Nemrég álltam neki a Tóparti kísértetek című könyv alapján készült filmnek. Ez a nemrég azt jelenti, hogy 15 perccel ezelőtt, de már van néhány észrevételem, amelyek felett nem szeretnék elsiklani, így leírom.
Kezdem azzal, hogy azt aláírom, hogy egy film nem készülhet teljesen a könyv alapján, hanem néhány változást be kell iktatni. De véleményem szerint, nem olyat, ami teljesen eltér az előre megírtaknál.
Már a történet elején történt baleset totál más volt, a filmben egy BUSZ ütötte el a nőt. Egy busz, emberek! Mekkora klisé! Komolyan, ennél jobbat nem tudtak volna kitalálni?! Busz... OMG.
A kezdeti sokk után folytattam. Na, itt jött egy újabb szálka, ami jó erősen befúródott az ujjamba. A könyvben Mike, Joe tetsvérével beszélget, aki a könyvben többször is feltűnik, és néha elég jelentős szerepe van. A filmnél viszont a rendező, forgatókönyvíró valószínűleg rosszat reggelizett és a hasfájás elvonta a figyelmét ettől a ténytől, mert itt Mike testvére jelenik meg. A testvére, akivel mindössze EGYSZER dumált TELEFONON. Ez nem volt túl jó ötlet, de egye fene, feldolgozható.
Azonban azok az információk, amik elhagyják Mike száját, totálisan kiverték a biztosítékot. Olyan tényeket, kérdéseket feszeget már az első 15 percben, ami a könyv háromnegyedénél derült ki, és igazából elég fontos kérdések voltak, pl: Joe kikkel találkozott a nyaralónál, miért járt le annyit oda egyedül? - és itt álljunk is meg, mert az, hogy a nő többször is lement egyedül a tóhoz, az is sokkal később derül ki, Mike-nak fogalma sem volt róla. Eddig nagyon nem jön be a film, és nem a különbségek miatt, hanem mert olyan, mintha össze-vissza rakták volna össze a filmet, akár egy foltokból összerakott takarót.
Ennek ellenére folytatom, és amint van újabb észrevételem, azt le fogom írni.
Újabb észrevétel. Kyra legalább 3-4 évvel idősebb, mint a könyvben volt, az első jelenet, amiben felbukkan, elég fontos, de itt nem adták meg a módját. Az anyja sem úgy reagált arra, hogy elszökött, ahogy a könyvben, nem sírta el magát a megkönnyebbüléstől, hogy nem lett semmi baja az úton lődörgő gyereknek, elintézte annyival a szitut: hogy gondoltad, hogy kiszöksz? Nem vagyok ám rossz anya! Ezt nevezem... Ez aztán egy elcseszett rész lett.
Sajnos folytatnom kell a sort, bár ezt eredetileg úgy gondoltam, hogy nem írom le, mert egye fene, ne legyünk olyan finnyásak, érjük be azzal, ami van, de sajnos mégis úgy hozta a film, hogy kénytelen legyek ezt is kipréselni magamból. Na, mármost, van nekünk a ház karbantartója, akit Mike ismer, tegezik egymást, amolyan baráti beszélgetéseket folytatnak. A filmben ez nincs így - ez nem is lenne akkora nagy baj, de tekintve a tényt, hogy Bill hívja fel Mike figyelmét arra, hogy kerülje el Mattie-t, és nem a burgeres csávó, muszáj volt leírnom. Ugyanis Bill még jó néhányszor beszélget Noonannel, és nem egyszer hívja fel erre a figyelmét, no meg, más dolog miatt is fontos lesz az öreg.
Brenda, a takarítónő - nos igaz, hogy néhány dologra rávezette Mike-ot, de itt, a filmben, szó szerint ő az, aki elmondja, hogy mi az a Dark score őrület - ami a könyvben nem is szerepel, ha jól emlékszem. Mike maga jön rá, hogy kiknek a gyerekei azok, akiket vízbe fojtottak.
