2015. szeptember 9., szerda

51.Write

Sziasztok, cukorborsók! :3

Ma- oh, már ennyi az idő? Akarom mondani, tegnap - csodálatos napom volt. Nem volt semmi extra tevékenységem, csupán újra rátaláltam az írás gyönyörűségére. Délelőtt egy picit olvastam, aztán ledőltem egy pöppet, de nem tudtam aludni, folyton mondatok kavarogtam a fejemben, amik az írással kapcsolatban merültek fel. Úgyhogy nem aludtam, de picit pihentem és ez bőven elég volt! Három óra után átköltöztem az asztalomhoz - aki ismer, az tudja, hogy nem igazán szoktam asztalnál ülve gépezni, de most úgy éreztem erre van szükségem. Tehát, odaültem az asztalhoz, és írni kezdtem. Igen, írni, de olyan felszabadultan, mint már nagyon régen. Újra azt a könnyed érzést éreztem, amiért imádok írni. Az ujjaim szinte maguktól szaladtak végig a betűkön, fostam magamból a szót. Miközben írtam, olyan volt, mintha valami hatalmas súlytól sikerült volna megszabadulnom, ami eddig lekötözött. Sokszor szenvedtem, hogy alig tudok írni - egen, szóismétlés, bocsi -, csak ülök a monitor előtt, nem tudok egy árva mondatot sem legépelni. Na, ez most nem volt! Sőt, megállni nem tudtam!
Este pedig, vagyis 11 körül folytattam - nemrég, úgy tíz perce hagytam csak abba. Amit a mai napra terveztem, azt mind sikerült leírnom, közel 8 oldal született meg a mai napon.:) Szóval büszke vagyok magamra, és boldog is! Rettenetesen boldog! Újra töménytelen örömet jelent az írás, felszabadulást, gondolat kiürítést, érzés átadást - mindent, ami jó! Bocsánat, ha nagyon be vagyok zsongva, de tényleg rettentő jó kedvem van! :D

Egyébként ma még tesóm is műsorozott. Ugyanis a drága anyám volt olyan ügyes, hogy feldobta a tetőre, Szuzyka játékát, de természetesen olyan magasra, hogy nem lehetett sehogy sem levarázsolni. Na, ekkor jött az okos tesóm - mert fiú, naná, hogy ilyen okos... -, hogy ő kimászik az ablakon, és lemászik a tetőn addig, ahol a játék van. És tényleg kiment... sőt, még élvezte is, alig akart bejönni. Kiült a tetőre, és arról áradozott, hogy milyen melegek a cserepek és milyen jó ott ülni. Aztán másodszorra is felment, csak mert milyen jó. Vajon miért érzem, hogy őrültekkel vagyok körülvéve?! :D

Csóközön~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése