Ma egy - az eddigiekhez képest - más jellegű bejegyzést hoztam. Kezdésképp annyit mondanék, hogy imádom az állatokat, kiskorom óta. Volt már kutyám, papagájom, sőt, amikor lovagoltam, még lovat is vett nekem apukám. Sajnos nagyon sok fájdalom is fűződik ezekhez az állatokhoz, mert mindegyik elvesztése nagyon rosszul érintett. Olyan volt, mintha egy világ dőlt volna össze bennem, a mai napig elkap a sírás, ha rájuk gondolok.
Aztán teltek az évek, és úgy éreztem, hogy kész vagyok arra, hogy egy újabb házi kedvenccel törődjek. A 15. születésnapomra kaptam egy papagájt, aki azóta is boldogít engem.:) Igazi kis rosszaság, durcás méregzsák, de imádni való! Amikor elmentünk megvenni, három kisfiú közül választhattam. Ahogy a kezembe fogtam, aztán a mellkasomhoz tettem, ahova odabújt, és csak nézett rám, tudtam, hogy őt fogom hazahozni. Egy olyan embertől vettük, aki kimondottan a különleges fajta papagájok tenyésztésével foglalkozik. Minden madaruk szelíd, kézből esznek, a kicsiket nem is a mamájuk neveli fel, hanem keltetőben kelnek ki a tojásból. Ez azért is jó, mert így születésüktől hozzászoknak az emberhez, nem lesz szükség külön szelídítésre, nem fognak tartani tőlünk.:) Mivel ők keltetik ki, ebből következik, hogy ők is etetik őket. Egy kimondottan bébi papagájok számára való tápszerrel, amit vízzel kell higítani, majd fecskendővel kell a papagájt megetetni vele.:) Miután hazahoztuk az én csöppségemet, rám is ez a feladat várt. Napi háromszor kellett etetni, amiből csak a délit nem tudtam vállalni a suli miatt - ezt szerencsére anyukám megtette helyettem. Nagyon szerettem ezeket az időket, mindig vicces és örömteli volt.
Azóta a csöppem is felnőtt, és egy kis csibész lett. Mindent, ami a közelébe kerül szétcsíp, a lábával behúzza magához, mintha csak az volna a célja, hogy mindent tönkretegyen.:D
Két éve kezdett el először szavakat utánozni, azóta is bővül a szókincse - bár nem kell túl sok szóra gondolni. Nagyon aranyos, ahogy először kis esetlenül utánozza az adott szót, majd minden nappal egyre szebben és tisztábban "mondja".:) Imádom Őt!
Ő egy Szenegáli kisfiú papagáj, Damien a neve!:)
A másik szerelmuszom, a kiskutyám! Ő november óta van nálunk.
Már egy ideje gondolkoztam azon, hogy legyen kutyám, de amilyen fajtát szerettem volna, azt a szüleim sosem támogatták. Már azt az ötletet is felvetettem, hogy egy menhelyről fogadok egy kutyit örökbe, de akkor jött Ő. Egy barátunk mamája kapta ajándékba, de a néni eredetileg házőrző kutyát akart, nem egy kis kelekótya gombócot, aki farokcsóválva kíséri be a betörőt. Másrészt a nénikének hosszú időre kórházba kellett mennie, ezért is akart túladni rajta.
Nem kellett túl sokat erősködnöm a szülőknek, tetszett nekik is a kis zsivány. Ahogy hazahoztuk, láttam mindenki arcán, hogy mennyire a szívükbe zárták az első pillanatban. Olyan szeretet volt/van ebben a kis szőrcsomóban, hogy nem lehet nem rajongani érte.:) Ahogy néz a nagy barna szemeivel, látni bennük az őszinte szeretet.
Ő egyébként egy angol cocker spániel kislányka.:) Szuzy névre hallgat, és olyan, mint egy ördögfióka. Amihez hozzáfér, azt tönkre teszi. Nincs olyan nap, hogy ne csinálni valami rosszat, de nem lehet túl sokáig haragudni rá... :)
Chuchu~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése