. Hiába kiabáltam velük, mintha ott sem lettem volna... Rettenetesen megijedtem, hiszen egy vizsla és spániel verekedett össze, ráadásul a vizsla nagyon öreg és ingerlékeny. Azonban nagyon meglepődtem, mert a szokással ellentétben a pici nem vágta hanyatt magát, hogy a nagy ne bántsa, hanem visszatámadott. Áh, rettenetes visszagondolni rá. Örülök, hogy nem lett egyiknek sem baja! Természetesen a szívem majdnem kiugrott a helyéről, és ahogy abbahagyták a verekedést, majdnem összeestem, annyira remegtek a lábaim... sőt... nem sok hiányzott, hogy el is sírjam magam. - ha szégyen, ha nem.
Nemrég írtam, közel három oldalt a Borzongáshoz. Tényleg elé nehéz folytatnom, de semmit sem adnak könnyen, nem?! :D
Nagyon rosszul érzem magam, amiatt, hogy Évusnak nem írtam még annyi kritikát, amennyi története fent van. Lehet azt hiszi, nem érdekel, pedig de! Csak mire odajutok, hogy elolvassam, alig tudom nyitva tartani a szemem... De most mindenképpen pótolom a hiányosságom!
Jó éjt, Drágáim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése