Gondolom, láttátok, hogy új dizije lett a blognak, remélem tetszik nektek!- én nem vagyok vele megelégedve, de nem volt erőm tovább szöszmötölni vele.
Afs-re kiírtam, hogy feltöltöm a fejezetet - hát sajnos teli volt hibával, így visszadobták. Örülök, hogy megint Tigi javított, mert minden alkalommal mellékel nekem egy levelet, amiben felhívja a hibákra a figyelmem - ezt most is megtette. Javítottam a fejezetet, de úgy döntöttem, holnap, tiszta fejjel még egyszer átnézem. Ez a dolog egyébként nagyon elszomorított. Már komolyan az jár a fejemben, hogy sosem fogok tudni helyesen írni, pedig tényleg próbálkozom! ~azt viszont hozzátenném, hogy a mostani fejezetet nem néztem rendesen át, siettem, nem igazán volt hozzá kedvem, ahogy az egész CON-hoz sem. Nem tehetek róla, belefáradtam, rettentő rossznak érzem a mostani történeteimhez képest - pedig ezeknél is bőven van még hova fejlődnöm. Már egyáltalán nem okoz örömet a feltöltése, a javítása, semmi. Mert nem vagyok megelégedve magammal. Picit, na jó, nem picit rossz most a kedvem, azon gondolkozom, hogy ez az egész nem nekem való. Oké, hogy imádok írni, de ha egyszer nem megy a helyesírás? Utálom ezt az érzést, amit most is érzek - rettegek, hogy megint vissza fogják dobni a fejezetet. Nem, ez nem hiszti, sajnos éppen a sírás küszöbén állok. Nem csupán a fejezet miatt, az elmúlt jó néhány hónap váltja ki belőlem ezeket az érzéseket. Még mindig fáj, hogy nem vettek fel az egyetemre, félek az érettségiktől, amiket újra meg kell írni, félek attól, hogy mit hoz a holnap, mi fog velem történni, fogok-e tudni írni, s egyszer valami maradandót alkotni?! Persze, minden írással próbálkozónak megfordul ilyesmi a fejében - gondolom. Na, mindegy, elég volt a siránkozásból! Eddig sem tudtam sírni, bármivel próbálkoztam, most sem tudok. Pedig igazán jó lenne, mert megnyugtatná a lelkem - de nem megy.
Fáradt vagyok, inkább elteszem magam holnapra, hogy újult erővel vághassak neki a tanulásnak!
Chu~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése