Sziasztok, utoljára! :)
Szomorú mosollyal az arcomon írom az utolsó bejegyzést. Igen, az utolsót. Négy éve indult útjára a blog, ez idő alatt, több mint 9000 ember tévedt ide, aminek nagyon örülök. :) 2015-ben, amikor létrehoztam ezt a személyes dolgokkal- írással kapcsolatos felületet, nem gondoltam volna, hogy ilyen sok mindent kapok tőle.:) Ekkor kezdtem el feltölteni AFS-re, a CON fejezeteit, a frissítéseket sok esetben jeleztem, és Ti, drága olvasóim, Ti elolvastátok, kommenteltetek, feltöltöttetek! Ha Ti nem vagytok, én sem tartanék ott, ahol most. Nem lenne négy befejezett regényem, nem gondolkoznék azon, hogy kezdjek velük valamit, mert a kedves szavaitok, ésszerű hozzászólásaitok és az, hogy felhívtátok a figyelmem a hibákra, mind hozzájárult a fejlődésemhez. Nemrég el akartam kezdeni a CON-t, hogy elolvassam, mit írtam több, mint négy évvel ezelőtt, de az első pár sor után úgy éreztem, képtelen vagyok rá. Ezt tényleg én írtam? Jaj, de ciki! Aztán kapcsoltam: hülye vagyok? Hiszen innét indultam! Persze írtam már előtte is sztorikat, de ez volt az első, ami tényleg lekötött, szerettem írni, és ha Ti nem fogadjátok akkora szeretettel, amekkorával tettétek, biztos nem vált volna ennyire a részemmé az írás. Nekem a CON a kezdet, amire büszkén fogok mindig visszagondolni. Nem azért, mert tökéletes mű - messze áll attól -, Miattatok. Olvasókat, barátokat kaptam a történet által. Még ha nem is volt egy mestermű, beszippantott titeket, szerettétek olvasni. Ennél többet senki sem akarhat, aki ír.
Aztán a következő években sem maradt abba az írás, bár ti a CON-on kívül nem igen láttatok tőlem regényt. Sajnálom, hogy ez így alakult. Az AFS megszűnése sem javított a helyzeten, bár ebben az időszakban már úgy éreztem, kinőttem az oldalból, már nem volt olyan hatással rám, mint régen, másképp ítéltem meg, mint anno.
Az elmúlt két évben, négy regényt írtam meg. Perzselő érintés, Égető kapocs, ez egy két részes regény, ami romantikával és humorral van megtöltve. Aztán jött még egy romantikus, ahol a maffia is bekapcsolódik - nem a CON-hoz hasonló, sokkal komolyabb, mélyebb és felnőttebb regény. Néhány hete az első fantasy-mat fejeztem be, Azázel a pokol angyala címmel. Egyik sem sikerült volna, az AFS múlt és a kedves olvasóim/kritikusaim nélkül.
Hálás vagyok, örökké hálás leszek!
Most búcsúzom, de érzem, fogok még írni nektek! Lehet, hogy fél év vagy öt év elteltével, de fogok.
Sose adjátok fel az álmaitokat! Soha! Ezt senki sem veheti el tőletek, csak rajtatok áll, hogy megvalósítjátok-e őket. Tennünk kell értük! Én teszek/tenni fogok, mindig is!
Sziasztok!
Becca
2019. november 17., vasárnap
129. 10 hónap után ismét itt
Haliho!
Nos, nem jött össze a terv, miszerint rendszeresen fogok blogolni. Őszintén szólva talán egy hete jutott eszembe, hogy hoppá, nekem van egy blogom is. Sejthetitek, nem csak témák nem voltak, amiről írhattam volna, de még a tényt is elfelejtettem, hogy én amúgy blogolok - vagyis blogoltam.
Most elkezdhetném fosni a szót, de nem látom értelmét. Ezen a blogon már nem. Talán elkezdek egy újat, ahol tiszta lappal indíthatok. Túl sok minden történt velem a blog kezdete óta, már nem érzem magam ugyanannak az embernek, és nem szeretnék már ezen a felületen, annak a lánynak az életébe beleirkálni, aki a sűrű bejegyzésekkor voltam.:)
Nos, nem jött össze a terv, miszerint rendszeresen fogok blogolni. Őszintén szólva talán egy hete jutott eszembe, hogy hoppá, nekem van egy blogom is. Sejthetitek, nem csak témák nem voltak, amiről írhattam volna, de még a tényt is elfelejtettem, hogy én amúgy blogolok - vagyis blogoltam.
Most elkezdhetném fosni a szót, de nem látom értelmét. Ezen a blogon már nem. Talán elkezdek egy újat, ahol tiszta lappal indíthatok. Túl sok minden történt velem a blog kezdete óta, már nem érzem magam ugyanannak az embernek, és nem szeretnék már ezen a felületen, annak a lánynak az életébe beleirkálni, aki a sűrű bejegyzésekkor voltam.:)
2019. január 20., vasárnap
128. Minden és semmi
Sziasztok!
Ígéretemhez híven itt vagyok, hogy újra belevessem magam a blogolásba, bár nincs túl sok ötletem, hogy miről írhatnék. Lehetne, hogy a régi terv szerint haladok, és elkezdek könyvekről értékelést írni, de ezt még át kell gondolnom. Annyi van már, mint a nyúlbogyó, nem tudom, milyen új dolgot tudnék belecsempészni. :D
Szeretnék, tényleg szeretnék valami tematika szerint haladni, és egy témában blogolni, mert annak nem sok értelmét látom, hogy néha bejelentkezem, elmondom, hogy most ez és ez jó volt, de az meg szar, és elmesélek néhány dolgot, ami velem történt.
Nagyon kevesen olvassátok már a blogom.:/ Ez teljes mértékben az én hibám, mert tényleg baromira elhanyagoltam és nagyon sokáig nem adtam semmi életjelet. De azért szeretnék újra visszacsábítani mindenkit, ha tényleg működni fog ez a dolog ( ha nem, akkor értelme nincs, ugyebár )
Visszatérve a témákhoz, gondolkoztam azon is, hogy írással kapcsolatos dolgokról beszélnék - kihagyások, szünetek, nehéz időszak, nehézségek, stb. Jó téma lenne, de nem érzem magam annyira hozzáértőnek, hogy erről írjak, plusz nem lenne igazán közönsége a dolognak.
A héten egyébként olvastam egy könyvet, amiről lehet, hogy írok egy bejegyzést, hogy megnézzük, működne-e a dolog. Addig is, puszi nektek! Szép vasárnapot!
Ígéretemhez híven itt vagyok, hogy újra belevessem magam a blogolásba, bár nincs túl sok ötletem, hogy miről írhatnék. Lehetne, hogy a régi terv szerint haladok, és elkezdek könyvekről értékelést írni, de ezt még át kell gondolnom. Annyi van már, mint a nyúlbogyó, nem tudom, milyen új dolgot tudnék belecsempészni. :D
Szeretnék, tényleg szeretnék valami tematika szerint haladni, és egy témában blogolni, mert annak nem sok értelmét látom, hogy néha bejelentkezem, elmondom, hogy most ez és ez jó volt, de az meg szar, és elmesélek néhány dolgot, ami velem történt.
Nagyon kevesen olvassátok már a blogom.:/ Ez teljes mértékben az én hibám, mert tényleg baromira elhanyagoltam és nagyon sokáig nem adtam semmi életjelet. De azért szeretnék újra visszacsábítani mindenkit, ha tényleg működni fog ez a dolog ( ha nem, akkor értelme nincs, ugyebár )
Visszatérve a témákhoz, gondolkoztam azon is, hogy írással kapcsolatos dolgokról beszélnék - kihagyások, szünetek, nehéz időszak, nehézségek, stb. Jó téma lenne, de nem érzem magam annyira hozzáértőnek, hogy erről írjak, plusz nem lenne igazán közönsége a dolognak.
A héten egyébként olvastam egy könyvet, amiről lehet, hogy írok egy bejegyzést, hogy megnézzük, működne-e a dolog. Addig is, puszi nektek! Szép vasárnapot!
2019. január 9., szerda
127. Helloka
Boldog új évet!
Nagyon fura, hogy megint írok egy bejegyzést.:D A legutóbbi alkalom óta nem telt el több hónap, ahogy az mostanában szokásommá vált. Szóval háromszoros hurrá! Viccet félretéve, tényleg megpróbálok sűrűbben blogolni. Tudom, annyiszor szajkóztam már ezt, de tényleg igyekszem! :D
Úgy gondoltam, egy kis évértékelőt írok, mert azért a 2018 egy olyan év volt, ami megérdemli, hogy beszéljünk róla. És akkor utána néhány terv erre az évre.
Szóóóóval...
2018.
Hazudnék, ha azt mondanám, sok jót vártam ettől az évtől. Novemberben volt egy csúnya szakításom, ami nagyon megviselt. Sokáig nem találtam magamra. Az írás volt az, ami segített. Csak hónapokkal később jöttem rá, hogy amiket leírtam a regényemben, az néhány ponton egyezik azzal, ami velem történt, illetve, amit nekem is tennem kellene.:') Ez volt az, ami igazán átlendített. Mert oké, ha a szereplőimet irányítva okos tudok lenni, de ha ezt nem csinálom meg a való életben is, akkor a szavak csak szavak maradnak.
Sok változást hozott ez az év. Mind kívül, mind belül. Nem tudom csajok, ti hogy vagytok vele, de nekem van egy olyan szokásom, hogy szakítás után megváltoztatom a frizurámat. Legutóbb ezért lettem szőke, ami nagyszerű döntés volt. Na, már most úgy döntöttem, hogy levágatom a hajam. Nagy császár akartam lenni, úgyhogy egyből a nyakam aljáig érőt vágattam - a derékig érőből. Abban a pillanatban, hogy megszárították a hajamat, tudtam, hogy világi ökör voltam. Bőgni tudtam volna, mert nagyon nem én voltam. Egészen addig felgumizott hajjal jártam mindenhova, míg elviselhető hosszúságúra nem nőtt.
Abbahagytam az edzést, és nem figyeltem a kajára - ez volt a második ostoba döntésem. Mivel olyan alkat vagyok, aki hajlamos a hízásra, természetesen elkezdtek felszaladni a plusz kilók. A formám, amin közel másfél évig dolgoztam eltűnt a fenébe.
Belül mit változtam?
Úgy érzem, sokkal magabiztosabb lettem, és eddig sem volt célom megfelelni másoknak, de most még jobban erősödött ez a tulajdonságom. Ráadásul most már biztosan tudom, hogy mindig hallgatnom kell a megérzéseimre. Kis dolgoknak tűnhet, de ha belegondolunk, még sem az. Legalábbis számomra nem az.
2018-ban megírtam három regényt. Ezekről írtam már, úgyhogy nem fejteném ki bővebben, mert biztosan uncsi már a téma.:) Szerintem sokat fejlődtem az írásban, és a visszajelzések alapján ez tényleg így van.
2018-ban újra rám talált a régi szerelmem: lovagolni kezdtem. Nem tudhatjátok, de régen éltem-haltam a lovaglásért, volt egy lovam is, és hát ez egy nagy öröm és fájó pont is az életemben. Öt évig egyáltalán nem mentem lovak közelébe, aztán egyszer elhívtak egy helyre lovagolni, de borzalmas volt, úgyhogy újabb négy évig nem lovagoltam. De nyáron egy olyan helyen kötöttem ki, ahová ahogy belépek, elfeledkezem mindenről. Tényleg teljesen kikapcsol. Nem csak időszakos képszakadás, hanem teljes. És ez baromi jó érzés. Feltöltődöm és boldoggá tesz.
Eljutottam egy olyan pontra, ahol már nem kételkedem. Nem kezdek azon agyalni, mi lett volna HA. Nem kérdőjelezem meg azokat a dolgokat, amik befolyásolják az életemet. Biztosan tudom, hogy minden okkal történik. Nem véletlenül csukódik be egy ajtó, és nyílik ki egy másik, aminek eddig a közelébe sem mentél. Hiszem, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Abba az irányba halad az életem, amerre kell, még ha néha furán is nézek emiatt.
Úgy érzem, tanulságos volt ez az év. Tanulságos és jó.
No, és mi tervem van 2019-re?
Nem kell nagy ördöngösségekre gondolni, egész apró dolgokat szeretnék teljesíteni.
Nyilván szeretném végre a diplomámat a kezemben tartani, ezt nem is részletezném tovább.
Szeretném, ha végre királyul tudnék angolul dumálni.
Nem újévi fogadalom, mert nem hiszek benne, de elkezdtem újra normálisan kajálni. Jó, némi motivációm van, ugyanis tesómmal fogadást kötöttünk, és biztosan nem én fogom elveszíteni.:D Nagyon szeretném visszakapni a formámat, és még jobban csinálni belőle. Nem érzem jól magamat úgy a bőrömben, hogy ez a tíz kiló rajtam van. Hazudhatnék, mondhatnám, hogy nem zavar, de nem teszem. Viszont azt is tudom, nem fog rajtam maradni, mert ha elhatározom magam, akkor bármire képes vagyok.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, újabb regényeket szeretnék megírni. Még decemberben elkezdtem három regényt is, de az egyiket tartom most csak szem előtt. Ebben visszatérek a fantasy világához, amit jó pár évig hanyagoltam.:) Szeretném ezt, és a következő részét is megírni, de persze nem zárkózom el más ötlet elől.:) Már megtanultam, hogy az ötlet talál meg, nem én őt, és hiába akarok valamit megírni, nem mindig működik a dolog.
Persze vannak még más terveim is, de ezeket tartom a legfontosabbnak.
Nektek milyen tervetek van erre az évre? Mit szeretnétek mindenképpen elérni? :)
Nagyon fura, hogy megint írok egy bejegyzést.:D A legutóbbi alkalom óta nem telt el több hónap, ahogy az mostanában szokásommá vált. Szóval háromszoros hurrá! Viccet félretéve, tényleg megpróbálok sűrűbben blogolni. Tudom, annyiszor szajkóztam már ezt, de tényleg igyekszem! :D
Úgy gondoltam, egy kis évértékelőt írok, mert azért a 2018 egy olyan év volt, ami megérdemli, hogy beszéljünk róla. És akkor utána néhány terv erre az évre.
Szóóóóval...
2018.
Hazudnék, ha azt mondanám, sok jót vártam ettől az évtől. Novemberben volt egy csúnya szakításom, ami nagyon megviselt. Sokáig nem találtam magamra. Az írás volt az, ami segített. Csak hónapokkal később jöttem rá, hogy amiket leírtam a regényemben, az néhány ponton egyezik azzal, ami velem történt, illetve, amit nekem is tennem kellene.:') Ez volt az, ami igazán átlendített. Mert oké, ha a szereplőimet irányítva okos tudok lenni, de ha ezt nem csinálom meg a való életben is, akkor a szavak csak szavak maradnak.
Sok változást hozott ez az év. Mind kívül, mind belül. Nem tudom csajok, ti hogy vagytok vele, de nekem van egy olyan szokásom, hogy szakítás után megváltoztatom a frizurámat. Legutóbb ezért lettem szőke, ami nagyszerű döntés volt. Na, már most úgy döntöttem, hogy levágatom a hajam. Nagy császár akartam lenni, úgyhogy egyből a nyakam aljáig érőt vágattam - a derékig érőből. Abban a pillanatban, hogy megszárították a hajamat, tudtam, hogy világi ökör voltam. Bőgni tudtam volna, mert nagyon nem én voltam. Egészen addig felgumizott hajjal jártam mindenhova, míg elviselhető hosszúságúra nem nőtt.
Abbahagytam az edzést, és nem figyeltem a kajára - ez volt a második ostoba döntésem. Mivel olyan alkat vagyok, aki hajlamos a hízásra, természetesen elkezdtek felszaladni a plusz kilók. A formám, amin közel másfél évig dolgoztam eltűnt a fenébe.
Belül mit változtam?
Úgy érzem, sokkal magabiztosabb lettem, és eddig sem volt célom megfelelni másoknak, de most még jobban erősödött ez a tulajdonságom. Ráadásul most már biztosan tudom, hogy mindig hallgatnom kell a megérzéseimre. Kis dolgoknak tűnhet, de ha belegondolunk, még sem az. Legalábbis számomra nem az.
2018-ban megírtam három regényt. Ezekről írtam már, úgyhogy nem fejteném ki bővebben, mert biztosan uncsi már a téma.:) Szerintem sokat fejlődtem az írásban, és a visszajelzések alapján ez tényleg így van.
2018-ban újra rám talált a régi szerelmem: lovagolni kezdtem. Nem tudhatjátok, de régen éltem-haltam a lovaglásért, volt egy lovam is, és hát ez egy nagy öröm és fájó pont is az életemben. Öt évig egyáltalán nem mentem lovak közelébe, aztán egyszer elhívtak egy helyre lovagolni, de borzalmas volt, úgyhogy újabb négy évig nem lovagoltam. De nyáron egy olyan helyen kötöttem ki, ahová ahogy belépek, elfeledkezem mindenről. Tényleg teljesen kikapcsol. Nem csak időszakos képszakadás, hanem teljes. És ez baromi jó érzés. Feltöltődöm és boldoggá tesz.
Eljutottam egy olyan pontra, ahol már nem kételkedem. Nem kezdek azon agyalni, mi lett volna HA. Nem kérdőjelezem meg azokat a dolgokat, amik befolyásolják az életemet. Biztosan tudom, hogy minden okkal történik. Nem véletlenül csukódik be egy ajtó, és nyílik ki egy másik, aminek eddig a közelébe sem mentél. Hiszem, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell. Abba az irányba halad az életem, amerre kell, még ha néha furán is nézek emiatt.
Úgy érzem, tanulságos volt ez az év. Tanulságos és jó.
No, és mi tervem van 2019-re?
Nem kell nagy ördöngösségekre gondolni, egész apró dolgokat szeretnék teljesíteni.
Nyilván szeretném végre a diplomámat a kezemben tartani, ezt nem is részletezném tovább.
Szeretném, ha végre királyul tudnék angolul dumálni.
Nem újévi fogadalom, mert nem hiszek benne, de elkezdtem újra normálisan kajálni. Jó, némi motivációm van, ugyanis tesómmal fogadást kötöttünk, és biztosan nem én fogom elveszíteni.:D Nagyon szeretném visszakapni a formámat, és még jobban csinálni belőle. Nem érzem jól magamat úgy a bőrömben, hogy ez a tíz kiló rajtam van. Hazudhatnék, mondhatnám, hogy nem zavar, de nem teszem. Viszont azt is tudom, nem fog rajtam maradni, mert ha elhatározom magam, akkor bármire képes vagyok.
Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, újabb regényeket szeretnék megírni. Még decemberben elkezdtem három regényt is, de az egyiket tartom most csak szem előtt. Ebben visszatérek a fantasy világához, amit jó pár évig hanyagoltam.:) Szeretném ezt, és a következő részét is megírni, de persze nem zárkózom el más ötlet elől.:) Már megtanultam, hogy az ötlet talál meg, nem én őt, és hiába akarok valamit megírni, nem mindig működik a dolog.
Persze vannak még más terveim is, de ezeket tartom a legfontosabbnak.
Nektek milyen tervetek van erre az évre? Mit szeretnétek mindenképpen elérni? :)
2018. december 3., hétfő
126. Bocsi, bocsi, még élek
Sziasztok!
Igen, elhanyagolom a blogot, nem írok soha semmiről, se kritikát, se ajánlót, de még a napjaimról sem. Nem akarok hazudni: nincs sem időm, sem kedvem a blogoláshoz. Lehet, hogy ez egy idő után változni fog, de ehhez nem fűznék nagy reményeket.
Helyzetjelentés:
Vizsgáim, beadandóim vannak, jövő csütörtökön lesz az utolsó beadandóm, addig valahogy túl kell élnem. Bár még csak kedd van, de már vagy három kisebb agyvérzést kaptam. Ma zh-t írok, amiből konkrétan semmit nem tudok. Dupla ciki, mert próbáltam tanulni, de annyira száraz, értelmetlen, sz*r az anyag, hogy alig maradt meg valami. Hát nem kívánom senkinek ezt a pompás élményt.
Na de öröm az ürömben: vasárnap ( igen, amikor tanulnom kellett volna) befejeztem egy újabb regényt. *-* Ami azt jelenti, hogy ebben az évben sikerült 3 történetet végigírnom. Büszke vagyok magamra, különösen azért, mert eddig nem volt a hátam mögött egy befejezett sztori sem. Nem tudom, mitől táltosodtam így meg. Talán végre megértem a feladathoz? (hehe) A lényeg, hogy elkészültem a regénnyel, ami szerintem messze a legjobb írásom lett. De komolyan, mindenféle fényezés nélkül. Kicsit úgy érzem, felülmúltam önmagamat. Különösen, ha az első sztorikhoz hasonlítom, célzom itt a CON-ra. :D
Íme, egy kis ízelítő:
Lori megesküdött, hogy bosszút áll. A nő, aki utálja az erőszakot, hajlandó belevágni egy bosszúhadjáratba, hogy megfizessen a szerelme gyilkosainak.
De minden remény veszni látszik…
Az utolsó esélye Hyland, a veszélyes és sötét férfi, aki hajlandó lenne segíteni neki. De feltételei vannak. Olyanok, amikbe Lori, ha beleegyezik, talán belerokkan.
Szorít az idő, és ő az utolsó, aki segíthet neki.
Olyan döntést hoz, ami az egész további életére hatással lesz. Felégeti, elpusztítja azt a világot, amiben addig élt. Az elveit lerombolja, egy olyan életben találja magát, ahonnét legszívesebben elmenekülne. De nem tud elfutni. Nem teheti meg. Ígéretet tett.
Igen, elhanyagolom a blogot, nem írok soha semmiről, se kritikát, se ajánlót, de még a napjaimról sem. Nem akarok hazudni: nincs sem időm, sem kedvem a blogoláshoz. Lehet, hogy ez egy idő után változni fog, de ehhez nem fűznék nagy reményeket.
Helyzetjelentés:
Vizsgáim, beadandóim vannak, jövő csütörtökön lesz az utolsó beadandóm, addig valahogy túl kell élnem. Bár még csak kedd van, de már vagy három kisebb agyvérzést kaptam. Ma zh-t írok, amiből konkrétan semmit nem tudok. Dupla ciki, mert próbáltam tanulni, de annyira száraz, értelmetlen, sz*r az anyag, hogy alig maradt meg valami. Hát nem kívánom senkinek ezt a pompás élményt.
Na de öröm az ürömben: vasárnap ( igen, amikor tanulnom kellett volna) befejeztem egy újabb regényt. *-* Ami azt jelenti, hogy ebben az évben sikerült 3 történetet végigírnom. Büszke vagyok magamra, különösen azért, mert eddig nem volt a hátam mögött egy befejezett sztori sem. Nem tudom, mitől táltosodtam így meg. Talán végre megértem a feladathoz? (hehe) A lényeg, hogy elkészültem a regénnyel, ami szerintem messze a legjobb írásom lett. De komolyan, mindenféle fényezés nélkül. Kicsit úgy érzem, felülmúltam önmagamat. Különösen, ha az első sztorikhoz hasonlítom, célzom itt a CON-ra. :D
Íme, egy kis ízelítő:
Lori megesküdött, hogy bosszút áll. A nő, aki utálja az erőszakot, hajlandó belevágni egy bosszúhadjáratba, hogy megfizessen a szerelme gyilkosainak.
De minden remény veszni látszik…
Az utolsó esélye Hyland, a veszélyes és sötét férfi, aki hajlandó lenne segíteni neki. De feltételei vannak. Olyanok, amikbe Lori, ha beleegyezik, talán belerokkan.
Szorít az idő, és ő az utolsó, aki segíthet neki.
Olyan döntést hoz, ami az egész további életére hatással lesz. Felégeti, elpusztítja azt a világot, amiben addig élt. Az elveit lerombolja, egy olyan életben találja magát, ahonnét legszívesebben elmenekülne. De nem tud elfutni. Nem teheti meg. Ígéretet tett.
2018. június 23., szombat
125. Második regény
Sziasztok!
Vagy lehet a szia helytállóbb lenne, ugyanis nem hiszem, hogy még túl sokan olvassátok a blogot. Eléggé elhanyagoltam, úgyhogy nem is csodálkozom ezen.
Viszont muszáj leírnom, még ha senki sem olvassa, akkor is, hogy befejeztem a második regényemet. Az elsőszámú befejezettem folytatása, vagyis a második része. Sorozatnak tervezem, aminek a másik két része két teljesen más emberke szemszögéből fog íródni. Ám nem ezután. Legalábbis ez a terv.
Hogy érzem magam jelen pillanatban?
Borzalmasan.
Mint aki teljesen üres és nem is tudom pontosan megfogalmazni.
Egy részem odalett.
Szívemet-lelkemet beletettem az írásba, és igen, most, hogy vége a történetnek és el kell engednem a szereplőimet, a lelkem romokban hever.
Nagyon rossz érzés.
Azt hittem, szimplán boldog és megkönnyebbült leszek, amikor lezárom a történetet, de ezek közül egyiket sem érzem.
Fura.
Vagy lehet a szia helytállóbb lenne, ugyanis nem hiszem, hogy még túl sokan olvassátok a blogot. Eléggé elhanyagoltam, úgyhogy nem is csodálkozom ezen.
Viszont muszáj leírnom, még ha senki sem olvassa, akkor is, hogy befejeztem a második regényemet. Az elsőszámú befejezettem folytatása, vagyis a második része. Sorozatnak tervezem, aminek a másik két része két teljesen más emberke szemszögéből fog íródni. Ám nem ezután. Legalábbis ez a terv.
Hogy érzem magam jelen pillanatban?
Borzalmasan.
Mint aki teljesen üres és nem is tudom pontosan megfogalmazni.
Egy részem odalett.
Szívemet-lelkemet beletettem az írásba, és igen, most, hogy vége a történetnek és el kell engednem a szereplőimet, a lelkem romokban hever.
Nagyon rossz érzés.
Azt hittem, szimplán boldog és megkönnyebbült leszek, amikor lezárom a történetet, de ezek közül egyiket sem érzem.
Fura.
2018. május 19., szombat
124. Happy day
Sziasztok!
Sajnos mostanában elég összevissza jönnek a bejegyzések, éppen amikor rám jön, hogy valamit írni kellene, és a blog ugrik be elsőre. Elég kevés ilyen alkalom van, úgyhogy muszáj ilyenkor írnom egy-két sort.
Szóóóóóval...
Elég nehéz időszakon vagyok túl. Az egyetem ebben a félévben elég sok volt. A sok idegeskedés kikészített... olyannyira, hogy még a szervezetem is vacakolt. Úgyhogy tényleg a poklok poklát jártam meg, de most talán vége van már.
Elég sok mindenen kellett gondolkoznom, és döntésre jutnom. Nehéz volt, de megtettem mindent annak érdekében, hogy olyan döntések szülessenek, amik engem védenek. Túl sokáig voltam tekintettel másokra - mindig azt néztem, kinek mi a jó, csak utána jöttem én. Elég volt. Eljutottam odáig, hogy nem érdekel senki, és hogy ki mit mondd. Mert már egy kezemen meg tudom számolni, hány embernek érdekel a véleménye, és mennyinek adok a szavára.
De elég a negatív dolgokból!
Ma nagyon jó napom volt! :D
Tavaly nyáron melóztam egy helyen, ma ismét voltam, és nagyon jó volt. A főnökömmel sokat és baromi jót dumcsiztunk, nem is munkának éltem meg a mai napot, hanem kikapcsolódásnak. Aztán találkoztam a legjobb barátnőmmel. Igaz, hogy az elmúlt időszakban párszor összeszólalkoztunk, amikben részben volt igazam, és haragudtam rá, de ez nagyon hamar elmúlt. A sok jó pillanat, az emlékek seperc alatt kitörölték a rosszakat. Ma is nagyon jó volt vásárolgatni, beszélgetni. Olyan jó, hogy van egy olyan barátnőm, akivel mindenről tudok beszélni. Tényleg mindenről! Aki előtt semmi titkom nincs, mert nem érzem úgy, hogy nem mondhatok el neki bármit. Ráadásul ma még egy dologgal hozzájárult a jókedvemhez. A drága barátnőm, aki pár hónapja még utált olvasni, ma kivégezte a regényemet! :D Folyamatosan követelte a folytatást, ma vásárlás közben is azzal nyaggatott, hogy mondjam már el neki, hogy mi fog történni.
Nagyon boldoggá tett. Rohadt jó érzés volt kihallani a hangjából, hogy mennyire kíváncsi, hogy őszintén érdekli a folytatás, és mennyire tetszik neki. Nincs is nagyobb dicséret, mint ez. Ezekért az érzésekért megírta annyiszor átvirrasztani az éjszakát.
Tudom, hogy ezt kell csinálnom! Egyszerűen nincs más, amit akarok. Csak leülni, írni, elfeledkezni a világról, és megteremteni egy másikat, ahova később nem csak én, hanem mások is elmenekülhetnek. Akarok adni az embereknek egy kis boldogságot, amihez nem kell mást tennem, minthogy megírok újabb és újabb regényt.:)
Kellemes Pünkösdöt mindenkinek!
Sajnos mostanában elég összevissza jönnek a bejegyzések, éppen amikor rám jön, hogy valamit írni kellene, és a blog ugrik be elsőre. Elég kevés ilyen alkalom van, úgyhogy muszáj ilyenkor írnom egy-két sort.
Szóóóóóval...
Elég nehéz időszakon vagyok túl. Az egyetem ebben a félévben elég sok volt. A sok idegeskedés kikészített... olyannyira, hogy még a szervezetem is vacakolt. Úgyhogy tényleg a poklok poklát jártam meg, de most talán vége van már.
Elég sok mindenen kellett gondolkoznom, és döntésre jutnom. Nehéz volt, de megtettem mindent annak érdekében, hogy olyan döntések szülessenek, amik engem védenek. Túl sokáig voltam tekintettel másokra - mindig azt néztem, kinek mi a jó, csak utána jöttem én. Elég volt. Eljutottam odáig, hogy nem érdekel senki, és hogy ki mit mondd. Mert már egy kezemen meg tudom számolni, hány embernek érdekel a véleménye, és mennyinek adok a szavára.
De elég a negatív dolgokból!
Ma nagyon jó napom volt! :D
Tavaly nyáron melóztam egy helyen, ma ismét voltam, és nagyon jó volt. A főnökömmel sokat és baromi jót dumcsiztunk, nem is munkának éltem meg a mai napot, hanem kikapcsolódásnak. Aztán találkoztam a legjobb barátnőmmel. Igaz, hogy az elmúlt időszakban párszor összeszólalkoztunk, amikben részben volt igazam, és haragudtam rá, de ez nagyon hamar elmúlt. A sok jó pillanat, az emlékek seperc alatt kitörölték a rosszakat. Ma is nagyon jó volt vásárolgatni, beszélgetni. Olyan jó, hogy van egy olyan barátnőm, akivel mindenről tudok beszélni. Tényleg mindenről! Aki előtt semmi titkom nincs, mert nem érzem úgy, hogy nem mondhatok el neki bármit. Ráadásul ma még egy dologgal hozzájárult a jókedvemhez. A drága barátnőm, aki pár hónapja még utált olvasni, ma kivégezte a regényemet! :D Folyamatosan követelte a folytatást, ma vásárlás közben is azzal nyaggatott, hogy mondjam már el neki, hogy mi fog történni.
Nagyon boldoggá tett. Rohadt jó érzés volt kihallani a hangjából, hogy mennyire kíváncsi, hogy őszintén érdekli a folytatás, és mennyire tetszik neki. Nincs is nagyobb dicséret, mint ez. Ezekért az érzésekért megírta annyiszor átvirrasztani az éjszakát.
Tudom, hogy ezt kell csinálnom! Egyszerűen nincs más, amit akarok. Csak leülni, írni, elfeledkezni a világról, és megteremteni egy másikat, ahova később nem csak én, hanem mások is elmenekülhetnek. Akarok adni az embereknek egy kis boldogságot, amihez nem kell mást tennem, minthogy megírok újabb és újabb regényt.:)
Kellemes Pünkösdöt mindenkinek!
2018. május 10., csütörtök
123. Jók-e az előolvasók, vagy sem?
Sziasztok!
Nem, nem az a kérdés, hogy használható tanácsokat adnak-e, hanem, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Nyilván alapesetben azt mondjuk, hogy naná, persze, hogy kellenek! Viszont amikor kurvára felbuzdulva elküldted neki/nekik a TELJES regényed, és hetek/hónapok múlva semmi, akkor már megkérdőjelezed magadban a dolgokat.
Ez a dolog elég rosszul érintETT. Igazi érzelmi hullámvasutat jártam meg a lelkemben, az elején dühös voltam, majd csalódott, végül eljutottam oda, hogy egyáltalán nem érdekel a dolog. Nem olvasták el? Teszek rá. Nem tudtam meg a véleményt, hogy mik a hibák? Hát így jártam. Majd újra és újra elolvasom, megpróbálom magamnak megtalálni azokat, amik javításra szorulnak. És a legfurább az egészben, hogy most már tényleg nem érdekelnek ezek az emberek. Semennyire sem. Míg korábban rossz érzés volt, azt hittem, annyira rosszat írok, és unalmasat, hogy azért nem olvassák el, most úgy gondolom, így jártak. Ha nem tetszik, ne olvassák. Nyilván ez is benne lehet. De már nem számolom magamban azokat a lehetőségeket, amik felmerülhetnek. Ne olvassanak, teszek rá. A legfurcsább, hogy azóta egy olyan emberke kezdte elolvasni a fejezeteimet, aki néhány hónappal ezelőtt még utált olvasni. Aztán pár kölcsönkönyv után rákapott a dologra, és hétről hétre kéri a fejezeteket. Ha nem is ad túl hosszú és kifejtett kritikákat, már az, hogy ő, aki eddig nem olvasott, élvezettel falja a fejezeteimet, nagyon pozitív visszajelzés. Szóval köszi csajszim!
Nincs harag emberek!:D
ui: Nyugi Zsebi, kedvenc kritikusom, rólad továbbra sem mondok le! :D
Pusszantás!
Nem, nem az a kérdés, hogy használható tanácsokat adnak-e, hanem, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Nyilván alapesetben azt mondjuk, hogy naná, persze, hogy kellenek! Viszont amikor kurvára felbuzdulva elküldted neki/nekik a TELJES regényed, és hetek/hónapok múlva semmi, akkor már megkérdőjelezed magadban a dolgokat.
Ez a dolog elég rosszul érintETT. Igazi érzelmi hullámvasutat jártam meg a lelkemben, az elején dühös voltam, majd csalódott, végül eljutottam oda, hogy egyáltalán nem érdekel a dolog. Nem olvasták el? Teszek rá. Nem tudtam meg a véleményt, hogy mik a hibák? Hát így jártam. Majd újra és újra elolvasom, megpróbálom magamnak megtalálni azokat, amik javításra szorulnak. És a legfurább az egészben, hogy most már tényleg nem érdekelnek ezek az emberek. Semennyire sem. Míg korábban rossz érzés volt, azt hittem, annyira rosszat írok, és unalmasat, hogy azért nem olvassák el, most úgy gondolom, így jártak. Ha nem tetszik, ne olvassák. Nyilván ez is benne lehet. De már nem számolom magamban azokat a lehetőségeket, amik felmerülhetnek. Ne olvassanak, teszek rá. A legfurcsább, hogy azóta egy olyan emberke kezdte elolvasni a fejezeteimet, aki néhány hónappal ezelőtt még utált olvasni. Aztán pár kölcsönkönyv után rákapott a dologra, és hétről hétre kéri a fejezeteket. Ha nem is ad túl hosszú és kifejtett kritikákat, már az, hogy ő, aki eddig nem olvasott, élvezettel falja a fejezeteimet, nagyon pozitív visszajelzés. Szóval köszi csajszim!
Nincs harag emberek!:D
ui: Nyugi Zsebi, kedvenc kritikusom, rólad továbbra sem mondok le! :D
Pusszantás!
2018. április 2., hétfő
122. 2018
Sziasztok!
Úgy gondoltam, leírom néhány gondolatomat, ami hirtelen eszembe jutott. Másfél évvel ezelőtt volt egy elképzelésem, vagyis talán inkább vágyam, ami 3 dolog köré csoportosult. Ezek voltak a jogosítvány, az egyetem és egy regény. Ebből kettő meg is lett, de a harmadik nem. A regény majdnem két évet váratott magára.
Szóval 2018.
A tavalyi évemben nagyon sok minden történt velem. Rengeteg jó dolog, de az év vége felé inkább a rosszak kerültek előtérbe. Nagyon el voltam keseredve, nem láttam a kiutat, hosszú hónapokig depressziós voltam.
Nem volt bennem egy olyan, hűha, ez az év nagyon jó lesz! érzés. Inkább csak a vágy volt bennem az iránt, hogy változtassak a dolgokon, és kimásszak a gödörből. És itt kanyarodunk vissza a regényhez. Nagyon sokszor az írás volt az, ami megnyugtatott, ami segített abban, hogy összeszedjem a gondolataimat, szebb színben lássam a világot. A depis hónapokban is próbálkoztam vele, de nem ment. Nem tudtam összpontosítani. Leültem, teljesen felpörögtem, de nem jó értelemben. A gondolataim össze-vissza vándoroltak, nem tudtam egy gondolatra koncentrálni, ezért nem is erőltettem. Csak hónapokkal később sikerült. Úgy, hogy elengedtem azokat a gondokat, embereket, amik és akik fájdalmat okoztak, hogy helyreállt a lelki békém.
Ma április másodika van. Még csak három hónap telt el ebből az évből, de úgy érzem, már most sok olyan dolgot elértem, amikre büszke vagyok.
Befejeztem egy regényt! Persze írhatnánk, hogy ott a CON, ami ugyanúgy befejezett, de ott inkább félbemaradt a dolog, minthogy egy kerek lezárást kapott volna. Szóval az első befejezett regényem megszületett 2018-ra.
Ezen kívül lezártam egy szerelmet, ami több éve üldözött. Nincs bennem harag, sem utálat, azokért a dolgokért, amiket tett velem. Őszintén kívánom neki, hogy találja meg a saját útját és legyen boldog.
Mert én most az vagyok.
Nincs depresszió, nincs összetört szív, helyette van egy elkészült regény, békés lélek, és újabb célom, mérföldkövem, amit el akarok érni. :)
Vigyázz 2018, még nem végeztem! :D
Csóközön!
Úgy gondoltam, leírom néhány gondolatomat, ami hirtelen eszembe jutott. Másfél évvel ezelőtt volt egy elképzelésem, vagyis talán inkább vágyam, ami 3 dolog köré csoportosult. Ezek voltak a jogosítvány, az egyetem és egy regény. Ebből kettő meg is lett, de a harmadik nem. A regény majdnem két évet váratott magára.
Szóval 2018.
A tavalyi évemben nagyon sok minden történt velem. Rengeteg jó dolog, de az év vége felé inkább a rosszak kerültek előtérbe. Nagyon el voltam keseredve, nem láttam a kiutat, hosszú hónapokig depressziós voltam.
Nem volt bennem egy olyan, hűha, ez az év nagyon jó lesz! érzés. Inkább csak a vágy volt bennem az iránt, hogy változtassak a dolgokon, és kimásszak a gödörből. És itt kanyarodunk vissza a regényhez. Nagyon sokszor az írás volt az, ami megnyugtatott, ami segített abban, hogy összeszedjem a gondolataimat, szebb színben lássam a világot. A depis hónapokban is próbálkoztam vele, de nem ment. Nem tudtam összpontosítani. Leültem, teljesen felpörögtem, de nem jó értelemben. A gondolataim össze-vissza vándoroltak, nem tudtam egy gondolatra koncentrálni, ezért nem is erőltettem. Csak hónapokkal később sikerült. Úgy, hogy elengedtem azokat a gondokat, embereket, amik és akik fájdalmat okoztak, hogy helyreállt a lelki békém.
Ma április másodika van. Még csak három hónap telt el ebből az évből, de úgy érzem, már most sok olyan dolgot elértem, amikre büszke vagyok.
Befejeztem egy regényt! Persze írhatnánk, hogy ott a CON, ami ugyanúgy befejezett, de ott inkább félbemaradt a dolog, minthogy egy kerek lezárást kapott volna. Szóval az első befejezett regényem megszületett 2018-ra.
Ezen kívül lezártam egy szerelmet, ami több éve üldözött. Nincs bennem harag, sem utálat, azokért a dolgokért, amiket tett velem. Őszintén kívánom neki, hogy találja meg a saját útját és legyen boldog.
Mert én most az vagyok.
Nincs depresszió, nincs összetört szív, helyette van egy elkészült regény, békés lélek, és újabb célom, mérföldkövem, amit el akarok érni. :)
Vigyázz 2018, még nem végeztem! :D
Csóközön!
2018. március 29., csütörtök
121. Új regény!
Sziasztok, bogyók!
Nem is tudom, mikor írtam utoljára, de abban biztos vagyok, hogy semmi lényeges dolog nem volt a bejegyzésben, maximum egy kis helyzetjelentés. Most viszont olyan boldog vagyok, hogy muszáj írnom egy pár sort, és bejelenteni, hogy:
KÉSZ EGY ÚJ REGÉNYEM!
Címe az még nincs, tudjátok, mennyire nem tudok címeket adni a történeteimnek. Szóval a cím még várat magára, de a sztori kész van. Huszonnégy fejezet lett, 210 oldal körül fejeztem be.
Abszolút romantikus történet, nem az események, sokkal inkább a karakterek fejlődése, önmagukra és egymásra találása áll a középpontban.
Még decemberben született meg az ötlet, írtam is 7 fejezetet, majd elszállt a kedv, az ihlet, minden. Március elején újra elővettem, és körülbelül egy hónap alatt befejeztem.
Nem tudtam abbahagyni! Sokszor csak este tudtam leülni, amiből az lett, hogy 2-3 óráig fenn voltam, írtam, nevettem, boldog voltam tőle. Sajnos az egész életem teljesen felborult az éjszakázások miatt, a szervezetem eléggé offon van most, de nem csinálnám máshogy, ha lenne rá lehetőségem.
Szóval a lényeg, hogy végre normálisan befejeztem egy történetet. Az előolvasóimnak is lassan kimennek a fejezetek, várom a visszajelzéseket, hogy gőzerővel nekiállhassak javítani.
Az alapsztori egyelőre nem osztom meg veletek, bocsánat! <3
Csak gondoltam, büszkélkedem kicsit, hogy annyi félbehagyott történet után sikerült befejeznem valamit.
Szóval mindenkinek hatalmas ölelés, puszik ezrei, legyen legalább olyan boldog napotok ma, mint nekem!
Puszedli!
Nem is tudom, mikor írtam utoljára, de abban biztos vagyok, hogy semmi lényeges dolog nem volt a bejegyzésben, maximum egy kis helyzetjelentés. Most viszont olyan boldog vagyok, hogy muszáj írnom egy pár sort, és bejelenteni, hogy:
KÉSZ EGY ÚJ REGÉNYEM!
Címe az még nincs, tudjátok, mennyire nem tudok címeket adni a történeteimnek. Szóval a cím még várat magára, de a sztori kész van. Huszonnégy fejezet lett, 210 oldal körül fejeztem be.
Abszolút romantikus történet, nem az események, sokkal inkább a karakterek fejlődése, önmagukra és egymásra találása áll a középpontban.
Még decemberben született meg az ötlet, írtam is 7 fejezetet, majd elszállt a kedv, az ihlet, minden. Március elején újra elővettem, és körülbelül egy hónap alatt befejeztem.
Nem tudtam abbahagyni! Sokszor csak este tudtam leülni, amiből az lett, hogy 2-3 óráig fenn voltam, írtam, nevettem, boldog voltam tőle. Sajnos az egész életem teljesen felborult az éjszakázások miatt, a szervezetem eléggé offon van most, de nem csinálnám máshogy, ha lenne rá lehetőségem.
Szóval a lényeg, hogy végre normálisan befejeztem egy történetet. Az előolvasóimnak is lassan kimennek a fejezetek, várom a visszajelzéseket, hogy gőzerővel nekiállhassak javítani.
Az alapsztori egyelőre nem osztom meg veletek, bocsánat! <3
Csak gondoltam, büszkélkedem kicsit, hogy annyi félbehagyott történet után sikerült befejeznem valamit.
Szóval mindenkinek hatalmas ölelés, puszik ezrei, legyen legalább olyan boldog napotok ma, mint nekem!
Puszedli!
2017. november 28., kedd
119. Helló megint
Sziasztok!
Az idejét nem tudom már, mikor jelentkeztem, de most eljött az ideje. Nem csak azért, mert Dórikától kaptam egy kihívásos dolgot, hanem mert ezer éve nem blogoztam már. Az igazság az, nem igazán tudok témát hozni, nincs kedvem a kritika íráshoz, az aktuális regényeimről, amik készülgetnek, azokról pedig nem szeretnék beszélni. Szóval marad a saját kis uncsi életem boncolgatása. Ami nem igazán túl izgalmas másoknak, bár lehet jó lenne, ha kiírnám magamból a problémákat. Na nem tudom, még átgondolom a dolgokat, aztán lesz, ami lesz.
Annak ellenére, hogy eltűntem, még ugyanúgy írok, próbálok végre befejezni valamit, és minőségit alkotni. Hogy mi lesz belőle, az még a jövő zenéje.
De nézzük, Dorcsa kihívását! Köszike Dorcsusz!
Az idejét nem tudom már, mikor jelentkeztem, de most eljött az ideje. Nem csak azért, mert Dórikától kaptam egy kihívásos dolgot, hanem mert ezer éve nem blogoztam már. Az igazság az, nem igazán tudok témát hozni, nincs kedvem a kritika íráshoz, az aktuális regényeimről, amik készülgetnek, azokról pedig nem szeretnék beszélni. Szóval marad a saját kis uncsi életem boncolgatása. Ami nem igazán túl izgalmas másoknak, bár lehet jó lenne, ha kiírnám magamból a problémákat. Na nem tudom, még átgondolom a dolgokat, aztán lesz, ami lesz.
Annak ellenére, hogy eltűntem, még ugyanúgy írok, próbálok végre befejezni valamit, és minőségit alkotni. Hogy mi lesz belőle, az még a jövő zenéje.
De nézzük, Dorcsa kihívását! Köszike Dorcsusz!
Szabályok
- Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is.
- Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged.
- Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel.
- Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni.
- Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod. +1. Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek.
Einstein
Azzal kezdeném, hogy én nem fogok kérdéseket feltenni,és embereket megjelölni, hiába ez a szabály, sorry. :))
1. Ennyi idősen mit mondanál a gyerekkori énednek?
Hmm... talán azt, hogy állj ki az álmaid mellett, és ne érdekeljen, hogy százszor elbuksz, fuss újra neki. A kitartás és a befektetett munka megfogja hozni a gyümölcsét.
Hmm... talán azt, hogy állj ki az álmaid mellett, és ne érdekeljen, hogy százszor elbuksz, fuss újra neki. A kitartás és a befektetett munka megfogja hozni a gyümölcsét.
2. Ha lehetőséged nyílna rá, hogy egy könyvet írhass, milyen témában írnád? Milyennek képzeled el a tökéletes főszereplőket?
Lehetőségem van, próbálom is írni, már csak idő kérdése, hogy kész legyen végre egy regényem. Az igazság, hogy úgy érzem, és a fantasy és a kicsit sötétebb témában vagyok leginkább otthon, bár próbálkozom mással is, közte a romantikus műfajjal. Szóval van szárnypróbálgatás, az biztos.
Tökéletes főszereplő... szerintem ilyen nincs. A tökéletesség unalmas. Valami plusz, valami kis plusz kell, amitől nem lesz tökéletes. Amitől jó lesz egy szereplő, az szerintem a jellemfejlődés, illetve az, hogy átmenjenek az olvasóknak az érzések, amik lejátszódnak bennük.
Tökéletes főszereplő... szerintem ilyen nincs. A tökéletesség unalmas. Valami plusz, valami kis plusz kell, amitől nem lesz tökéletes. Amitől jó lesz egy szereplő, az szerintem a jellemfejlődés, illetve az, hogy átmenjenek az olvasóknak az érzések, amik lejátszódnak bennük.
3. Ha egy film/sorozat/könyv szereplője lennél, milyen karaktert alakítanál szívesen?
Nehéz kérdés, mindenképpen valami love story szereplője lennék, ahol hatalmas kémia van, és némi szenvedés után egymásra találnak az emberek, hogy aztán örök szerelemben éljenek.
4. Ki a példaképed, és miért pont ő?
NIncs ilyen ember.
5. Ha egy tárgy lennél, mi lennél szívesen?
Imádom ezt a kérdést. :'D Zongora lennék.
6. Ha elmennél egy jóshoz, és egy kérdésed lehetne, mit kérdeznél meg?
Sikerül-e mindent elérnem, amire vágyom?
7. Milyen számodra a tökéletes lakás/szoba?
Pontosan nem tudnám leírni, a lényeg az, hogy amikor belépek, az aznapi gondok egy pillanat alatt feledésbe merüljenek, és megkönnyebbült sóhajjal lépjem át a küszöböt. Szóval a lényeg, hogy harmóniát érezzek.
8.Ha bárhova ingyen utazhatnál a világon, melyik 3 országba utaznál el és mit néznél meg ott?
Első: Peru - Machu Piccu
Második : Amerika - itt nagyon sok mindent, vagy inkább mindent
Harmadik: Skócia - Glamis
KÖszi puszi!
2017. május 30., kedd
118. Who am I?
Nem találom a helyemet, ahogy az utamat sem. A napjaim egyhangúan telnek, de szinte semmi örömöm nincs bennük. NIncs, ami arra sarkallna, hogy jobb legyek, vagy motiváljon. Úgy érzem, elfáradtam és semmi sem jó. Egyszerűen nem működik semmi, minden katasztrófális káosz körülöttem. De talán én még nagyobb káosz vagyok. Úgy érzem, mintha egy tollpihe lennék, amit a szél ide-oda fúj, nincs egy pillanat maradásom sem. Csak éppen nem tudom, merre és miért fúj.
Egyszerűen életunt vagyok, nincs ami őszinte boldogsággal töltsön el. Vagyis de, az írás...de mostanában ez sem úgy megy, ahogy kellene.
Minden szar.
Nem tudom, mit akarok, és ez még szarabb.
Le kellene tisztáznom magamban a dolgokat, célokat kitűzni, de nincs időm és erőm sem. Momentán úgy érzem magam, mint egy 80 évet leélt öregasszony.
Legszívesebben sírnék tehetetlenségemben, de még az sem megy. Totál kiégtem érzelmileg.
Egyszerűen életunt vagyok, nincs ami őszinte boldogsággal töltsön el. Vagyis de, az írás...de mostanában ez sem úgy megy, ahogy kellene.
Minden szar.
Nem tudom, mit akarok, és ez még szarabb.
Le kellene tisztáznom magamban a dolgokat, célokat kitűzni, de nincs időm és erőm sem. Momentán úgy érzem magam, mint egy 80 évet leélt öregasszony.
Legszívesebben sírnék tehetetlenségemben, de még az sem megy. Totál kiégtem érzelmileg.
2017. január 25., szerda
117. Első félév pipa
Sziasztok, bogyeszok!
Sikeresen letudtam az első félévemet, juhu! Ráadásul egész jó átlagom lett, szóval minden király! :D Ezzel kapcsolatban muszáj leírnom nektek az utolsó vizsgámat, mert rettentő fura volt.:D Pszichológia vizsga, január 24, eddigre már a többi mind megvolt, semmi más dolgom nem volt, csak tanulni... De sajnos utolsó pár napban jutottam csak el odáig, hogy elkezdjem kiírni a tételeim... Utolsó nap kiültem a koli konyhába és elkezdtem magolni. De tudjátok, úgy, hogy a rövidtávúval megjegyzitek,és két nap múlva mindent elfelejtetek. Na igen, csak én már másnap reggel nem emlékeztem semmire a nyolc tételből. Reggel hattól ülök a konyhában, agyalok, végül arra jutottam, nem megyek be vizsgázni, majd felveszem jövőhétre. Jön ki barátnőm, aki végül rábeszélt, hogy menjünk be, legalább látják, hogy megpróbáljuk... Azért azt hozzá teszem, hogy kerek legyen a sztori, illetve a félelem, ami bennem volt, értelmet nyerjen, hogy két tanár volt, és mindkettő vizsgáztatott, de senki sem tudta, mikor melyik, a pasi pedig mindenkit megbuktatott.
Mázli, mert a nő jött vizsgáztatni. Olyan 10-11. lehettem, de úgy mentem be, hogy biztosan megbukom. Tudjátok, amikor érzitek a véget, de már nem tudtok mit csinálni, csak túl akartok lenni rajta. Pont ez volt.
Bemegyek, kihúzom a kis tételem. 7-es. Oké, ezt tegnap tanultam. De mi is volt a tételben? Meg mintha az egyik srác ezt húzta volna...Aha, de mit mondott?
Mint a gép elkezdtem írni, de rizsát, ami éppen eszembe jutott. Megírtam egy oldalt...gondoltam, talán...ismétlem, talán meglesz a kettes.
Kiülök. Néz a nő, de végig mosolyog, poénokat lő el, én meg csak kényszeredetten mosolygom, kb. úgy izzadok, mint egy ló. Elkezdtem, mondom a kis szövegem, próbálom felépíteni. Még mindig mosolyog. De tudjátok, azzal a mosollyal, amiről képtelenség eldönteni, hogy jó vagy rossz. És egyszer csak megszólalt: eddig ötös.
MIIII VAAAN?! Ötös?! Kettesért jöttem, baszki, ötös?! Annyira ledöbbentem, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Minden érzés kiülhetett az arcomra, mert a nő meg is jegyezte, hogy látja, most nagyon összezavart. Hát öhm, ja. Annyira nem tudtam a világom, hogy utána egy kérdésre sem tudtam válaszolni, ezért kaptam egy négyest, és megesketett, hogy kövi félévben nem bizonytalanodom el, és ötöst kapok. Oké, rajtam ne múljék! :D
Szóval hatalmas volt, de tényleg.:D És ha nem engedek a nyomásnak és nem megyek be, most még szenvedhetnék a tanulással...:D Néha engedni kell a másiknak.:D
Csókok!
Sikeresen letudtam az első félévemet, juhu! Ráadásul egész jó átlagom lett, szóval minden király! :D Ezzel kapcsolatban muszáj leírnom nektek az utolsó vizsgámat, mert rettentő fura volt.:D Pszichológia vizsga, január 24, eddigre már a többi mind megvolt, semmi más dolgom nem volt, csak tanulni... De sajnos utolsó pár napban jutottam csak el odáig, hogy elkezdjem kiírni a tételeim... Utolsó nap kiültem a koli konyhába és elkezdtem magolni. De tudjátok, úgy, hogy a rövidtávúval megjegyzitek,és két nap múlva mindent elfelejtetek. Na igen, csak én már másnap reggel nem emlékeztem semmire a nyolc tételből. Reggel hattól ülök a konyhában, agyalok, végül arra jutottam, nem megyek be vizsgázni, majd felveszem jövőhétre. Jön ki barátnőm, aki végül rábeszélt, hogy menjünk be, legalább látják, hogy megpróbáljuk... Azért azt hozzá teszem, hogy kerek legyen a sztori, illetve a félelem, ami bennem volt, értelmet nyerjen, hogy két tanár volt, és mindkettő vizsgáztatott, de senki sem tudta, mikor melyik, a pasi pedig mindenkit megbuktatott.
Mázli, mert a nő jött vizsgáztatni. Olyan 10-11. lehettem, de úgy mentem be, hogy biztosan megbukom. Tudjátok, amikor érzitek a véget, de már nem tudtok mit csinálni, csak túl akartok lenni rajta. Pont ez volt.
Bemegyek, kihúzom a kis tételem. 7-es. Oké, ezt tegnap tanultam. De mi is volt a tételben? Meg mintha az egyik srác ezt húzta volna...Aha, de mit mondott?
Mint a gép elkezdtem írni, de rizsát, ami éppen eszembe jutott. Megírtam egy oldalt...gondoltam, talán...ismétlem, talán meglesz a kettes.
Kiülök. Néz a nő, de végig mosolyog, poénokat lő el, én meg csak kényszeredetten mosolygom, kb. úgy izzadok, mint egy ló. Elkezdtem, mondom a kis szövegem, próbálom felépíteni. Még mindig mosolyog. De tudjátok, azzal a mosollyal, amiről képtelenség eldönteni, hogy jó vagy rossz. És egyszer csak megszólalt: eddig ötös.
MIIII VAAAN?! Ötös?! Kettesért jöttem, baszki, ötös?! Annyira ledöbbentem, hogy azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány. Minden érzés kiülhetett az arcomra, mert a nő meg is jegyezte, hogy látja, most nagyon összezavart. Hát öhm, ja. Annyira nem tudtam a világom, hogy utána egy kérdésre sem tudtam válaszolni, ezért kaptam egy négyest, és megesketett, hogy kövi félévben nem bizonytalanodom el, és ötöst kapok. Oké, rajtam ne múljék! :D
Szóval hatalmas volt, de tényleg.:D És ha nem engedek a nyomásnak és nem megyek be, most még szenvedhetnék a tanulással...:D Néha engedni kell a másiknak.:D
Csókok!
2017. január 14., szombat
116. Sorry, again
Sziasztok, Bogyókák!
Tudom, nagyon régen jelentkeztem. Úgyhogy először is mindenkinek nagyon Boldog Új Évet! Kívánom, hogy legyen sikeres számotokra a 2017, és valósítsátok meg az álmaitokat! Emellett persze olvassatok, írjatok sokat, vagy tegyetek bármit, ami örömet okoz nektek! :)
Hogy miért nem blogolok mostanában?
Nem nagyon tudok miről írni, nem tudom, mennyire érdekel titeket a könyvkritika jellegű írásom. SZóval, ha adnátok valamiféle visszajelzést, akkor nagyon tudnék örülni! :) Vagy leírhatnátok, hogy miről olvasnátok szívesen, és akkor ahhoz igazítanám a bejegyzéseket.
Mivel alapjáraton az írás miatt hoztam létre a blogot, ezért evidensnek tartom, hogy írjak néhány mondatot arról, mi is történik/ nem történik a történeteimmel. Kezdjük a CON-nal.Ugye említettem már, hogy lesz egy második része, illetve egy nagy csinosításon fog átesni - ez a terv még mindig áll, de egyelőre nem vágtam bele, még várat magára.
Borzongás: nincs befejezve, az alapsztori átírásán gondolkozom, illetve szeretném majd őt is megfarigcsálni. Tehát a CON mellett pihen.
Szerelem aláírásra: hát... ő is hosszú álmát alussza úgy nyár óta. Ötletem van, de a kedvem valamiért picit elment tőle. Valószínűleg az a baj, hogy én és a romantika nem vagyok túl jó kapcsolatban, így nehéz olyan jeleneteket írnom, ami romantikus. De természetesen szeretném majd készre megírni, csak hát a pontos dátumát nem tudom.
Na, és akkor elérkeztük oda, hogy akkor írok-e egyáltalán valamit. Határozottan IGEN. De címe még nincs, ahogy a kategóriát sem tudnám pontosan behatárolni, az alapsztori pedig rendkívül bonyolult. Őszintén: baromi nehezen írom, sokszor vissza kell olvasnom, különben belekeveredek. Múltidőben, E/3-ban írom, és elég bonyolult karaktereket alkottam, akikkel meggyűlik a bajom. Úgy érzem, ez az eddigi legnehezebben születő sztorim, mégis a legjobban kitalált. Már érzem, hogy ő A történetem. Tehát most ezen a kis irományon dolgozom, kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Egyébként vizsgaidőszak van, szóval nyűglődöm ezerrel. Ezen kívül erre az évre két cél is kitűztem magam elé. Nem, nem újévi fogadalom volt, mert azok általában hamar felejtősek lesznek.:D Ezek olyan dolgok, amiket már egy ideje tervezgetek, de most végre eljutottam odáig, hogy ki is jelentettem: belevágok, megcsinálom! Hogy mik ezek, az egyelőre titok...:)
Próbálok majd több posztot hozni, de tényleg írjátok meg, hogy mit szeretnétek olvasni, mert akkor igazodom hozzátok! :) A könyvkritikákat pedig lassan meg fogom írni.
Csókok!
Tudom, nagyon régen jelentkeztem. Úgyhogy először is mindenkinek nagyon Boldog Új Évet! Kívánom, hogy legyen sikeres számotokra a 2017, és valósítsátok meg az álmaitokat! Emellett persze olvassatok, írjatok sokat, vagy tegyetek bármit, ami örömet okoz nektek! :)
Hogy miért nem blogolok mostanában?
Nem nagyon tudok miről írni, nem tudom, mennyire érdekel titeket a könyvkritika jellegű írásom. SZóval, ha adnátok valamiféle visszajelzést, akkor nagyon tudnék örülni! :) Vagy leírhatnátok, hogy miről olvasnátok szívesen, és akkor ahhoz igazítanám a bejegyzéseket.
Mivel alapjáraton az írás miatt hoztam létre a blogot, ezért evidensnek tartom, hogy írjak néhány mondatot arról, mi is történik/ nem történik a történeteimmel. Kezdjük a CON-nal.Ugye említettem már, hogy lesz egy második része, illetve egy nagy csinosításon fog átesni - ez a terv még mindig áll, de egyelőre nem vágtam bele, még várat magára.
Borzongás: nincs befejezve, az alapsztori átírásán gondolkozom, illetve szeretném majd őt is megfarigcsálni. Tehát a CON mellett pihen.
Szerelem aláírásra: hát... ő is hosszú álmát alussza úgy nyár óta. Ötletem van, de a kedvem valamiért picit elment tőle. Valószínűleg az a baj, hogy én és a romantika nem vagyok túl jó kapcsolatban, így nehéz olyan jeleneteket írnom, ami romantikus. De természetesen szeretném majd készre megírni, csak hát a pontos dátumát nem tudom.
Na, és akkor elérkeztük oda, hogy akkor írok-e egyáltalán valamit. Határozottan IGEN. De címe még nincs, ahogy a kategóriát sem tudnám pontosan behatárolni, az alapsztori pedig rendkívül bonyolult. Őszintén: baromi nehezen írom, sokszor vissza kell olvasnom, különben belekeveredek. Múltidőben, E/3-ban írom, és elég bonyolult karaktereket alkottam, akikkel meggyűlik a bajom. Úgy érzem, ez az eddigi legnehezebben születő sztorim, mégis a legjobban kitalált. Már érzem, hogy ő A történetem. Tehát most ezen a kis irományon dolgozom, kisebb-nagyobb megszakításokkal.
Egyébként vizsgaidőszak van, szóval nyűglődöm ezerrel. Ezen kívül erre az évre két cél is kitűztem magam elé. Nem, nem újévi fogadalom volt, mert azok általában hamar felejtősek lesznek.:D Ezek olyan dolgok, amiket már egy ideje tervezgetek, de most végre eljutottam odáig, hogy ki is jelentettem: belevágok, megcsinálom! Hogy mik ezek, az egyelőre titok...:)
Próbálok majd több posztot hozni, de tényleg írjátok meg, hogy mit szeretnétek olvasni, mert akkor igazodom hozzátok! :) A könyvkritikákat pedig lassan meg fogom írni.
Csókok!
2016. október 18., kedd
115. C. C Hunter - Born at Midnight
Sziasztok, megint! :)
C. C Hunter - Alkonytábor 1. - Született éjfélkor
"Miután egy este Kylie Galen rossz partira, rossz emberek közé keveredik, örökre megváltozik az élete. Anyja Alkonyvölgybe küldi ‒ egy problémás tinédzserek számára szervezett nyári táborba ‒, ám megérkezése után alig néhány órán belül fájdalmasan világossá válik számára, hogy társai nem egyszerűen csak „problémásak”. Alkonyvölgyben vámpírok, vérfarkasok, alakváltók, boszorkányok és tündérek tanulják és gyakorolják, hogyan használhatják különleges képességeiket, hogyan tarthatják kordában bűverejüket, és hogyan élhetnek a normális világban.
Kylie ugyan mindig másnak érezte magát kortársainál, de abban is biztos, hogy ezekhez a paranormális szörnyszülöttekhez sem tartozik. Vagy mégis? Ők váltig állítják, hogy Kylie közülük való, és nem véletlenül került a táborba. És mintha az élet nem lenne már így is épp eléggé bonyolult, belép a képbe Derek és Lucas is. Derek egy féltündér, aki eltökéli, hogy Kylie-t a barátnőjévé teszi, Lucas pedig egy oltárian szexi vérfarkas, akivel a lánynak titkos közös múltja van. A két fiú nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis mindketten rabul ejtik Kylie szívét.
Bár Kylie-t mélyen összezavarja az egész helyzet, és semmiben sem biztos többé, egy dolog minden kétséget kizáróan kiderül számára: Alkonyvölgy pontosan az a hely, ahová tartozik."
A fülszöveg számomra figyelemfelkeltő volt. Bár csak pár információ-morzsát szórtak elém, mégis ráharaptam. Szeretem a fantasy történeteket, talán azért is. Meg azért, mert ez nem a szokványos, a vámpír öli az embereket ( vagy éppen gyémántként csillogva állatok vérét issza), a vérfarkasokkal meg készülnek kikaparni egymás szemeit. Szóval úgy döntöttem, belevágok.
A borítójára ránézve semmi extrát nem éreztem. Illik a címhez, de semmi több. Nem valami nagy szám szerintem. De persze, ne a külső alapján ítéljünk.
Az alapsztori nekem nagyon bejött. Jó ötletnek tartom, hogy van egy tábor, ahol mindenféle varázslatos lény megjelenik, és próbálnak nem csak jól kijönni egymással, hanem megbarátkoznak az erejükkel, illetve megtanulják azt is, hogyan éljenek ennek ellenére teljes és normális életet. Tehát az alap szerintem igen erős volt, baromi sok lehetőség rejlik egy ilyen alapkövű sztoriban. Hogy az író ki tudta-e ezt használni? Nos...
A történet E/3-ban íródott, ami szerintem baromi sok lehetőséget rejt magában. Nyilván az érzelmeket nem lehet olyan mértékben átadni, mint amikor valamelyik szereplő nézőpontjában láttatjuk a történetet, de így viszont a főszereplő körül történő dolgokat, embereket, környezetet csodálatosan lehet részletezni. Én imádom ezeket a leírásokat olvasni, sok információt tartalmaznak. Itt is olvastam volna, csak hát lehetőségem nem igen volt. ~ márpedig az ördög a részletekben rejlik~
A történet 400 oldal, aminek a cselekménye, nos legfőképpen a lány természetfeletti mivoltja körül forog, és mintha ez nem lett volna elég az írónak, hozzá vágott még egy kis "bűntényt" is. Ennek a következő könyvben biztosan szerepe lesz, de nem volt kifejtve. Az sokkal inkább jelen volt, hogy a lány próbálja meggyőzni magát arról, hogy ő aztán nem természetfeletti. Oké, aláírom, hogy ez is fontos mozzanat volt, de ha már behoz egy másik szálat is a történetben, amit tovább visz, akkor illet volna annak is éppen ekkora feneket keríteni. Úgy érzem, a végére össze lett csapva a sztori, olyan, mintha kötelező lett volna befejeznie, és már csak egy gyors lezárásra futotta.
A főszereplő csajszi, Kylie, a tipikus 16 éves, aki még keresi önmagát, illetve a helyét a világban. Néha kicsit elveszett, máskor talpraesett, de alapjáraton szerintem egy értékes ember Kylie. Bár amikor a két fiúval kapcsolatban - vagy inkább 3-mal?! - nem tudott dönteni, akkor kicsit elbeszélgettem volna vele. Olyan érzés volt ezeket a felváltott izgatottságokat olvasni, mintha a tudatalattija ezt mondogatná nekem: ha nincs ló, jó a szamár is. Tényleg ezt éreztem. A pasija kidobta, aztán megtetszett neki Derek, aki hasonlított a pasijára - nincs az eredeti, jó lesz a hasonmás-, aztán jött Lucas, aki mintha kitörölte volna a másik két hímneműt az agyából, majd amikor Lucas lelépett, már jó lett Derek - mert addigra rájött, hogy jobban néz ki, mint az exe, meg ugye normálisabb is.
Na ez nekem nem jött be, bár lehet, hogy én vagyok csak nagyon maradi.:'D Nyilván létezik olyan, hogy két "tűz" közé kerülünk, de ilyenkor nem megyünk közelebb mindkettőhöz, hogy jól összeégessük magunkat.:'D
Pasik. Derek a féltündér és Lucas a vérfarkas. A nevek... I-M-Á-D-O-M! Volt egy történet, ahol ugyanezek a nevek voltak, és azóta megörülök tőlük.:D No, de lapozzunk...
Derek a tipikus jó kisfiú, aki addig áll a sarokban, amíg azt mondják neki. Nem volt semmi baj a karakterével, de én nagyooon nem szeretem ezt a típust, úgyhogy nem igazán szurkoltam neki.
Lucas. Na őőőő... Bár nem sokat szerepelt, mégis ő volt A pasi. Rejtélyes, szexi, de amikor arra került sor, akkor gyengéd, humoros stb. Nyilván nem kell leírnom, melyik pasi mellett foglaltam állást.:D Míg Derek minden lépése kiszámítható volt, a farkasunkké nem. Folyton meglepetést okozott a tetteivel és a szavaival egyaránt.
A többi szereplőt, a táborlakókat mind kedveltem. A boszi, Miranda és a vámpír, Della, is nagy egyéniségek voltak, ahogy az alakváltó, Perry is. Őket nem részletezem, de teljesen jó szerepük volt.
Összességében mit gondolok a könyvről? Azt, hogy megéri elolvasni még a hiányosságok ellenére is. Jó az alapsztori, vannak benne érdekes gondolatok, valamint tanúi lehetünk annak, ahogy a 16 éves Kylie a tábor ideje alatt megismeri önmagát, illetve fejlődik is, kiheveri a traumákat, amivel érkezett. Az elején felmerülő kérdésekre is kapunk választ- persze arra, hogy milyen lény is ő, illetve, hol a búsban van Lucas, arra nem derül fény... mily' meglepő.
Igazság szerint, ha már lenne magyar fordításos második rész, biztosan nekikezdtem volna, mert egyszerűen érdekel, hogy mi lesz a végkifejlet, hogy fog végződni a lány sztorija.:)
Ha egy kicsit is meg tudtam hozni ezzel a kedveteket, mindenképp szánjatok rá egy délutánt, mert az összecsapott vég ellenére nem rossz kis sztori:)
~~~~ Elindítok egy szavazást, amiben arra nyomjatok majd, amiről legközelebb szeretnétek kritikát olvasni!:)
C. C Hunter - Alkonytábor 1. - Született éjfélkor
Kylie ugyan mindig másnak érezte magát kortársainál, de abban is biztos, hogy ezekhez a paranormális szörnyszülöttekhez sem tartozik. Vagy mégis? Ők váltig állítják, hogy Kylie közülük való, és nem véletlenül került a táborba. És mintha az élet nem lenne már így is épp eléggé bonyolult, belép a képbe Derek és Lucas is. Derek egy féltündér, aki eltökéli, hogy Kylie-t a barátnőjévé teszi, Lucas pedig egy oltárian szexi vérfarkas, akivel a lánynak titkos közös múltja van. A két fiú nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis mindketten rabul ejtik Kylie szívét.
Bár Kylie-t mélyen összezavarja az egész helyzet, és semmiben sem biztos többé, egy dolog minden kétséget kizáróan kiderül számára: Alkonyvölgy pontosan az a hely, ahová tartozik."
***
A fülszöveg számomra figyelemfelkeltő volt. Bár csak pár információ-morzsát szórtak elém, mégis ráharaptam. Szeretem a fantasy történeteket, talán azért is. Meg azért, mert ez nem a szokványos, a vámpír öli az embereket ( vagy éppen gyémántként csillogva állatok vérét issza), a vérfarkasokkal meg készülnek kikaparni egymás szemeit. Szóval úgy döntöttem, belevágok.
A borítójára ránézve semmi extrát nem éreztem. Illik a címhez, de semmi több. Nem valami nagy szám szerintem. De persze, ne a külső alapján ítéljünk.
Az alapsztori nekem nagyon bejött. Jó ötletnek tartom, hogy van egy tábor, ahol mindenféle varázslatos lény megjelenik, és próbálnak nem csak jól kijönni egymással, hanem megbarátkoznak az erejükkel, illetve megtanulják azt is, hogyan éljenek ennek ellenére teljes és normális életet. Tehát az alap szerintem igen erős volt, baromi sok lehetőség rejlik egy ilyen alapkövű sztoriban. Hogy az író ki tudta-e ezt használni? Nos...
A történet E/3-ban íródott, ami szerintem baromi sok lehetőséget rejt magában. Nyilván az érzelmeket nem lehet olyan mértékben átadni, mint amikor valamelyik szereplő nézőpontjában láttatjuk a történetet, de így viszont a főszereplő körül történő dolgokat, embereket, környezetet csodálatosan lehet részletezni. Én imádom ezeket a leírásokat olvasni, sok információt tartalmaznak. Itt is olvastam volna, csak hát lehetőségem nem igen volt. ~ márpedig az ördög a részletekben rejlik~
A történet 400 oldal, aminek a cselekménye, nos legfőképpen a lány természetfeletti mivoltja körül forog, és mintha ez nem lett volna elég az írónak, hozzá vágott még egy kis "bűntényt" is. Ennek a következő könyvben biztosan szerepe lesz, de nem volt kifejtve. Az sokkal inkább jelen volt, hogy a lány próbálja meggyőzni magát arról, hogy ő aztán nem természetfeletti. Oké, aláírom, hogy ez is fontos mozzanat volt, de ha már behoz egy másik szálat is a történetben, amit tovább visz, akkor illet volna annak is éppen ekkora feneket keríteni. Úgy érzem, a végére össze lett csapva a sztori, olyan, mintha kötelező lett volna befejeznie, és már csak egy gyors lezárásra futotta.
A főszereplő csajszi, Kylie, a tipikus 16 éves, aki még keresi önmagát, illetve a helyét a világban. Néha kicsit elveszett, máskor talpraesett, de alapjáraton szerintem egy értékes ember Kylie. Bár amikor a két fiúval kapcsolatban - vagy inkább 3-mal?! - nem tudott dönteni, akkor kicsit elbeszélgettem volna vele. Olyan érzés volt ezeket a felváltott izgatottságokat olvasni, mintha a tudatalattija ezt mondogatná nekem: ha nincs ló, jó a szamár is. Tényleg ezt éreztem. A pasija kidobta, aztán megtetszett neki Derek, aki hasonlított a pasijára - nincs az eredeti, jó lesz a hasonmás-, aztán jött Lucas, aki mintha kitörölte volna a másik két hímneműt az agyából, majd amikor Lucas lelépett, már jó lett Derek - mert addigra rájött, hogy jobban néz ki, mint az exe, meg ugye normálisabb is.
Na ez nekem nem jött be, bár lehet, hogy én vagyok csak nagyon maradi.:'D Nyilván létezik olyan, hogy két "tűz" közé kerülünk, de ilyenkor nem megyünk közelebb mindkettőhöz, hogy jól összeégessük magunkat.:'D
Pasik. Derek a féltündér és Lucas a vérfarkas. A nevek... I-M-Á-D-O-M! Volt egy történet, ahol ugyanezek a nevek voltak, és azóta megörülök tőlük.:D No, de lapozzunk...
Derek a tipikus jó kisfiú, aki addig áll a sarokban, amíg azt mondják neki. Nem volt semmi baj a karakterével, de én nagyooon nem szeretem ezt a típust, úgyhogy nem igazán szurkoltam neki.
Lucas. Na őőőő... Bár nem sokat szerepelt, mégis ő volt A pasi. Rejtélyes, szexi, de amikor arra került sor, akkor gyengéd, humoros stb. Nyilván nem kell leírnom, melyik pasi mellett foglaltam állást.:D Míg Derek minden lépése kiszámítható volt, a farkasunkké nem. Folyton meglepetést okozott a tetteivel és a szavaival egyaránt.
A többi szereplőt, a táborlakókat mind kedveltem. A boszi, Miranda és a vámpír, Della, is nagy egyéniségek voltak, ahogy az alakváltó, Perry is. Őket nem részletezem, de teljesen jó szerepük volt.
Összességében mit gondolok a könyvről? Azt, hogy megéri elolvasni még a hiányosságok ellenére is. Jó az alapsztori, vannak benne érdekes gondolatok, valamint tanúi lehetünk annak, ahogy a 16 éves Kylie a tábor ideje alatt megismeri önmagát, illetve fejlődik is, kiheveri a traumákat, amivel érkezett. Az elején felmerülő kérdésekre is kapunk választ- persze arra, hogy milyen lény is ő, illetve, hol a búsban van Lucas, arra nem derül fény... mily' meglepő.