Eddig az a véleményem a filmről, hogy valóban az egész könyvből csipegetett információkat össze-vissza közlik a nézőkkel - szerintem ez baromi nagy hiba, ugyanis a könyvben pont úgy van felépítve, hogy az olvasó gondolkozzék, próbálja kitalálni, hogy mi lesz az az infómorzsa, amit nemsokára meg fog kapni, hogy a kíváncsisága csillapodjék, szépen, sorjában adagolja be King a dolgokat, az aljától építi fel a piramist, nem össze-vissza csúsztat egy-egy követ a helyére, hátha az építmény ugyanolyan masszív és szép lesz. Ha nem olvastam volna a könyvet, már akkor is össze tudnám rakni a képet a fejemben, tökéletesen tudnám, hogy mi történik a ház és a tópart környékén - bár a film felénél tartok, már tudom, mi lesz a végkifejlet - és ismét megemlítem, hogy ehhez nem kell a könyvben tapasztalt dolgokat elővennem, mert a történet annyira adja magát, annyira sok dolgot oszt meg már most, pont azokat, amiknek még nem szabadna kiderülni, fokozni kéne a nézők izgalmát a rejtélyekkel.
Mike rohamai, amiknél mindig tóvizet köp... na, röhejesre sikerült. Jesszus... Hozzáér egy fához, és mintegy varázsütésre nyögni és hányni kezd. Ez igazán szép húzás, gratula a megvalósításért, tényleg! Úgy mínusz 1000 pontra tudnám értékelni a kivitelezést.:')
Nagyon vártam a részt, amiben az öreg Devore és a testvére Mike-ot terrorizálni kezdik. Reméltem, a filmben is hasonló élvezetes jelenet lesz, de ahogy eddig párszor, most is csalódnom kellett. Nagyon rövid, semmilyen kis rész volt. Olyan, mint amikor egy gyerek próbálja egy felnőtt bonyolult mozdulatait leutánozni - King volt a felnőtt, aki utánozhatatlan mozdulatokat tett, amit a film nem volt képes leutánozni, de még csak az utánzás közelébe sem ért. Nem volt benne az a terrorizálás, amit egy egész délutánon keresztül vitt véghez a két öreg, nem látszott Mike-on,hogy mennyire fáradt, meggyötört, milyen fájdalmai vannak. Ez számomra nagyon hiányzott.
A temetés és az utána következő rész számomra kicsit fellendítette a történetet, még, ha semmi köze sem volt a könyvhöz. Azzal, hogy Mike beszélt egy öreggel, aki barátja volt Devornak, kicsit érdekesebbé tette az amúgy egész lapos filmet. Igaz, hogy másként tudta meg Mike, hogy mi történt Sarával, de ez a szál érdekesre sikerült, sikerült belevinni egy kis libabőrt, borzongást, izgalmat.
Mattie halála... hát, öhm... érdekes volt. Mondjuk nekem már ott elkezdett szemet szúrni az egész, hogy az emberek által említett lakókocsi helyett a csajszi egy kis, rendezett, szép házban lakott. Legalább akkor ne lakókocsit említettek volna... Na, mindegy, lépjünk tovább. Matti halálát egy hirtelen, az ablakon átlőtt golyó okozta. Hirtelen jött, olyan semmilyen jelenet volt. Mike sírása és szenvedése is annyira erőltetettnek tűnt, hogy ezt a részt sem lehetett "élvezni".
A vége, ahol a nagy durranásnak, a borzongás tetőfokának kellett volna lennie, ott konkrétan nem volt semmi izgalom. Néhány lemez röpült Mike felé, megcsapkodta egy fűzfa-wtf?!- és itt kifújt a megnehezítés dolog.
Összegezve annyit tudnék írni, hogy egyetlen egy rész tetszett az egész filmben: az, amikor az átokról volt szó, amikor Sara meghalt. Ezt a részt tényleg jól megcsinálták, eltalálták, izgalmassá tették, annak ellenére, hogy jó néhány résznek semmi köze sem volt a filmhez.
A film többi része nem tetszett. Egyrészt, mert logikátlannak tartom, hogy össze-vissza derültek ki a dolgok, másrészt a durva eltérések sem tetszettek, amik nemhogy izgalmassá, inkább az ellenkezőjévé: unalmassá, kliséssé tették a történetet.
Szóval csalódtam a filmben.
Nyilván úgy indultam neki, hogy a könyv tuti jobb lesz, de nem gondoltam volna, hogy ekkora szakadék lesz a két munka között - mintha egy 5 csillagos hotelt hasonlítanánk össze egy kempinggel.
Ha pontoznom kellene, hát maradjunk annyiban, hogy nem adnék túl sokat a történetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése