2015. szeptember 20., vasárnap

55. Ez és az

Sziasztok, bogyók!

Sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de nem volt miről írnom. Így viszont, jó pár nap elteltével van néhány dolog, amit letudok gépelni.:)

Ez egyik, és talán legfontosabb, hogy fent van a következő Borzongás fejezet. Ahogy kiírtam FB-ra is, ide is leírom, hogy nem lesz többször heti két friss, az adagot egyre csökkentem - egyik héten Borzongás, következő héten CON fog terítékre kerülni. Azonban előfordulhat az is, hogy elmarad a heti friss, és csak egy hét múlva hozom - nincs túl nagy érdeklődés, kommentelés, ám nem ez az oka a döntésemnek. Bele kell húznom a tanulásba, emellett szeretnék elmenni dolgozni, és közben folytatni az írást. Márpedig a javítás még nem megy olyan jól, ráadásul több órát vesz igénybe. Másrészről meg egy olyan érzés is kavarog bennem, hogy abbahagyom a publikálást. A CON-nál azért fontolgatom, mert szeretném átírni, nem vagyok megelégedve vele. A másik történetemnél pedig azért, mert erősen gondolkozom egy pályázatban. Persze, ezek még csak tervek, nem tudom, hogy mi lesz belőlük. De az tény, hogy nem érzek magamban túl sok affinitást, hogy töltögessem fel a fejezeteket. Talán a borús hangulatomnak az oka a mostanában felhalmozódott sok-sok rossz dolog, amik nem éppen rózsás hangulatba ringatnak.

A tanulást is nagyon komolyan kell vennem, ugyanis ha nem sikerül jövőre sem a kiszemelt egyetem, akkor valószínűleg gutaütést kapok. Azt eddig még nem írtam le, mert eléggé megviselt, de valóban NEM vettek fel a kiszemelt helyre - másra pedig nem akartam menni. Úgyhogy maradt az az opció, hogy javítok néhány érettségit, tanulom közben az aktuális nyelvet/nyelveket, és jövőre újrajelentkezem.

A hetem viszonylag nyugisan telt. Úgy volt, hogy csütörtökön talizom Pellával, de én balga rosszul emlékeztem az időpontra, és egy órával később mentem - gratu magamnak! Szerencsére másnap pótoltuk az elmaradt talit! Megint nagyon jót beszélgettünk, nevettünk, jól elvoltunk. Nagyon örültem, hogy végre kiönthettem neki a szívem, mert annyi minden nyomott, hogy napok óta szinte semmit sem aludtam.
Miután hazajöttem a taliról, lezuhanyoztam, kajáltam és mentem tovább. Sikerült végre a banda nagy részét összehívni, és megbeszéltük, hogy elmegyünk egy koncertre, ami a városban lesz. Hát, az este nem éppen úgy alakult, ahogy terveztük. Kezdve, hogy a fiúk olyan idióták voltak, hogy arra szavak nincsenek - rettentő gyerekesen viselkedtek már megint, és olyannyira tele van velük a hócipőm, hogy a szülinapomra még meghívom őket, de utána biztosan nem fogok velük összejárni. Nem, nem esek túlzásba, ugyanis annyira leszarták, hogy mi is ott vagyunk barátnőmmel, hogy félúton elhagytak minket. Csodás, mi?! Nem veszekedem én velük, egyszerűen nem fogok már kisgyerekekkel vegyülni, akiknek semmi felelősségérzete nincs. Azt hiszem kinőttem már ebből, és nem tudom elviselni, hogy a körülöttem lévők ilyenek legyenek. Egy pasi viselkedjen már pasiként, könyörgöm!
Az este végül is elég jól sikerült, mert néhány volt osztálytársam is felbukkant, akiknek nagyon örültem. Akkor jöttem csak rá, hogy mennyire hiányoztak, amikor odajöttek és megöleltek. Nagyon sokat beszélgettünk, megdumáztuk, hogy a szülinapomon újra találkozunk.

Szombaton családi-nap volt. Elmentünk az Amerikai Étterem nevezetű helyre, ahol extra nagy hambit ettem, krumplival. Persze még a felét sem tudtam elpusztítani a hambucinak.:D
Este keresztapám áthozott nekem egy tévét - erről annyit kell tudni, hogy az enyém kb. 4 hónapja beszart, de amennyit tévézek nem is hiányzott. Annak örömére, hogy ismét van egy működőképes televízióm, néztem este egy filmet. Igen ám, de ma, amikor beakartam kapcsolni, hogy zenét hallgassak takarítás közben, nem volt jó - nem, nem a tévé, hanem az a rohadt DIGI szart be. Peches vagyok, azt hiszem... Több hónap után kapok tévét, amit egy rohadt film erejéig tudok élvezni.:'D

Csütörtök óta nem írtam, holnap mindenképp szeretnék. Az új írásomhoz is rengeteg ötletem van, a CON-hoz semmi. Egy ideje hanyagolom már a történetet, nem is igazán tudom, hogy mit írjak hozzá, hogy írjam... Azt hiszem, fáradt vagyok Ashley és Daniel közötti valamihez...




Csóközön!

3 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Cio. "Másrészről meg egy olyan érzés is kavarog bennem, hogy abbahagyom a publikálást. A CON-nál azért fontolgatom, mert szeretném átírni, nem vagyok megelégedve vele." Figyi ha megteszed, meghalok, megbolondulok. XD jó nem de akkor is csalódót leszek. Mert azt ígérted végigviszed, és ha megint csalódok, kiakadok. Tudom most hisztisnek, tartasz, de nekem fontos a CON, mert legalább ebben a rossz világban van valami jó.

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Bocsánat, hogy csak most válaszolok, nem volt túl sok időm - AFS-en is ebből kifolyólag nem válaszoltam még a kedves soraidra.
    Nem tudom, hogy láttad-e, amit FB-ra kiírtam, ha nem, akkor leírom: a történetek feltöltését ideiglenesen abba hagytam, tehát ez nem végleges, csak egy átmeneti állapot. Nem tudom, mikor fogok ismét publikálni, lehet hogy több hónap múlva, majd kiderül. Szeretném az életem rendezni, a gondolataimat a helyükre tenni, arra összpontosítani, hogy jövőre bekerüljek az egyetemre. Emellett mostanában már nem okozott igazán örömet a fejezetek feltöltése - sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de így van. És ezért nyilván magamban keresendő a hiba, ezért is veszek ki egy kis szabit.
    Az írást természetesen nem hagyom abba, hiszen a mentsváram, a szerelmem, a mindenem.
    Kérlek, értsd meg a döntésem!
    Természetesen én is megértelek téged, és ígéretemhez híven végig fogom vinni a történetet - csak nem most.

    Becca

    VálaszTörlés