Igazság szerint, ha már lenne magyar fordításos második rész, biztosan nekikezdtem volna, mert egyszerűen érdekel, hogy mi lesz a végkifejlet, hogy fog végződni a lány sztorija.:)
Ha egy kicsit is meg tudtam hozni ezzel a kedveteket, mindenképp szánjatok rá egy délutánt, mert az összecsapott vég ellenére nem rossz kis sztori:)
~~~~ Elindítok egy szavazást, amiben arra nyomjatok majd, amiről legközelebb szeretnétek kritikát olvasni!:)
114. Újítás
Sziasztok! :)
Úgy döntöttem, kicsit más irányba terelem a blogomat, mert nem igen tudok az írásaimmal kapcsolatban túl sok dologról informálni titeket. De megszüntetni nem szeretnem, ahogy túl személyessé sem akarom tenni. Ezért úgy döntöttem, hogy leginkább kritikákat fogtok tudni olvasni, főleg könyvekről, természetesen. De ha egy film, sorozat olyan nyomot hagy bennem, amit muszáj lesz leírnom, ám legyen!:)
Rögtön ez után jövök egy kritikával, lessétek meg azt is!
Úgy döntöttem, kicsit más irányba terelem a blogomat, mert nem igen tudok az írásaimmal kapcsolatban túl sok dologról informálni titeket. De megszüntetni nem szeretnem, ahogy túl személyessé sem akarom tenni. Ezért úgy döntöttem, hogy leginkább kritikákat fogtok tudni olvasni, főleg könyvekről, természetesen. De ha egy film, sorozat olyan nyomot hagy bennem, amit muszáj lesz leírnom, ám legyen!:)
Rögtön ez után jövök egy kritikával, lessétek meg azt is!
2016. október 4., kedd
113. Koli, helyzet
Sziasztok, Bogyók! :)
Az első bejegyzésem a koliból. Hát már most sokkal jobb, mint az albérlet volt. Jó fejek a szobatársaim, a szembeszomszédom a csoporttársam, és még egy kis konditerem is van az alagsorban. Ma még csak szemügyre vettem, de jövőhéten már használni is fogom. És a program is nemsokára kezdődik majd, amiről egyelőre csak annyit, hogy vércsoport diéta lesz. A legrosszabb, hogy nem ehetek majd semmilyen tejterméket sem, pedig imádom mind a sajtot, túrót. Tehát ez a része nehéz lesz. De mindent beleadok majd, és szerintem simán végig fogom csinálni.:D
A héten egyébként korábban megyek haza, illetve még egy fincsi kis vérvételt is beiktatok majd. Ezen kívül nincs túl sok tervem a hétre. Bár biztosan alakul majd valami.
Oh, és nem akarom elkiabálni, de éppen egy új sztorin dolgozom. Igen, gondolom picit mókás, hogy ismét nekikezdtem valaminek, miközben az előzőket sem fejeztem be. Belegondolva tényleg vicces, de sajnos nem tudok ez ellen mit tenni. Ha valamelyiknél elfogy az ihlet, akkor pihentetem. Ha pedig egy másikhoz van ötletem, akkor azt megragadom és leírom. Nyilván, amiket eddig írtam, azokat sem dobom ki a kukába, csupán a "fiók" aljára süllyesztem, ahol békésen pihennek majd a következő alkalomig, amíg újra sorra nem kerülnek.
Az új sztoriról még nem írnék semmit, majd ha tényleg jól haladok vele, illetve ha rendesen kiforrja magát.
Afs-en nem mostanában lesz frissítés, ha egyáltalán lesz. Sajnálom, de mivel nem haladok a sztorival, illetve nem írok jelenleg olyant, amit szívesen feltöltenék oda, ezért nem leszek aktív. Bocsánat, ha valakit ezzel esetleg megbántok, ezt nem szándékosan teszem. Picit úgy is érzem, hogy kinőttem az Afs-ből, illetve az előolvasóim nagyobb segítséget tudnak nyújtani fejlődés terén. Ne értsétek félre, mindegyik olvasómat imádom, és baromi hálás vagyok a támogatásokért, kedvességekért, de szükségem van arra is, hogy megmondják azt, mi nem jó, mi nem logikus, min kéne javítanom. Már most is úgy érzem, a történetem jobb, mint a Szerelem aláírásra, és ezt az előolvasómnak is köszönhetem.
Nem tudom, legközelebb mikor lesz friss, igyekszem vele!
Pusszantás!
Az első bejegyzésem a koliból. Hát már most sokkal jobb, mint az albérlet volt. Jó fejek a szobatársaim, a szembeszomszédom a csoporttársam, és még egy kis konditerem is van az alagsorban. Ma még csak szemügyre vettem, de jövőhéten már használni is fogom. És a program is nemsokára kezdődik majd, amiről egyelőre csak annyit, hogy vércsoport diéta lesz. A legrosszabb, hogy nem ehetek majd semmilyen tejterméket sem, pedig imádom mind a sajtot, túrót. Tehát ez a része nehéz lesz. De mindent beleadok majd, és szerintem simán végig fogom csinálni.:D
A héten egyébként korábban megyek haza, illetve még egy fincsi kis vérvételt is beiktatok majd. Ezen kívül nincs túl sok tervem a hétre. Bár biztosan alakul majd valami.
Oh, és nem akarom elkiabálni, de éppen egy új sztorin dolgozom. Igen, gondolom picit mókás, hogy ismét nekikezdtem valaminek, miközben az előzőket sem fejeztem be. Belegondolva tényleg vicces, de sajnos nem tudok ez ellen mit tenni. Ha valamelyiknél elfogy az ihlet, akkor pihentetem. Ha pedig egy másikhoz van ötletem, akkor azt megragadom és leírom. Nyilván, amiket eddig írtam, azokat sem dobom ki a kukába, csupán a "fiók" aljára süllyesztem, ahol békésen pihennek majd a következő alkalomig, amíg újra sorra nem kerülnek.
Az új sztoriról még nem írnék semmit, majd ha tényleg jól haladok vele, illetve ha rendesen kiforrja magát.
Afs-en nem mostanában lesz frissítés, ha egyáltalán lesz. Sajnálom, de mivel nem haladok a sztorival, illetve nem írok jelenleg olyant, amit szívesen feltöltenék oda, ezért nem leszek aktív. Bocsánat, ha valakit ezzel esetleg megbántok, ezt nem szándékosan teszem. Picit úgy is érzem, hogy kinőttem az Afs-ből, illetve az előolvasóim nagyobb segítséget tudnak nyújtani fejlődés terén. Ne értsétek félre, mindegyik olvasómat imádom, és baromi hálás vagyok a támogatásokért, kedvességekért, de szükségem van arra is, hogy megmondják azt, mi nem jó, mi nem logikus, min kéne javítanom. Már most is úgy érzem, a történetem jobb, mint a Szerelem aláírásra, és ezt az előolvasómnak is köszönhetem.
Nem tudom, legközelebb mikor lesz friss, igyekszem vele!
Pusszantás!
2016. szeptember 26., hétfő
112. Szeptember végi összefoglaló akármi
Sziasztok, Bogyeszok! :)
Az elmúlt pár hónapban nem igazán voltam aktív. Olvashattátok, hogy nem ment az írás, voltak személyes problémáim is, amik rányomták a hangulatomra és a napjaimra a bélyeget. Mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében, szinte törvényszerű, hogy ezek legalább egyszer megtörténjenek. Én is szépen kivártam a végét ennek, ami úgy látszik, hogy lassan eljön.
Jelenleg Budapestre járok egyetemre, ami több problémát is okozott nekem. Az egyik a szállásom volt, ami a múlt héten rendeződött végre le. Szeptemberben egy albérletbe költöztem be, amit jövő hétfőn el is hagyok. Több dolog miatt is, de úgy érzem, már semmi jelentősége, ezért nem is szánnék rá több sort.:) A lényeg, hogy kolis leszek pontosan egy hét múlva, amit már nagyon várok. Remélem, minden okés lesz, jól érzem majd magam. De ez még a jövő zenéje.
A suliról még nem nagyon írok semmit, mert két hét telt el, ez idő alatt meg nem sok minden történt.
Azt viszont muszáj megemlítenem, hogy múlthéten találkoztam Zsebivel. *-* Zsebi az egyik olyan ember, aki AFS-en a CON-hoz végig kitartóan írta a véleményeit, javaslatait. Ezek után levelezni kezdtünk, tavaly pedig már Facebookon is beszélgettünk. Múlt héten pedig megmásztuk a Gellért-hegyet. :D Nagyon mókás volt, pletyiztünk közben, nevettünk. Zsebi igazi kis cukorborsó, aki nagyon kis mosolygós és kedves.
Ismét egy barátnőm, akit az írásaimnak köszönhetően ismertem meg. Ez egy nagyon jó érzés, bogyeszok. :)
Szombaton Évussal is összefutottunk, aki cuki kis meglepit adott a szülinapomra.:) Este pedig a többi barátommal is találkoztam, ami szintén nagyon jó volt. Az egyetlen baj a hétvégékkel, hogy baromi gyorsan eltelnek.:/ Mire kezdeném élvezni, már mehetek is vissza Budapestre. Mondjuk annyira jóság van a heteimben, hogy hétfőn nincsen órám, így vasárnap még a saját ágyamban tudok aludni.:)
Oh, képzeljétek, nemsokára saját magamnak fogom csinálni a körmeimet! Dalmustól kaptam lámpát, a többi cuccocskát pedig lassan összegyűjtöm.:) Nagyon várom már, hogy kiélhessem a művészi hajlamomat a körmeimen is.:D
Ha nem otthon vagy, nem tudsz mellé zabálni. Vagyis mellé tudsz, de az pénzbe kerül, úgyhogy inkább nem teszed. Na igen. EZ tényleg így van. Pénteken mire hazajöttem teljesen lement a hasam, a farmerem sem feszült úgy rám. Gyerekek, azt a boldogságot láttátok volna.:D Aki küzd a kilókkal, illetve szenved azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy azt a fejében elképzelte, az megérti ezt.
Egyébként október 15-től ismét belehúzok rendesen. LifeTilt narancsbőr program, ami megint fullos lesz, diétával, edzéstervvel, tehát minden adott lesz, csak oda kell tennünk magunkat. Ezt a programot most biztosan végigcsinálom. Már a csomagom is megrendeltem, tűkön ülve várom.:D
Aki esetleg BP-i, szeretne mozogni, az nyugodtan sikítson, mert szeretek közösen edzeni - mókás edzések szoktak ezek lenni.:D
Nem tudom, mikor frissítek, sorry. Egyelőre nincs tervben, több dolog miatt is. De erről majd a következő bejegyzésben!
Puszik!
Az elmúlt pár hónapban nem igazán voltam aktív. Olvashattátok, hogy nem ment az írás, voltak személyes problémáim is, amik rányomták a hangulatomra és a napjaimra a bélyeget. Mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében, szinte törvényszerű, hogy ezek legalább egyszer megtörténjenek. Én is szépen kivártam a végét ennek, ami úgy látszik, hogy lassan eljön.
Jelenleg Budapestre járok egyetemre, ami több problémát is okozott nekem. Az egyik a szállásom volt, ami a múlt héten rendeződött végre le. Szeptemberben egy albérletbe költöztem be, amit jövő hétfőn el is hagyok. Több dolog miatt is, de úgy érzem, már semmi jelentősége, ezért nem is szánnék rá több sort.:) A lényeg, hogy kolis leszek pontosan egy hét múlva, amit már nagyon várok. Remélem, minden okés lesz, jól érzem majd magam. De ez még a jövő zenéje.
A suliról még nem nagyon írok semmit, mert két hét telt el, ez idő alatt meg nem sok minden történt.
Azt viszont muszáj megemlítenem, hogy múlthéten találkoztam Zsebivel. *-* Zsebi az egyik olyan ember, aki AFS-en a CON-hoz végig kitartóan írta a véleményeit, javaslatait. Ezek után levelezni kezdtünk, tavaly pedig már Facebookon is beszélgettünk. Múlt héten pedig megmásztuk a Gellért-hegyet. :D Nagyon mókás volt, pletyiztünk közben, nevettünk. Zsebi igazi kis cukorborsó, aki nagyon kis mosolygós és kedves.
Ismét egy barátnőm, akit az írásaimnak köszönhetően ismertem meg. Ez egy nagyon jó érzés, bogyeszok. :)
Szombaton Évussal is összefutottunk, aki cuki kis meglepit adott a szülinapomra.:) Este pedig a többi barátommal is találkoztam, ami szintén nagyon jó volt. Az egyetlen baj a hétvégékkel, hogy baromi gyorsan eltelnek.:/ Mire kezdeném élvezni, már mehetek is vissza Budapestre. Mondjuk annyira jóság van a heteimben, hogy hétfőn nincsen órám, így vasárnap még a saját ágyamban tudok aludni.:)
Oh, képzeljétek, nemsokára saját magamnak fogom csinálni a körmeimet! Dalmustól kaptam lámpát, a többi cuccocskát pedig lassan összegyűjtöm.:) Nagyon várom már, hogy kiélhessem a művészi hajlamomat a körmeimen is.:D
Ha nem otthon vagy, nem tudsz mellé zabálni. Vagyis mellé tudsz, de az pénzbe kerül, úgyhogy inkább nem teszed. Na igen. EZ tényleg így van. Pénteken mire hazajöttem teljesen lement a hasam, a farmerem sem feszült úgy rám. Gyerekek, azt a boldogságot láttátok volna.:D Aki küzd a kilókkal, illetve szenved azért, hogy úgy nézzen ki, ahogy azt a fejében elképzelte, az megérti ezt.
Egyébként október 15-től ismét belehúzok rendesen. LifeTilt narancsbőr program, ami megint fullos lesz, diétával, edzéstervvel, tehát minden adott lesz, csak oda kell tennünk magunkat. Ezt a programot most biztosan végigcsinálom. Már a csomagom is megrendeltem, tűkön ülve várom.:D
Aki esetleg BP-i, szeretne mozogni, az nyugodtan sikítson, mert szeretek közösen edzeni - mókás edzések szoktak ezek lenni.:D
Nem tudom, mikor frissítek, sorry. Egyelőre nincs tervben, több dolog miatt is. De erről majd a következő bejegyzésben!
Puszik!
2016. szeptember 16., péntek
111. Faith
Sziasztok, bogyók!
Nem terveztem bejegyzést írni, de most végeztem a Faith című doramával, és úgy érzem, ki kell írnom magamból az érzéseket. Bőgök. Nagyon.
Nem szokásom sírni egy filmen sem, maximum megkönnyezek néhány jelenetet, most viszont szabályosan bőgtem. Ezen nincs mit szépíteni.
Annyira csodálatos, megható és felszabadító résszel zárult... Mintha egy óriási kő esett volna le a szívemről.
Tudom, hogy le kellene írnom, miről szól, hogy mindenki képben legyen, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ahogy felelevenítem, újra folynak a könnyeim, de ennek ellenére mosolygom. Mosolygom, mert valahogy iszonyatosan boldoggá tett ez a dorama. Nem ez volt a legizgalmasabb sorozat, amit láttam, mégis megfogott. Talán a rendkívül mély érzelmek miatt. Amiatt, hogy két ember, akik szeretik egymást, mit fel nem áldoznak a másikért. A sok csalódás ellenére kitartanak... Aztán az ismételt találkozás... Szavakkal szinte leírhatatlan, mit okozott az én lelkemben ez a történet, legfőképpen az utolsó negyedóra.
Megpróbálok valami értelmes kis ismertetőt összehozni...:)
Na, szóval.
A dorama alapsztorija a történelmi Koreában játszódik, aminek akkor még nem ez volt a neve - a részletekbe nem mennék bele, mert tény, hogy ez a része is baromi fontos, de nálam ennél a doramánál mindenképpen az érzelmek vitték a prímet.
Az uralkodó feleségét megsebesítik, ezért a Mennyek Kapuján át egy doktornőt hurcibálnak be a történelembe. Természetesen az ő szaktudása szinte csodának számít ott és akkor, ezért nem engedik vissza a saját idejébe - a történet valahol itt kezdődik el igazából.
A tábornok, aki áthozta, megvédelmezi, megígéri neki, hogy segíti, amíg vissza nem jut a saját világába. És igen, tényleg folyton mellette van, megóvja. Lassan, de biztosan jön a szerelem, bár nekem valahogy a szerelem szó kevés arra a mély érzelemre, amit a színészek átadnak. Szerintem eszméletlen jól játszották a szerepüket. Lee Min Ho messze ebben a filmben tetszett a legjobban nekem. Persze a női főszereplő is nagyon jól alakított. Mindkét karaktert nagyon megszerettem. A csajszi az elején nem volt a szívem csücske, de szinte láthatatlanul lopta be magát a szívembe.:) Ő mindenképpen elég erősen fejlődő karakter volt, legalábbis számomra.
Spoiler!!!
Sokáig nem tudtam, mit gondoljak arról, a csaj vajon marad-e a múltban vagy visszamegy a saját jövőjébe. EZ ugye főleg a méreg miatt volt kérdés. Amikor megmenekült, kicsit fellélegeztem. Bár tudtam, jönni fog valami, de nem erre számítottan.
Visszatért a saját világába, majd a kórházat kifosztva visszament, hogy megmentse a szerelmét, de nem abba az időbe ment vissza. Hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy kb. megszakadt a szívem. Ahogy látod az összetört karaktert magad előtt, ahogy egy idegen világban van...
Aztán ismét ugrás az időben, avagy be és ki a kapun...
Katonák. Kék-szürke ruhák. Elkezdtem reménykedni, főleg, amikor megláttam a már ismerős emberkéket. De ez semmi ahhoz képest, amikor meglátták egymást. Ilyen szép pillanatot még nem láttam. Szinte látni lehetett, ahogy megszűnik körülöttük minden, és alig hisznek a szemüknek. Az öröm, a szerelem... minden benne volt azokban a pillantásokban. Hiába film, hiába nem igazak az érzelmek, a színészek mégis olyan jól játszották a szerepüket, hogy minden igaznak tűnt.
Engem levett a lábamról ez a dorama. Újabb kedvencem van.
Még pár infó, bár lehet, hogy az elejére kellett volna raknom...
Cím: Faith
Műfaj: történelmi, romantikus, fantasy
Részek száma: 24
Részek időtartama: 60+
Csókok!
Nem terveztem bejegyzést írni, de most végeztem a Faith című doramával, és úgy érzem, ki kell írnom magamból az érzéseket. Bőgök. Nagyon.
Nem szokásom sírni egy filmen sem, maximum megkönnyezek néhány jelenetet, most viszont szabályosan bőgtem. Ezen nincs mit szépíteni.
Annyira csodálatos, megható és felszabadító résszel zárult... Mintha egy óriási kő esett volna le a szívemről.
Tudom, hogy le kellene írnom, miről szól, hogy mindenki képben legyen, de még mindig a hatása alatt vagyok. Ahogy felelevenítem, újra folynak a könnyeim, de ennek ellenére mosolygom. Mosolygom, mert valahogy iszonyatosan boldoggá tett ez a dorama. Nem ez volt a legizgalmasabb sorozat, amit láttam, mégis megfogott. Talán a rendkívül mély érzelmek miatt. Amiatt, hogy két ember, akik szeretik egymást, mit fel nem áldoznak a másikért. A sok csalódás ellenére kitartanak... Aztán az ismételt találkozás... Szavakkal szinte leírhatatlan, mit okozott az én lelkemben ez a történet, legfőképpen az utolsó negyedóra.
Na, szóval.
A dorama alapsztorija a történelmi Koreában játszódik, aminek akkor még nem ez volt a neve - a részletekbe nem mennék bele, mert tény, hogy ez a része is baromi fontos, de nálam ennél a doramánál mindenképpen az érzelmek vitték a prímet.
Az uralkodó feleségét megsebesítik, ezért a Mennyek Kapuján át egy doktornőt hurcibálnak be a történelembe. Természetesen az ő szaktudása szinte csodának számít ott és akkor, ezért nem engedik vissza a saját idejébe - a történet valahol itt kezdődik el igazából.
A tábornok, aki áthozta, megvédelmezi, megígéri neki, hogy segíti, amíg vissza nem jut a saját világába. És igen, tényleg folyton mellette van, megóvja. Lassan, de biztosan jön a szerelem, bár nekem valahogy a szerelem szó kevés arra a mély érzelemre, amit a színészek átadnak. Szerintem eszméletlen jól játszották a szerepüket. Lee Min Ho messze ebben a filmben tetszett a legjobban nekem. Persze a női főszereplő is nagyon jól alakított. Mindkét karaktert nagyon megszerettem. A csajszi az elején nem volt a szívem csücske, de szinte láthatatlanul lopta be magát a szívembe.:) Ő mindenképpen elég erősen fejlődő karakter volt, legalábbis számomra.
Spoiler!!!
Sokáig nem tudtam, mit gondoljak arról, a csaj vajon marad-e a múltban vagy visszamegy a saját jövőjébe. EZ ugye főleg a méreg miatt volt kérdés. Amikor megmenekült, kicsit fellélegeztem. Bár tudtam, jönni fog valami, de nem erre számítottan.
Visszatért a saját világába, majd a kórházat kifosztva visszament, hogy megmentse a szerelmét, de nem abba az időbe ment vissza. Hát nem túlzok, ha azt mondom, hogy kb. megszakadt a szívem. Ahogy látod az összetört karaktert magad előtt, ahogy egy idegen világban van...
Aztán ismét ugrás az időben, avagy be és ki a kapun...
Katonák. Kék-szürke ruhák. Elkezdtem reménykedni, főleg, amikor megláttam a már ismerős emberkéket. De ez semmi ahhoz képest, amikor meglátták egymást. Ilyen szép pillanatot még nem láttam. Szinte látni lehetett, ahogy megszűnik körülöttük minden, és alig hisznek a szemüknek. Az öröm, a szerelem... minden benne volt azokban a pillantásokban. Hiába film, hiába nem igazak az érzelmek, a színészek mégis olyan jól játszották a szerepüket, hogy minden igaznak tűnt.
Engem levett a lábamról ez a dorama. Újabb kedvencem van.
Még pár infó, bár lehet, hogy az elejére kellett volna raknom...
Cím: Faith
Műfaj: történelmi, romantikus, fantasy
Részek száma: 24
Részek időtartama: 60+
Csókok!
2016. augusztus 28., vasárnap
110. Háromból kettő pipa
Sziasztok!
A címre később ki fogok térni, de előtte egy kis helyzetjelentés az írásról.
A helyzet, hogy nincs helyzet, még most sem. Bár nem is próbálkoztam, inkább olvastam csak. Nem tudom, mikor fogok ismét úgy leülni a laptopom elé, hogy abból valami érdemleges is szülessen.
Nem, nem a műsor miatt raktam ki ezt a dalt.:) Megfogadtam, ha sikerül felkerülnöm BP-re, akkor ezzel fogom mindenkinek a tudtára adni.:D És sikerült! Bár nem volt egyszerű, de mégis sikerült. Amikor megtudtam, örültem, aztán sírtam, majd megint örültem, most meg félek. Rohadtul be vagyok parázva! Mi lesz velem, hogyan tájékozódom, milyen lesz távol a családomtól stb.
A cím:
Nos, sok hónappal ezelőtt három dolgot tűztem ki magam elé célnak. Ebből kettő sikerült. A harmadig pedig nem, ám nem adom fel.
Az elsőt fentebb olvashatjátok, a második pedig a jogsi. Gondolom, már rájöttetek, hogy az is sikerült. Ráadásul elsőre! Baromi boldog voltam/vagyok! Igaz, hogy kellett néhány plusz órát vennem, de örülök, mert abban a pár órában nagyon sokat fejlődtem, és ha azok nincsenek, valószínűleg jelentkeznék a második vizsgára is. De minden jó, ha jó a vége.:D Szerencsésnek mondhatom magam, mert baromi jó oktatót fogtam ki, aki nagyon jó fej volt, sokat nevettem az óráim alatt. A vizsgán a vizsgabiztos is nagyon rendes volt, ettől függetlenül úgy remegtem, mint a kocsonya.:D
Új bejegyzés várhatóan jövő héten érkezik, próbálom majd több élettel megtölteni.:)
A címre később ki fogok térni, de előtte egy kis helyzetjelentés az írásról.
A helyzet, hogy nincs helyzet, még most sem. Bár nem is próbálkoztam, inkább olvastam csak. Nem tudom, mikor fogok ismét úgy leülni a laptopom elé, hogy abból valami érdemleges is szülessen.
A cím:
Nos, sok hónappal ezelőtt három dolgot tűztem ki magam elé célnak. Ebből kettő sikerült. A harmadig pedig nem, ám nem adom fel.
Az elsőt fentebb olvashatjátok, a második pedig a jogsi. Gondolom, már rájöttetek, hogy az is sikerült. Ráadásul elsőre! Baromi boldog voltam/vagyok! Igaz, hogy kellett néhány plusz órát vennem, de örülök, mert abban a pár órában nagyon sokat fejlődtem, és ha azok nincsenek, valószínűleg jelentkeznék a második vizsgára is. De minden jó, ha jó a vége.:D Szerencsésnek mondhatom magam, mert baromi jó oktatót fogtam ki, aki nagyon jó fej volt, sokat nevettem az óráim alatt. A vizsgán a vizsgabiztos is nagyon rendes volt, ettől függetlenül úgy remegtem, mint a kocsonya.:D
Új bejegyzés várhatóan jövő héten érkezik, próbálom majd több élettel megtölteni.:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)