Tegnap befejeztem a doramát, amit a napokban megemlítettem az egyik posztban. Most néhány infót megosztok róla, és leírom a személyes véleményemet is.
Cím: Monstar
Részek száma: 12
Részek hossza: 1 óra 20 perc
Műfaj: romantikus, zenés
Yoon Seol Chan, egy híres banda, a Men In Black tagja. A fiú a gyerekkori dolgai és a sztárság miatt érzéketlenné és bunkóvá vált. A pasi dühkitörése miatt azonban az ügynökség vezetője úgy dönt, hogy vissza kell mennie a suliba, hogy az ottani normális viselkedésével helyrehozza a dolgait.
Egy osztályba fog kerülni Min Se Yi-vel, akivel aznap is találkozott, amikor a baj történt. A lányt nem érdekli, hogy híres, nincs oda érte, ugyanúgy kezeli, mint a többi embert.
Az osztályból jónéhány tehetséges fiatal fog összebarátkozni, és együttest alapítanak majd. Persze, a tagok között bőven van ellenségeskedés és szerelmi szálak bontakoznak ki.
Nos...
Imádom a zenés filmeket, a doramát is megszerettem. Nagyon érdekes volt mindvégig, a dalok is többé kevésbé tetszettek, a szereplők szimpatikusak voltak.
A két főszereplőt nagyon megkedveltem, ahogy a többi bandatagot is. Tetszett, hogy pl. a Heirs-szel ellentétben nem húzták annyira a szerelmi szálakat, és szerintem sokkal életszerűbben viselkedtek a szereplők. Yoon Seol Chan karaktere nagyon szórakoztató volt, jól megfigyelhető a személyiségének formálódása. Az utolsó részekre teljesen megnyílt a lánynak, és olyan dolgokat mesélt el neki, amit csak egy ember tudott rajta kívül - és természetesen levetkőzte a bunkóságát is.
Min Se Yi is szimpatikus volt. Ő volt az első, aki kiállt a bántalmazott, rádióként gúnyolt osztálytársukért, aki megmondta a véleményét az osztály leggonoszabb emberének, nem félt bárkinek elmondani, hogy mit gondol róla.
Tényleg mindegyik karakter érdekes lett, ha csak kicsit is, de betekintést nyerhettünk az ő életükbe és gondolataikba is,, ez pedig határozottan pozitív volt.:)
Azt szeretem az ázsiai filmekben/doramákban, hogy a világ többi része által alkotott filmekkel ellentétben, itt a csókon kívül nem történik semmi. És hogy ezt miért szeretem? Azért, mert a többi filmben szinte már törvényszerű, hogy ágyjelenet van - tényleg, mintha kötelező lenne, mintha anélkül nem lenne film a film. Szerintem ez azért elszomorító, mert nyilván ilyen résznek is kell lennie olykor olykor egy-egy filmben, de hogy mindegyikben?! Mintha a filmek is arra buzdítanák az embereket, hogy bárhol, bármikor, akár olyan emberekkel is, akiket pár órája ismernek, feküdjenek össze. Sajnos a világ állapotát tükrözik ezek az alkotások is, mert szinte minden a testiségről szól. Erről a dologról a későbbiekben hozok majd egy kifejtett posztot, de most nem akarok ennyire elkanyarodni a témától - úgy érzem így is túlságosan más irányba kalandoztam el.
Lényeg a lényeg, imádom, hogy olyan kis szégyenlősek, visszafogottak, és tényleg a mély érzelmekre fektetik a hangsúlyt ezekben a sorozatokban/filmekben. :)
Nekem nagyon tetszett, bármikor újranézném, szerintem egy esélyt mindenképp érdemel.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése