Ahogy ígértem pár hete, meghoztam az élménybeszámolót a Tóparti kísértetek című könyvről, mely az első volt, amit Stephen Kingtől olvastam, ám biztos, hogy nem az utolsó.
Azzal kezdeném, hogy egy cikket olvastam az íróról, ami felkeltette annyira az érdeklődésem, hogy megszülethessem bennem a döntés: olvasnom kell tőle. Úgy emlékeztem van itthon tőle néhány könyv, és ahogy felmásztam a könyvespolchoz - ugyanis az emeletre vezető lépcső mentén végig könyvespolc húzódik-, találtam is egy sort, amin jó néhány könyv van az ő nevével ellátva. Nem sokat teketóriáztam, rögtön a legvastagabbat kaptam ki a többi, kevésbé vonzó című könyv közül. Íme a fülszöveg:
Michael Noonan sikeres író. Boldogan él szép feleségével, Jo-val. Minden évben megjelentet egy újabb regényt, művei előkelő helyen állnak a bestsellerlistákon, anyagilag is szépen gyarapodik. Egy fullasztó nyári napon Jo agyvérzésben meghal. Mike összeomlik, képtelen írni, még szerencse, hogy van talonban néhány kézirata. Lidérces álmok gyötrik, amelyek mind a Nevető Sarában, Noonan-nék tóparti nyaralójában játszódnak. A ház a századfordulón egy híres fekete bluesénekesnőé volt, aki annak idején családjával együtt egyik napról a másikra eltűnt. Mike négy év után átköltözik a nyaralóba, ahol az álmok folytatódnak, sőt kísértetek látogatják, s lassacskán körvonalazódik egy szörnyű rejtély. Vajon mit titkol a tóparti zárt közösség, élén a hatalmaskodó, öreg és beteg milliárdos helyi kiskirállyal? Mit rejt a múlt, s hogyan függ össze a jelennel, Mike-kal és Jo halálával? Stephen King ismét remekművet alkotott; könyve nemcsak izgalmakban bővelkedő, letehetetlen olvasmány, de hiteles képet ad az alkotó ember lelki gyötrelmeiről s egy kis település bonyolult viszonyairól is.
Nos, kezdjük ott, hogy már 13-14 éves korom óta inkább a komolyabb könyvekért rajongom, nem a romantikus sztorikat szerettem olvasni, amik sorait szinte falni lehet, és pár óra alatt végezni azzal a 2-300 oldallal, amit az író megírt. Örök szerelmese vagyok a hosszú, 6-700 oldalas könyveknek, ahol jelen van a kaland, a rejtély és baromi sok csavarral teszi az író még élvezetesebbé a könyveket. Az első ilyen könyveket, Wilbur Smith-től olvastam, 3 sorozatot is, amiket már 3x újraolvastam.
Na, térjünk vissza a jelenbe.
Ez volt az első olyan olvasmányom - legalábbis könyv formájában - , ami természetfeletti dolgokkal volt feldobva. Tudni kell rólam, hogy nem rajongok a horrorfilmekért, ugyanis túl jó a képzelőerőm, és a tévében látottakat sajnos sokszor tovább gondolom, ez pedig jó párszor álmatlan éjszakát eredményezett. Mégis úgy gondoltam, belevágok. Nem bántam meg, bár hozzátenném, hogy nemigen olvastam este, mert hát valljuk be, hogy jobb a békesség. Így is néhányszor nem tudtam aludni a könyv hatására, vagy mert olyan résznél hagytam abba, ami kérdőjelet alkotott a fejemben vagy a szellemes dolgok miatt.
A történet alapsztorija szerintem baromi jó. Rohadt érdekes az egész könyv, nem volt olyan lapja, ahol azt mondtam volna, hogy unom olvasni. Olvastatta magát a könyv, pörögtek az események, néhányszor akkora csavar volt benne, hogy hihetetlenkedve olvastam újra az aktuális oldalt, hogy meggyőződjek arról, tényleg azt olvastam, amit. Az utolsó két-három csavar óriásira sikeredett. Az elsőnél az író teljesen elhitette velem, hogy minden idilli, minden rendbe jött, erre egy olyan kis csalafintaságot csempészett bele a folytatásba, amitől a szám tátva maradt, lesokkoltam, elkezdtem gondolkozni a ,,mi lett volna, ha..." dolgon. És itt kiemelném, hogy ez nagyon tetszett a könyvben. Sokszor, King, olyan helyen hagyott félbe egy-egy gondolatmenetet, vagy kérdést, melyre még nem született válasz, hogy az olvasót belevonta a történetbe, rákényszerítve, hogy a saját fejében ő is felépítse Mike napjait, és azon agyaljon, hogy mégis mi a fene folyik körülötte, és a dolgoknak mi lesz a végkimenetele.
Mindezek a pozitívumok mellett nagyon tetszik a stílus, amiben ír. Gördülékeny, könnyen olvasható, ám szépen megírt sorokat ad nekünk, olvasóknak. A szereplői részletesek, jól felépítettek, a cselekmény egymásra épül, nem hagy elvarratlan szálat, esetleges kérdéseket sem, amikbe bele lehetne kötni. A paranormális dolgokat is finoman adagolja, nem esik át a ló túloldalára, de a sorokat olvasva az ember bőre libabőrözik, a hangulatot nagyon jól megteremti.
A könyv végére érve tudatosult bennem, hogy micsoda tehetség ez a férfi! Ütős sztorit talált ki, jól megírta, elgondolkodtatott a történetével, belevont az eseményekbe, és letaglózott a végére, jó sokáig az olvasottak hatása alatt voltam.
Nagyon örülök, hogy kézbe vettem ezt a könyvet, megérte elolvasni! Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Oyasumi nasai!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése