2015. augusztus 24., hétfő

41. Szerelem első látásra... MI VAN?!

Ahogy a cím is mutatja, ma erről a fincsi kis témáról fogom leírni a személyes véleményemet. Bár, akibe egy kis ész szorult, az hasonlóan vélekedik erről a képtelenségről.

Sokszor hallani, hogy az emberek egy ellenkező/azonos - kinek mi a zsánere- nemű embert meglátva, azt mondják: első látásra beleszerettem. Na, ez, az az a pillanat, amikor kiguvadnak a szemeim, és az idegeim pattanásig feszülnek. WTF?! Mi a franc van?! Normális vagy, ember?!
Menjünk sorjában...
Első kérdésem. Mégis mi a fene sarkalja arra az embereket, hogy ezeket a buta kijelentéseket tegyék? Hogy lehetne szerelmes valaki attól, hogy meglátja azt a bizonyos embert? Mit tud róla? Milyen tulajdonsága fogta meg annyira, hogy ezt a bugyuta hülyeséget mondta? Na, itt kezdődik az egész. Mert az égvilágon a nagy büdös SEMMIRŐL beszélhetünk. Nem tudja még a nevét sem, nemhogy a rá jellemző viselkedést, a pozitív és negatív tulajdonságait. Hogy a francba lehet beleszeretni valakibe, akiről még az alapvető dolgokat sem tudjuk?! HAHÓ! Tehát, akkor miről is beszélünk? Mindössze annyiról, hogy az illető külseje beleesik abba a kategóriába, ami a tökéleteset jelenti az alanyunknál. Azaz... a külseje fogta meg. Nem a belső, nem a kedvessége, sem a humora, a kinézete. Nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy ez a marhaság mindössze a külsejének szól.  De, hogy szerethetnénk valami ismeretlen figurát, aki rohadt jól néz ki? Egyszerű a válasz. SEHOGY. Ez egy hatalmas marhaság, amit nem is tudom, hogy ki talált ki, de szívesen küldenék neki egy baráti tarkón csapást.
Pont a napokban ért megint egy ilyen mondat, és azt hittem, menten gutaütést kapok. Mert az oké, ha egy tizenpár éves gyerek ezt mondja, de hogy egy majdnem húsz éves lány, aki már szinte nő, ilyent mondjon... - na, ez rendesen kiverte a biztosítékot. Ahogy elvárjuk a kisgyerekektől, hogy évről évre egyre több mindent tudjanak önállóan megtenni, úgy szerintem nem túl nagy elvárás az emberektől, hogy kezdjenek már végre gondolkozni... KÖNYÖRGÖM! Hát ennyire megerőltető az, ha valaki használja azt a kocsonyás anyagot ott a koponyájában? Miért kell a világnak tényleg elbutulnia?!

Szerelem első látásra maximum akkor történik meg, ha bemész egy boltba, és egy adott árut meglátsz. Hogy miért? Mert ott azt várhatod attól a cipőtől/ruhától/mittudom én mitől, amit látsz. Nem kapsz többet, sem kevesebbet. Nem kell azon filóznod, hogy mégis milyen a humora, nem-eszik nyitott szájjal és hasonlók. Se többet, se kevesebbet, pont annyit, amennyit látsz.
Na, de egy élő, jobb esetben érző embernél ez nem így van. Ha akarod, ha nem, lélekkel is meg lesz áldva az a szerencsétlen, és közel sem biztos, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami neked szimpatikus. Lehet, hogy külsőleg egy görög félistennel van dolgod, de aztán majd nagyot koppansz, hogy az ELSŐ LÁTÁSRA SZERELMED egy igénytelen disznó. Na, akkor is szerelmesnek fogod magad érezni, amikor a félig megrágott kajának a bukfencezését nézed a szájában, vagy amikor a két napja agyonhordott alsóneműjét mosod? Eltűnt a szerelem?! Na, miről is beszélünk?!

A másik hatalmas baromság az, hogy valaki egy hírességbe, egy olyan emberbe SZERELMES, akiről annyit tud, amennyit az újságok, a tévé és az internet lead. Ez még inkább megdöbbentő. Ez még ez előzőnél rosszabb, hisz itt már arról is szól a történet, hogy az életben még soha nem látta, csak képernyőn keresztül. Ki az az elmeháborodott, aki olyant már állítani, hogy szerelmes XY hírességbe?! Aztán, mit is remél ettől az egésztől? Hogy majd véletlenül lesz akkora szerencséje, hogy a tündér keresztanya megjelenik előtte, és hirtelen odavarázsolja a sztárocskánk elé?! WTF! Ébredjünk már fel, drágáim! :)

Szépen kérek mindenkit, hogy használja az eszét, mielőtt ilyen hülyeséget mond - ha pedig valami ismerősünk vetemedik erre az értelmetlen kijelentésre, akkor ne fogjuk vissza magunkat, és bizony vonjuk be a szörnyű valóságba. Mit szeretsz egy ismeretlenbe? Mi az, ami ellenállhatatlan benne, a kék szemeit leszámítva? 
Nőjünk végre fel annyira, hogy reálisan átlássuk a dolgokat, és ne ejtsünk ki a szánkon át nem gondolt marhaságokat.:) Ilyen maximum a mesékben létezik, mert hogy a valóságban szinte soha, az biztos.:) Márpedig nem egy Disney mesefilm az életünk, szóval jó lenne kibújni a pizsamából, és nem ábrándozni ilyen butaságokról. :)

Az alábbi képet nem én készítettem, de teljesen jogos/igaz, egybevág azzal, amit fentebb leírtam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése